Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-11 / 6. szám
XLIX. évfolyam Ctyiila, 1917, február 11 6. szám. Ellfxttési árak: Egész évre Fél évre Évnegyedre 12 K — f 6 K — f 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyiltter sora 20 filler. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, nova a- lap szellemi részét illető közlemények hirdetések es nyiltterek intéz.endők> Kézirat nem adatik vissza. Egyes szóm ára 24 fillér. Amerika s a semleges államok. Kosarat kapott az Unió elnöke minden Európai semleges államtól: Svájc, Hollandia, Spanyolország, Svédország', Norvégia és Dánia nem kívánják Wilsont az ő szerencsétlen eltévelyedésében követni. Ez a csúf kudarc, ez az erőteljes visszautasítás szinte meg- bélyegzi az amerikai manővert, amelyről már már egész nyilvánvaló, hogy csupán mentőakció kívánt lenni az angol világuralom megalázásával szemben. Amerika lefölözte a világháború anyagi érdekeit s mikor az üzlet már végefelé közeledik, mentem akarja bajba jutott komponistáját. Ezt cselekedte az angol kultúrával átitatott amerikai lélek a háború egész tartama alatt: a maga roppant készleteivel, a nép tömegeivel, hajórajával és dollár- árfolyamaival odaállt cégtáblául a kártyavető Anglia háta mögé és segitett ellenségeket toborozni a német energiának és akaratnak. Amerika gazdag forrásai úgy vonták a bálvány felé az áldozatokat, mint a lámpafény az éjszaka pillangóit. De mikor végre le kellett vetni az álarcot és nyíltan vallomást kellett tenni, hogy a béke érdekében apos- tolkodik-e Wilson, vagy az angol győzelem érdekében, — az igazság napfényre derült és a komédiának egyszerre vége szakadt. A T A R C Karcolatok. Cseveghetnénk sok mindenről. Örülhetnénk a télnek, a sok apró örömnek, mindennek, ha béke volna s nem háború Ha nem élnénk oly időket, amikor szégyenleni kell magunkat a vértől iszonyodó állatok előtt; amikor megdől a hiti nk, gyáva remegőkké válunk s rettegve halljuk, amint a háború szörnye fülünkbe ordítozza: vért, vért, minél több vért . . . Hogy hittünk az emberekben ! Hogy hittünk a kultúrában. Az emelkedett tiszta emberben, aki lélek, csupa szív, tűz, lángolás. Aki munkálkodik, épit alkot. Aki ápol, segit, gyógyit, akinek énjét áthatja a jótékonyság szent tüze s aki csak segíteni jót tenni akar. És kitűnt, hogy mindent csak hazudtunk. Ámítottuk, áltattuk magunkat Hamis festékeket, csillogó színeket kentünk az Emberre. Hamis tükörbe néztünk, álmainkat valóságnak hittük. Pedig minden csak látszat külszin volt Saj nos! . . . Az embrr hazudta a kultúrát, s igazában az őserdő vadjainak szenvedélyét hordozta lelkében. Ölni, rombolni, törni akar s ezer eszközével eleget _ is tesz hajlamainak; amit épített, ledönti azt Ó hazug világ, hazug emberek ! Régi nóta immár . . . Ölni akartak. Megtámadtak bennünket Hazug' szavakkal még a félvadakat is ellenünk hozták. Nemcsak a pénzünket, a kenyerünket is elakarják rabolni Csattogtatják ránk fogaikat és szomjazzák a vérünkén. Nem, nem kell nekik a béke! Bárcsak sírva, jajgatva könyörögnétek, mea culpáznátok, hatalmi őrjöi gők, érzéketlen fakirok! . . . Föllámadt ellenünk az egész Nyugat, félvadak hordozzák zászlaikat s mig ez a félvad népekre emelkedést jelent, a müveit népekből összekovácsolt ántánt minden vadaknál mélyebbre sülyedt. FELELuS SZERKESZTŐ: KÓH \ DÁVID. boszorkánymester varázsa megszűnt és a világ szeméről lehullott a csodálatos fátyol: senki sem hisz már többé az angol győzelemben, senki sem meri ma már népének üdvét a tengerek kalóz nációjának sorsára bizni ! Az első napon negyrenezer tonnát küldtek tengerfenekére a német buvárhajók. — Drága tonnák ezek: évszázados átok száll velük a sirba. és a világszabadság békói hullanak le az ismeretlen mélységekbe. A ilémet erő és akarat nem uj világhatalom láncát kívánja a föld népeire verni, hanem szabad érvényesülést kivan magának és minden teremtett léleknek. Nemjtiiuiijchajók győznek itten, hanem egy nagyszerű gondolat, egy fényes beteljesülése az emberiség haladásá- sáuak, a megtámadott nemzetek szabadsága, függetlensége és területi épsége arat világraszóló győzelmet az elvakult entente irigységével, kapzsiságával és rablási vágyával szemben. Tanügy. , Visszarendelések, a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter eredeti állomáshelyére visszarendelte Papp Mária nagyborosnyói menekült allami óvónőt a gyulavarii áll. óvodától és K. Vén Árpád zágonybárkányi menekült állami elemi iskolai tanitót az orosháza-aradi-uti állami elemi iskolatol. Még mindig mennek a névtelen „szürkék“ Ifjak és öregek. Apa a fiával Vigak is, busák is. Bátrak, bizakodók, izzik a 1 lkük, nem félnek semmitől. A halált semminek nevezem, amint semminek nevezünk mindent, amitől nem félünk, vagy amitől — nem akarunk félni. Hiszen ki akarna meghalni ?! Melyik jóvérű’ gyerek gondol a halálra s ezért melyik húszéves gyerek nem megy el bátran a harctérre. De melyik hatgyerekes apának nem sir a lelke a halál gondolatára, s melyiket nem nyomja földre a rettegés, a haláltóli félelem ?! Mennek a szürkék. Ifjak és öregek Névtelen hősök milliói Hosszú a soruk, mintha vége sem volna . . . Ilyen a háború. Ez a háború! Ezek a szürkék a láncszemek s e láncszemek elpkttog- nak, leőrlőduek, elkopnak. S lesz belőlük sár, vér, — vén anyaföldünk sárkeveréke. Ez* a sor suk. A katonasors. Gyúrják a földet, keverik a masszát, hegyeket építenek hullákból, pyramiso- kat koponyákból s mindehhez a szürkék adják az anyagot; a szürkék, a névtelenek, akiket nem ismer — senki. Jaj. eleg volt belőle . . Mi lesz, ha a nagy csontvázkupola fölmered az égig ? Mi lesz, ha az özvegyek és árvák könypatakja beleolvad a nagy Vértengerbe ? Ha lángostor fonódik az átkokból és hurok a káromlásokból ? . . . S a nagy kérdőjel feketén imbolyog a ködben. Feleletre vár! Sok volt már belőle. A lelkek mélyén szomorú szent titkokat rejtegetnek, — a szivek húrjain sejtelmek muzsikáinak ; mindenki, mindenhol, itthon és a harctéren remegve kiáltják: Legyen már vége! De nemcsak a szürkék. Vigan és busán. Virághegyek temetik el őket, learatja a halál, a semmi, hiszen senkik ők, a háború nnvteen hősei. Bárcsak — jönnének már ! Hozzanak bár örömet, vigaszt, szomorúságot, bánatot és csüg- gedést : — mindegy, csak jönnének vissza már. Megjelenik minden vasárnap Tailifóválas/.lás. Az endrődi róm. kath. sikolaszék Ludescher György kétegyhazi róm. kaht. tanitót megválasztotta kántortanitóvá Hírek. Királyi köszönet- Békésvármegye közönségének T. Ferenc József Ő Felsége elhunyta alkalmából kifejezett részvétéért, valamint a trónralépés alkalmából előterjesztett hódolatáért ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebben szives köszönetét nyilvánítani méltóztatott. A gyulai róni. katil. hitközség egyháztanácsa vasárnap délután rendes közgyűlést tartott, melynek főtárgya az 1917. évi költségvetés megállapítása volt. Az egyre fokozódó drágaság a hitközség dologi kiadásait is rohamosan felrugtatta, különösen a tűzifa beszerzés és épületjavitások költsége minden előirányzatot túlhaladó módon fokozódik, mégis az egyháztanács módját találta annak, hogy a hitközségi adókulcsnak a múlt évi 20 százalékban való meghagyásával a felismert szükséglet kielégíthető lesz. Másik fontos tárgy volt a belvárosi iskola fejlesztésének kérdése, mely célra a hitközségnek közel 40 ezer koronája áll készen, s ami úgy nyer megoldást, hogy a jelenlegi kántori lakás és udvar egész telke az iskolához lesz csatolva, miáltal az 500 gyermek részére alkalmas mozgási és tornazási tér marad, sőt a jelenleg külön városrészben levő V., VI. fiúosztály is ide helyezhető. Hősök kitüntetése A király az ellenség előtt tanúsított vitéz megatartásáért Nagy Imre 101. gy. ezredbeli főhadnagynak a hadidiszitmé- nyes 3. oszt katonai érd mkeresztet adományozta. Elrendelte továbbá, hogy a legfelsőbb dicsérő elismerés újólag tudtul adassák Petrass György főhadnagynak, Antal Pál tart. hadnagynak és Böszörményi (Bium) Emil hadnagynak a 101. gy. ezredben. Kovács József 101. gy. ezredbeli S Sorozzák ... az orgonasipokat. Egyelőre csak Németországban. Lehet, hogy mi is majd odaérünk, de hát ha a többit kibírtuk, ezt is majd csak elviseljük valahogy. Megszokjuk az orgonátlan templomot is, amint megszokjuk majd a harang- talan templomot, a hústalan napot, a zsirtalan ételt, a szivartalan trafikot, a fénytelen világítást. S megszokjuk a pótsipokat, amint ahogy megszoktuk a többi pótlékokat. A teapótlékról már elhisszük, hogy jobb a japán teánál, megesküszünk rá, hogy a bab torta, a krump i gesztenye, s a sárgarépa libacomb ; a kávépótlékkal úgy vagyunk, hogy már pótolni sem érdemes, mert ime nélküle is meg tudunk élni; a nikkelpénzt vaspénzzel helyettesítjük, az ezüstöt papírral a papirt adósággal, s az adóságot csöndes elmúlással; az élelmiszert jegyekkel, a pezsgőt és bort ártézi vízzel — et cetera . . . Azért mégis élet ez az élet, kérem szépen, nem szabad kétségbe esni ! Hiszen úgy huh a jegy, mint a manna. Ige i. Lesz még ez írásképp is. Csak türelem . . . Olyanok vagyunk, mint a viharvert nyarfa- levél. Megszoktunk már mindent, lábunkat vasgéppel pótoljuk,- félszemünket vitézségi éremmel, a csizmatalpat csirizes papirossal, emberbaráti tetteinket hazafias szónoklatokkal Átalakult a gyomrunk, az érzékenységünk, a lépünk, a májunk — a zsebünk, a morálunk s a hőmérsékletünk. Berendezkedünk kisebb falatokra, nem sértődünk meg, ha diplomatáinkat szidják, mint a bokrot; kezdjek a háborús riportokat novelláknak nevezni, s a haditudósitok Írásait történelmi regényeknek. PótoLak, pótolnak, mindent mindennel pótolnak* talán, ha majd egyszer tökéletesek leszünk a pótlás technikájában, a lehetetlent is pótolni tudjuk a lehetségessel s akkor a pótszakértők kitalálják azt is, hogy a háborút — hogy lehetne pótolni békével ? Ámde, tisztelt hölgyeim és uraim: erre aztán rögtön örökös szabadalmat kell kérni. — moavi. J_ia.pxin.ls: ma,i száma, *3= old.a.1.
