Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-26 / 34. szám
XLIX. évfolyam Gtyula, 1919, aag'usztns 36 34. szám Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterck intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szánt ára 24 fillér. Antant Gyula városa ellen. Amit Magyarország a világháború, tehát három esztendő óta érez és vele egy- gyütt érezünk és szenvedünk mi is, nevezetesen, hogy fel akarják darabolni, meg akarják semmisíteni: ez az érzés, ez a szorongó hangulat Gyula város közönsége előtt idestova már egy félszázad óta ösmeretes. Mi reánk is törnek, bennünket is meg akarnak semmisíteni, életre való és életfeltételünket képező intézményeinktől megfosztani, mindezt nem az ellenséges külföld, hanem saját honfitársaink, a nálunk szerencsésebb viszonyok között élő szomszéd városok — szeretjük ugyan hinni, hogy nem egész közönsége, hanem — néhány hangadója. A területi veszteségeken már át is estünk. Gyula város határa a 48-iki szabadságharc alatt a legnagyobb volt az egész vármegye területén, sőt vetekedett az ország legnagyobb városainak területével. A gyulai határ mesgyés volt Orosházával és Békéssel. Hozzánk tartozott Ókigyós, Csorvás, Gerla s Póstelek, 50 év alatt valamennyit elszakították tőlünk. Ezok az óriási területveszteségek évtizedekre megbénították, visszavetették városunkat természetes fejlődésében. Amidőn területileg már összezsugorodtunk, akkor a kaján irigység és kapzsiság intézményeinkre vetette rá kezét. Emlékezetes a két Ízben próbálkozó kísérlet, amely FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓOI V 1>ÁY II*. meg akart bennünket fosztani a bírósági s vármegyei székhely jellegétől. Örök hála és dicsőség városunk akkori vezérférfiainak, hogy elkerültük a bennünket erkölcsi és anyagi megsemmisüléssel fenyegető végzetet, hogy kérdésessé vált institúcióinkat megvédték, sőt megszilárdították. Gyula városa a múlt század 70-es éveinek elején, nyomasztó anyagi helyzete dacára, az ország összes városai között sorrendben az első s igy úttörő volt, amidőn az uj honvédségi intézménynek saját filléreiből hajlékot ópitett és rendezett be. Cselekedte ezt elsősorban kazafiui szeretetből, de cselekedte saját fiai érdekében is, hogy ezek itthon, saját szülővárosukban képeztessenok ki a haza védőinek. Az ország kormánya annak idejébeu honorálta is Gyula városa hazafiul áldozatkészségét és kötelezte magát, hogy mindaddig, mig a honvédség dicső intézménye fennáll, Gyula városa állandóan honvédségi állomás és székhely fog maradni. Fájdalom, e cimen is volt már csalódásunk és érzékeny veszteségünk, amidőn a honvódhuszárságot — mint utólag bebizonyult — tarthatatlan, hamis ürüggyel elvitték tőlünk, anélkül, hogy az ugyanakkor egész biztosra megígért kárpótlásban részesültünk volna. De mégis megmaradtunk székhelyéül a 2. honvéd gyalogezrednek, amely gyulai honvédezred a monarchia legexponáltabb várának, Przemyslnek odisszeaszerü hősies védelmével, népfölkelői olasz . fronton tanúsított titáni küzdelmével és az ezred jogutódMegjelenik minden vasárnap ját képező 308. honvódezred Brzezany-i fényes haditettóvel aranybetiikkel van megörökítve a magyar nemzet sikeres védelmének dicsőséges annaleseiben. A hírvágy és kapzsiság most" is ostromol bennünket. Már a világháború előtt is kísérletet tett, hogy honvédezredünket megkaparintsa. A világháború, az egész nemzetre reászakadt védekezés, az élet és halálharc sem szünetelteti a kapzsiság vágyát. Résen kell lennünk, védekeznünk kell. Külső, hatalmas ellenség mellett nemkevésbbó hatalmas saját honfitársaink ellen is. Az ellenünk intézett ujabbi rohamot visszaverte ugyan a halhatatlan érdemeket szerzett dicső magyar hadvezér: Szármáig Sándor báró, honvédelmi miniszterünk méltányossági és igazságérzete. Fogadja érte forró hálánkat és köszönetünket. Megnyugszunk férfias ígéretében, de nem szabad elbizakodnunk. Hatalmas, befolyásos ellenségeink vannak, akik — tudomásunk lehet róla, hiszen kijelentették, — hogy nem riadnak vissza további kísérletektől sem. Fegyvereik félrevezetők,hypokriták, erőszakosak, kíméletlenek, szóval azonosok az antantéival. Figyeljük őket, védekezzünk ellenük minden erőnkkel, minden csepp vérünkkel. Dicső honvéd- ezredüukhöz ragaszkodnunk kell. Akik megvédték és védik házi tűzhelyeinket, meg kell védenünk és meg fogjuk részükre védeni tűzhelyükül városunkat. Lapunk multheti közleményére reflexió- képen kaptuk és közöljük a követkeaő sorokat : T A H C A. Gyulai honvédek dicső harcai. — 308 ások diadalutja, — Keletgalicia, oroszhatár jul. 30 Álmos, szürke felhők boritják az ég hori- zontját!jesőre, áll az idő. Ez Galíciának 'jellegzetes éghajlati viszonya. Vagy bántó hideg széli fuj, vagy esik az eső. Szombat este van 6 óra, naptár szerint július 21. Lovas futár érkezik a hadsereg főparancsnokságtól, az ezredhez. Öt perc múlva lótás-futás észlelhető, a kiváncsiak oda sandítanak a közeibe, lehet-e valami hirt megtudni, valamit felfedezni, hogy aztán persze tudtul adhassák az ő Scherlock Holmesi tudományuk eredményét a katonáknak. Ez egyszer azonban erre szükség nem volt. Hamarosan össze hivattak a századparancsnokok, nem telt bele tizenöt perc, mindenki tudta az eseményt: Zlocovnál áttörtük a frontot, az orosz futva menekül és mi indulunk este 8 óra 30 perckor Baranovka irányában utánuk. Koromsötét éjszakában járhatatlan rósz utakon, lassan, nagyon lassan mehettünk csak előre. 11 óra felé megeredt az eső és esett vígan, de mi nem igen törődtünk vele. A kíváncsiságtól vezérelt katonát az időjárás nem igen feszélyezi. Sokkal bántóbb volt a sötétség, meg az, h*ogy nem mehetünk gyorsabban előre. Minden két- háromszáz lépésnél megállóit a csapat. Egy órakor éjfél után a Ceniowka patakon az utászok hidat vertek és liba sorban az egész ezred lassan-lassan átvonulhatott. Elértük hát a muszkák állását, amelyet ők 1916 junius óta tartottak megszállva, s ahonnan ez év junius 29., 30. és julius 1-én azt a veszedelmes pergőtüzet bocsátották reánk. Leszedtük a sátorlapokat, a vizes fűbe leheveredtünk és fél ötig pihentünk. Mindenki hamarosan elaludt. Vasárnapra virradtunk Reggeli öt órakor menetkészen az ezred. És megkezdődött a frontáttörés, a maga fényességében, mert ez most fenséges szép előnyomulás volt, alig ért bennünket valami veszteség, számítva azt a nagy tért, amit az ellenség feladott. De ahol elvonult, ott mindent elpusztított volna. A szerencse az, hogy erre ideje nem volt. Futó vadként menekült az ellenség, mindent jóformán a kezünkre hagyva. A falvakba beérkezve a lakosságtól tudtuk meg, hogy mily pánikszerű volt az orosz menekülése. Lőszereit felrobbantotta, autóit ösz- szetörte, elégette, de igy is sok zsákmány jutott a kezünkre. A mi a fő, élelmiszer nagymennyiségben Vaggonszámra bab, liszt, dohány. Ez a zsákmány is igazolja, hogy mily kavarodás volt az ellenség körében a visszavonulás napjaiban. Az igaz, hogy sok helyütt makacs ellentállást fejtettek ki, de ez csak oly erőfeszítés volt,, hogy a menteni valót legaláb ■ megmentsék a mi kezünkre való jutástól. Ott pedig, ahol puskatüzre került a sor, ott az ütközet helyét sok-sok muszka holtteste borította. Átvonuló falvakon a lakosság elmondotta, hogy a muszka gyalogság és kozákok közt verekedés volt, mert az utóbbiak a legocsmányabb kegyetlenkedésektől sem riadtak vissza, mig a gyalogság ezt a legtöbb esetben megakadályozta. * » Hogy ideértünk az orosz határra, Sakala nevű galíciai szép kis városba, vasárnap este 7 órakor 9 napi folytonos gyalogolás után, elmondok égy kis részletet utunkról. Az éjszakákat sátorlapokból készített fedél alatt töltöttük, mert faluba a rend miatt az ezredet a tapintatos parancsnokság nem vitte be. Es aki volt már Galíciában az tudja, mily hűvösek ezek a nyári éjszakák itt, mégis egész hóditó utunkon alig volt egy-egy gyengélkedő az egész ezredben, pedig de sok eső vert bennünket. Ezt az egészségügyi állapotok miatt örvendetes jelenséget regisztrálhatom, mert mindennap érdeklődtem iránta. Julius hó 27-én a háború kitörésének éppen 4-ik évébe léptünk. Ez volt diadalmas előnyomulásunk egyik legszebb, legdicsőségesebb napja. Reggel 6 órakor Biala Biznyicáról indultunk el Zortkow irányában. Kilenc órakor a várost elértük. Három évig érezte ez a város az orosz nyomást magán, mely meg is látszik házain. — Legszebb épületei felégetve, csak a csupasz falak meredeznek az ég felé, a gyújtogatás nem mai, még 1914-ben szenvedte át a lakosság, azóta csak az orosz jármot nyögte. Kedves, szép város Zortkow. Monumentális nagy templommal, magánházai díszesek, szépek, rendezett utcákkal. Zombory Albert 10. honvédgyalogezredbeli főhadnagy az első századnak parancsnoka századának élén elsőnek lépett magyar katonáival 2 ős, 10-es, 20 as honvédekkel a város földjére, a lakosság óriási örömujongása, lelkesedése közepette. Valóságos diadalmenet volt ez. \ Legelői Benedicty Imre őrnagy lovagolt, Fegyveres Miklós hadnagy segédtisztjével. Hátul jött az acélsisakos rohamcsapat: Borbély Béla hadnagy, szakaszparancsnokkal. A lakosság utcahosszat sorfalat állott, kalaplengetve lelkesedett.Előkelő urinők lehér kenyeret, pálinkát, tejet, cigarettát osztogatlak. Az őrnagynak, főhadnagyunknak virágot nyomtak a kezükbe. Sokan kezet csókoltak nekik. Az ablakból kendő- lobogtatás, virágeső hullott le reánk. A lakosság örömében sirt. Ez a lelkesedés átragadt a katonákra is, kik elfelejtve a fáradtságot, énekre gyújtottak, így haladtunk át a városon egy kedves, szép emlékkel szivünkben. Itt értük el a Szereth folyót, amelynek rettegett hire ismeretes az olvasó előtt. Az oroszoknak hatalmas és erős állásaik vannak itt. El voltunk készülve, hogy nehéz küzdelmünk lesz. Lapvinií: mai száma. ©ld.a.1.
