Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-08-12 / 32. szám
3 Békés 19L7. augusztus 12. Szalay Lajos, Zelenyánszky Mihály, Beliczey Géza, Zsíros András, Kraszkó Mihály, Lipták Galó Pál, Lipták L. Pál, dr. Szondi Lajos, Korossy László, Machlik Mihály, Haraszti Sándor, Vandlich Mátyás, Drienyovszky János, Csjernyik Mátyás, Csjernyik Pál, Hankó F. Tamás, Kovács Sz. Mihály, Hano Pál, Laczó János, Laczó András, Lukoviczky János, Ritka János, Medovarszky Pál, Galgóczy Géza, Aszalay Gyula, Neumann Antal, Kovács Márton, Kovács István, Kalmár Vince, Oláh István, G. Nagy László, Szabó Benedek, Kner Izidor, Hídvégi Imre, Domokos Gábor, Durkó Gergely, B. Szabó Sándor, Vad Mihály, Mester Gábor, Bérezi István, Csapó Gábor, Ko- lozsi Endre, Weisz Ede, Jeszenszky Károly, Rau Mihály, Vincze Adám, Nun Márton, Szabó János, dr. Török Gábor, Jantyik József, Szilágyi István, dr. Sebők Elek, Morvay Mihály, Kiss Lajos, Zádor Mór kir. tan , Szabó János. Melega János, Jankó Lajos, Vági János, Rajki József, dr. Berthóty Károly, Csizmadia András, Bokor András, Czikora István, Ravasz József, dr. Molnár Lajos, Reck Géza, Almádi Géza, K. Mészáros Dániel, dr. Makai Márton, Reisner Arthur, dr. Berkes Sándor, Wieland Dénes, dr. Follmann János, Scherer Benedek, N- Szabados József, Schillinger Lipót, Ritsek János, Szikes György, Kalocsa István, Fábián János, Mancsu Aurél, Popovics M. Aurél. Holló György, Gremsperger József stb. stb törvényhatósági bizottsági tagok és nagyszámú közönség. Megnyitó. Dr. Daimel Sándor alispán délelőtt 9 órakor az elnöki széket elfoglalva a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! A tövényhatósági bizottságnak legutóbbi közgyűlése óta az ország közéletében bekövetkezett politikai fordulatnak természetszerű következménye lett az is, hogy Ambrus Sándor a vármegye főispánja, mint a volt kormány bizalmi férfia és politikájának intranzigens hive, szinte lemondott állásáról és távozott a vármegye éléről. 30 évet meghaladó közéleti munkásság nyert ezen távozás folytán — reméljük nem befejezést — hanem csak megszakítást, olyan közéleti tevékenység, amely mindig csak "e Kitört a háború . . . Soroznak a faluban, Pistát is elviszik. Csak a kutnál találkozott még Veronkával. — Katona lettem Veronka ... el kell menni küzdeni a hazáért . . . Megvársz-e? — kérdi elfátyolozott hangon Pista. A leány könyes szemmel nézett rá és bólintott — Meg. Ez volt az utolsó szóváltásuk, mikor Pista pántlikás kis kalapjával a fején elhagyta a falut. A kis alföldi, csöndes, édes szülőfaluját . . . Hullott, hullott a leány könnye, hullott, hullott, — majd fölszáradt . , . Az akácfa még mindig virult. Sándor, a szomszéd Kovácsék fia letört egy virágot és oda adta Veronkának. * * * * uszre fordult az idő, lehullott az akácfa virága is és Varga Verőn persze mi sem természetesebb, nem Pista, hanem Sándor felesége. Egymás mellett ülve szerény lakuk előtt, elnézik az őszi táj fakó zöldjét. A bokrok suttogásába már a száraz haraszt kisérteti zizegése vegyül. A zörgő levelekbe az ökörnyál fehér szálai kapaszkodnak, mintha csak sajnálkoznának, hogy belőlük fonja meg a természet a föld számára a fehér, szomorú halotti lepedőt . . . — Sándor lelkem, édes hites uram, — szólt Veronka jó szívvel — adjék kend nekem irótol- lat. Megírom Galíciába, hogy asszony lettem, nem várom. Jobbra balra dűlt a betű, egyik nagy lett, másik kicsi ... sir az, aki elolvassa. Aztán a kis tábori lapot föladták a postára . . . Éppen Pista temetésére ért oda a levél,föl Galíciába, a véres harcmezőre. Hiszen úgyis megtudta már mástól Veronkája hűtlenségét, s mikor egy éjszaka szivébe tévedt az ellenség golyója, meghalt szép csendesen, csak az édes anyja jutott még eszébe. lien a legénysors, a katonák sorsa 1 Ilyen.. S az asszony feledné az elsőt, de nem bírja feledni. Szeretné a másikat, de nem tudja szeretni. Lám, lám, nem igaz a nóta, melyet igy dalolnak : „Kétszer nyílik az akácfa virága . . .“ vármegye javát és előhaladását tartotta szem előtt és amely végeredményében a vármegye benső értékét és erejét minden vonatkozásban csak emelte és fokozta, másrészt kifelé való kihatásában e vármegyének csak tiszteletet szerzett és njegbecsülést juttatott osztályrészül. Nem kívánom a távozó főispán érdemeit a törvényhatóság színe előtt felsorolni, hiszen azok annyira közismertek és annyira köztudattá váltak, hogy ismétlésük csak gyengítené azok erejét, kisebbítené azok értékét. A törvényhatósági bizottságnak módja és alkalma lesz a távozó főispán iránt érzett hálájának s elismerésének a tárgysorozat első pontja alatt felvett búcsúlevél kapcsán megfelelő módon és formában kifejezést adni. Én az elnöki székből csupán annak kijelentésére szorítkozom, ami — azt hiszem — a vármegye közfelfogásának teljesen megfelel, hogy Öméltóságának a vármegye éléről történt távozása súlyos vesztesége a vármegye közéletének, amely annál nagyobb, mert éppen abban az időben következett be, midőn inkább, mint valaha szükség lett volna arra, hogy az ő kipróbált kezeibe legyen továbbra is letéve a vármegye vezetése és hogy az ő nagy tudása, kiváló jellembeli tulajdonságai és évtizedeken át szerzett tapasztalatainak bölcsessége álljon őrt a vármegye érdekeinek védelmében és eredményesen hasson közre azok támogatásában és előmozdításában. A válásnak ebben a percében némi megnyugtatásul szolgál az a tudat, hogy a vármegye kitűnő fiát nem veszítjük el teljesen, mert az ő nagy tudása ezentúl is rendelkezésünkre fog állani a vármegye közügyeinek intézésében. Ezenfelül azonban szeretjük remélni, akarjuk hinni, hogy Öméltóságának cselekvő munkássága, irányitó és vezető tevékenysége a közügyek intézésében ismét megfelelő érvényesülést és működési teret fog találni. Ezek után üdvözlöm a szép számban megjelent bizottsági tag urakat és a rendkívüli közgyűlést megnyitom. Búcsú Ambrus Sándortól. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után dr. Berthóty István főjegyző bemutatta a m.„kir. belügyminiszter leiratát, a mely szerint 0 császári és apostoli k'r. felsége 1917. évi junius hó 14-én kelt legfelsőbb elhatározásával Ambrus Sándort Békósvármegye főispáni állásától buzgó és eredményes szolgálatainak elismerése mellett saját kérelmére legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott, — majd felolvasta Ambrus Sándornak a vármegyéhez intézett következő bucsúiratát: Tekintetes lör vény hatóság ! Az uj kormánynak radikális választójogi programmját nemzetemre vészthozónak tartván, ezen pártpolitikát nem támogathatom, állásomtól megváltam. Nemzetem jövő sorsa felett komoly aggodalmak között vonulok vissza a magánéletbe, a hol hivatali kötelékektől szabadon küzdhe- tek az uj kormány radikális választójogi politikája ellen, mely meggyőződése m szerint a magyar nemzeti állam egységét, hatalmát és súlyát teszi kockára, mert a nemzetiségeket fajok, a magyarságot pedig érdekcsoportok szerint alakuló pártokra tördeli. Hivatalomtól való megválásomkor mélyen átérzem azt a benső tiszteletet és szeretetet, mellyel 30 éves vármegyei közpályámon a törvényhatósági bizottsággal egybe forrtam és azt az őszinte hálát, mely a -vármegye közönsége részéről mindenkor tapasztalt jóindulatáért, bizalmáért és támogatásért lelkemet eltölti. Fogadja érte a tek. törvényhatóság legbensőbb köszönetemet! A midőn biztosítom a tek. törvényhatóságot, hogy életemnek azon 30 éve, melyet a vármegye közügyeinek szolgálatában töltöttem, büszkeségem és kedves emlékem marad, igaz tisztelettel vagyok készséges hive : Ambrus Sándor s. k. Az állandó választmány a következő határozati javaslatot terjesztette elő : „A törvényhatósági bizottság az előterjesztett miniszteri leiratot, valamint Ambrus Sándor lemondott főispán búcsúlevelét tudomásul veszi. Ezek kapcsán a törvényhatósági bizottság őszinte sajnálatát fejezi ki Ambrus Sándornak a főispáni székből való távozása felett, egyben teljes elismeréssel emlékezik meg azon kiválóan értékes szolgálatokról, a melyeket ő 30 éven át a vármegyénél viselt állásaiban mint szolgabiró, főszolgabíró, majd 10 éven át mint a vármegye alispánja, legutóbb pedig főispáni állásában a vármegyei közügyek lelkes istápolásával és vezetésével kifejtett. A vármegye kitűnő fiának e vármegye és intézményei iránti meleg szeretete volt irányitója mindenkor az ő működésének, a mely szeretettel együtt kimagasló képességei, lelkes mun- kakézsóge, szigorú törvénytisztelete és méltányossággal párosult igazságszeretete, a megértésre és békés együttműködésre sikerrel törekvő egyénisége adtak eredményekben gazdag tartalmat közhivatali példás tevékenységének. Ezért az örömmel értékelt 80 éves munkásságért a vármegye egész közönsége részéről nyújtott teljes elismerésnek és a vármegye őszinte hálájának a törvényhatósági bizottság közgyűlésének jegyzőkönyvében ad kifejezést azzal a reménnyel és várakozással, hogy vármegyénknek közügyei Ambrus Sándornak értékes cselekvő és irányitó tevékenységét szeretetteljes támogatását a jövőben sem fogják nélkülözni. Ezen várakozásának kifejezésével a törvényhatósági bizottság felkéri őt, hogy a vármegyei helyi érdekű vasutak igazgatóságában a közgyűlés megbízásából viselt tisztét a jelen megbízás tartama alatt ezután is ellátni és azokban a vármegye érdekeit képviselni mól- tóztassók. A javaslattal való egyetértést tanúsító éljenzés után a szónokok egymásután a legmelegebb elismerés szavaival adóztak Ambrus Sándor érdemeinek. Beliczey Géza örömmel és szívből csatlakozik a javaslathoz és méltatja a távozó főispánnak kiváló közszolgálati érdemeit, amelyekkel az elismerésnek és köszönetnek kellő módon való kifejezése nem forma és udvariasság, hanem őszinte és .egyértelmű megnyilatkozása a vármegye egész közvéleményének. Dr. Berthóty Károly általános tetszéssel fogadott formás felszólalásában hangsúlyozza, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságának mindig értékes felfogása volt, hogy közérdekű ügyeit mindig pártszempontokon felül emelkedve, azok fólretótelóvel tárgyalta. A vármegye egyetemét legközvetlenebbül érdeklő közügy Ambrus Sándor a főispáni állásból való távozása, aki egyúttal 80 éves vármegyei szolgálattól válik meg, amelyben megszerezte és osztatlanul bírta az egész vármegye közönségének teljes bizalmát. Az ilyen férfiúnak, a'z ily nagyórtókü szolgálatoknak megbecsülése polgári kötelesség. A törvényhatósági bizottság magas címeket és kitüntetéseket nem osztogathat, de van egy kincse és ezt a kincset lelkes egyhangúsággal nyújtja át búcsúzó főispánjának, az őszinte elismerés, hála és bizalomnak az egész vármegyét adható meleg érzései, amely közérzület tudatában teljes szívvel csatlakozik az állandó választmány javaslatához. Kovács István endrődi kisbirtokos megemlékezik arról, hogy Ambrus Sándor főispán beiktatójában külön is hangsúlyozta, hogy a vármegye mezőgazdasági érdekeinek és ezek közt a kisgazdák ügyeinek buzgó támogatója lesz Ezt az Ígéretét a lemondott főispán teljesen beváltotta. Méltatja Ambrus Sándornak alispáni és főispáni állásában kifejtett pártatlan, igazságos és gazdasági érdekek iránt odaadó működését és a földmives kisgazda közönség együttérzését tolmácsolva hozzájárul a javaslathoz. Beck Géza csatlakozva a felszólalók elismerő szavaihoz indítványozza, hogy a közgyűlés határozza el, miként Ambrus Sándor arcképét a közgyűlés Lterme számára megfesteti. (Helyeslés.) Elnöklő alispán lelkes éljenzés közben kihirdeti a határozatot, hogy a közgyűlés az állandó választmány javaslatát Reck Géza indítványával együtt egyhangúlag elfogadja. A régi és uj kormány. A vármegye legutóbbi közgyűléséből gr. Tisza István és kormányának lemondása alkalmából gróf Tisza Istvánhoz intézett elismerő és búcsúzó feliratra a lemondott kormányelnök által küldött köszönő választ — melyet lapunkban annak idején közöltünk — úgyszintén Sándor János, b. Ghillányi Imre és Jankovics Béla volt minisztereknek a törvényhatóság támogatását megköszönő leiratát a közgyűlés tudomásul vette. Gróf Eszterházy Mórieznak az uj kormány kinevezését tudató leiratában, úgyszintén egyes minisztereknek a törvényhatóság támogatását kérő leiratait a szokásos határo
