Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-03 / 22. szám
2 Békés 1917. jumus 3. vonatkozó részében a kormány lemondása folytán tárgytalanná válván, az állandó választmány az előtérben álló politikai kérdések érintése nélkül a lemondott kormányelnök államférfiul kiválóságának és tevékenysége eredményeinek méltatását tartalmazó javaslatot terjesztett a közgyűlés elé. Érdekes és tartalmas vita indult meg az indítvány felett, a mely természetesen kiterjedt a kormány- válság bekövetkeztére vezető választójogi problémára is. A közgyűlés ezt a kérdést nem kívánta érdemleges döntés tárgyává tenni és a javaslattal összekapcsolni, de azért a vita során félreértés nélkül és — igen kis töredéket leszámítva — impozáns egyhangúsággal jutott kifejezésre a közgyűlésnek idevonatkozó álláspontja, a mely az e téren való liberális és demokratikus fejlődésre való törekvés mellett is elitéli a választói jog jelszavával való játékot és a nemzeti és állami érdekeinket negligáló túlzott radikálizmust. És az ily irányban történt akaratnyilvánitásban nemcsak az ismert munkapárti bizottsági tagok, de a szép számban jelen volt kisgazda és parasztpárti bizottsági tagok is kifejezően és egybehangzóan vettek részt, a mi tanúsága annak, hogy amikor ily fontos politikai kérdés kerül szőnyegre, azt nem tekintik tetszetős és vakon követendő politikai jelszónak, de a kérdés részleteivel és annak messze kiható politikai vonatkozásaival is komolyan foglalkoznak. A közgyűlésen jelenvoltak Ambrus Sándor főispán elnöklete alatt: Dr. Daimel Sándor alispán, dr. Berthóty István főjegyző, dr. Vangyel Endre h. II. főjegyző, Házy Imre h. aljegyző, dr. Zöldy Géza t. főügyész, Sárossy Gyula árvaszóki elnök, dr. Zöldy János főorvos, Lukács Endre, Kiss László, dr. Weiland Sándor, dr. Konkoly Tihamér, Moldovanyi János főszolgabirák, Kiss László h. főszolgabíró, Sinszky Ferenc, dr. Stojanovics Szilárd,dr. Kiss László, Schmidt Iván árvaszóki ülnökök, Beliozey Géza, dr. Ladies László, Reck Géza, dr. Berthóty Károly, Kalocsa István, Weisz Mór, Bohus M. György, Pollák Arnold, Vadas Márton, Pau- lovics Mihály, Vági András, Horváth Sándor, N. Szabados József, Zelenyanszky Mihály, Jankó Lajos, Almády Géza, Zsíros András, Csjernyik Mátyás, Csjernyik Pál, Hankó Tamás, Orodán János. Holló György, dr. Sebők Elek, Wolfinger Miksa, Wolfinger Alajos, Morvay Mihály, Böhm Miklós, dr. Sailer Vilmos, Szilágyi István, Petneházy Ferenc, Domokos Gábor, dr. Jantsovits Emil, Fekete Sándor, Horváth Béla, Kner Izidor, dr- Lo- vich Ödön, Wieland Dénes, Czinczár Adolf, dr. Berónyi Armin, dr. Szondy Lajos, Szebe- í'ónyi Zs. Lajos, dr. Follmann János, Aszalay Gyula, Nóvery Albert, K. Mészáros Dániel, Fischer Sándor, Pollák Kálmán, Torkos Kálmán, Kunos István, Házy Imre, Mácz Ákos, Viskovics Ignác, Kovács Isfván, Szalay Lajos, dr. Holländer Lipót, dr. Lindenberger János, Ritsek János, Tanczik Lajos, Dobay Ferenc, Mancsu Aurél, Neumann Antal, dr. Szemző Gyula, Illyés Alajos, dr. Dóry Henrik, Péteri József, Gólián Lajos, Tolnai Antal, Kalmár Ignác, Wolf Gyula, dr. Jeszenszky Frigyes, dr. Kun Pál. Ulmer Tibor, Kovács Lajos, Braun Mór, Reisner Arthur, Neumann Manó, dr. Bucskó Koriolán, Grünfeld Jakab, dr. Márki János, Kohn Dávid, Szikes György, Ravai Gábor, stb. törvényhatósági bizottsági tagok. Ambrus Sándor főispán az elnöki széket elfoglalva, a közgyűlést a következő általános tetszéssel és éljenzéssel fogadott beszéddel nyitotta meg: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Az elmúlt közgyűlés óta egymásra torlódva következnek azok az események, amelyek nemzetünk, hazánk további sorsára, fejlődésére lényeges befolyással bírnak. Frontunk áll törhetetlenül úgy nyugaton, mint délkeleten. Ellenségeink minden erőfeszítése megtörik hadseregünk vitéz ellenállásán, nagyszerű önfeláldozásán. A tengeralattjárók bámulatos küzdelme nyugati ellenségeinket is hova-tovább azokba a nélkülözésekbe kényszeríti, melynek nyomasztó súlyát második éve hősiesen álljuk, keleti frontunkon pedig csend van ez idő szerint, mert az Oroszországban bekövetkezett politikai változások következtében és illetőleg azokkal kapcsolatban ott a békevágy mindinkább erősbödik és ha csak valamely a tömegek lelkületére hatni képes csalárd jelszó harcba, vérbe nem fullasztja a békevágyakat, remélhetjük, hogy talán nem is olyan távoli jövőben bekövetkezik a mi általunk is elfogadható békének várva várt napja. Mindezek dacára az ántánt még mindig nem adott fel azokkal a harci célokkal, amelyet a mi megrontásunkra terveznek. Tudjuk, hogy kezdetben államunk és Ausz- riának feldarabolását tűzték ki céljokul. Ma már ezt nem hangoztatják, azonban álno- kul a népszabadság és demokratikus fejlődés örve alatt hirdetik, hogy népszavazásnak kell eldöntenie azt, hogy melyik faj, melyik államhoz tartozik és ezzel tulajdonképpen mégis csak a feldarabolást célozzák, illetve reményük. Az ántánt harci céljai formulájának ezen változásával egyidejűleg lépett sorompóba a mi belpolitikai életünkben is a radikális választójog, az általános titkosért való küzdelem. Ez a küzdelem — miután a kormány hive ugyan a demokratikus fejlődésnek és a népszabadságnak, de nem hive az általános — titkosnak — amint méltóztatik tudni válságra vezetett. Igen természetes, hogy belpolitikai válság még teljesen nyugodt időben is izgalmakat kelt a nemzetek és népek sorsában. Nagyon természetes, hogy ez az izgalom a mai rendkívüli viszonyok között, amikor úgyis a nélkülözések és ezer mindenféle bajok között különben is izgalmas napokat élünk, még inkább fokozódik. Nekünk azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy amint ellenségeink sorában politikai válságt következett be, mi abból mindig ellenségeink belső gyengülését következtettük. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden valószínűség szerint a mi ellenségeink is a mi politikai válságunkból a mi széthúzásunkra következtetnek. Ezt a következtetést egyelőre nem akadályozhatjuk meg, de mi rajtunk áll, hogy ez hamisnak bizonyuljon és le ne vonhassák ellenségeink azokat a konzekvenciákat, amelyek rájuk nézve talán a béke feltételeinek szigorítására, talán a harc folytatására ösztönzőül szolgálnak. A lelépő kormány és pártja a maga részéről azon lesz, hogy megmaradjon bent a belső béke, továbbra is nyugodtan dolgozhasson Magyarországnak gazdálkodó népe. A párt és a kormány még abban az esetben is, ha a válság kisebbségi kormány utján oldatnék meg, hazája iránti kötelességét teljesiti, nem teszi lehetetlenné a kormányzást, megadja mindazon eszközöket — ha többségben marad is, mint ellenzék — amik szükségesek az ország kormányzására, szükségesek a hazának, a harcoló hadseregnek. Magában véve azonban nem elég, ha csak a kormány és pártja teljesiti a kötelességét, teljesítenie kell azt a nemzet minden tagjának egyformán. Tekintetes törvényhatósági bizottság ! Nekünk — akik itthon vagyunk — az a hivatásunk, hogy termeljünk mezőgazdaságilag és iparilag minél többet — adjuk meg a kormányzás lehetőségét adóink pontos fizetésével, támogassuk a nélkülözhetlen pénzerőnek kölcsön alakjában rendelkezésre bocsájfásával, hogy módja legyen a harcoló hadseregnek megadni az eszközöket, küzdelméhez, biztonsága védelméhez, törhetetlen hősi elszántsága sikeréhez és hogy mindezt egyakarattal tehessük, a válság közepette is meg kell őriznünk nyugalmunkat és rendszeretetünket 1 Abban a szilárd meggyőződésben, hogy Békésvármegye mindebben velem egyetért és továbbra is kitart eddigi hazafias magatartása és áldozatkészségében, melegen üdvözlöm a törvényhatósági bizottságot s a tavaszi közgyűlést megnyitom. A megnyitó beszédet követő ólónk tetszés és éljenzés elcsendesülése után dr. Berthóty István főjegyző megkezdte a tárgyak előadását. Az alispáni jelentésnek felszólalás nélkül történt tudomásulvétel után bemutatta a szá- monkórőszók jegyzőkönyvét, mely a tisztviselők munkálkodását megfelelőnek találta Elnöklő főispán maga is elismeréssel méltatja a megfogyatkozott létszámú tisztikarnak a nehéz viszonyok közötti odaadó tevékenységét és közli a törvényhatósággal, hogy a gyomai járás vezetésével megbízott dr. Kiss László szolgabirót érdemes munkássága elismeréséül a,gyomai főszolgabírói állásra helyettesítette. (Éljenzés.) Kner Izidor kérdést intéz arra nézve, hogy az üresedésben levő tisztviselői állások iránt nem volna-e célszerű intézkedni. Dr. Ladies László előadja, hogy a mikor egy óv előtt a közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy a választásokat a háború utánra elhalasztja, ő is hozzájárult ehez, de ma azt látja, hogy további halasztás nem célszerű, különösen káros ez a vármegye tisztviselői szempontjából, a kik — miután minden vármegyében megtartják a választásokat, a rangsorozás tekintetében a többi 62 vármegye tisztviselőivel szemben hátrányos helyzetbe kerülnek. Elnöklő főispán előterjeszti, hogy a vármegye e kérdését újból napirendre tűzheti, a mi úgy volna lehetséges, ha a valószínűleg a nyár folyamán tartandó rendkívüli közgyűlésre e tárgyban indítvány adatnék be. Morvay Mihály fentartani kívánja a múlt évben hozott határozatot, a mely a választásokat a háború utána elhalasztja, mert a hadban levő tisztviselőkre káros lenne, ha őket a pályázás és megválasztás lehetőségéből kizárnék. Elnöklő főispán megjegyzi, hogy miután azt látja, hogy a kérdéssel a közgyűlés érdemileg akar foglalkozni, ennek nincs akadálya most sem, mert az indítvány a tisztviselők működését tárgyaló szőnyegen forgó ügygyei szorosan összefügg. Giünfeld Jakab tájékoztatást kór arra nézve, hányán és kik vannak a tisztviselők közül hadbavonulva. Az alispánnak ez ügyben adott felvilágosítása után ő is a választások elhalasztása mellett érvel. Dr. Berthóty Károly szerint e kérdést nem szabad úgy elintézni, hogy abból bármelyik hadban levő tisztviselőre sérelem származhasson. Minthogy pedig megtörténhetik, hogy a harctéren levő vagy fogsába jutott tisztviselők nem pályázhatnak, a választással a háború végét bevárandónak tartja. Dr. Ladies László kifejti, hogy a hadban levő tisztviselők nem mind érdekeltek és az érdekelteket a választás megtartásával nem érheti sérelem, mert azok is megválaszthatok. Részlegesen indokolja, hogy a választás elhalasztása minő hátrányokkal jár a tudvalevőkre, a kik hosszú várakozás után nem tudnak előlépni és a jövőben való fokozatos elölépés lehetőségétől is elzáratnak. Dr. Berthóty István főjegyző a kérdés közérdekű vonatkozásai mellett tisztviselői szempontból világítja meg a kérdést, mert úgy látja, hogy a választás elhalasztása mellett érvelők a legjobb szándék mellett is ez érdekek hátrányára cselekszenek. A választás nyílt ás arra a hadban levők is megválaszthatok. Különösen fontos az ügy a vármegye gyakornokaira, a kik pedig — miután négy üres állás és négy díjas gyakornok van a vármegyében — mindnyájan megválaszthatok lennének. E gyakornokok 6—9 év óta szolgálnak és 30—40 éves férfiak, ezekre nézve életbevágó a kérdés elhalasztása, mert majd azok abban a korban jutnak egy jóravaló gazdasági cseléd fizetésével felérő kezdő tiszt- v seJői álláshoz, a mikor más már hosszú munkájának gyümölcseit élvezi és nyugalomba készül. Épen a hadban levőkkel teszünk jót, ha őket nem bizonytalan helyzetre várjuk haza, hanem rég megérdemelet állásukhoz juttatják. Dr. Daimel Sándor alispán előadja, hogy hivatali szempontból nem okoz változást a választások megtartása. Közérdekű vonatkozása annyiban van a kérdésnek, hogy a tisztviselői karban az elégedetlenség felköltése nem kívánatos. Minthogy pedig úgy látja, hogy a választások megtartása az érdekelteknél általános óhaj és azt módjában áll a törvényhatóságnak úgy megejteni, hogy jogos aspirációkat ne sértsen, a maga részéről hozzájárul a választások megtartásához. Dr Berényt Ármin első sorban a tisztviselői érdekeket érintő kérdésben a vármegye két főtisztviselőjének nyilatkozatát tartja irányadóul és a választások megtartását támogatja.
