Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-03 / 22. szám
XL1X. évfolyam Gyula, 1917. június 3 22. szám. Elifleetósi árak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Egyes szám ára 24 filter. Lukács György. Városunk országgyűlési képviselője Khuen Héderváry Károly grófhoz, mint a nemzeti munkapárt elnökéhez a következő levelet intézte: Nagyméltóságu pártelnök ur! A nemzeti munkapárt tegnag határozatot hozott, melylyel pártkérdéssé tette a választójog tekintetében való állásfoglalást, nevezetesen a párt tagjaira kötelezőnek jelentette ki a párt vezére által körvonalazott választójogi Programm támogatását. Ez a programm a demokratikus továbbfejlesztés irányában némi haladást jelent ugyan az 1913. évi választójogi törvénmyel szemben, de korántsem annyit, a mennyit a kor szelleme és a nemzet jól felfogott érdeke által követelt demokratizálódás iránya a világháború folyamán gyökeresen megváltozott viszonyok között még fokozottabb mértékben megkövetel. Sohasem csináltam titkot belőle, hogy engem az 1913. évi választójogi reform nem elégített ki. Akkoriban a törvényjavaslat tárgyalásakor a Ház nyílt ülésében fejtettem kije- jentékenyen messzebbmenő választójogi állás- ■ pontomat. Ez a körülmény azonban nem érintette a pártban való maradásomat, mert akkor sem maga a párt, sem a párt vezetőség nem tekintette pártkérdésnek a választójogi állásfoglalást. A mint hogy a pártnak számos tagja a kormány javaslatának több Tényeges pontjával szemben tényleg állást is foglalt. Hogy a világháború tapasztalatai sem nekem, sem — azt hiszem — senki másnak nem szolgáltattak alapot arra, hogy a háború előtt elfoglalt választójogi álláspontját konzervatív irányban revideálja, azt — úgy gondolom — fölösleges fejtegetnem. Ily helyzetben kénytelen vagyok a tegnapi párthatározatnak következményét magamra levonni és minthogy mindig következetesen vallott, soha nem titkolt meggyőződésemet áldozatul hoznoip lehetetlen, kénytelen vagyok a nemzeti munkapártból kilépni. Annál is inkább mert azoknak a nagyszabású és széleskörű népjóléti, különösen pedig népegészségügyi reformoknak megvalósítását, melyekkel a világháborút dicsőségesen végig szenvedett népmillióknak tartozunk, legjobban a parlament gyökeres demokratizálásával látom biztosítottnak. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1917. május 25. Lakács György. Szóról-szóra közöljük városunk illustris országgyűlési képviselőjének a fővárosi lapok múlt szombati számában egyébként már megjelent fenti levelét, egyben megállapítván azt, hogy e sorok Írásáig, tehát már nyolc nap óta a nemzeti munkapárti klubból- Lukácson kívül egyetlenegy kilépés sem történt. Nincs szándékunkban, legalább ez alkalommal nincs szándékunkban, az általános titkos, vagy korlátolt szavazati jog fölött dis- kussióba bocsátkozni, avagy akár egyik, akár másika mellett vagy ellen nézetet nyilvánítani és állást foglalni és amidőn Lukács Györgynek a nemzeti munkapártból való kilépését fejtegetésünk tárgyává tesszük, ezt csupán azért cselekesszük, hogy annak szükségességét, sőt elkerülhetetlen voltát elismerjük. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓHN DÁVID. Mikszáth Kálmán annak idejében maró gunynyal illette Apponyi Albert grófnak »Eszthetika a politikában« cim alatt irt klasz- szikus tanulmányát, amennyiben nemcsak kétségbe vonta, hanem határozottan megtagadta azt, hogy a politikában eszthetika egyáltalában lehetséges legyen. Mikszáth álláspontjának igaztalan voltát Apponyi Albert legkiválóbbnak mondható ellenfele gróf Tisza István fényesen megcáfolta már a politika terén minden körülmények között elfoglalt álláspontjával. Lukács György kilépését is, anélkül hogy annak opportunitása felől ezúttal fejtegetésbe vagy bírálatba bocsájtkoznánk, az eszthetikának a politikában történt érvényesüléséül honoráljuk s a legnagyobb elismeréssel és illusztris egyénisége iránti teljes hódolattal fogadjuk. Lukács György ugyanis évtizedet meghaladó előkelő politikai pályáján — ismételten hangsúlyozva, hogy ezúttal 'nem keressük helytelenül-e vagy helyesen — soha egy pillanatig meg nem ingva, nézetét nem változtatva, az általános és egyenlő választójog elvi álláspontját foglalta el. Ezt cselekedte, amit annak idejében e lapokban is közöltünk, pártoukivüli képviselőjelölt minőségében programmbeszédjében, ugyanezzel az elvi állásponttal lépett be a nemzeti munkapártba s ugyanezen elv mellett és elvnek érdekében szólalt fel 1913-ban az uj választói törvény tárgyalásakor mondott nagyszabású beszédében az országgyűlésen is. Ami a nemzeti munkapártot illeti, köztudomású dolog, hogy a választójog ez évi május 24-ig nem volt pártkérdés a munkapárt kebelében, hiszen Lukács Györgyön kívül igen sokan voltak, még pedig a párt legtekintélyesebb, sőt vezértagjai-közül is az általános választójog közismert és kimondott hívei. Voltak a nemzeti munkapártnak kardinális elvei, hogy többet ne említsünk : a véderő, az obstrukció letörése, a parlamenti rend biztosítása, külügyi kérdésekben a német szövetség stb. ; a választójog ki, vagy ki nem terjesztése azonban eme kardinális pontok közé, a kérdés nagy fontossága dacára sohasem tartozott. Erre a körülményre Lukács György fenti nyilatkozatában az igazságnak megfelelőleg teljes joggal mutathat rá. Abból az alkalomból és abban a pillanatban tehát, amidőn a nemzeti munkapárt a kormányelnöknek a választójog további radikális kiterjesztése elleni állásfoglalását nem csak elfogadta, hanem pártkérdóssó tette, Lukács György a politikában eszthetikai, sőt ethikai álláspontra helyezkedett, amikor meggyőződése nem változván, választói előtt mondott programmbeszédjét és Ígéretét váltja be s a párthatározatból reá háruló konzekvenSzerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Megjelenik minden vasárnap ciát vonta le, amidőn a nemzeti munkapárt kötelékéből kilépett. Férfias elhatározásának jelentőségét fokozza s legnagyobb tiszteletre méltóvá avatja cselekményének önzetlensége. Igen is és ezt erősen hangsúlyozzuk: önzetlensége. Mert kilépésének pillanatában befejezett tényképen állott előtte, ami különben akkor már nyilvánvaló való és azóta is teljesen bebizonyosodott, hogy a nemzeti munkapárt kompakt egységben maradt meg, amely körülmény — anélkül, hogy ennek következményeit illetőleg jóslásba bocsájtkoznánk, — a válságból való kibontakozásnak ép úgy lehet akadálya, mint előmozdítója. Egy dolog azonban bizonyos és kétségen felül áll ; bizonyos és kétségen felül állott már abban a pillanatban is, amikor Lukács a pártból kilépett, nevezetesen az, hogy az egyéni s hozzátehetjük hogy országos közérdekből jogosult egyéni érvényesülésnek útja és módja bárkire s Lukácsra nézve is nem a pártból való kilépés, hanem meggyőződésének, elvi álláspontjának változtatásával a pártban való megmaradás lett volna. Gyula városa közönsége, annak választó s nem választó része egyaránt, tekintet nélkül arra, hogy egyiknek vagy másiknak mi a nézete a választójog kérdésében, bizonyára igy ítéli meg cselekményét és nemcsak az eddigi, hanem ba még lehetséges: fokozódó tisztelettel és szive mélyéből fakadó szeretettel tömörül ezután is minden körülmények között mellette s melléje. A vármegye közgyűlése. A mai rendkívüli viszonyok között szokatlanul nagy — százon jóval felüli— számban gyűltek össze a törvényhatósági bizottság tagjai a szerdán megtartott rendes közgyűlésre, mely az érdeklődésnek megfelelően élénk lefolyású is volt. Ez az érdeklődés természetesen csak a tárgysorozat elején szereplő fontosabb ügyeknek, főleg a hevesi körirattal szőnyegre került politikai kérdésnek szólt és ezeknek elintézése után a dél közeledtével szétoszlott a sokaság, a hosszú tárgysorozat többi pontját csak igen kevés tag hallgatta végig. A politikai kérdés tárgyalása előtt részletes vita folyt a tisztviselők tevékenységéről szóló számonkérő széki jegyzőkönyvvel kapcsolatban tett azon indítvány felett,, hogy az üresedésben levő tisztviselői állások a legközelebbi közgyűlésen töltessenek be, a mely vita közérdekű vonatkozása mellett a tisztviselők érdekeinek mérlegelésével nyert elintézést. A hevesi átirat a gróf Tisza István és kormányzata iránt való bizalomnyilvánitásra Xja.paa.ixis: ma,i száma © old.a.1.
