Békés, 1917. (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-13 / 19. szám

XLIX. évfolyam 19. szám. EI!ÍE«t6si árak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1911?. május 13. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Oohav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 filter. FELELŐS SZERKESZTŐ: HÓH1V I»ÁVID. Megjelenik minden vasárnap A király a magyar nemzethez. Kedves Gróf Tissa! Mögöttünk vannak immár a harmadik háborús tél szenvedései és bár még több hónap választ el bennünket az aratástól, a beállott tavasz nem egy irányban enyhíti helyzetünket: ki kell tartanunk as nj ter­mésig. Nagy Nekem a bizodalmám, hogy ki is lógunk tartani. Szivem sugallatát követem, amidőn a nemzethez szólok e nehéz időkben. Mélyen átérzem a nemzet minden szenvedését, me­leg kössönetet mondva asért as á/dosat- késsségért és türelemért, amellyel a háború súlyos megpróbáltatásait viseli, hálásan mél­tányolva mindazt, amit az ország egész la­kossága szellemi és anyagi erejének csodá­latos megfeszítésével véghezvitt; a mező­gazdáknak, iparosoknak, bányászoknak, szó­val a gazdasági munka bátor és kitartó harcosainak erőfeszítéseiért, akik a haza fennálásáért és becsületéért kiisdő hősök hős méltóknak hisongultak. És benső köszönettel emlékezem megaha- safiasmagijarnök példás magaviseletéről,akik a nehéz időkben álhatatosságuk, gazdasági téren kifejtett tevékenységük és a felebaráti szeretet erényének hathatós gyakorlása által örök időkre kiérdemelték a haza elismerését. Elvárom mindenkitől, hogy megértve e nagy időknek mindnyájunkat munkára hivó TÁRCA. Karcolatok. Virágos május, óh- be szép vagy ! Jöttél a tavasz minden szép­ségével, illattal és napsugárral, langyos zápor­esővel; jöttél, hogy melegséggel áraszd el a kínos tél zordságától dermedő fáradt lelkünket; jöttél, hogy uj és friss életre varázsold a földet és la­kóit ; jöttél, hogy az átkozódások és szitkozó- dások szennyes iszapjába sülyedő bárkánkat zöldelő szigetre vonjad ; jöttél, hogy józanitó, szagos szellővel cirógasd meg a szenvedéstől eltorzult arcokat; jöttél, épp úgy mint máskor, mint tavaly és azelőtt .... de mégis szebben, kedvesebben : reménységgel és bizakodással körülvórtezve. Zengő gitárok örömdalokat sírnak, megné­pesedett az utca és a mező, frissebbek, üdébbek és színesebbek a vasárnapdélutánok; messzi csatatereken a harcosok ujjongva köszöntik jöt- tödet, s fájdalmas gyönyörűséggel nézegetik a földből kikandikáló virágszálakat, s illatpárás éjszakákon a szuronyukon megcsillanó ezüstös holdsugart . . . Reménységgel, uj és csodás bü- bájjal, gyógyító balzsammal, tisztalevegővel, erős hittel, békés megnyugvással, szívesen és hangu­latosan, megtépázva és mégis büszke öntudattal jöttél — harmadik háborús, virágos május! . . . parancsszavát, minden erejét megfeszítve fog a jövőben is dolgozni és bizalommal, a jö­vőre irányzott pillantással kérem mindnyá­jukra a Gondviselés bőséges áldását. Kisérje őket a Haza érdekeinek szentelt további munkálkodásukban egy mielőbb eljövendő jobb kor bizakodó reménye! Megbízom Önt, hogy hozza ezt a nem­zet tudomására. Laxenburg, 1917. május hó 8. KAROL Y s. k. Gróf Tissa István s. k. A hatodik hadikölcsön. Lapunk más helyén behatóan ösmertet- jük a pénziigymiuisternek a hatodik hadiköl- esön kibocsátására vonatkozó hirdetményét. Őfelsége IV. Károly király a legelső magyar ember volt a hadikölcsön első jegy­zője is, aki legmagasabb elhatározását a kö­vetkező távirattal tudatta magyar pónzügy- ministerével: „A hatodik hadikölcsön előmunkálataira vonatkozó jelentését tudomásul vettem. Hálá­val gondolok as eddigi hadikölcsönöknél a lakosság össses rétegeinek rendkívüli telje­sítményeire és annak a reményemnek adok ki fej es est. hogy a magyarországi töke és a megtakarítások felett rendelkezők nagy köre a háború sserencsés befejesésére különösen fontos mostani időben újból teljes értékű bisongitékát fogja ssolgdltatni törhetetlen anyagi erőnknek és hajthatatlan elhatározá­sunknak. Én tizenkét milliót jegyzek a ható dik magyar hadikölcsönre. Károly.“ Május, virágos, illatos május, gyógyíts meg minket, mert ha még sokáig igy tart, fájó sebe­inkbe belepusztulunk. Beteg az egész világ, — a háborúnak, az elégedetlenségnek, a bűnnek és bünhődésnek nagy-nagy betege Az esteli litá­niákon, gyertyalángok félhomályában, lila orgona­virágos oltárok előtt, halk áhítattal imádkozó embereknek gyógyítsd meg a lelkét . . . töröld meg homlokukat a Veronika kendőjével, tanitsd meg őket hinni és bizni az Isten végtelen irgal­masságában. A palotákban és kunyhókban, a jólétnek és nyomorúságnak minden zeg-zugára, terítsd szét a szeretet aranyszálaibol szőtt palás­todat, melengesd föl az emberi sziveket; a virág­illaton keresztül érezni lehessen a halott száz­ezrek vérének nehéz illatát is. Virágos május, lopj a szivekbe embersze- retetet, a várakozók leikébe vigaszt és türelmet Légy a szenvedések szabaditó májusa, — légy utolsó május e véres zivatarban. Csókold meg a hazájukért küz'dő drága fiaink véres keresztfáját a távoli harcmezőkön önts kitartást a szivekbe, erőt a lankadó karokba. Soha szebben, soha iga­zabban, soha áhitatosabban nem szállott égi Királynődhöz az ének, mint most: „Boldogasz- szony Anyánk . . .“ Bánatos, sápadt, szomorú asszonyok ... A mindentudó, mindent- látó hatalmas Ur Isten áldása legyen rajtatok ! Szomorú édesanyák, Kik kis házikók rejtekében, vagy paloták ragyogásában siratjátok édes fiai­Nero kell senkinek sem külön magya­rázni, hogy éppeu most, éppen ennél a kadi- kölesönnél nem szabad„ellankadnunk. Az a hősies és örök időkre feledhetetlen küzdelem, amelyben minden ránk támadó ellenségünket lebiruk, azok a rendíthetetlen bőseink, akik ezer halállal dacolva védték testükkel az ország határait, minden Ígéretnél és rábeszé­lésnél meggyőzőbben biztatnak bennünket, hogy letegyiik a haza oltárára minden nél­külözhető garasunkat. Mennél többet adunk, mennél hatalmasabban demonstráljuk kitar­tásunkul és győzelmi szándékunkat, annál erősebb lesz az önbizalmunk s annál mélyebb a hatás, mely ellenségeinket a megismerés útjára téríti. A hatodik badikölcsöu — tán az utolsó ! Mintha már közelebb látnok a hegycsúcsot, amelyre fel kell jutnunk, hogy vágyó tekin­tetünk a béke igéretföldjét megpillanthassa. És meg kell éreznie a haza minden hü fiá­nak, hogy tán ettől az utolsó, elszánt roham­tól függ, feljuthatunk-e a hegytetőre. Tán ez az eszköze, de bizonyos, hogy legalább egyik eszköze, a háború megrövidítésének, a békekorszak siettettésének. Hogy erőseknek kell maradnunk mindvégig, létérdekünk pa­rancsolja. S konnét vegyük az erőt, ha nem mindnyájunk rendíthetetlen győzelmi hitétől s mindnyájunk lelkes és habozás nélküli ál­dozatkészségétől. A magyar haza számit minden hü fiára. Most még inkább, mint valaha. S nem kiván tokát, kik meghaltak a magyar hazáért; bánatos özvegyek, kik a templom áhitatos csendjében, s kis szobátok magányosságában zokogtok örökre szétzúzott boldogságtokon; asszonyok kik küzdve a nehéz élettel, vágyódással és remegéssel ag­gódtok fogságban sínylődő férjeitekért, — ti igazi, htiséges, drága jó asszonyok, legyetek százezer­szer áldva és üdvözítve. Hány asszony fehér arcára vont rózsaszín fátylat az öröm, amikor békeremény költözött az árva családhoz ; hány messze szenvedő testvér álma hozta közelebb a mérhetetlen távolságot az idegen világ és a hazai föld között! . . . Hiába. Ma is még megdöbbenve állunk, szófián és örömök nélkül, lehervadtan, a legnagyobb em­beri eltévelyedés hatása alatt. A vértenger felett lebegő olajágat eddig még nem ragadták meg az ántánt elvakult népei, hazug és képmutató pró­fétáik legázolásával, nem futottak lázas rohanás­sal a virágos útra . . . melynek kapuja előtt kétségtelenül térdre fognak még hullani, pokol- szakadékos tervek és mibaszna álmok súlyától agyongyötörve. Szenvedéseink, fájdalmaink közben, amikké harmadik esztendeje terhel a háború, a. magunk kálváriajárása közben óh, hány asszony, hány árva gondolata szállt el véres robotok napjain azokhoz, akik messze a szülőföldtől, távol a kis hajlékoktól, rabságban sínylődnek és hazavágyó lelkűkben mindennap uj imádság születik a bé­kéért . . . Az. apához, a fiúhoz, a férjhez, a test­Xja.pian.is: mai szama © oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents