Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-26 / 13. szám
XLVIII. évfolyam. Gyula, 1910. március 35. 13. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szánt ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH1V DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Ambrus Sándor főispán székfoglaló beszéde. Tekintetes Törvényhatóság! A vármegye főispáni széke reám nézve elsősorban megválást jelent attól a munkakörtől, abból a közszolgálatból, melyet a törvényhatóság különböző tisztviselői állásaiban közel három évtizeden át eddig teljesíteni szerencsés voltam. Ha visszatekintek erre a bosszú időre, a jóindulatnak, a megértésnek és büszkeséggel merem mondani a megbecsülésnek kellemes emlékei újulnak meg előttem; meleg érzelmeket keltő s a jövőre is biztató emlékük mellett a háttérben nyomtalanul enyészik el e hosszú időnek azou küzdelme, azou kevés félreértés, mely végre is egy hosszú közpályának elmaradhatatlan tartozéka. A tapasztalt jóindulatért, a meg nem fogyatkozott bizalomért, mellyel a tekintetes törvényhatóság és tisztikara mindeddig megajándékoztak, amidőn a tisztikar kebeléből most végleg kiléptem, szivem, teljes melegével mondok hálás köszönetét úgy a törvény- hatóságnak, mint a tisztikar tagjainak, akiknek odaadó önzetlen munkássága, bü köteles- ségteljesitése nemcsak a törvényhatóság támogatását érdemelte meg, hanem a vármegye közigazgatásának elismerő méltánylását a felsőbb hatóságok előtt is kivívta. Bár ezentúl nem vagyok is a törvényhatóság tisztviselője, úgy érzem, csorbithatat- lan épségben marad az a kötelék, mely annyi évek közéleti munkássága során engem a törvényhatóság közigazgatási, önkormányzati, társadalmi életével egybe forrasztott. Bár megszűnik is felelősségem a törvényhatóság irányában, bár ezentúl nem én vezetem is közvetlenül a vármegye közigazgatását és önkormányzatát : az a tágkörü felügyeleti jog, melyet a törvény a főispánnak biztosit és mindezek felett az a belső rokonszenv, mely engem törvényhatóságom sorsához, társadalmi életéhez, derék, szorgalmas és józan népéhez fűz, úgy remélem továbbra is oly erős kötelék marad közöttem és a törvényhatóság között, melynek egybeforrasztó hatását nem csökkenti közszolgálatom bekövetkezett változása. Ha változott is a külső forma, amint hogy változott is közjogi állásom jellege és lényege is, mit sem változik az egyén, a ki a vármegye élén a főispáni székben is rendelkezésemre álló minden erőmmel akarom továbbra is vármegyém fejlődését, lakosainak jogos igényeit szolgálni. A vármegye fejlődésének, a lakosság jogos igényei kiszolgáltatásának főeszközéül a jó közigazgatást ismerem, azt a közigazgatást, mely egyformán, előzékenyen szolgál ki gazdagot és szegényt, jóindulatú de részre- hajiadban, rendet tart, de nem zsarnokoskodik, tiszteletben tartja a közszabadságokat, de gátat vet a szabadosságnak, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők gondos mérlegelésével támogatja a társadalmat a kulturális és közgazdasági fejlődés utján, őrködik a külömböző társadalmi osztályok békés és harmonikus együtt működése felett, tekintélyt tart, de tekintélyét nem hatalma fitogta- tásával, hanem becsületes munkával, kötelessége hü teljesítésével igyekszik biztosítani. Ez a közigazgatás lebegett előttem mint ideál, amig vezettem a vármegyei közigazgatást és önkormányzatot, erre fogok törekedni ezután is, amikor felügyeleti jogom gyakorlá sával a vármegyei és községi igazgatást intensiv mérvben ellenőrizhetem. Törvényeinkben biztosított jogommal élni akarok, de tiszteletben tartom az önkormányzat törvényes jogait, sőt törekedni fogok arra, hogy az önkormányzat minél élőbb legyen, nemcsak a jog legyen meg, hanem a törvényes keretet kitöltse a jogosultaknak a közügyekkel kedvvel foglalkozó tényleges részvétele. Nincs az államigazgatásnak egyetlen ága som, mely annyira össze volna forrva a társadalommal, mint a közigazgatás, ott van ez a polgár csaknem minden lépésénél; rendelkezéseivel, szabályrendeleteivel korlátokat szab a köz érdekében, az egyéni szabadságnak és a magán jogoknak, alkotásaival alapot rak a jövő fejlődésének, tévedéseit, mulasztásait egy egész társadalom sinyli, helyes intézkedéseinek az egész társadalom látja hasznát, méltó, hogy ebben a munkában az önkormányzat tényezői kivegyék részüket és szükséges is, mert csak tárgyilagos viták, beható eszmecserék tisztázhatják a helyzetet, tárhatják fel a szükség mértékét és biztosíthatják annak lehetőségét, hogy a közigazgatás a gyakorlati élet követelményeihez alkalmazkodjék, ennélfogva jó legyen. Számítok ezért itt a törvényhatóság gyűléseiben es bizottságaiban a bizottság tagjai- nak legélénkebb részvételére s a közügyek terén kifejtendő buzgó munkásságára, mert enólkül a közigazgatást vezető tisztviselői karnak nem lehet meg a gyakorlati élettel az a kontaktusa, mely egyedüli biztositóka annak, hogy a gyakorlati élet javára helyesen dolgozzék. Tudom, hogy az önkormányzatban való intensiv részvétel teherrel jár, T A R C A. A gyulai 2-ik népfölkelö ezred hősei. Egy oly fölötte széles folyónak a kierőszakolása mint az Alduna, egy harchoz szokott s rendkívül szívós ellenség életre-halálra menő küzdelme közben, már ma is egyike a világtör ténelem legragyogóbb hadászati teljesítményeinek. A nagyarányú és zseniális módon végrehajtott terv, amely Szerbia végének kedetét jelentette, megvalósulásában számtalan bravúros cselekedetet tud fölmutatni. — Ezred ezred után, oszlop oszlop után, szakasz szakasz után a vitézség és a makacs kitartás csodadolgait halmozta egymásra Minden tiszt, minden közlegény azon versengett, hogy összes erejét megfeszítve elősegítse a nagy mű sikerét s a százszorosán megérdemelt büntetéshez jutassa azokat, kik ennek a nagy világégésnek okozói voltak Ma, amikor ezt a munkát elvégeztük, amikor Szerbia legyőzve s véresen a földön hever, kötelességünk, hogy harcosaink közül azokról, kiknek része volt a hősi tettek elősegítésében, meg ne feledkezzünk, hanem a neveiket külön is kiemeljük. Mindjárt elsőnek Grämling Alajost, a 2-ik népfölkelő gyalogezred főhadnagyát, a 2. század parancsnokát, a civil életben gróf Wenckheim Frigyesné ókigyósi uradalmának főintézőjét említhetjük meg. — Alig hogy sikerült a hatalmas folyón való átkelés, legénységét fékezhetetlen lendülettel lépcsőzetes felállításban rohamra vezette a szerbek ellen. Az ellenség a folyón való hirtelen átkeléstől meglepve s a gyors rohamon megrökönyödve, Tekijára vonult vissza, ahova csapataink nagy gyorsasággal követték. Grämling főhadnagy ismét a szerbekre vetette magát s most rövid utcai harc keletkezett. Katonáink oly elkeseredett dühvei rontottak rá összes ellenségeink e legszivósabbjára, hogy a pusztító eredmény nem maradhatott el sokáig Szuronnyal, puskatüzzel, tisztították meg az utcákat s a nagy tülekedésben a legélén vagdalkozott Grämling főhadnagy is a kardjával. Majd a templomtoronyba szaladt föl s kitűzte rá a magyar zászlót, amelyet a nagy támadás előtt orsovai leányok adtak át neki és századjának Kitűzte a zászlót, csattogott-repke- dett az a szélben, talán az első magyar zászló volt ez, amely ebben az utolsó offenzivánkban először lobogott diadalmasan az elfoglalt szerb földön. Ezer zengő torokból zúgott fel az üdvrivalgás, amikor a csapatok meglátták a lengő piros-fehér-zöld zászlót, mely a szeretett hazájukat jutatta emlékeikbe Grämling főhadnagy azonban ezzel a hősi tettel még nem látta megoldva a feladatát. Századjához sietett vissza, s összegyüjtvén a most még inkább csatára vágyó s a büszkeségtől fékezhetetlen ' katonáit, előretört s hosszabb küzdelem után elfoglalta a Tekija körül fekvő magaslatokat. Olyan nap volt ez, amelyet elfelejtenünk sohasem szabad. Mivel a vakmerő főhadnagy a Dunán való átkelés előkészítő munkájához már előzőén önként jelentkezett s nemcsak akkor, hanem később is mindig érdemesnek, vitéznek és kötelességét ismerő katonának bizonyult, a hadi- ékitményes III. osztályú katonai érdemkereszttel tüntették ki. A tekijai napnak egy másik hőse Reisuiger József, népfölkelő-főhadnagy, ugyancsak a 2-ik népfölkelő gyalogezred 2 zászlóaljától. A folyó kierőszakolása után ő is nyomban a harc tüzébe sietett s ez alkalommal nagyjelentőségű volt részéről, hogy stratégiai átekintő képességével minden lehető helyzetet és pillanatot kihasznált. Szakaszát nehéz viszonyok között a saját kezdeményezéséből magával ragadta egy meredek szakadék ellen s onnan azután oldalba kapta az ellenséget s ezzel az oldaltüzzel hathatósan elősegítette a minden talpalatnyi földért szivósan küzdő szomszédos csapatainkat, mi által lényegesen hozzájárult a hadművelet sikereihez A derék ember és tiszt hősi magaviseleté annál inkább elismerést érdemlő, mivel súlyos belső baja miatt már megelőzően a béke idején is lelkileg sokat szenvedett. A legfelső dicsérő elismerést adták neki tudtul. A legfelső dicsérő elismerésnek még egy másik tisztje is részese lett ugyanebből az ezredből: Bánhegyesi Lajos hadnagy. — Valóban tetőtől-talpig legények ennek a békésmegyei uj alakulatnak katonái, akik oly elllenállhatatlan erővel törtek rá az ellenséges földre ! A BánheXja.p'U.nls: mai száma S oldal.
