Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-26 / 13. szám
2 de az önkormányzat joga nemcsak jog, hanem kötelesség is, még pedig miután tartalma kihat az élet összes nyilvánulásaira, lényege nemcsak a jelen szükségleteinek gondozása, hanem a jövő fejlődésének, a vármegye haladásának biztosítása, sőt irányítása is : egyik legtartalmasabb polgári kötelesség. Mindenütt, ahol fejlődésnek indult a közgazdasági élet, ahol ennélfogva a közigazgatás nemcsak a szorosan vett államigazgatás kereteiben dolgozik, szükség van az önkormányzat elemeinek intensiv közreműködésére, fokozottabb szükség van erre a mi vármegyénkben, ahol a vármegyei igazgatás alatt élő városi, valamint nagy községi szervezetekben mindinkább fejlődő eleven élet folyik a közgazdaság minden ágában, ahol közműveltségünk örvendetes haladottsága folytán szervezetekbe vannak tömörülve, a közgazdasági foglalkozások s a közszabadságok élvezésében foglalkozásaik szerint külön csoportosulva vívják jogosnak vélt érdekeik azon harcát az eszméknek és törekvéseknek azon küzdelmét, mely maga az eleven lüktető élet, egyszersmind további haladásunk fejlődésünk legjelentősebb emeltyűje. Kell, hogy azok a nézetek, azok a törekvések, melyek a külömböző társadalmi osztályokat és közgazdasági foglalkozásokat szervezkedésre tömörítik, nemcsak a szervezet kereteiben találjanak kifejezést, mert ott egyoldalúnkká, más érdekeket figyelmen kívül hagyókká válnak, hanem itt a vármegyei ön- kormányzat csarnokában egymást méltányolva, egymást megbecsülve mérkőzzenek, s a fontosabb, nagyobb jelentőségű közügyek, szabályrendeletek, alkotások megvitatásánál igyekezzenek azok hatását az egész vármegyei társadalomra jótékony gyümölcsöző eredmények forrásává tenni. De bármily erős legyen szellemileg és anyagilag az önkormányzat, a modern állam segítségét, mely hatalmas anyagi erejével a közgazdaságot kell hogy támogassa, annál kevésbé nélkülözheti, mert jövő fejlődésünk alapja közgazdaságunk kifejlesztése, ipari és őstermelésünknek minél nagyobb arányokban fokozása. Mint az állam közgazdasági életét gyesi hadnagy szakasza oly harci dühvei s minden veszedelemnek és halálbajnak oly teljes megvetésével tört előre, hogy az egész szakasz rövidesen iszonyú oldaltüzbe került. Bánhegyesi ekkor nyugodtan megváltoztatta az arcvonalát, annyit kiálltott, hogy: előre! — s emberei élén legelői rohanva, az ellenségre rontott. A szerbek persze nem tudtak ellentállni, hanem menekülés- szerüen kezdtek visszahúzódni s ez alkalommal a bátor szakasz egy tisztet és nyolc katonát ejtett foglyul. A tekijai utcai harcban oly vakmerőséggel vett részt, mint a többi más. Az egyik égő házból néhány láda lövőszert mentett meg, mindenütt ott forgott, ahol szükség volt reá, tüzelte katonáit, vagdalkozott s a dicsőséges nap alkonyatján elégtétellel mondhatta el magáról, hogy mindenből kivette a maga részét. Úgyszintén bajtársa is, Riegler Sándor hadnagy. Ez a fiatal tiszt is valamennyi jelentős pontján az ütközetnek ügyesen vitte előre szakaszát ezen az emlékezetes és eseményekben gazdag napon. Az utcai harcban oroszlán bátorsággal verekedett. A komitácsikat, akik házakból, fákról s a pincékből lövöldöztek a mi támadó csapatainkra és bombákat hánytak ellenük, kiüldözte és amikor a falu hátsó részét megtisztította, oldalt harcoló tiszttársait egy magaslatra hivta újabb támadásra és e magaslatot elfoglalta a császár és király és a haza számára. A valóban hős hadnagy szintén a signum laudist kapta meg. Békés is vezető kormány bizalmasa készséggel állok szolgálatára a vármegyének és dolgozó társadalmának a tekintetben, högy ha közgazdaságunk, vagy közigazgatásunk támogatására az állami költségvetés valamely módot nyújt, azt a támogatást közgazdaságunk, vagy köz- igazgatásunk javára megszerezni igyekszem. Forduljanak hozzám bizalommal közületek vagy egyesek, azt nem ígérhetem, hogy minden óhajt, minden kívánságot teljesíthetek, de azt igen, hogy a közjó a közérdek mindig fáradhatatlan munkásának fognak találni. ügy vélem tekintetes törvényhatóság, hogy azon hosszú közszolgálat után, melyet a törvényhatóság bizalmából a vármegye közügyeinek szenteltem, céltalan hosszú bemutatkozással fárasztanom a tekintetes bizottság figyelmét; vagy voltak céljaim, elveim és vezérlő ideáljaim s ha voltak, akkor azok annyi évek folyamán a vármegye előtt teljesen ismeretesek, vagy ha ilyeneket eddigi közszolgálatom nem tudott megmutatni, azoknak hiányát nem pótolhatja semminő szép szó, semminő lelkes Ígéret. Minden esetre büszkeségem, hogy hosszú vármegyei közpályámon át a törvényhatóság bizalmát bírhattam s ö bizalom felemelt a törvényhatóság első tisztviselőjének székébe, — most, amidőn a vármegye élén állok, sem változott bennem a vármegye közügyeinek szeretete, sem szolgálatának készsége, ennek ellenében amit én nyújthatok, én is csak a régi bizalomra, a régi megtisztelő támogatásra számitok. De — bár tudom azt, hogy most nem időszerű — egy kérdéssel még foglalkoznom kell, hiszen állásom nemcsak közigazgatási és társadalmi, hanem politikai jellegű is, ebből és rég ismert változatlan politikai meggyőződésemből folyólag vagyok a jelenlegi kormány politikájának a vármegyében képviselője, bizonyára joggal merülhet fel a kérdés, hogy ebben az irányban mik a céljaim, minők az eszközeim ? Célom az, ami egyszersmind el- vitathatlan jogom és kötelességem is, hogy tudniillik a parlamentnek ’ felelős kormányzati intencióit az önkormányzati igazgatásban érvényesítsem, e cél elérésére csak a törvényes eszközöket igénylem; mindenkinek, tisztviselőnek és polgárnak politikai meggyőződését tiszteletben tartom; közszabadságainkat az egész nemzet közkincsének ismerem s párt- politikai érdekből, valamint eddig nem érintettem azokat, úgy ezentúl sem fogom érinteni; köztisztviselőket, polgártársaimat, politikai elveik szerint megkülönböztetni nem fogom, sőt úgy a vármegyei önkormányzatban, mint a társadalomban számitok minden a közügyek iránt érdeklődőknek együtt munkálkodására, mert abban a meggyőződésben élek, hogy nem a politikai vélemények egyöntetűsége, hanem a szellemi és lelki rátermettség adja meg a jogot és az egyedül helyes alapot a közélet szolgálatára. A politikai vélemény magában foglalja az államvezetós és igazgatásnak szabad állambau mindenkinek szabad kritikáját s azokat az eszményeket, melyek a nemzet politikai vezéreinek agyát s a nép- leiket áthatják, valamint azon utak megjelölését, melyen haladva az eszmény elérhető, mig a közéleti s általában a polgári munkálkodás feltűnés és zaj nélkül napról-napra küzdve és dolgozva, mintegy porszemenként összehordva kiépíti nemzetünk anyagi és szellemi gazdagságának tárházát. Ebben a polgári munkában, legyen az közgazdasági, legyen az közéleti, mindenki, bármilyen legyen az, politikai meggyőződése a maga odahordott porszemével e nemzet jelenét és jövőjét szolgálja s e tekintetben bizonyára nem az a legfontosabb, hogy ki milyen politikai ideálok 1916. március 25. után lelkesedik, hanem hogy mindenki erejéhez mérten minél több porszemet hordjon össze nemzeti társadalmunk javára Éppen ezért, ha a politikai meggyőződések lehetnek is elválasztok, viszont a polgári munka a leghatalmasabb egyesitő erő és én hiszem azt és törekszem is arra, hogy ha majd talán nem is távol jövőben kevésbbó politizáló, mint inkább dolgozó nemzet leszünk, ha koronként politikai jogainkból folyó küzdelme ellentétes politikai véleményünknek elválasztja is olykor pillanatnyilag a vármegye lakosságát, vármegyénk fejlődését, közgazdaságunk virágzását, népünknek jólétét célzó munkásságunkban, úgy itt e teremben, mint kint a közgazdasági élet és társadalmi tevékenység mezején, mindig egymást megbecsülve, egymást támogatva találkozhatunk és versenyezhetünk. Ma azonban, tekintetes törvényhatósági bizottság, nem ismerek olyan politikai véleményt, mely bármely tekintetben választó- vonal lehetne. Súlyos, nehéz időket élünk, amikor el kell némulnia minden pártoskodásnak az előtt a legszentebb, mindaunyiuuk- kal közös célunk előtt, hogy diadalmasan vívjuk meg azt a rettenetes erőpróbát, melyet ellenségeink ádáz rosszakarata és birvágya reánk kényszeritett, diadalmasan úgy kint a harcmezőn, mint bent a gazdasági élet mezején, megtámadott hazánk védelmében, ezen legszentebb célunk érdekében egyetértve, ezen kötelességünknek minden erőnkkel eleget kell tennünk, erősnek és gyengének, gazdagnak és szegénynek, ifjúnak és öregnek egyaránt. Akik ott küzdenek kint a harctereken és ontják vérüket a családért, a hitvesért és gyermekekért s mindazért, amit a haza fogalma jelent, csak egyet ismernek, a kötelességet hazájuk iránt ; mi akik itthon vagyunk, akikre az annyira szükséges polgári munka teljesítése vár, szintén nem ismerhetünk mást, mint kötelességünket azok iránt, akik nemzetünk második ezredévét a harctéren vérük hullásával alapozzák. Dolgoznunk kell minden képességünket megfeszítve, családunkért, a gyermekekért, a harcban levők ellátásáért, harckészségük fokozásáért és azok családjaiért, akik a közügyekkel hivatásszerűen foglalkozunk, fokozott gondossággal kell figyelmünket kiterjeszteni s az itthon maradt családtagok közérdekeit gondozni abban az irányban, hogy gondjaikat, bajukat minél inkább elviselhetővé tegyük s lelkeink- ben ápolva nemzetünk sorsa iránt való reményteljes bizakodást, minden megpróbáltatás között fenntartanunk azt az áldozatkész közszellemet, mely eddigi sikereinknek s ezen- tuli erőfeszítéseinknek leghatalmasabb erőforrása, nemzetünk jövőjének legbiztosabb támasza. Nemzetünk teljesiti kötelességét! Meg kell hajolnunk népünk nagysága előtt, látva azt a törhetetlen kitartást, meg nem fogyatkozó akaraterőt, mely a modern háború borzalmas veszteségeinek, a közgazdasági élet zavarainak tántorithatatlanul ellenáll és teljesíti kötelességét, a vármegyei és községi közigazgatás is, mely munkaereje egyrészét harcba bocsátva, anyagiakban éppen nem bővelkedve, minden emberileg lehetőt elkövet, hogy a gondjaira bízott nagy érdekek sérelmet ne szenvedjenek. Ennek a buzgó kötelességek teljesítésére kész közgazdasági szervezetnek én is hasznos tényezője akarok lenni, odaadó munkásságra készen ezennel átveszem a vármegye kormányzatát s törekvéseimhez, céljaimhoz kérem a törvényhatóság, a tisztviselők s az egész társadalom támogatását.
