Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-12 / 11. szám
1B16. március 1« 11. szám. XLVIIÍ. évfolyam Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre , 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: kÓH\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A tisztviselők szövetsége. (Nagygyűlés a vármegyeházán.) A világháború alatt az újságcikkek valóságos özöne birálta és fejtegette külömböző elméleti szempontból a drágaság miatt különösen a tisztviselőkre szakadt nagy nyomorúságot 'anélkül, hogy az irástenger egyetlen, a gyakorlatban könnyen kivihető módot és utat mutatott volna a kibontakozásra. Még a háború előtt néhány budapesti tisztviselő és egy két olyan ur, akiknek szociális közgazdasági dolgokban nagy tapasztalata van s tudatában volt annak, hogy gazdasági bajainknak szervezetlenségünk a tápláló fő forrása, elhatározta, hogy német példára szervezetben tömöríti a mi szervezetlen társadalmi középosztályunkat. Ha sikerül a kezdet kezdeteként 100000 tagot ebbe a szervezetbe tömöríteni, akkor rendelkezésre is fog állani az a minimális tőke erő, amellyel| egy gazdasági akciót már el lehet kezdeni. A tisztviselő egyletek talán a legszegényebb és legfiatalabb egyesülete: a M. kir. adóhivatali tisztviselők orsz. ogylete vállalta azt a feladatot, hogy mint úttörő menjen előre. Nem annyira a saját erejében, mint az eszme erkölcsi hatalmában bízott és csupán az első felhívás kibocsátására vállalkozott, de nem kivánja a mozgalom vezetését végig megtartani. Mihelyt elérkezik az ideje, készséggel engedi át a vezető szerepet agili- sabb és fejlettebb egyletnek. A kezdeményezők terve a legtekintélyesebb országos jellegű tisztviselői alakulatok tetszését s csatlakozását nyerte el. Megfelelő előkészületek után az országos szövetség megalakulása iránt magas állású államférfiakkal bocsátkoztak tárgyalásba. Ezek közül eddigi közéleti szereplésénél fogva talán a leghiva- tottabb, aki a nagy egyesüléseknek mindenkor hathatós előmozdítója volt és aki a tisztviselői egyesületek közül a legrégibbnek, a leggazdagabbnak és ennélfogva a leghatalmasabbnak is magyarországi vezérfórfia: Lukács György v. b. t. t., városunk illusztris országgyűlési képviselője, az Osztrák-Magyar Monarchia Első Általános Tisztviselő Egyesületének vezérképviselője, a József kir. herceg Szanatórium-Egyesületnek elnöke és számos más társadalmi, valamint humanitárius egyesületnek vagy megalapitója, vagy pedig vezérszerepet vivő intézője és kormányzója: elfogadta a szövetség központi elnöki tisztét. E rendkívül nagy horderejű eredmény után a legszebb reményekkel láttak hozzá a terv megvalósításához. Mint a fővárosi lapokban olvasható volt, a Tisztviselők Szövetségének előkészítő bizottsága február 25-én délután, a Nemzeti Muzeum dísztermében naggyülésre bivta egybe az érdekelt egyesületeket és a tisztviselők társadalmát, amelyen Lukács György elnökön kívül dr. Szász Pál, dr. Hantos Elemér és Rakovszky Iván orsz. képviselők, Czövek Jenő állampénztári főellenőr és mások ismertették a szövetség feladatait és megválasztották a szövetség propaganda és végrehajtó bizottságát. A Szövetség szükséges voltáról a központ a vidéken is fog ismertető értekezleteteket tartani. A budapesti naggyülés után az első vidéki értekezlet március 12-én, ma délután 4 órakor Gyulán less, a vár- megyeháza dísztermében. A végrehajtó-bizottság a hatóságok és hivatalok főnökeihez intézett levélben meghívta az összes köz-, magántisztviselőket, altiszteket, szolgákat és egyéb érdeklődőket. Az ülésen felszólal Ambrus Sándor alispán mint házigazda, utána Lukács György v. b. t. t., orsz. képviselő, mint a Tisztviselők Szövetsége központi végrehajtó bizottságának elnöke, azután dr. Hantos Elemér orsz. képviselő tart előadást a tisztviselő jellegű hitelintézetek föladatairól és végül C&övek Jenő állampénztári főellenőr a Szövetség szervezetéről és a németországi hasonló szervezetekkel létesítendő viszonyról ad ismertetést. T A R C A. Zászló szentelésre.-A 300-ik ezred 403-ik zászlóalja részére készített zászló felszentelésekor március 11-én. Zásdó, szent zászló! lm, létezésed Első reggelén áldás köszönt, Oda száll érted imánk, ahonnét Most a nap ejt rád sugár özönt. Óh ! lebegj tehát, lebegj vidáman, Mint valósuló remény jele : Érdemeljük azt, hisz a szabadság t hajával van szivünk tele ! Zászló, szent zászló! Amíg csodáljuk Szépséged, mely hét országra szól: Válts egyet be harcra-tiizelö nagy Képességednek mondáiból! Önts honvédeinkbe bátorságot, Mint öntél a honszerzökbe már, Hogg babért neveljen homlokukra A kerek földön minden határ ! Zászló, szent zászló ! Több vagy mint jelvény: Szent rajongás ősi kútfeje; Nincs, óh! nincs Magyar, kiben látásod Elhatározást ne költené ; Nemzetünk örök dicsősége már Színeid összhangzatába forrt: Büszke kéz azért emelt úgy égnek, Hogg sohsem érintheted a port! Zászló, szent zászló! A bősz csatákban, Mikor ég és föld összeszakad, Jézus és a Szüzanya borítsák Rád csoda-tevő oltalmokat, S szálljon oltalom a hős seregre, Mikor küzd, csatáz e szép honért\ Rémüljön az ellen fegyverüktől, S futva hagyja ott a csata-tért! Zászló, szent zászló! Ahol a szellő Ha csak egyszer is lobogtatott: Testvéri egyenlőség s szabadság Szép virági sarjadóznak ott; Elküldünk tehát a győzelemre, Ellenségeink is lássanak: S enyhüljön szivökben látásodra Béke-vágygyá az irigy harag ! Domonkos János. A zászló. — Irta : Péczely József. — Az élet néha valóra váltja a mesét, a valót pedig legtöbbször beburkolja a mese titokzatos ködébe s mint álomvilágba olvadó tündéries képeket mutogatja . . , Tél volt. Szép, fehér téli este. A könnyű kis hópelyhek táncolva szállongtak lefelé a hideg földre s fehér palástjukkal beteregették az aszott rögöket, a sárga avart, nesztelenül rárakódtak a házak tetejére, a fák kopasz koronáira . . . Nagyapó ott ült a banyakemence padkáján, mellette a kis unokák . . . — Meséljen Nagyapó ! S Nagyapó mesélt. Nem a százszorszép Tündér Ilonáról, a világhatalmas Holofernes királyról ... Nem, Róluk talán nem is tudott volna mondani semmit. Kik voltak? Éltek-e, haltak-e ? A gyerekek is mást követeltek : — A zászlóm ! S odahajtották buksi fejeiket a Nagyapó térdére s úgy várták a százszor, meg százszor hallott szép mesét a zászlóról, a szüzmáriás selyem lobogóról, melyet 48 ban a Nagyapó mentett meg . . . — Hát az úgy volt kis cseléggyeim — kezdte Nagyapó — hogy ellenségeink igön nagyon mögirigyölték ezt a mi szép tarkavirágos mezőinket, acélos búzát termő fölgyeinket s elhatározták, hogy törik-szakad, de elrabolják tőlünk ... A két gyermek szájtátva hallgatta Nagyapót. Jánoska is, Juliska is Ártatlan kis lelkűk meg-megremegett' arra a gondolatra, hogy jöttek, sokan jöttek, gyilkos szándékkal . . . Hogy félhettek akkor a gyermekek ?! A Nagyapó mintha csak belelátott volna kis unokái leikébe, fólütögette a fejét: — Úgy ám, de a magyar talpra állt! Jánoska közbe suttogta: — Kardot rántott . . . — Azt bizony, kardot. Élös kardot s az* tán föl a lóra! Egy nagy katonatáborrá vált az egész ország. Most már a fiák is odafordultak. Ember, asszony; a szomszédok is, kik szóérteni, időt morzsolni jöttek át. Hogyne ! Oly jó hallgatni a nagy idők nagy tetteit, a csodaszámba menő vitézségeket; csak megbizseregteti az a szivet, fölm’elegiti a lelket s bizakodó hitet kölcsönöz a jövő iránt Szépen, lassan szövődtek egymás végébe a szavak. Hogy álltak csatasorba a honvédek, hogy rohanták meg az orvul támadó ellenséget. Elől a vezérek. Kard, ki kard! Rajta, rajta! Ropogtak a puskák, bömböltek az ágyuk, csattogtak a nehéz acél-kardok . . , Xja.pi3.nlc mai száma S oldal.
