Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-05 / 10. szám

XLVIII. évfolyam. Oyula, 1916. március 5. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. ÍO. szám. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓII \ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Ä vármegye közgyűlése. (Február 29.) Békésvármegye törvényhatósági bizott­sága, ez évben első rendes közgyűlését ked­den tartotta Ambrus Sándor alispán elnök­lete alatt. A közgyűlés — amint azt a rossz köz­lekedési viszonyok miatt előre hebetett látni — nem volt látogatott, azonban a vi­dékről aránylag mégis többen vettek részt a, közgyűlésen, mint a gyulai bizottsági tagok. Az összes jelenvoltak száma 60—65-re tehető. A közgyűlésen csupán az alispánt je­lentésnél voltak felszólalások, ezek azonban oly tömegesek s oly hossza lélegzetüek vol­tak, hogy majdnem két órát vettek igénybe, holott az egész közgyűlés csupán 2 és fél óra hosszat tartott. Az alispáni jelentés kapcsán megindult felszólalások során úgy a termelőket, mint a fogyasztókat, tehát az egész közönséget je­lenleg legközvetlenebbül érintő közélelmezési és mezőgazdasági kérdések forogtak szőnye­gen, amelyeket természetszerűen a felszólalók mindegyike a maga szempontjából vetett fel­színre s tett kérdés tárgyává. Elsőnek Csizmadia András orosházi bizottsági tag jelentkezett felszólalásra, aki TÁRCA. Harctéri levél. (Dr. Major SimonhozO Immár hatodik hónapja, hogy búcsút mond­tam otthon a kapufélfának, hogy virágos sap­kával, dalos kedvvel és szuronyos puskával szedjek „hirvirágot koszorúba“ a dicsőség me­zején. Ez volt a harmadik stáció. Harmadszor indult el velem a gőzös a Kárpátok felé, har­madszor mondtam imádságot magyar hazám határán, — harmadszor hittem és éreztem, hogy legszentebb kötelességem elmenni oda, a honnét oly nehéz a visszatérés. De eljöttem és azóta itt vagyok. S mint e sorok bizonyítják, még élek. Akkor . . . még meleg nyári nap tűzött alá, mikor elmaradtak a vonat mögött a szép kolozsvári hegyek. Az ut Oroszországba vezetett, s azóta sok, nagyon sok nehéz küzdelmes na­pokat éltem át. Hála istennek, hogy átélhettem. Mert hej, de sok derék bajtársam dőlt ki mel­lőlem mindörökre kihűlt szívvel . . . A múlt év december havában ide, az oro­szok által oly hevesen és erőszakosan meg­ostromolt bukovinai frontra, Besszarábia határ­vonalára kerültem. Ide vezényelték ezredemet, a 30-ik honvéd gyalogezredet. Párhuzamot ne­hezen vonhatok a két állapot között, de mégis, a volhyniai harctér csöndesebb volt alapjában véve ... Ha ott egyszer elpüföltük a muszkát, hát békességben maradt egy ideig, itt azonban folytonos támadásoknak vagyunk kitéve. Cser- novic kellene a minden oroszok hatalmas cár­a vámörlő malmok eljárását kritizálta s az ellen kért orvoslást, hogy a gépészi oklevelet, hozzá nem értő egyének igen rövid ideig tartó tanfolyam elvégzése után megkapják, együtt járván ezzel az is, hogy ezáltal érdemetlenek jutnak a katonai szolgálat alól leendő felmentésböz. — Kohn Ignác b.-csabai bizottsági tag a közélelme­zésre szolgáló liszt árának tulmagas voltát tette szóvá. Morvay Mihály aziránt érdeklő­dött, hogy az elszállításra kerülő gabona készletekért mily ár fizettetik a baditermény részvénytársaság által: a maximális ár, vagy pedig 4 koronával kevesebb ? Kiss László békéscsabai főszolgabíró a járását érdeklő első két felszólalásra adott megnyugtató felvilá­gosítást. Domokos Gábor békési bizottsági tag a kisgazda családtagok felmentését sür­gette. Kovács L. István endrődi bizottsági tag azt adta elő, hogy a jelenlegi rendeletek szerint fejenként és naponként járó 40 deka liszt adag mellett még női munkásokat sem lehet kapni. Dr. Berthóty Károly igen rö­vid felszólalása után még K. Schriffert József adta elő megjegyzéseit a vetőmag kér­désről s a hadifoglyok élelmezéséről. Dr. Bikády Antal kiindulva abból, hogy az al­ispáni jelentés a közbiztonsági állapotok rosszabbodását jelenti, részletes megokolás után a fegyvertartási vármegyei szabályren­jának . . . Hiába minden erőlködésük, — magyar honvédek védik a határt! Kedves Doktor uram, ezek a kusza sorok a lövészárokban Íródnak, a papirost a jelentő tömbből szakítottam ki és ne is haragudjon, ha hibát talál benne. A gondolataim nagyon furcsák mostanában, s nem is merem papírra vetni ha­marjában. De képzelje el: az árokban ülök egy hevenyészett födözék oldalán. Kezemben a ce­ruza. Térdemen a notesz, rajta a papir. Acélos hideg van ; fehér dércsipte a tájék. Előttem egy lépésre, s tőlem jobbra-balra honvédek állanak és figyelnek a lőrések előtt. Az ellenséges rajvonal 50—60 lépésre van tőlünk. Egy ugrás az egész. Rohamtávolság. Egysoros, szakadozott drótbakok választanak el bennünket egymástól. A közbeeső terület tele van hullákkal. Heverő, régi és uj orosz holttestekkel . . . Mondja kedves Doktor ur, teremhet itt szép gondolat az ember agyában? Óh nem. Rideg, fagyos szivü katonának kell lenni. Néha-néha, amikor egy percre felszabadul­nak az érzéseim a fásultság béklyói alól, — eszembe jut a kedves kis vidéki város, hova felejthetetlen emlékek fűznek, s a hol gyermek­koromat éltem ... Ez a typikus, alföldi vá­roska : Gyula város. Eszembe jutnak a szép őszi esték és téli éjszakák, a Körös partján bólogató szomorufüzek s a csöndesen, békésen sétáló emberek az utcán. Eszembe jut a szülői ház, sok-sok minden, s ime fölráz álmodozásomból a búgó ágyuszó: csak könnyeimet törölgetem szemeimből s nem akarom elhinni, hogy valaha ott jártam, ott éltem, meleg szobában laktam és esténkint a barátságos csöpp kis kávéházak asztalánál szivarokat szívtam. delet végrehajtásának felfüggesztését kérte. Szalay Gyula békéscsabai bizottsági tag az egyes felszólalók által fehozottakra tett a fennálló rendeleteken alapuló megjegyzé­seket. A vármegye alispánja, miután a fel­szólalások befejezést nyertek, maga részé­ről megadta a felvetett kérdésekre a vála­szokat és felvilágosításokat. Általánosságban utalt a helyzet, rendkivülisógére, amely ért­hetővé teszi, hogy nem úgy folynak a dol­gok mint normális időkben, azonban békével és türelemmel kell belenyugodni a helyzetbe és igyekezni arra. bogy a fennálló helyzet határain belül a legjobban intéztessenek a dolgok. A vetőmag tekintetében felhozottakra előadja, hogy nem abban van a baj, hogy a vetőmag drága, hanem inkább az kifogásol­ható, bogy a szolgáltatott vetőmag nem meg- bizható. Különben a vetőmag drágasága miatt nem lehet panaszkodni, mert a fennálló sza­bályok szerint az érdekelteknek joguk volt szükségletüket a múlt évi október hó 3I-ig a rendes áron beszerezni. Most is, ha a vető­magot venni akaró gazda megjelöli a helyet, ahonnét a vetőmag beszerezhető, úgy nem a magasabb árt, hanem csak a rendes árat fi­zeti azért. A liszt árusítás drágasága tekin­tetében febozott panaszokat, minthogy a köz- élelmezést a községek látják el, a képviselő­Levelemben talán érdekes dokumentumnak fogja találni kedves Doktor ur, hogy nem tár­gyalok irodalomról, könyvről, színházról — ha­nem csupán olyan témához vagyok kötözve, melyről ma az egész világ impresszionisztikus szerelmes leveleket fogalmaz, olyan érzéseket és átérzéseket, melyek tulajdonképen nem is men­nek eseményszámba; olyanok, mint egy-egy elhamvadt parázs, elröppent álom, vagy elcsat­tant csók. Itt most a költők nem érvényesülnek, az irók nem jutnak levegőhöz, mert szivük vérétől nem fog a kalamárisuk. Ide csak erős fizikumú ujságiróember jöhet, egészséges és jó tüdejü, mosolygó arccal és bricseszDen, mint a lóver­senyekre, végignézheti a startot: végighallgat­hatja az ütközetek halálosan szép koncertjét va­lamelyik nyugalmas Feldherrnhügel-ről, elgyö­nyörködhetik a rohamokban s aztán kifogástalan sportautóján visszaroboghat a front mögé, egy festői fekvésű faluba, leül a fütött szobácskába — álmok álma itt a fütött szoba — ir, ir, ir, gondolkozik és színez, fantáziájával, formájával és bőséges jelzőkkel retusirozza az egészet és önelégült mosollyal adja postára megható, vagy szomorú cikkét. De mi, bakák, akik egész nap megfeszül­tén az ellenséget figyeljük, dolgozunk a föld alatt, drótokat feszitünk a mellünk elé, lövöl­dözünk és robbantunk, összeütközünk, rohamo­zunk, golyók és srapnellek zenéje elől rángat­juk betegre neuraszténiára hajló fejünket, egész éjjel a készenlét fárasztó szolgálatát szenvedjük — mi nem tudunk cikkeket énekelni mindenről, nekünk nem folyamatos az Írásunk, mi dadogva Lap-uim-ls: ma,i száma S old.a.1.

Next

/
Thumbnails
Contents