Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
Oyula, 1918, február 90 XLT11I. évfolyam. 8. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre , 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f BÉKÉS Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőségi kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobajr János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN l>Á VII>. Megjelenik minden vasárnap Megyei közgyűlés előtt. i. A folyó hó 29-én megtartandó rendes évnegyedes közgyűlés első tárgyát, az alis- páni jelentést, az alábbiakban ismertetjük : A közegészségügyi viszonyok általában kedvezőtlenek voltak. A heveny ragadós bajokban történt megbetegedések száma 593-al volt több mint az előző év hasonló időszakában. A heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt az uralkodó, amely egymaga valameny- nyi heveny fertőző bajban történt megbetegedésnek több mint felét adta. Lefolyása azonban igen szelídnek mondható, amennyiben a halálozási százalék csupán 2 volt. Tetemesen fogyott a múlt év hasonló időszakához viszonyítva a vörhenvesek, a hasi hagymázosok száma, mig a diphteriásoké, valamint a szamárköhögőseké jelentékenyebb emelkedést mutatott. Külön tesz az alispán említést a vármegye területére a múlt év folyamán behurcolt hólyagos himlőről, annak keletkezéséről és lefolyásáról, melyről a közigazgatási bizottságok üléséről szóló cikkeinkben már részletes ismertetést adtunk. Általában az újabb és njabb behurcolás folytán a vármegye egyes községeiben fellépő hólyagos himlő eseteket valami nagy aggodalommal nem kell tekintenünk, mert nálunk a kötelező védő himlő oltásnak évrŐl-évre való lelkiismeretes végrehajtása mellett a hólyagos himlő erőre nem is kaphat. A szórványos esetek pedig nem ijesztők és könnyen leküzdhetők. A legnagyobb aggodalommal, állandó éber figyelemmel kiséri az alispán azokat a veszélyeket, melyek a háborús viszonyok folytán a polgári lakosságot fenyegetik a katonaság révén a venereás betegségek nagy elterjedése miatt. Intézkedés történt, hogy külön bizottságok szerveztessenek hatósági és szakértő tagokkal azokon a helyeken, ahol ennek szüksége fennforog, amely bizottságoknak azután az a fontos feladata lesz, hogy javaslatokat tegyen, éber figyelemmel kisérje úgy a beteg sorsát, mint a betegség netalán való terjedését, végül a tett intézkedéseket buzgóan ellenőrizze. A vármegyei közkórházban az 1915-ik év folyamán 8026 beteget vettek fel s az előző évről visszamaradt 1236 beteggel együtt összesen 9262 szenvedőt ápoltak az intézetben. Ezek közül gyógyultan hagyta el a kórházat 5114 (55'2U'/0), javultan 2490 (20,88%), gyógyulatlanul 330 (3-57°/o)> meghalt 317 (3,42°/0), a folyó évre visszamaradt 1011 (10,92%). Az ápolási napok száma 413140 volt. Az ápolási napok száma 61479-el volt több mint az előző esztendőben. A felvett betegek közül katona volt 4757, ebből 84 tiszt volt. A nagyobb műtétek száma 1606 volt, ebből 309 volt a hasüri műtét. A kórház különböző műhelyeiben a múlt évben is serényen munkálkodtak a cipészek, a szabók, a fehérnemüfoltozó nők, a kosár és gyékényfonók és az asztalosok. A hadügyminiszter ur az intézetben a múlt év folyamán ápolt katonai betegek ápolási diját 254 fillérről 3 koronára felemelte s a külömbözetet az egész óv folyamára visszamenőleg engedélyezte, ez a külömbözet több mint hatvanezer koronát jelent s ezen összeget a hadügyi kincstár ki is fizette már. Ennek az összegnek a bevételezésével remélhetőleg múlt évi üzemünk fenntartása veszteséget nem fog felmutatui, a zárlat eredménye azonban még nincs megállapítva. A folyó évi ápolási dijakat is most már megállapította a belügyminiszter ur 2-98 fillérben, az emelkedés ápolási naponként 44 fillér. A vármegyében az utolsó három hónap alatt a közbiztonsági állapotok rosszabbodtak. Különösen feltűnő a halálos kimenetelű balesetek és lopások számának emelkedése, a TÁRCA, Itthon. Egy bus öreg asszony ül nagy karosszékben. Ifjú lányka vigasztalja keservében: Visszatér majd cserfalombos katonájuk, Dicsőséggel koszoruzott boldogságuk. Nem hallják ok: puska dörren, gránát robban S hősük fekszik élettelen szürke porba?i. Ezüst hajú öreg asszony ifjú lányka Visszavárják, aki elment a csatába. Tóth Maréit. Beszélgetések. — Irta: Péczely József. — Kü Sándor tanyája közre esik. Két közre. Keresztutra Nem afféle községi dűlők, hanem kikövezett forgalmas megyei utak közére, ahol csak úgy sürögnek-forognak az alkalmatosságok. A jó kis nádfödeles tanya a régi időben csárda volt. Hires csárda. No, sokat tudna beszélni 1 Rózsa Sándor is járta, meg Bogár Imre is; de a többi hírességek is gyakran fölkeresték. Ami magyarázható. Jó bora is volt, meg szép csárdásnéja is. Na hát! Azonban forgandó a világ. A csárdáknak beföllegzett. Elette őket az idő. A vasutak, az automobilok, de leginkább is a tollas legények, akik nagyon fölszaporodtak s a pusztázást lehetetlenné tették. De megölő merge lett a csárdáknak a bor is. Ez ugyan furán hangzik, de igy van. A bor . . . Az, hogy olyan rémisztőén megárosodott. Amikor még egy hatos volt egy nagy üveggel, vagy még annyi se, hát akkor igen. De most ? Vétek érte a tengerpénz Maholnap meg se lehet fizetni S aztán ha jó volna ! ? De az már nem is bor. Ami nem csoda. A tövit a filoxer pocsékolja, leveleit a „fenerosz- por“, bogyóit a liszt-pille, ragya, fekete penész. Nem embernek való ! Amelyik tőkét meg nagyon ajnároznak, annak a levét csak a nagy urak ihatják. Minek akkor a csárda, ha bor nincs benne. No, el is veszelődtek. A csárda átvedlett tanyává, a csárdás meg tanyássá. Nono. Azelőtt is jobbadán abból élt, amit a föld hajtott, meg ami a jószág után hasadt. A kis ital csak arra volt jó, hogy könnyebben kerülközzenek beszélgető cimborák. Ünnepnap meg esős időben. Amikor az ember amúgy is össze tenné a két kezét. Azonban szomszédolások most is történnek A tanyaközpontokon, igy Kü Sándoréknál is összeverődik négy-öt ember úgy vasárnap délutánokon, amikor csendes pipaszó mellett igen jóízűen el lehet beszélgetni erről arról Hogy folyik a világ sora ? Most meg éppen! Soha ennyi történet! „A fiák, akik oda vannak.“ Kü Sándor mondja: — Embörül viselködnek annyi szent 1 Ehhez szó nem fér, csak afféle csendes jóleső észrevétel. — Most mögtanul a muszka sógor nyulat fogni ! — Mög. Ezzel a muszka le is van tárgyalva. Le Xja.p'a.n.ic mai szama © old.a-1. egészen Minek itt több szót vesztegetni. Fölösleges. Ellenben a német testvér nagy ereje csak dicséretet érdemel. Azt. — Kutya egy embörök 1 — Ott veri egészen, ahun a magyar ! — Ki hitte volna ? Senki. Ezt már senki, mert ez csakugyan példátlan. Kis idők múlva Sós Pál a diófaszárat kiveszi a bajusza alól. Könnyebben esik úgy a szó: — De embörök, most már a taljánok is ellenünk szegültek! Taligás András veszi föl a szót: — Hogy a böjti szél fújjon el a talpuk alatt valahány kecske van a világon ! Az öreg Görbölő bizakodik: — Mögcsinájják azt a szelet a fiák 1 A fiák, a sógorok, a komák. Mert most mind oda vannak. Oda. Ki erre, ki arra. A fiák. Úgy, de most már sor kerül az öregekre is, a rémisztőén kivénhedt csontokra. Bekivánja őket a király. így Írják az ujs gok. De már a kisbirók is dobolják, sőt a fal-papirosok is azt magyarázzák. Befelé öreg szentségek, befelé. Glédába a régi tanulmányokkal. — Hátha szólítanak, mönyünk 1 Valamennyien azzal vannak: — Mönyünk! — Egy-két taljánnal neköm úgyis számadásom van ! Ezt Köteles Sándor mondja: — Mér’ ? —Mér’? Azér’,mer’igön savanyu az citronyuk! Az emberek nevetnek. Olyan is ez a Köteles, hogy sűrűn lehet neki nevetni.
