Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
Kék és 1916. február 20. mely összefügg a rendőri közegek számának és megelőző tevékenységének elkerülhetetlen •sökkenésével, a munka alkalmaknak télen át tapasztalható nagymérvű csökkenésével s az általános drágasággal. A mezőgazdasági munkálatokra az időjárás igen kedvezőtlen volt. A folyton tartó esőzések alacsonyabb fekvésű kötött talajainak felázása miatt az őszi vetést csak igen nehezen és hiányosan lehet végezni, úgy, hogy az előirányzott őszi búza vetéseknek alig 60 százalékát lehetett elvetni. Sok föld maradt tavaszi vetés és szántás alá, ennek következtében tavaszi vetőmag szükséglet is jelentkezett, melyről a gazdák és községek bejelentései alapján az alispán elnöklete alatt álló vetőmag ellenőrző bizottság gondoskodott. Ezideig a vármegye gazdaközönségének: 2520 mm tavasz búza, 2373 mm árpa, 754 mm zab, 372 mm közönséges tengeri, 14 mm csinqantin tengeri, 1-50 kiló köles rendeltetett meg a magyar mezőgazdák szövetkezeténél 178797 korona 10 fiillér értékben. A tavaszi mezőgazdasági munkálatok elvégzésére nem áll ugyanannyi munkaerő rendelkezésre mint a rendes viszonyok között, de ismerve a vármegye gazdaközönségének igyekezetét és szorgalmát, remélhető, hogy a. rendelkezésre bocsájtott hadifoglyok kisegítésével a mezőgazdasági munkálatok minden fennakadás nélkül fognak végbe menni. Az elvetett őszi búza vetések szépen kikeltek, s eléggé megbokrosodtak, azonban a sok nedvesség következtében nagyon gazosak. Az utak igen rosszak, sok helyen jára ~ ■ ________ ___________________ ha tatlanok voltak, ennek következtében a cukorrépa és dohány beszállítása igen lassan és nehezen ment végbe. Az állategészségügy általában kielégítő vo lt, fertőző betegségek a hasznos állatok között a ragadós száj és körömfájás kivételével csak szórványosan merültek fel, a ragadós száj és körömfájás a legtöbb esetben járványosnak volt kimondandó. Az állatforgalom az elrendelt korlátozások mellet is, a fennálló rendeletekhez alkalmazkodással s kivételes engedélyekkel akadálytalanul bonyolittatott le, úgy, hogy a gazdasági érdekek ez irányban is kielégítést nyertek. A kiépített törrényhatósági és vámos közutak valamint azok tartozékai jó állap ot- ban vannak. A háború folyamán keletkezett szállítási és fuvarozási nehézségek miatt a törvény- hatósági közutak múlt évi fenntartásához engedélyezett 4753 m. fedanyagból eddigelé az egyes vasúti állomásokon bérelt rakterű- letekre szállíttatott 1540 m. 3, melyből az egyes útvonalokra csak 54 m. 3 fuvaroztatott ki. Tanügy. A tanév vége és az érettségi vizsga. A multbetekben az a hir járta be a lapokat, megírtuk mi is, hogy a népiskolák tanévét április közepén befejezik és az idén ismét nem tartanak érettségi vizsgálatokat. Ez a hir téves. Mint illetékes helyről értesülünk, a gyulai róm. kath. főgimnáziumhoz leérkezett a kultuszminiszter rendeleté, amelyben utasítja az iskola tanárait, hogy mivel az idei husvét április végére esik, a tananyagot ápr. 15-ig fejezzék be és ünnep után a szokásos évvégi ismétléseket kezdjék meg. Az sem felel meg a valóságnak, hogv az érettségi vizsgálatok elmaradnak, mert erre az idén semmi ok nincs, hiszen az 1898. évi diákok behivása még nem aktuális.Ha erre vonatkozólag intézkedés történik, akkor természetesen a miniszter is rögtön rendelkezni fog. A békési református főgimnázium a nagyváradi 4-ik honvéd-gyalogezred elesett hőseinek árváit és özvegyeit segitő|alapja javára február hó 26-án és 27-én délután 5 órakor a főgimnázium tornatermében háborús délutánt rendez, a következő műsorral : 1. Megnyitóbeszéd. Tartja Kőrber Tivadar főgimn. igazgató. 2. Himnusz. Előadja a főgimnázium ének és zenekara. 3. Szaval Jantyik Mihály főgim. VII. o. tanuló. 4. Szólnak a harangok. Előadják : Sarkadi Imre főgimn. VIII. o., Bartyik Mátyás főgimn. VI. o. és Durkó Gábor főgimn. VII. o. tanuló. 5. A kozák. Háborús jelenet. Előadják Berentés Lajos főgimn. tanár, Migend Dezső és Székely Miklós főgimn. VIII. o. tanulók. 6. Zokogva sir az őszi szél . . . Énekli Végh Ilonka. 7. Vadászdal előadja a főgimnázium énekkara. 8. Éji látogatás. Flőadják: Petrovszky Boriska, Migend Dezső főgimn, VIII. o. és Takáts László főgimn. III. o. tanulók. Körber Mariska és Berentés Marcika. 9. A kis kadét. Operette 1 felvonásban. Irta: Farkas Imre. Személyek : Josephine, Végh Ilonka. Ezredes, Berentés Lajos főgimn. tanár. Kadét, Godán Tibor főgimn. V. o. tanuló. Tisztiszolga, Bartyik Mátyás főgimn. VI. o. tanuló. A prológust szavalja Petrovszki Teruska. 10. Darumadár ha elszállsz. . . Dal az orosz hadifogságból. Előadják többen. 11. Bordal a Bánk-bán cimü operából. Előadja a főgimnázium énnekkara. 12. Kávéházi jelenet. Előadják Berentés Lajos főgimn. tanár, Ascher Lajos és Pintér Lajos főgimn. VIII. o. tanulók, Rusz Péter főgimn. V. o. tanuló. 13. Wacht am Rhein. Előadja a főgimn. énekkara. Belépődíj: Számozott ülőhely személyenként 1 korona, számozatlan ülőhely 80 fillér, állóhely 50 fillér. Felülfizetések a jótékony és hazafias célra való tekintettel köszönettel fogadtatnak. — Hát én is ammondó vagyok, — fontos- kodja ki az öreg Görbölő, — hogy most vétők volna abba hagyni a eécót, mert mér azér, hogy egy, csak a tiszta munka az igazi munka 1 Ez már megint olyan igazság, amit nem lehet bogozni. Ellenben a szó azért szó, hogy ne pászoljon. Nono ! A nagy egyetértés se mindig kívánatos Miből sarjadzana akkor a szavazat? Ez az elve Köncsög Jánosnak is, aki annakidején 79 ben már masirozott, tehát a hadi tudományokban kitanult ember s igy a maga jól megülepedett véleményét ki is mondja : — Jó, jó . . Hászen-hiszen én is ammondó vagyok, de — neki lögyön mondva — mégis azt tartom, hogy néhány hétre ráhagyhatnák ! — Nem pártolom — igy az öreg Görbölő. — Mér? — Azér mer a szerb, mög a tálján még ficánkol! — De hát az őszi szántás-vetés ? Nini! Az öreg Köncsögnek is van ám magához való esze. Négy hét, öt hét. Amennyit a szántás, vetés kíván. Igaz, hogy takarásra is elkelt volna egy kis vakáció. Azonban a takarás más Az idő is kiadósabb akkor, aztán szükségből az asszonyok is, a lányok is fölállnak, aminthogy ezidén föl is álltak s a drága élet mind bekerült a csűrbe. Nem veszett kárba egy szemernyi se. Azonban a szántás-vetés más panoráma. Oda ember kell. Erős, jókötésü ember, mert máskép rémisztő árt fizethet a gazda. — Égy hónapra le kék tönni a fegyveröket. Ki, hol áll. Lefektetni a földre s aztán haza. Ki ide, ki oda. Az őszi munka végeztével aztán vissza. Hát ebbe van gondolat. Az öreg Görbölő enged. — Úgy igön. Azt nem bánom. Az asszonyok is ott ülnek a ház előtt. Zsámolyszéken. Nézlelődnek. Kinek a kocsija ? Hova? Szót vesztegetnek a gyüsménkedőkre. Ez és az . . . — Ammög ott a Tury Borcsa. — A városba igyeközik. — Mindig oda. Oszt mögin más ruha van rajta! — Tuggya az mit csinál 1 — Mi is I — Hogy nem sül ki a szöme ! De szót vetnek az emberek közé is, az ő beszédjükre, mert hogy az egyik fülük amúgy is mindig oda hallgat. — De hiszen, ha má eccő letöszik a fegyvert, hát akkó ne is vegyék föl többet. Maragy - gyón ott ! Ezt Lőcs Rozi mondja, az öreg Görbölő ángya, akinek a párja szintén ott hadakozik a végeken. — Lögyön vége! Kji Sándor a házigazda felel : — Asszonybeszéd ! Tudnivaló, hogy annak nem sok a teteje. Nono! Az asszonyoknak nincs alkalmuk jártasságot szerezni a nagyvilági forgalmakról Csak szóbeszéd utján. Már pedig az „aszongyák“ éppen annyira esik a tapasztalatoktól, mint Makó Jeruzsálemtől. Tehát a forgolódós emberek azt mondják ilyenkor: „ Asszony beszéd !“ Egyebet semmit. Ebben benne van minden. Legfölebb még a kezükkel legyintenek egyet. — Jó van, jó . . . Úgy, de az asszonyok úgy vannak összefabrikálva, hogy a maguk igazából nem engednek. Nem. Ha mégha az egész világgal kellene is szembeszállni Nem. Lőcs Rozi se. Nem is olyan fából van faragva. Köti magát : — Elég volt, oszt punktum ! Kü Sándor, aki okos, kitanult ember, — széllel szembe nem fújja a füstöt, — fordít egyet a rúdon. — Hát jó. Mongyuk, hogy neköd van igazad. Elég volt. — Elég is — De ki mongya ki azt, hogy fájrunt ? Az emberek fölütik a fejeiket. — Ezt boncsd ki Rozi ! Rozi nevet. Mutogatja a szép fehér fogait. — Hogy ki ? — No ? — Hát a Vilmos császár! Az emberek megnyujtogatják a nyakaikat. Ni a Rozi! Ni csak ni 1 Rozi pedig az emberek álmélkodása alatt kiértelmezi azt is, hogy ő hogy gondolja : — Vilmos császár fölrugtat a lovával egy magas högyre, ahonnan belátja az egész hadakozó népeket; mikor fölér, a nyakábu lekeriti a vadonatúj ezüst trombitáját, amelyiknek a tölcsére vert arany, a sípja meg gyémánt s oszt — neki lögyen mondva — lefújja az egész háborút! Ennyi az egész. Egyéb semmi. Tra, trata- tata, tra . . . S vége a nagy dulakodásnak. Az emberek összenéznek. Ez már nem tréfa beszéd, még nem is asszonybeszéd, hanem igen komoly szavazat. Mert való szent igaz, abba már mindenki belegyőződhetett, hogy ennek az irdatlan nagy háborúnak csak akkor lesz voltaképpen vége, amikor Vilmos császár előveszi az ezüst trombitáját . . . Csupáncsak az a kérdés, hogy vájjon mikor veszi elő? Azt mondja az öreg Görbölő Péter : — Rá köll hagyni, embörök ! Kilesi az még annak is az alkalmatos idejét 1
