Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-13 / 7. szám
XLVIII. évfolyam. Orula, 1916. február 13. 9, szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. r r POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓIIV 1>Á Vll>. Megjelenik minden vasárnap Elő a rejtett készletekkel! A kormány rendeletéi értelmében már eddig be kellett szállítania a hatóságokhoz és törvényszabta áron eladnia liszt és gabona fölöslegét mindenkinek. Bizonyos, hogy a polgárok nagyrésze teljesítette ezt az elmulaszthatatlan kötelességet. — De arról is érkeznek hírek, hogy akadtak fösvény, önző emberek, akik megkísérelték készleteiket a közfogyasztás elől elvonni, elrejteni. Ezek ellen a rendőrség és a pénzügyőrség kérlelhetetlen szigorral jár el országszerte. Egy horgosi földbérlőtől 200 mázsa búzát, 300 métermázsa rozsot és számos községben jelentékeny mennyiségű gabonát koboztak el a hatósági közegek, s a rejtegetők ellen nyomban megindult a fenyitő eljárás. Azért foglalkozunk ezekkel az esetekkel — mert még mindig van idő a fontos rendelkezés iránti engedelmeskedésre és a megszégyenítő büntetés elkerülésére. A póruljártak kárán tehát okulhat az, aki nyomdokaiba készült lépni. Aki ugyanis március 15-ig, habár késedelmesen is, de öukéuyt, s még fölfedezése előtt eleget tesz a kormány rendeletének és megfelelő vételárért beszolgáltatja gabona- és lisztkészletét akár a közig- gatósági hatóságnak, akár a kaditermónybanknak, az büntetetlen marad. Aki azonban ez utolsó alkalmat is elmulasztja, az aztán csak magára vessen a keserves következményekért. Újból is megállapítjuk, hogy a társadalom nagy része ismerte és lelkiismeretesen teljesítette azt a hazafias kötelességét, hogy gabona- és liszt fölöslegének közcélokra való átengedésével a hadseregnek és az ország lakosságának kenyérrel való ellátását elősegítse, lehetővé tegye. Ez azonban még nem elég. Mindenkinek meg kell tennie a magáét — senki sem rázhatja le magáról ezt a végtelenül fontos kötelességet. Nem nyugodhatunk meg abban, hogy a magyar haza fiainak — nagy, túlnyomóan nagy része megérti a rendkívüli időknek, s a kivételes hatalommal felruházott kormánynak a parancsát és ahhoz alkalmazkodik; mindenkinek ezt kell tennie. Az a parancs, az a rendelet, az országnak minden zugába eljutott. Senki sem mentheti magát azzal, hogy nem tud róla. — A rendelet nagy jelentőségét lelkes szóval maga a miniszterelnök is megmagyarázta, a lapok is bőségesen kifejtették. A kormány még többet is tesz: elmegy az engedékenység végső határáig és büntetlenséget biztosit azok számára, akik a legközelebbi időkben még utólagosan szánják rá magukat legelsőrendü becsületbeli kötelességük teljesítésére. De már megindult a kényszerítő eszközök alkalmazása is. — A horgosi példa kíméletlenül nyers hangon zúgja a fülébe minden zsugorgatónak, hogy; »elő a rejtett készletekkel!« Reméljük, sőt tudjuk, is, hogy ez csupán kevésnek szól, de égő szégyene, alig hegedő nyílt sebe lesz az egész társadalomnak minden hitványán kapzsi rejtegető, akiket a hazaárulókkal helyez majd egy sorba az utókor. Nos, aki nem vágyik nevének ilyen megörökítésre, ragadja meg a maga tisztázásának legutolsó alkalmát. A közigazgatási bizottság ülése. febrnár 12. Békésvármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését e hó 12-én tartotta meg Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. Az ülésen a tisztviselő tagok valamennyien jelen voltak. A választott tagok közül hiányzó Beliczey Géza sürgönyileg mentette ki magát, mig Berthóty Károly, Haraszti Sándor, Morvay Mihály és Yarságh Béla bizottsági tagok távolmaradása igazoltnak vétetett abból az okból, mert a Szeged felől közlekedő vonat több órát késett és e miatt az ülésen meg nem jelenhettek. Az ülés csendesen folyt le s már féltizenegy órakor véget ért. Azután az adóügyi fel szólamló bizottság, a potadó felszólamlási bizottság és az árvaügyi felebbviteli bizottság tartottak rövid ülést A közigazgatási bizottság ülésén csupán két TÁRCA. A vén regruta. — Irta : Péczely József. — — Hogy a haragos ég szakaggyon a kitalálójára t Zsupsz1 Lidi asszony bevágta maga után az ajtót, így aztán a prédikáció vége benn rekedt a házban. Pedig volt még belőle egy szekérderékra való. Volt, mert Lidi asszony nem olyan fából volt faragva, ha egyszer lángot fogott, hát égett, pattogott, mint a jó ákác. Kis idők múltával tompa koppanások és dobbanások történtek, mintha téglákat vagy fadarabokat vagdaltak volna a jó erős tölgyfaajtóhoz. Majd egy erős csattanás. Valami leütődött az almáriumról. Tányér vagy fazék. Az is lehet azonban, hogy nem törékeny holmi. Nono. Lidi asszonynak van any- nyi esze, hogy a dobálódzásoknál vigyázattal él. Eleddig legalább is úgy osztotta be. A csizmát, a papucsot vagdalta, a zsámolyszéket, meg a kalendáriumot rugta-szórta. Főként a kemény- sarkú kalendáriumot, mert abból úgyis másikat kell venni minden esztendőben Olyan a fajtája. Nagyobb kitöréseknél a sublót fióknak ki-berán- gatása, taszitgatása és az asztal lapjának emel- getése, lecsattantása a rendes mussika. Ezek után nem igen származik kár, mig a lármát igen jól növelik. Kell az a jó haragkitöréshez épp úgy, mint a jó komlós kenyértésztába a pár. Az adja meg a savát-borsát. — Hogy a haragos istennyila üssön bele az egész háborúba ! Puff! Ez már az eperfaasztal lapja volt. Még egy csattanás, majd egy másik, mire hirtelen csend lett. Az még nem volt tudható, hogy vihar utáni csend állt-e be, vagy vihar közti. Szokatlan, megmagyarázhatlan tünet következett. Akkurát télen a szines szivárvány. Lidi asszony sirásba fogott. Erős, zokogó sirásba. Köhentésekkel, orrfuvásokkal és jajgatásokkal. — Mire jutottam ? Mire ? Teremtőm, Krisztusom . . . Hát ami azt illeti, Lidi asszonynak volt is oka az egerek itatására, a jajgatásokra, a kétségbeesésekre. Olyan dolog történt vele, amit álmodni sem mert. Az embere kirúgott a hámból De úgy kirúgott, hogy azt most már sem égi, sem földi hatalom vissza nem kényszeríti a rúd mellé Úgy történt, hogy a király kicédulázta az emberek öregeit. A még magabirókat Negyenkettő- től ötvenig. Rostáltassanak meg azok is. a Péter épp a kukoricát kapálta, amikor . nagy újságot megvitte neki a Csatak szomszéd — Békerülünk mink is az rubrikába ! így és úgy. Mikor Péter hitetlenkedett, a szomszéd az erős érveket is kirakta bizonyitékul. — Sok a muszka A király gondolt egyet. Van neköm még ott lenn a Nagy-Alföldön sok jó erős magabiró magyar emböröm, akik sort vösznek föl a fiatalokkal így. Péter bólintgatott a fejével, de nemcsak bólintgatott, hanem az okos beszéd alatt a gerince egész léniára kiegyenesedett. Szinte megnőtt egy bakaraszttal. — Tőszóm azt, a jómagam 1 — Mög én ! Mert szomszéd is afféle jó 45-ös volt. Vagy 46 Akkurát a Péter. Annakidején mindketten kipotyogtak a katonavizsgáló nagy rostán Nem vállalta őket a császár. Most ellenben ? Vagy ki tudja 1 Péter mindjárt bizakodott is. — Szeretném én azt a legényt látni, akármilyenös katona, aki manapság fúrt tudna velem dógozni 1 Lidi asszony a nagy beszédre előkerült a dűlő végéről, mire Péter gerince egyszeribe meggörbült. Nono. Ha tarajos fellegek közelednek, tanácsos az előle való óvakodás. — Sok beszédnek sok az alja 1 Kend is möhetne a maga dógára 1 A sok zivatart látott-hallottszomszéd meny- kőcsusztatót akasztott a nyakába. — Mögyök, mögyök, kedves Lidi húgom’; csupándad csak azért állapodtam meg egy szóra, hogy mondok Pétörnek is tudtára adom az nagy újságot. — Mit? — Hát amit az fölséges király határozott. — No? — Hogyhát, hogy minket is fegyver alá szólit ! — Kendet ? — Engöm is, mög Pétört is ! — Ezt az embört ? — Nono 1 Lidi asszony fölnevetett. — Tisztölöm én azt az ármádiát! S szaporán legyintett a kezével. — Tisztölöm. Majd hozzátette: — Akko’ má’ inkább én magam szállnék szömbe avval a rusnya muszka féröggel ! A szomszéd ráhagyta : — Én is azon az egy véleményen volnék! Péternek kiszaladt a száján : — Magam is Lidi asszony Péterhez fordult: — Mit beszél kend ? Hogy kend is ? Péter fordított a rúdon: — Má’ úgy hogyha te magad is szándékolnád. — Hogy én ? — s csipőre röppent az öreg asszony két keze. — Ugy-e, hogy azalatt kend Lapunk mai száma © old.a.1.
