Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-13 / 7. szám

3 Kékes 1916. február 13. tágynál volt vita, illetve felszólalás. Az alispáni jelentés kapcsán ugyanis Dr. Török Gábor szóvá tette, hogy a vetőmag beszerzése tárgyában ki­bocsátott alispáni felhívásban a községek felszól- littattak, hogy ha helyben vagy a közeli környé­ken ismernek termelőket, akiknél vetőmag készlet van, azok neveit szükségletük mennyiségével együtt jelentsék be, mert ez esetben a maximális áron jutnak a vetőmaghoz, mig ellenesetben a Hadi­termény Részvénytársaság jutalékát is meg kell fizetniük. Békés község névszerint megnevezett termelőnél requirált készletből kérte a vetőmag kiutalását, a Haditermény Részvénytársaság mégis a jutalékkal megpótolt maximális áron számított vételár kifizetését kívánja. Az alispáni felhívásra Holló György gazdasági felügyelő azt a felvilá­gosítást adta, hogy a Békés község által megne­vezett termelő akkorára, amikorra a kiutalásnak meg kellett volna történnie, a Haditermény Rész­vénytársaságnak adta át a terményét. Dr. Török Gábor ezt tudomásul vette. Egy téves határozat formális korrigálásánál volt még vita. Az előadók jelentései egyébként egyhan­gúlag tudomásul vétettek és a határozatok is igy hozattak meg. Az ülésen jelen voltak : Ambrus Sándor al­ispán elnöklete alatt Dr, Daimel Sándor várm. főjegyző, Sárossy Gyula várm. árvaszéki elnök, Dr. Zöldy Géza vin. t. főügyész, Dr. Zöldy János t. főorvos, Botka István kir. pénzügyigazgató h., Mikier Sándor kir. tani., Horváth Béla áll. épit. hiv. főnök, Dr. Konrád Ernő kir. ügyész, Holló György gazdasági felügyelő A választott bi­zottsági tagok közül részt vettek az ülésen : dr. Ladies László, dr. Török Gábor, gróf Wenckheim Dénes, Dombi Lajos és Haviár Dániel. Elnöklő alispán délelőtt 9 órakor az ülést megnyitván, első sorban az alispáni jelentés adatott elő a következőkben: A közbiztonsági állapot kielégítő. A személy biztonság 13 Ízben lett megtá­madva, még pedig 1 könnyű, 1 halálos testi sér­tés, 2 könnyű, 4 halálos kimenetelű baleset, 1 ve­rekedés, 3 öngyilkosság és 1 gyilkosság által. A vagyonbiztonságot megzavaró események száma 43, ebből 36 kisebb-nagyobb lopás, 1 be­törés 6 tűz eset. A közbiztonság megóvása céljából szüksé­gesnek mutatkozó intézkedések a közigazgatási hatóságok által mindenkor megtétettek. A köz- biztonság ellenes események illetve cselekmények alkalmával a nyomozás, feljelentés stb. mindenütt foganatosíttatott. meg itthon szabadon pillézhessön ? ? Mi ? Péter vékony nyakát behúzta a dolmánya gallérjába s igen nagy igyekezettel kezdett kapálni. A vihar kitérését a szomszéd nem várta be. Elcsizmázott'. * Péter katona lett. Az orvosok — kettő is forgatta a mérce alatt — azt mondták, hogy al­kalmas. Az égjük még rá is veregetett Péter lapockájára: — Jó katona lösz! Egészen igy. Majd fölkérdezte : — Van kendnek valami baja? — Az ég világa alatt semmi. Csupándad csak . . . Óvatosan szétnézett maga körül s lassan odasugta az orvosnak, miközben egy laposat pislantott : — ... Az asszony ! Az orvos urak nevettek. Eskü után Péter átformálódott. Egész fia­talnak érezte magát, melegebb vérűnek, olyas suttyó legényembernek, aki a félvilággal fölveszi a versenyt, akinek senki sem parancsol, még maga-maga sem, csak éppen a császár. Pörge kalapját féloldalra lökte a fején. Amúgy szem- vágósan s aztán első útja a pántlikás boltba ve­zetett Félméternyi széles nemzetiszinü pántlikát méretett. Annyi az ára, amennyi ! Ilyen sorban nem krajcároskodik az ember. — Egy egész métert aggyik belüle — ve­tette oda Péter a cingár segédnek — hogy lö- gyön a szélnek is mibe akaszkodnia! Az ilyen cifraság igen jól áll a katonának. Jól. Péter tudja, hogy milyen jól. Emlékszik. Szebben beszél az minden ékes szavazatnál. Igen, igen . . Pedig annak már van vagy huszonhét, huszonnyolc esztendeje. Annyi. A cimborák mind bennmaradtak. Egytől-egyig. Csupán csak az ő mellit kifogásolta a katonaorvos. Szűk. így mondta. Háromszor. Kiesett a rostán A többi fönn maradt. Jó Jancsi is. Kele Andris is. Mind Kalapjuk mellett a szines pántlikával gyönyörű­ségesen játszott a szél. A cigány húzta. Véges­A tüzokozta kár nagy része biztosítás utján megtérül. A külső mezőgazdasági munkálatok közül a tavasziak alá való szántással foglalkoztak. A ma­gasabban fekvő földeken a szántás kedvező idő­járás mellett befejeztetett, a laposabb és talaj­vízzel elborított szántóföldeken azonban a szán­tási munkálatokat nem lehetett elvégezni. Az utak igen rosszak, sok helyen teljesen járhatatlanok voltak, ennek következtében a do­hány és cukorrépa beszállítása sok nehézségbe ütközött. A tavaszi vetőmagok megrendelése iránt a vármegye vetömagellenőrző bizottsága intézkedett A megrendelés a Magyar mezőgazdák szövetkezeté­nek január 16-án megküldetett azzal, hogy a ve­tőmagvak szállítása iránt legkésőbb február hó 10-ig intézkedjék. A vámegye gazdaközönsége : 2520 mázsa tavaszi búzát, 2873 mm. tavaszi árpát, 754 mm. zabot, 372 mm. közönséges tengerit, 14 mm. kö­zönséges tengerit és 150 kg. kölest rendelt meg 189,797 kor. 10 fill, értékben. Napszámbérek : férfi napszám 3 korona, női napszám 2 korona volt. A vármegye csapadék mennyisége átlagosan 22 6 m—m. volt. A földutakon a közlekedés nehéz vagy épen lehetetlen a megelőző hónapi nagyobb csapadék miatt. Müutak járhatók, védgátak védképes álla­potban jó karban tartattak. Orosháza községben lemondás folytán meg­üresedett községi gazdai állásra Sülé József vá­lasztatott meg. A Békésszentandráson megüresedett segéd- jegyző anyakönyvvezető helyettesi állásra Gáspár Károly okleveles jegyző, a megüresedett községi ellenőri állásra pedig Janka Margit lett helyet­tesítve. E jelentés kapcsán még előterjesztetett a bel­ügyminiszter válasza a közigazgatási bizottságnak még 1907-ben tett ama kérdésére, hogy a gyulai kir. fogház fiatalkorúak fogházává alakíttatván át, az arra felügyeletet gyakorló fiatalkorúak felügyelő hatósága mellett a közigazgatási börtönügyi bi­zottság is tartson-e vizsgálatot a fogházban. A belügyminiszter a kérdést igenlegesen döntötte el arra tekintettel, hogy a fogházban fiatalkoruakon kívül felnőttek is vannak letartóztatva Dr. Zöldy János vármegyei főorvos jelentése szerint a közegészségügyi viszonyok általában kedvezőtlenek voltak és az előző hónapokhoz vi­szonyítva annyival rosszabbak, hogy a heveny ra­telen-végig a nagy utcán. Minden áldott nap. Leginkább este. De vasárnap fényes nappal is A lányoknak majd kiesett a szemük. Hát még a szivük? Nem volt azok előtt se jegyző, se szolgabiró. Még a csendőrökkel is szembe ágas­kodtak. Az valami volt 1 Na, de amit amazok az orvosok elrontottak, ezek most kireperálták. Hogy az Isten fizesse meg nekik. Ugyan-ugyan, hogy nem ezek jöttek le akkor is ! Mert csak az az igaz, hogy Péternek akkor sokáig sajgott a szive. Meg-megcsavargódzott. Hogyne. Ő csak úgy a kerítésen belül nézhette a cimborákat. Mit kere­sett volna köztük ? Azaz hogy be se vették volna. Hanem most! Most helyre lehet ütni a hibát. Azon,menten, hogy a boltból kilépett el­kurjantotta magát: — Éjjön !! Jobb karját fölvágta a levegőbe s belefogott abba az igazi nótába, melyik azt magyarázza, hogy : „Ferenc Jóska, de, nagyot pök az mar­kába . . .“ — Pétörl Megállt. A fejét föllökte Ki mér most ővele szembeszállni? Kisbiró ? Csendőr? Hány élete van ? Ez a kérdés ! A szomszéd volt. A, Csatak szomszéd. Az ő kalapjánál is pántlika. És igen jó meleg érzé­sek a dolmány alatt. — Szerbuc! — Szerbuc ! Kezeltek. Igen barátságosan. De biz össze is ölelkeztek. Péter nagyot cuppantott a szomszéd borostás ábrázatára. Ilyen az öröm ! Majd eltar­totta magátó : — Hát tés is ? A szomszéd csak a fejét ütögette föl. Nem szólt, de annál többet magyarázott a feje, a de­reka tartásával, a büszke tekintetével. Összeölelkeztek, átfonták egymás nyakát s szép egyakarattal bevonultak a „Gyilkosba“. Tudnivaló, hogy ott mérik a legmaradható- sabb italt Volt danolás, muzsika, de még virtuskodás gadós bajokban történt megbetegedések száma 182-vel volt több. Az egyes szervek megbetegedését és lefolyá­sát illetőleg, leginkább a légzőszervek hurutos bántalmai fordultak elő. A leggyakoribb halál oka a tüdővész volt. A heveny ragadós bajok közül előfordult: 1 diphtheria 42 megbetege­déssel és 11 halálozással 2 vörheny 45 11 3 kanyaró 332 6 4 hasi hagymáz 10 3 5 szamárköhögés 36 » — 6 bárányhimlő 4 > — 7 hólyagos himlő 29 » 6 Összesen 498 38 (7%) Amint a fent kitüntetett adatok igazolják a heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt uralkodó. Lefolyása szelídnek mondható, mert a halálozási százalék 2 százalékát se érte el A vör- heny s tifusosz betegek száma csökkent, a sza­márköhögéseké jelentékenyen emelkedett. Hólyagoshimlő Gyulán 19 esetben lépett fel, kettő közüle katona volt. Meghalt a megbete­gedettek közzül 4 21%. Szeghalmon 1, Bucsate- lepen 9, Békéscsabán 3 katona betegedett meg, Bucsatelepen a megbetegedettekből 2 halt meg. A baj elhárítására a szükséges intézkedések meg­tétettek, Bucsatelepen a felnőttek újra oltattak, Gyulán azonban csak a közvetlenül előirt keretek és a szomszédok. Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 197, hullán 11 esetben. Orvostörvényszékit pedig 9 könnyű és 4 súlyos testi sértés eseteiben. Gyógysavóval beoltottak 28 egvént, akik kö­zül meggyógyult 22, meghalt 6. A halvaszülettek száma 8, elvetélteké 9. Előterjesztette még a megyei tiszti főorvos a 7 éven alóli gyermekek gyógykezelésének el­mulasztásával kapcsolatban indított kihágások, valamint a köztisztaság tárgyában a múlt év utolsó negyedéről Gyula város polgármestere és a gyulai járás főszolgabirája által beadott je­lentéseket és a vallás és közoktatásügyi miniszté­rium felhívását az iskolák fokozott tisztántartása tárgyában. Bakos József törvényhatósági főállatorvos havi jelentésében előadta, hogy az állategészség­ügy múlt havi állása kielégítő volt, amennyiben a ragadós állati betegségek minden esetben csak szórványos jelleggel mutatkoztak, és így az állat­forgalomra lényeges befolyással nem voltak. Botka István helyettes pénzügyigazgató havi is. Amint az illik. Péter öt üveget tört össze, a szomszéd meg egy széket. A cigányoknak papi­ros pénzt dobtak. Kétkoronásat. Azok se élhet­nek a levegőből. Még az utón is azt a szép lá­nyos nótát dalolták, amelyikbe a katona búcsú­zik a babájától, de erősen Ígéri, hogy visszagyön. Lidi asszony ott állt az utcaajtóban. Állt, mint a jó vadász, egy helyen. Várakozott. Jön-e a vad ? Jött. Billegve-ballagva, meg-megtorpanva. Péter már messziről észrevette az élete- párját, mire a kalapját lekapta a fejéről s meg­lobogtatta. Hadd lássa már messziről az asz- szony, hogy ki-micsoda az embere. Nem afféle pitty-potty. De még el is rikkantotta magát. — Éjjön ! Lidi asszony megvillantotta a szembogarát. — Gyere csak, gyere ! Péter gyött. Mikor pár lépésnyire ért, ki­tárta a karját, de rögtön le is eresztette, mert Lidi asszony megtoporzékolt: — Hát kend, vén boroshordó, korcsma­cégér ... S a kezében levő sodrófa igen sokatigérően fölemelkedett a levegőbe Ennekelőtte Péter ilyen esetben mint a jó sün, összehúzta magát s várta az áldást. Most nem. Kiegyenesedett. — E’hallgass! Lidi asszony odaokoskodott, hogy Péterben a bor virtuskodik. Ezért hát még jobban meg­eresztette a zsilipeket: — Te cudar, te semmiházi, te pernahaj- der, te . . . — Lidi! De az asszony kötötte magát. Ilyen, olyan ... — Vén gazembör! — Neköm mondod ? — Nem is a váradi püspöknek ! — Neköm ? S Péter a mellére bökött. — Hát ki vagyok én ? ? . . . Az asszony szórta a szebbnél-szebb címe­ket, halmozta Péterre csőstül s amellett a sodró-

Next

/
Thumbnails
Contents