Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-31 / 53. szám

3 Békés 1916. december 31. Peréngi Zsigmond gyomai [képviselők; az ural­kodóháznak a koronázásra megjelent tagjait üd­vözlő bizottságba Beliczey Géza békéscsabai, dr. Lukács György gyulai; a koronázási ebéden való megjelenésre kiküldetett dr. Bikádi Antal oros­házi képviselőt küldte ki. Uj palotahölgyek. A királyné a koronázás alkalmából legfelsőbb elhatározásával számos uj palotahölgyet nevezett ki. A díszes névsorban vármegyénk mágnásasszonyai között gróf Széché- ngi Antalné Wenckheim Krisztina grófnő és gróf Keglevich Miklósné Almásy Emma grófnő nevei is szerepelnek. Újévi üdvözlet megváltás címén lapunk utján Dobay János cég 50 K, dr. Kun Pál 30 K Gyula város rokkant alapjának, dr. Lovich Ödön polgármester a szegény gyermekeket felruházó egyesületnek 10 K, Szabados János ipartestületi pénztárnok a vak katonáknak 10, a hadiárváknak 10 K-t adományozott.A jótékony adományokat ren­deltetési helyükre juttattuk. Általános polgári segédszolgálat. Zemplén- vármegye feliratot intézett a kormányhoz, hogy a Németbirodalomhoz hasonlóan alkosson törvényt a háború tartamára az általános polgári segéd­szolgálatnak behozatala s törvényhatóságilag leendő szervezése iránt. Zemplénvárm. feliratát pártolás céljából Békésvármegyének is megküldötte, amely- ivei a törvényhatósági közgyűlés, februáriusi ülé­sén fog foglalkozni.- Elvi döntés. A belügyminiszter egy konkrét esetből kifolyólag kimondotta, hogy magasabb állásra helyettesített vármegyei tisztviselőknek nem az eredeti állás, hanem a helyettesített magasabb állás után járó fizetés alapján állapí­tandó meg a hadi segély. Veres jézsef vármegyei aljegyző elhalá­lozása. Idestova másfélév előtt érkeztek magánérte­sülések arról, hogy Veres József vármegyei al­jegyző, ki mint hadapród-őrmester vonult be a háború kitörése alkalmával katonai szolgálatra, a harctéren küzdve orosz fogságba esett és mint hadi fogoly Krasznojarszk-ban még^az 1915. évi március hóban elhalt. A család az elhalálozásról csodái közepett sem tudott fölengedni. Ember már lemondott volna minden reményről. Az angyal azonban nem lett volna igazi angyal, ha az első vereség után mindjárt leteszi a fegyvert. Ismét odafordult a szegény lélekhez, hogy forró rábeszéléssel fölolvassza a dermedt érzékeny­séget : — Szegény lélek, százszor szegény lélek, szomorúság koldusa szegénye te, mondd meg nekem miért nem akarsz, vagy miért nem tudsz itt örömöknek dusgazdagjává rangosodni ? Nézzed ezt a rétet Ennek a rétnek meleg és nemes lelke van. Ez a rét mosolyogni tud, még pedig nemcsak alkotójára, hanem minden­kire, aki szemével megsimogatja. — Nem veszed észre, hogy milyen különös ennek a rét­nek a zöldje : szemnek hízelgő, szivet földerítő, csupa kedvességet mosolygó zöld. Hidd el, odalenn ilyen színek soha el nem bájolhattak, ilyen pazarlóan jóságos, ilyen végtelenül meg­nyugtatóan édes szinek. Merülj bele az el nem fojtható örök reménységnek Isten köntöse szinét megközelítő zöldjébe ! Ez a legnyájasabb táj hadd tanítson meg mosolyogni, szegény lé­lek te. Vagy ha szépséghez nem szokott szemed­nek most még túlságosan sok volna ez az aján­dék, nem bánom, hunyjad be szemed és érjed be az illatokkal. Nem érzed-e — ne mondd, hogy nem érzed, mert meg kell érezned ! — hogyan közelítenek feléd a legcsöndesebb, a leg- lágyabb, a leggyöngébb illatok, ez isteni rét lelkének páratlan illatai Feléd közelítenek, las­san és nyugodtan, körülfognak, végigsimogatnak megölelnek, hozzád tapadnak, át meg átitatnak, úgy hogy szinte átolvadsz és áthasonulsz be­léjük. — Illatpárává finomulsz majd, amely­külön gyászjelentést adott ki, azonban a vármegye tisztikara az elhalálozásról hivatalosan nem vehe­tett tudomást, mert dacára a folyamatba tett nyomozásoknak, nem lehetett az elhalálozás té- nyéről hivatalos vagy legalább félhivatalos jellegű értesülést beszerezni. Végre a szentpétervári vö­röskereszt utján megérkezett a vármegye alispán­jához a megerősítése az elhalálozásnak és pedig idő, hely és betegség tekintetében teljesen a ma- gánértesitésben foglalt adatokkal megegyezőleg. Ilyen körülmények között á vármegye rokonszen­ves fiatal tisztviselőjének igaz részvéttel fogadott elhunyta bizonyossá válván, ebből folyólag szük­ségesnek mutatkozó hivatalos intézkedések megté­tettek s az özvegyi nyugdíj’megállapítása s folyó­sítása iránt a legközelebbi közgyűlésen történik határozathozatal. Gyulaváros belvizei. Gyulaváros belterüle­tén egyes utcákban összegyülemlett belvizek okozta tűrhetetlen helyzet megszüntetése céljából tett panaszok következtében a belügyminiszter mű­szaki kiküldötte a helyszínét megvizsgálta s an­nak eredményéhez képest a belügyminiszter arról értesíti a vármegyét, hogy addig is mig a pa­naszolt helyzet orvoslása az általános csatornázás keretében megtörténik, az Apáca és Betér-utca környékéről a felszíni vizeket a gróf Károlyi Sándor utcában fektetendő földalatti csatornával az Élövizcsatornába lehet levezetni. Ha az Élő- vizcsatorna vize magasan áll, úgy zsilip segélyé­vel előzhető meg az, hogy az Elővizcsatorna vize a lecsapolt területet elárassza. Szükség esetén a viz eltávolítására, a zsilip mellé ideiglenes szivaty- tyu is felállítható. A csatorna, zsilip s szivattyú­telep összes költsége mintegy hatvanezer korona. Egyben elrendelte a miniszter, hogy a város csatornázásának végleges megoldására, a rendel­kezésre bocsájtott tervek alapján, a tárgyalások megiuditassanak. A vármegyei köz kórház karácsonya az idén is a tradicionális ünnepélyeséggel folyt le. Az elmebetegosztályon díszes karácsonyfa várta az egybesereglő betegeket, irgalmas nővéreket és ápolókat ; majd délután 3 óra tájban dr. Berkes nek könnyed boldogságában egyetlen paránya sem marad többé a megalázottság salakjának. Avagy hogyha még a rét legbüvösebb illa­tai sem volnának elég erősek veled szemben a csodatételre, hallgass csak e táj megváltó zené­jére. Földi zene nincsen diszharmónia nélkül, az a zene, amely itt keres ösvényt onnan alantról magaddal hozott fájdalmadhoz, merő harmónia Dalos madarakat nem láthatsz erre, hangszere­ken sem muzsikál senki, magának a tájnak örökké zengő lelke zenél. — Ami odalenn a legszentebb hangoknak muzsikálniok adatott, mind zavaros profánsággá törpül e legtisztább zene mellett. Merülj le ennek a legáldottabb zengésnek mélységeibe és mire ismét fölbukkan­tál belőlük — hidd el nekem, boldoggá szé­pültél. . . A szegény lélek ott állott, csak állott a ré­ten, szinek, illatok, hangok közepett. Nem szólt egy árva szót sem. Nem látszott meg rajta, hal- lotta-e, hallgatta-e, megértette-e a jóságos an­gyalt, nem árulta-e el, hogy a csodálatos szinek, illatok, hangok leolvasztották e róla a tompa bánat jégkérgét. Angyalok nem ismerik az idő fogalmát, igy tehát mentek a türelmetlenség vétkétől is. Ép azért a jóságos angyal is nyu­godtan várt, sokáig várt, nem tudni meddig ta Ián órákig, talán napokig, vagy hetekig is. Nagy idő múltán azonban az angyal mégis csak észre vette, hogy a dolog semmiképen sincs rendjén. Bizony ez a szegény lélek egyáltalában meg nem változott : épen olyan dermedt, elnyomott, sötét és eltorzított, amilyennek idejött. Föl nem enge­dett, ki nem egyenesedett, föl nem ragyogott, boldoggá nem szépült. Egészen hiába került a csodatévő rétre, rajta semmiféle csoda be nem teljesedett. Sándor kórházi igazgató és dr. Bácsi Károly osz­tályos főorvos megérkezésével kigyultak a kará­csonyfa gyertyái, s a kórházi irgalmas nővérek vallásos énekbe fogtak. Ezután egy gyógyulófél­ben levő nő-beteg ékes szavakban köszönte meg a kórház vezetőségének a betegekről való odaadó gondoskodást, mire az ajándékok szétosztása kö­vetkezett. A sebészeti osztályon külön szép kará­csonyfa állott a gyermekbetegek részére, hol az öszes járni és beszélni tudó kis paciensek (vagy 40-en) egy-egy alkalmi szavalattal kedveskedtek az egybegyült vendégeknek, a többiek pedig az ágyaikban pihenve, vágyakozó szemekkel nézték az ajándékokkal tele aggatott ragyogó karácsony­fát, majd mindannyian boldogan játszadoztak az ajándékul kapott szebbnél-szehb gyermekjátékok­kal. — A katonák karácsonyfájánál dr. Felföldig Sándor magyar-, dr Fügner Miloslaus pedig cseh- nyelven méltatta az ünnep jelentőségét, a nagy számban egybegyült beteg harcosok pedig hálál­kodva fogadták a közöttük szétosztott praktikus ajándéktárgyakat. A belgyógyászati és szemészeti osztályokon is hasonló keretekben folyt le a ka­rácsonyi est; minden egyes betegnek jutott valami a szokott bőkezűséggel beszerzett ajándékokból, melyeknek kiosztásánál dr Berkes Sándorné, La­katos Albertné, Berkes Ilonka és dr Décsi Ká­roly né segédkeztek. — A kórház karácsonyfájához pénzbeli és egyéb adományukkal hozzájárultak: gróf Almásy Kálmánná, gróf Almásy Dénesné Goldberger Ignácné, Schillinger Lipót, Fábián Lajos, Schwimmer Arnold és Freudiger Mózes fiai (Budapest), Nagylelkű adományaikért a kórház vezetősége ezúton is köszönetét mond. A békés­megyei közkórházban ápolt beteg és sebesült ka­tonák karácsonyi ajándékához adakoztak : az or­szágos Vöröskereszt egylet 150 K, Békésvárme­gye közkórháza 50 K, a cs. és kir. 11. gy.-ezred pótzás/lóalja 100 K, Weisz Mór 100 K, Gyulai hitel- és bőranyag beszerző szövetkezet 10 K, Leopold Béla 10, dr Kun Pál 10 korona, ösz- szesen 430 korona. Az áll. el. iskolai tanulók felruházása­Tudvalevőleg az áll. el. iskolai tantestület a sze­gény és ruhátlan tanulók felruházására nov. ele­Az angyal könnyezve mondotta: — Te szegény lélek, te legszegényebb lélek, rég nem sajnáltam úgy lelket, mint téged, de mégse változtathatok a törvényen. A paradi­csomban nincs helye az éjszaka gyermekeinek. Ha most sem tudtál kivetkőzni a földi keservek koldusdarócából, ha ezen a legistenibb réten sem tudtad megtanulni a mennyei boldogságon akkor itt nem lehet maradásod. Bánatos szived­del, sötét arcoddal rút gyászfoltot szennyeztél bele az örök fényesség harmonikus tisztaságába. El kell távoznod az isteni örömök szentséges vidékeiről. Jer, te szerencsétlen induljunk, vissza viszlek a földre. A szegény lélek megint csak nem hallatott egy árva szót sem. Ellenvetése nem volt, se nem kérlelte az angyalt, se nem zúgolódott. — Ment, amerre vitték. Az angyal maga volt a béketürés, de ek­kora szótalan rezignáció kissé még őt is meg­lepte. Szinte csodálknzva kérdezte : — Egyetlen szavad sincs? Szemrebbenés nélkül sötéten belenyugszol végzetedbe ? Hol gyötröttek meg oly szomorúvá, hogy derűre többé nem tudsz hajnalodni ? Hol szerencsétlenedtél el olyan nagyon, hogy boldoggá többé sohasem tudsz gyógyulni ? Hol aláztak meg olyan min­denbe beletörődővé, hogy soha többé ki nem tudsz egyenesedni ? A szegény lélek oly nyugodtan és közö­nyösen válaszolt, mintha mindenképen magától értetődő természetes dolgot árulna el : — Tehetség voltam magyar földön. . .

Next

/
Thumbnails
Contents