Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-31 / 53. szám

1916. december 31. Békés jen akciót indított, ami oly szép eredménnyel járt, hogy majdnem az összes didergő tanítvá­nyaink meleg ruhához, vagy cipőhöz jutottak. A legelső adakozó volt a Gyulavárosi Takarékpénz­tár, 100 K-t küldvén az igazgatóság kezeihez, azután Ambrus Sándorné a Szegény Gyermekeket Felruházó Egyesület utján 5 pár cipőt ajándéko­zott tanítványainknak 125 K értékben. Majd a Kötő és Szövő Gyár 20 K-s adománya követke­zett ; végre a gyulai Vöröskereszt Egylet Elnöke dr. Lindenberger János apátplebános értesítette az áll. el. isk. igazgatóságát a valóban szép ado­mányról: 1020 K-róI, mellyel 34 tanítványunkat ruháztuk fel. Maga a tantestület is, de mégin- kább a felruházott tanulók és ezek szülei hálás szívvel köszönik a nagylelkű adakozók szives, a valódi felebaráti szeretet melegéről tanúskodó áldozatkészségét mert az ilyen karácsony alkal­mával valóban éreztük, hogy a szeretet an­gyalai jártak fázó, didergő tanítványaink között, hogy megvédjék a haza jövő reménységét a tél dermesztő hidege ellen és letöröljék azokat a könnyeket, melyeket a gyermekeik egészségét féltő szülők szemeiből sajtolt a aggódó szeretet. A Kötő és Szövő Gyár 20 K-s adományán 30 drb. zseb­kendőt vettünk, melyet a V. K. E. 1020 K-s ajándékához csatolva, dr. Berényi Árminná vá­lasztmányi tag jelenlétében, ki a Vöröskereszt Egyletet képviselte a tanulok között kiosztottunk a tantestület részvételével. Az áll. el. isk. antestü- let nevében az igazgatóság. Karácsonyest a József szanatóriumban Anyagi és erkölcsi javakban tetemesen megsze­gényedve, kulturértékeinek igen nagy részétől ki- fosztottan rogyadoznak az emberiség vezetésre hivatott nemzetei a harmadik esztendőbe nyúló háború pusztulásai miatt. Az emberi haladásnak felsorolhatatlanul sok vívmánya ösztönöződött meg a háború tüzében, de mindent azért nem vesztettünk el, még nem sülyedtünk le teljesen a barbárságba. Az évenként periodikusan visszatérő karácsonyest ellentéte összeegyeztethető, békés megértésre hivó melegsége ma is rezdülésre bírja az eldurvult emberi lelkeket, a betlehemi jászol isteni gyermekének szelíd tekintete ha rövid időre is, felidéződik a lelkekben, s legalább órákra, na­pokra megihleti azokat. A Názáreti Mester meg­váltó missziója mégsem ment teljesen feledésbe. Ezek a kétségbeesés és vigasztalódás vegyes ér­zelmeitől kizárt gondolatok önként merülnek fel bennünk, ha a humánus tevékenység egyik méltó hazai képviselőjének a József kir. herceg Szana­tórium Egyesületnek gyulai intézetében lefolyt karácsonyesti ünnepségéről megemlékezünk. — A katonai és polgári kötelességteljesités időleges, vagy végleges rokkantjai: a tüdőbetegek oly bensőséges, mély hangulatokat ébresztő ünnep­ségnek voltak részesei, mely finomságban és mélységben az intim családi ünnepélyekkel vete­kedett. A betegápoló apácák intonálta karácsonyi énekek nyitották meg az ünnepséget, miközben az ízlésesen feldíszített karácsonyfák kigyuladtak, s villamoskörték diszkrét fényt árasztottak szét a teremben. Ezután egy beteg r. k. lelkész, Ko­pasz Albert igen szép szavakkal a karácsonyest eszményének, a béke nagyszerű gondolatának val­lási és társadalom erkölcsi jelentőségét fejtegette. Majd a katonák nevében Molnár Antal hadnagy — a polgári lakosság nevében pedig Kopacz plé­bános mondott hálás köszönetét az intézet veze­tőségének, elsősorban a fáradhatatlanul gondos és figyelmes igazgató-főorvosnak, amiért a szent este kegyeletes és méltó megünneplését lehetővé tette Dr. Gáli Géza igazgató szerényen kitérve a saját személyének ünnepeltetése elől, keresetlen egy­szerűséggel köszönte meg a szónokok hálanyilat­kozatait, s fölkérte Bally Vincét a Szanatórium lankadatlan energiájú gondnokát, bogy a katonák, s az intézeti alkalmazottak közt az ajándékokat ossza ki. Ennek megtörténte után »Menyből az angyal« kezdetű ének egyszerű, de szívhez szóló ének akkordjai zárták be az ünnepséget. A súlyos kórtól gyötört emberek lelkileg felüdülve, mert megvigasztalódottan, az emberszeretetbe vetett már-már megrendült hitükben újra megerősödve távoztak a karácsonyfa mellől. (B. K.) Révész Ignác állatorvos halála. Megdöb­bentő, váratlan gyászhir terjtdt el pénteken este városszerte : Révész Ignác városi állatorvos meg­halt. Még barátai, közeli ismerősei sem akartak hinni a riasztó hírnek, hiszen vasárnap még egészségesen járt-kelt közöttük. Pedig a szomorú hir, sajnos — igaznak bizonyult. — Révész Ig- nácz a karácsonyi ünnepek alatt meghűlt és könnyű természetűnek látszó influenzája tüdő- gyuladássá fejlődött. Betegségének negyedik nap­ján pénteken szivgyengeség lépett fel nála, ami válságosra fordította az alig 38 éves ember álla­potát és este 6 óra tájban utolsót dobogott a kizárólag hivatásának és rajongásig szeretett csa­ládjának élő szive. Tragikus elhunytéval egy de­rék, becsületes, lelkiismeretes munkásságu em­bert veszített a köz. Szimpatikus, szelíd lelkületű, jó embert a társadalom. Boldogságban élő hit­vese, gyöngéd gondos férjét, akivel a legideáli­sabb házaséletet élte. Három apró gyermek a legjobb apát siratja és gyászolja. Révész Ignác mintegy kilenc év előtt, mint egészen idegen ember választatott meg Gyulára városi és vágóhídi állatorvossá. — Megnyerő finom modora, szorgalma és puritán becsületessége révén minden körben szívesen látott egyén volt. A vágóhídon pedáns rendet és fegyelmet tartott s hivatalos kötelessége teljesítésében fáradhatlan volt. A háború alatt egy évet töltött távol, mint népfölkelő állatorvos, katonai szolgálatban. Tá­vollétében sok nehézséggel járt a vágóhídi hus- vágás ellenőrzése, azért a városi tanács ismétel* ten közbenjárt hazabocsátása érdekében a hon­védelmi minisztériumban, mig végre néhány hó­nap előtt nélkülözhetlenség^ címén felmentették a katonai szolgálat alul. — És most itt állunk az életküzdelmekben elesett derék ember kopor­sójánál ! — A fájdalom és részvét könnyeivel öntözzük gyászos ravatalát. — A fájó részvét széles körökben megnyilvánul az özvegyen ma­radt hitves Stern Adrienne, az árván maradt gyermek, testvérei Révész Pál gyulai postafőtiszt és dr Révész Mihály gyulai törvényszéki jegyző irányában. Yégtisztességtétele ma, vasáru .p dél­után 2 órakor lesz az izr. egyház szertartása sze­rint. A halálesetről a mélyen sújtott családon kívül Gyula város tisztikara is adott ki gyászje­lentést, mely utóbbi a következő: Gyula r. t. város tisztviselői kara mély fájdalommal jelenti, hivatalos kötelességei teljesítésében faradhatatlanul munkás és lelkiismeretes tiszttársa Révéss Ignác kösvágóhidi állatorvos folyó évi december 29-én élete delén elhunyt. A kiváló képzettségű, jeles tisztviselő és a mindnyájunk által osztatlanul sze­retett kartárs emlékét kegyelettel fogjuk meg­őrizni. Presbiter választás. A gyulai református i gyháznál az egyházi törvények értelmében vá­lasztandó volt egy főgondnok, gondnok, tanító - presbyter, 9 presbyter és 18 egyházközségi kép­viselő. A választás folyó hó 26-án tartatott meg s annak eredménye a következő : Főgondnok dr. Kiss László ; gondnok Krasznai István ; tanitó- presbyter Bene Ferenc; presbytereké megválasz­tattak Gombkötő István, Dalmadi Sánta Mihály, Fábián János, Rostás Lajos, Bíró Pál (uj), Tar András, E. Nagy Ferenc, Monori IJihály (uj), póttagok lettek: Murvai Ferenc, Pikó István, Bordé György, F. Szilágyi Ferenc, Oláh Péter, Sándor Pál, B. Vidó Ferenc, Egyházközségi kép­viselők lettek: Gyarmati Gábor, Sándor Pál, Makai János, Szilágyi Ferenc, Kiss Péter, K. Szabó Fe­renc, Nagy Sz. János, Liszkai Sándor, Bordé János, ifj. Puskás András, Földesi István, Nád­házi Károly, ifj. Nagy Fereuc, Hévízi Bálint, Kertész András, Nádházi Ferenc, Blahó Ferenc, Szilágyi Márton. Póttagok: B. Yidó Ferenc, ifj. Tar József, K. Tar János, id. Cs. Fábián Ferenc, Gombkötő József, ifj. Sánta Mihály. Hősök kitüntetése. A király az ellenség előtt tanusitott vitéz magatartásáért Dániel Péter a 2. népf. gyalogezrednél beosztott népf. főhad­nagynak a hadidiszitményes 3 oszt. katonai ér­demkeresztet adományozta. Elrendelte, hogy a legfelsőbb dicserő elismerés tudtul adassák Röder Ottó és Szeberényi László, a 309. honvéd gy.-e.- nél beosztott 2. honv. gy.-ezredbeli tartalékos hadnagyoknak, Jeszanovics Ferenc, a 310 honvéd gy.-ezrednél beosztott 2. honv. gy.-ezredbeli tart. 3 hadnagynak, továbbá vitéz magatartása és kitűnő szolgálatai elismeréséül dr. Christian Kálmán gyomai ügyvéd, az 1/4. népf. gyalogzászlóaljnál beosztott népf. főhadnagynak a legfelsőbb dicsérő elismerés újólag tudtul adatott. A király meg­engedte, hogy Román Gyula tart. őrmester, a 2. honv. gy.-ezredben a német harcos érdem-érmet elfogadhassa és viselhesse. A hadseregparancsnok­ság az ellenség előtt tanusitott vitéz magatartá­sukért a 2. honvéd gy.-ezredben a bronz vitéz- ségi éremmel tüntette ki a következőket: Szabó György őrmestert; Yarga István és Vankó Fe­renc szakaszvezetőket; Torszin Demeter tizedest ; Angyal Károly és Schmitz Sándor honvédokat; Franck Fülöp szakaszvezetőt; Herló János, Álba Péter, Kis János F. és Tulkán Demeter cimz. tizedeseknek ; Reinholc János, Teuber János, Burlea Vazul, Debelák Péter, Kovács Pál, Németh István, Pop György és Burger János népfölkelő őrvezetőknek, Simonka György, “Wagner Henrik, Vancs Vazul, Milente Tamás, Tyerettyan Romu- lusz, Lukács Tódor, Argyelán Vazul, Aga Deme­ter, Argyelán Péter, Bálint Miklós Dankó Pál népfölkelőknek és Yityikán Mihály tisztiszolgának; a vas érdemkereszttel a vitézségi érem szalagján Mant János szakaszvezető. Eljegyzés. Földes József budapesti műszaki nagykereskedő eljegyezte Stern Lenkét, Stern László, a Gyulavidéki takarékpénztár rtg. cég­vezetőjének leányát. Szünetel a menekültek visszatalepitése. A belügyminiszter f. hó 25-én táviratilag értesítette dr. Lovich Ödön polgármestert, hogy fenforgó akadályok miatt az erdélyrészi menekültek visz- szatelepitése, úgy különvonatokon, mint egyen­ként személyazonossági igazolvánnyal egyelőre pár hétig szünetelni fog. Amint a visszatelepítés meg­indul, a miniszter intézkedni fog, hogy a még Gyulán tartózkodó 900 menekült, a különvonatok menetidejéről értesülést szerezhessen. Az ottho­nukba már visszatért menekült véreink hazaér- kézésük után hálával emlékeznek meg arról a barátságos fogadtatásról, amelyben városunkban is részesültek a hontalanság keserves napjaiban. Erre vonatkozólag dr. Lovich Ödön polgármes­terhez többek között a következő két hivatalos köszönő irat érkezett : Az oláh betörés következ­tében Gyulára menekült erzsébetvárosi kir. tör­vényszék és járásbíróság személyzete nevében forró köszönetét mondok Nagyságodnak és Gyula vá­ros lakóinak azért a szives és lekötelező fogad­tatásért, amelyben részesíteni voltak kegyesek ott tartózkodásunk egész ideje alatt. Sorsunk jobbra- fordulta soha som fogja megszüntetni hálaérze­tünket ! Erzsébetváros, 1916. december hó 12-én Hazafias üdvözlettel : Kovácsy Albert kir. curiai biró, törvényszéki elnök. Kisküküllő vármegye alispánja az alábbi jegyzőkönyvi kivonatban tol­mácsolja köszönetét: A folyó év december hó 9 én tartott rendes őszi közgyűlésünkben az Oláhország részéről jött hadüzenet folyományakép Erdélyszerte elrendelt kilakoltatás egyes mozza­natairól számoló alispáni jelentésből meghatottság­gal értesülünk Békésgyula város területén élő kedves barátainknak és atyánkfiainak az ideig­lenesen odamenekült lakosságunkkal szemben tanú­sított, hazánk egyes törvényhatóságai között ha­gyományosan fennálló testvéries érzületnek meg­felelő emberséges magatartásáról A megszokott családi otthonát odihagyni kényszerült lakosság szomorú lelkiállapotának megértéséről tanúságot tevő ezen szeretetteljes fogadtatás amidőn meg­hatott bennünket, egyben a hála meleg érzelmeit váltotta ki lelki világunkból mindazokkal szemben, kik a reánk nézve megpróbáltatásokkal teli elmúlt idők keserveit ellensúlyozni törekedtek. Fogadja polgármester ur azon fáradhatatlan emberbaráti ténykedéseiért, melyekkel városuk kipróbált tiszt­viselőinek élén az odamenekült lakosságunkat ért sorscsapásokat vendégszeretően enyhíteni igye­kezett, közönségünknek megkülönböztetett köszö­netét. Dicsőszentmárton, 1916. december 19-én. Csató Gábor alispán.

Next

/
Thumbnails
Contents