Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-31 / 53. szám

XLVIII. évfolyam

%nla, 1911». december 31

33, szám.

Előfizetési árak:

Egész évre 12 K — f Fél évre . 6K-I

Évnegyedre . 3 K — f

Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KOZOAZDASZATI HETILAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal:

Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők.

Kézirat nem adatik vissza

Egyes szám ára 24 fillér.

FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓ11N DÁVID.

Megjelenik minden vasárnap

Az év végén.

Lehanyatlott az óv története. Egyet fordult pályáján a föld, mely a borzalmak lángolását hordja hátán. Ez év nem váltotta be azt a reménységünket, hogy a véres tüzvihar megszűnik, kialszik és a béke nyugalmas verőfénye fog boldogságot árasztani a föld sokat szenvedett népeire. Nekünk dicsőséget jelent az óv története, mert fájdalmas csapásokat osztogattunk ellenségeinknek, akik szédelgő fejjel, de fogcsikorgatva, a tehetetlen düh elvakultságával rohannak újból és újból ellenünk. Ámde mindhiába. Végül is győzelem nélkül kell befejezniök bisteriás hábo- rujokat, mert a béke napja már átcsillámlik a fellegek mögül. Az angol, francia és orosz, »a kis népek védői, a nemzetiségek szabadságának heroldjai» bizonyára addig folytatnák ezt a háborút, amig lángba bontanák az összes világrészeket és amig volna egy nép, mely őrületüknek és »védelmükének még áldozatul nem esett. Ám a szomszédos világrész jól ügyel a maga portájára. Nincs az a rokonság és rokonszenv, amelynek kedvéért Amerika saját létét veszélyeztetné. Nem a humanismus nemes lovagja ő. Kihasználta a háborút a maga javára. Most már azonban nemcsak hasznát nem veheti, de kezdi érezni nyomasztó hatását. Érdeke, hogy béke legyen, mig azelőtt a háború volt az érdeke. És ez

visz bennünket közelebb a békéhez. A humanismus és a civilizáció megbecsülése semmit sem biztositaua. De a semlegesek és ezek között különösen Amerika érdeke: ez gátat fog vetni az ellenség fúriájának.

Ez év vége a közeli bókét, nyugalmat Ígéri, Beváltja-e az uj év : a jövő titka.

ügy lehet, még ki kell állani a nyers erőre túlsúlyban levő és ezért tehetetlenségében elvakult ellenséges szövetségnek dühös támadásait. De ezek az utolsó szenvedések lesznek. Minket le nem győzhetnek. De az ellenséges szövetség kaphat olyan verést, amely a franciának kegyelemdöfés, az angolnak a világuralomról és a dölyfről való örökös lemondást, az orosznak a visszaszorítását és a Balkánnak a mi hegemóniánk alá keriK lését fogja jelenteni.

Az a hatalmas életerő, amely mi bennünk a háború alatt olyan hatalmasan megnyilvánult, hogy egy világ ördögi szövetségével megbirt, a jövő évben fogja diadalát aratni, hogy fiaink és unokáink és nemzetünk a következő évtizedekben a béke soha nem sejtett áldásait élvezzék. Határtalan szenvedéseink árán a jövő évtől a boldogság kezdetét kivánjuk, reméljük és hisszük.

Eme remónynyel, hittel és kívánattal zárjuk le az ó — s kívánunk boldog uj esztendőt !

Hírek.

A koronázás. Magyarországnak emlékezetes nagy napjának a koronázás alkalmából a belügyminiszter rendelete folytán, az országos gyász egy napra felfiiggesztetvén a köz és magán épületekre a gyászlobogók bevonásával a nemzeti lobogók kitüzettek. A különböző hitfelekezetek templomaiban tartott gyász isteni tiszteleteken a hatóságok részt vettek, a nemzeti ünnep hangulatának megfelelően a hivatalok működése s az ipari s kerekedelmi élet tekintetében a vasárnapi munkaszünetre fennálló rendelkezések tartattak be. — Békésvármegyét a koronázáson, mint már megirtuk, Ambrus Sándor főispán, dr. Berthóty István főjegyző és dr. Zöldy János főorvos képviselték, előbbi vivén a vármegye zászlóját is. A társadalom különböző osztályaiból, a rendezőség által a vármegye részére engedélyezett belépő jegyek alapján részt vettek az ünnepélyen : dr. Bucskó Koriolán gyulavárosi főjegyző, Bondár Gábor békési esküdt, Csizmadia András és Tóth Sándor orosházi lakosok, törvényhatósági bizottsági tagok, Tóth Bálint öcsödi t. biró, Kovács István endrődi tőrvénybatősági bizottsági tag, Oláh István gyomai k. gazda, Zahorán György kisgazdapárti elnök és Lepény Mátyás földbirtokos Bákésciabáról, Hegedűs Gyula gyulavári! s Po- povics M. Aurél kétegyházi főjegyzők s végül a tisztviselők egy pár családtagja.

Békésmegyei képviselők a koronázási küldöttségekben. A koronázással kapcsolatos teendők ellátására a képviselőbáz által kiküldött bizottságok közül a hitlevél átnyujtásával megbízott küldöttségbe : Zsilinszky Mihály szarvasi és báró

T A R C A.

Legenda

egy agyongyötört létekről.*

Irta: Szilágyi Géza.

Mint irgalmasan sebhegesztő balzsam csörgött az angyal szava :

— A bubánatnak melyik feneketlen kínjából mentetted tele magadat feketénél éjesebb szomorúsággal, ó te szegény lélek ? És a gyötrelemnek mely ragadozói tépdesték nyomorúságos foszlányokká veledszületett kápráztatóan ékes köntösödnek boldogságos szépségeit ? Mert én a rongyokból is tudok olvasni: a te rongyaid nem kezdettől fogva elkeshedt, hitvány szövetnek a szinehagyott maradványai, hanem erőszakkal tönkresilányitott hajdani pompának a si- ratnivaló hírmondói. Mi volt az istentelen erőszak, amely ekkora pusztító gonoszságot tudott művelni veled, ó te szegény lélek ?

Egy szó nem sok, de annyit sem válaszolt a szegény lélek, még csak a leghalkabb sóhaj sem lebbent.föl belőle.

Az angyal szinte megütközve folytatta :

— Nem felelsz boldogtalan ? Egyre jobban belegubódzol mélabudba !

A szegény lélek egyáltalában nem látszott hajlandónak arra, hogy fölengedjen: konokul bánatos hallgatásából a leggyöngédebb érdeklő*Mutatvány az 1917. évi Mikszáth almanachbdl.

dés sem tudta kicsalogatni. Az angyal riadtan kezdte biztatni:

— A paradicsomban nincs helye az éjszaka

gyermekeinek. Itt csak derűsen szabad tisztelni a Jóistent. Mifelénk ez az üdvözítő törvény. — Akit bebocsátottak az Ur világos leikéből lelked- zett égi mezőkre, annak végképpen ki kell vetkőznie a földi keservek koldusdarócából. Ha meg nem tanulod a boldogságot, ha bánatos sziveddel, sötét arcoddal gyászfoltot szennyezel bele az örök fényesség harmonikus tisztaságába, akkor itt nem lehet maradásod. Pedig nagyon megesett a szivem rajtad. Fájna nekem; ha el kellene távoznod az isteni örömök megszentelt vidékéről. Itt szeretnélek tartani. Tisztulj meg, könnyebbülj meg, derülj föl nemföldi gyönyörűségek lelki fürdőjében.

— A szegény lélek erre már megszólalt, ha a fölcsukló nyögést megszólalásnak illik csúfolni :

— Én ? Én ?. . . . Ugyan mitől ... ho • gyan ?

— Te, épen te, — válaszolta a jóságtól ezüstösen sugárzó angyal — persze, hogy te. Sok csúnyát élhettél át földi szenvedésed során, hogy ennyire megkeseredett a lelked, amelyik, mint minden halhatatlan lélek, édesnek született a teremtő Isten irgalmas akaratából. Majd elviszlek egy kis mennyei vándorlásra. Ez majd elfeledteti veled földi bolyongásodat és eredendő édességébe boldogítja vissza megkeseredett lelkedet

Ellenmondás nélkül követte a szegény lélek az angyalt, de nyilvánvaló volt, hogy nem a bizó reménység, hanem csak az akarattalan beletörődés hajtja engedelmességre. Annál jobban örült azonban az angyal. Már előre bizonyos volt abban, hogy kincses meglepetéssel gazdagítja a szegény lelket és ez a tudat megelégedettséget ajándékozó büszkeséggel töltötte el. Gyönyörködött abban, hogy majd olyan látványossággal kápráztatja el a szegény lelket amilyen a földi téreken nem teremhet meg az örök múlandóság szépséggyilkos árnyékában.

. . . Megállották egy napsütötte réten Legmelegebben kínáló hangján igyekezett az angyal a szegény lélekhez hozzásimulni :

— Te kiválasztott kiváltságos, mérhetetlen szomorúságoddal sóhajtottad ki magadnak azt a jogot, hogy idekerülj a paradicsomnak ebbe a legmennyeibb tündérségébe. Ujjongóra tárjad föl agyonsirt szemedet, minden hangot magadba belebecézve nyissad meg diszharmóniáktól agyonijesztett füledet, minden illat elé boldogan re- megtessed gonosz páráktól agyonfacsart orrodat, ujjongó szemmel, örvendő füllel, remegő orral lendülj magasra gyötrődésed megalázottságából és varázslódjál bele a szépség-szülte boldogságnak salaktalan mámorába Ha itt sem érzed a minden földi emlék gyászától való megváltás kegyelmét, akkor tenéked, legszegényebb lélek, hiába teremtették meg a paradicsomi üdvösséget.

Esengő hevület buzgósága áradt az angyal lágy ajkáról, de az ostrom hiábavaló volt : a szegény lélek, a tenger szépség örömhirdető

HjaptAtnlc mai száma © oldal.