Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-24 / 52. szám
XLVIII. évfolyam. Oyola, 1916. december 34 53 szám. Előflretési árak: Egész évre 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési díj előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH1V DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Karácsony. Régen történt s mégis örökre uj marad azon nagy esemény, mikor az emberiség lélek-egén a sötét éjszaka után biborhajnal virradt; midőn a szabadulás vágyától áthatott szivek előtt felragyogott a reménység szivárványa/hogy az isteni szeretet és végtelen kegyelem eljuttatja végre a hitben erőseket az idvesség kies útjára, hogy kárhozat fiai és leányai ne legyenek . . . Igen, mert egy ily napon »Isten jelent meg a testben« s ez égi kegyelem széttörte a hűn súlyos bilincseit; szárnyat adott a léleknek, hogy a földről a magas menny felé szállhasson, keresse s feltalálja azt, kinél egyedül van a »megváltásra való erő« ; hogy bizalmat nyerjen a csüggedő . . . Sokáig bolyongott az emberiség ismeretlen tájakon, biztos vezérszövétneket nélkülözve, vétek siirü ködétől övezve ; bosszú időn át talált helyet az ajkakon ama felsóhajtás : »Mikor üt a megváltás órája, mikor üt a boldog óra már? . . .« Igaz ugyan, hogy meg-meg csendül koronként a próféták szava ; fel-fel csillan itt- ott a világosságnak egy-egy halvány sugara . .. De mind ez legtöbbször hasonló volt a lidérc- fényhez, vagy legfeljebb úgy tűnt fel »mintha pásztortüz ég őszi éjszakában, messziről lobogva, tenger pusztaságon« . . . Mindazonáltal megnyugtatásul szolgáltak e szavak: »Ne félj föld népe, hanem örülj és vigadj, mert az Ur nagy készülettel készült a te szabaditásodra« . . . És ime, midőn a karácsonyi csillag fénye elosztotta a sötét homályt, meghozta az emberiség számára az epedve várt szabadulást s »azok, kik sötétségben ültek vala, látának világosságot« . . . E rég történt s mégis örökre újnak maradó nagy esemény emlékére szenteli a keresztyénység a karácsony ünnepet. Azonban ez alkalomból önkénytelenül felmerül ama kérdés, hogy a mennyből földre szállt Jézus útmutatását követi-e állhatatosan az emberiség ? A »világ világosságának« örök fénye áthatja kellőképen a sziveket ? Az ajkakon megcsendülő ének a valódi lelki élet méltó kifejezóse-e, midőn hangzik a'szó- zat: »Dicsőség a magasságos menyben az Istennek, békesség a földön, az emberekben jóakarat ? . . . Fájdalommal kell beismernünk, hogy a tökéletesség e fokától még ma is messze vau az emberiség! . . . Légió azoknak számuk, kik feledik amaz örök igéket: »Jobb a kevés az Urnák félelmével, hogynem mint a temérdek kincs, ahol háborúság vagyon« . . . Sokan feledik, hogy: »Akik a békességnek szeretői, az igazságnak gyümölcseit békességben vetik« ... Mindennek szomorú bizonyítéka a mostani világháború is, mely immár harmadik év óta dúl, pusztulást, könyzáport, vérözönt árasztva szét, hogy szülők fiaikért, hitvesek férjükért, gyermekek apjokért . . . sírni, zokogni legyenek kénytelenek; a szeretet hiánya tépdeste foszlánnyá a szeretet virágait; békesség helyét gyűlölet foglalja el ! . . . Nem jól van ez igy . . . E helyzet Isten törvényének megfelelő nem lehet! . . . Hiszen: »azért jött az emberek fia, hogy megkeresse és megtartsa a mi elveszett vala« . . . A karácsony csak akkor lehet valóban öröm ünnepe, ha valósul a szent könyv ama szava: »Megjőve a galamb és ime egy le- szakasztott olajfalevél vala annak szájában« ; ha vissza tér hozzánk a béke olajágával a boldogságot hozó galamb s állandóan velünk, közöttünk marad! . . . Isteni kegyelem! add meg ez örömöt immár az emberiségnek, hogy uralmat vegyen a szivekben a krisztusi szeretet! . . . Dombi Lajos. IV. Károly király. Magyarország koronázásra készül. A magyar alkotmányban a királyság nemcsak méltóságot jelent, hanem nehéz köztisztséget is, mondhatuám az állam első közhivatalát. A királyi jogok teljessége csak a koronázással száll át a királyra. Csak a koronázott király adományozhat kiváltságokat és szentesíthet törvényt. A kiváltság adományozás joga a rend szerkezet idejében volt rendkívül nagy fontosságú, ma jelentősége nem nagy. Ellenben roppant hordereje van a koronázással átszálló törvényszentesitési jognak. A nem koronázott király nem részese a legmagasabb állami főhatalomnak, a törvényhozásnak. A még meg nem koronázott magyar király tehát csak csonka királyi hatalmat gyakorolhat, viszont a nemzet is szenved a koronázás hiánya miatt, mere a törvényhozó hatalom igazi functiója, a törvények alkotása, szünetel annak folytán, hogy a király a törT Á R C A. Karácsonykor. Isten törvényét a gyarló ember Megszegve, többé remélni sem mer, Undok sarába bűnnek tapodva, Ösvényét fedte boldogság romja . . . De a kegyelem, örök szeretet, Megvalósítd az ígéretet: Nem fog ölelni kárhozat karja, Ébi ed megváltás bíbor hajnala! . . . Vezérlő csillag ragyog az égen, — Miként prófétái jósolták régen, — Az Isten-ember a földre jött le, Bűn rabbilincsét izekre törte . . . Lebben ajkunkról az esáö fohász, Megváltó Jézus! mostan is hozzád: Bánat könyárja, vérözön felett, Békét-teremtö szózatod zengjed! . . . Sötét éjszakát váltsa fej reggel, Ne vívjon harcot ember emberrel, Ki eszmélni tud, vegye eszébe: Értékes kincs a szeretet, béke /. . . Dombi Lajos. ____ i Üd vözlő. A.Z uj királynak. Üdvözlégy Királyunk! Légy itthon minálnnk ! Két hazád legyen, Mint a fecskének, Mely, ha elmegyen, Nem búcsú-ének Hangzik ajkáról, Csak magasztalás Másik honjáról. Üdvözlégy Királyunk! Légy itthon minálnnk ! Sem a telkedben, Sem a szivedben Ne keletkezzék Itten olyan emlék, Amely oda von, Hol arany bölcsöd Ringott egykoron. Üdvözlégy Királyunk! Légy itthon minálnnk! Lásd, miként örül Trónusod körül Ez a büszke nép, S hogy eledbe tép: Hódolattal ád Homlokod föle Egy szent koronát. Üdvözlégy Királyunk! Légy itthon minálnnk! Mindenünk a tied, Mindened a mienk: Egy — akarat igy Egy összhangba cseng : Boldogitni a Magyar — nemzetet, Mely századokig Annyit szenvedett. Domonkos János.-A táborban. A légben őszi pára ... ködös esthomály, Síri csend a völgyben, csüggedő a táj. Sziklatömb a háttér, vén hegyóriás Vígan dalol odafenn — egy szakasz géppuskás HiapTLnlc mai száma Q cld.a.1.
