Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-07-16 / 29. szám
1916. julius 16. Békés 3 voltam ezek szigorú feltárását elrendelni. A vásárlási igazolványok, valamint a lakosság nak gabonával és liszttel való ellátása stb. tárgyában kiadott s a folyó évi julius 1 ón hatályba lépett 1750—916 sz. M. E. rendelet végrehajtása folyamatban van, bár a végrehajtást az a körülmény késlelteti, hogy a vonatkozó nyomtatványokat a hadi termény r.-t. a hatóságoknak még nem küldötte meg, és hogy a gabona árak ezideig maximálva nincsenek. Bejelentem, hogy a fentemlitett M. E. rendelet 5. §-a alapján indokolt felterjesztést intéztem a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz, engedje meg, hogy vásárlási igazolványok alapján házi szükségletre necsak az illető községben, hanem a várm többi községeiben is lehessen gabonát vásárolni. Ipar és kereskedelem terén semmi említésre méltó mozzanat nem történt. A kő- és földutak jókarban, a vódtöltó- sek vódkópes állapotban vannak. V. Fodor Mihály szeghalmi községi köz- pónztárnok elhalálozott. Köröstarcsa községnél a községi köz- pénztári ellenőri állásra Túri Ferenc helyette- sittetett. A jelentéshez dr. Berthóty Károly szólt hozzá, örömmel és teljes elismeréssel emlékezve meg a vármegye alispánjának az aratási munkák biztosítása érdekében tett gondos és eredményes intézkedéseiről Felemlíti, hogy úgy a kirendelt munkásosztagokból, mint az egyidejűleg szabadságolt katonákból többet táviratilag váratlanul visszarendeltek, a mi a készületien gazdaságokban nagy zavart és fennakadást idéz elő. Kéri az alispánt — ba lehetséges — eszközölje ki, hogy a munkásosztagok és a szabadságoltak a legsürgősebb munka elvégzéséig ne hivassanak vissza. Dr. Dctimel Sándor alispán előadja, hogy a munkásosztagok egy része ideiglenesen lett engedélyezve és erről a gazdák már a kiadáskor órtesittettek. Már lépéseket tett oly irányban, hogy a munkásosztagok tovább hagyassanak meg, de ez az általános hadügyi érdekekre tekintettel nem járt kellő eredménnyel, kilátásba lett azonban helyezve, hogy a bevont munkásosztagok helyett újabb 500 hadifoglyot fog kapni a vármegye. Morvay Mihály a gépészek szabadságolása érdekében szólal fel, Haviár Dániel pedig indítványozza, hogy az alispánnak az aratási munkák zavartalan elvégzését biztositó ügybuzgó sikeres fáradozásaiért fejezze ki a bivette kulacsát, húzott egy kortyot, köpenyegét szorosabban összehúzta, fegyverét görcsösen kitartotta. Mert komitácsik sűrűn vannak e részen, akik folyton leselkednek s épp oly hidegvérrel lelövik az öreg családos ártatlan népfölkelőt, mint a maguk fajtájabeli zsíros sertéskereskedőt a tömött erszényéért. A népfölkelő pedig tudja hogy éppen ezen az őrhelyen találták egyik földijét egy hét előtt agyonlőve. Megdörzsöli sze mét, néz, — merően néz, és látja, hogy csakugyan valami közeledik. — egy emberi alak — igen most már tisztán látszik, csakugyan emberi alak. Halk jelt ad előőrsön álló társának, de onnan nem kap vissza jelt. Elrejtőzik a legszélső fa mögé és vár. Az alak mint a tolvaj, óvatosan közeledik, egy szerb, de nem katona, csak polgári ruhába öltözve, derekán börtüsző, abban valami szerszámok látszanak, ez az ember valószínűleg egy favágó, — hajnali munkára indul, gondolja a népfölkelő, — mégis egész testében megreszketett az izgalmas várakozás alatt, Már a közeledő arcát is látta és magában olvasta lé péseit: 5, 4, 3—. Elég! E pillanatban roham- ugrásban előtte terem Fegyverét feléje lendíti. Halt! Verda ? A szerb megrettenve megáll s teljesen jó magyar kiejtéssel azt mondja: Jó reggelt. Most már a népfelkelőn volt a meglepetés sora, s kurtán ráfeleli csak úgy szokásból: Adjon Isten 1 De a jó reggel nem volt Isten adománya a szerb favágónak, mert az előreugrásnál a népfölkelő szuronya akaratlanul mélyen behatolt a szerb jobb vállhónaljába. A népfölkelő magyarul folytatta : Ki vagy és mit keresel itt ? Te nem vagy jó járatban ! Add át mindenedet, aztán mars! Előre indulj a táborba ! A szerb azonban nem mozdult; a földre térdelt. Nincs nálam más fegyver, — ez a zoltság jegyzőkönyvi teljes elismerését és őt kérje fel, hogy a további intézkedéseket saját hatáskörében tegye meg. (Általános helyeslés ) Az alispán köszönetét fejezi ki az elismerő szavakért, jelezvén, hogy minden ambícióját helyezte abba, hogy az aratáshoz fűződő fontos nemzetgazdasági érdekek kielégittesse- nek. Rámutat arra, hogy eredményes munkában nagy része volt dr. Vangyel Endre vármegyei aljegyzőnek a munkabizottság előadójának a ki nagy ügyszeretettel és rátermettséggel látta el teendőit. Elnöklő főispán jelezvén azt, hogy a csóplósi idényre a gépészek és fűtők nagy számmal szabadságoltattak kimondja a határozatot, hogy a bizottság az alispán sikeres tevékenységét jegyzőkönyvi elismeréssel honorálja. A főjegyző előadásában a békéscsabai árvaszóknek az Achim-fóle hagyatéki ügyben tapasztalt és Megyeri Imre volt árvaszéki ülnököt terhelő szabálytalanság ügyében tett előterjesztésére a bizottság a községi árvaszéket az ügy felderítésével és a netaláni károk megállapításával megbízta, tudomásul vette a belügyminiszternek a lisztellátás ügyében hozzá intézett feliratra adott válaszát és elrendelte a szeghalmi izraelita hitközség által megválasztott anyakönyvvezető okmányainak bemutatását. A vármegye junius havi közegészségügyi állapotáról, dr. Zöldy János vm. t. főorvos az alábbiakban számolt be. A közegészségügyi viszonyok kielégítők voltak és az előző hónaphoz viszonyítva annyiban jobbak is, hogy a heveny ragadós bajokban megbetegedettek száma 201-el kevesebb volt Az egyes szervek betegségét és lefolyását illetően leginkább a gyomor- és bólhuru- tos megbetegedései fordultak elő. Leggyakoribb halálok a tüdővósz volt. A heveny ragadós bajok közül előfordult: difteria 15 megbetegedéssel 3 halál vörheny 30 11 8 » kanyaró 138 11 7 hastífusz 5 2 szamárköhögós 2 — hólyagos himlő 8 n — 11 Összesen : 198 megbetegedéssel 20 halálesettel (10%). Amint a kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt uralkodó, amely az összes megbetegedéseknek 2/3-át tette ki. Orvosrendőri vizsgálatot végeztek élőn balta, — ez a handzsár, — ez egy töltetlen pisztoly, — eközben ezeket a népfölkelő lábaihoz dobta — egy kis fát akartam vinni — mert — de . . . Tovább nem folytathatta, úgy látszott elszédült, a földre roskadt. — Jajj de nagyon megszurtál A népfölkelő szánalomra ébredt iránta. Részvéttel nézte áldozatát s bánta, hogy oly gyilkos halt-verdával fogadta Elgondolta, hogy tán ennek is van családja, akik otthon talán éppen most ébrednek tel és sírva kérik a reggeli sült krumplit, amit fa nélkül nyersen fognak megenni, hogy éhen ne haljanak Mellétérdelt a földre. —• No te eleget kaptál 1 Nem akartalak meg szúrni! Honnan van, hogy magyarul beszélsz? A szerb válaszolt elhalóan, töredezetten: — Szegény — favágó — vagyok, 3 gyermekem van, — Szegeden tanultam magyarul, ott hajós legény voltam a háború előtt. Jajj ! De ilyen nagy szúrás! A népfölkelő megpróbálta talpra állítani, de nem tudott az állva maradni, támolygott mint egy félvak Akkor kigombolta a szerb kabátját, látta a véres sebet és fehér kendőjét nyomta szorosan a szerb sebére, majd elővette kulacsát és megkínálta abból. — Igen ! — Jó lesz. — Nem is gondoltam, hogy ilyen jó vagy hozzám A szerb jót bűzött a fiaskóból. „Jobban vagy már?“ Oh sokkal jobban — válaszolt a szerb és lezárta szemeit, szája rángatózott. A népfelkelő még néhány csepp szeszt cseppentett a sebesült szájába, szemeit is dörzsölte vele. A sebesült magához tért, felnézett a magyarra, ragaszkodva fogódzott annak karjába. Ez rászólt: No ! most magadhoz tértél. Jer velem a táborba, oda vezetlek, ez az én kötelességem. Auf! Előre! Afő- örségre !“ A szerb könyörgésre fogta. — Nem, ne241, hul'án 9 esetben, orvos-törvényszékit pedig 4 könnyű testisórtés esetében. Gyógysavóval beoltottak 8 difteriás egyént kik mind meggyógyultak. A halva szülöttek száma 12 volt, az elvetélteké 11. A törvényhatósági főállatorvos jelentése szerint, az állategészségügy múlt havi állása kielégítő volt, egyes megbetegedések csak szórványosan fordultak elő. A kir. pénsiigyigasgató jelentése szerint a törvényhatóság területén adózók terhére az 1915—16. költségvetési év I. és II. negyedére előírásba vett összes állami egyenesadó összege 1820000 K, befizetés a múlt hó végéig 1305667 K, "tényleges hátrálók tehát 514333 K, csupán az elmúlt hóban befizetve 86233 K, a múlt óv hasonló időszakában befolyt 90143 K, ennélfogva a junius havi befizetés eredménye a múlt évi junius havi befizetés eredményénél 3910 K-val kedvezőtlenebb. Hadmentességi dijban hátrálók összesgn 62580 K, erre befizettetett 9558 K, tényleges hátrálók 53022 kor. A jövedéki ágazatokban elért eredmény a következő. Befizettetett: fogyasztási és ital adóban 28777 K, szeszadóban 28120 K, bélyeg és jogiiletókekben 93425 K, söradóban — K, dohányjövedókben 355075 korona. Ideiglenes házadómentessóg engedélyeztetett 27 esetben, adófizetési halasztás adatott 18 Ízben. Mikler Sándor kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az uj segódtanfelügyelő állását julius 1-ón elfoglalta, továbbá, hogy junius hóban részt vett a szarvasi tanítóképző képesítő vizsgálatán, a hol 18 ifjú nyert tanítói oklevelet. Előadásában a bizottság több iskolai számadást hagyott jóvá és különböző tanítók előlópóse és államsegélye ügyében tette meg pártoló felterjesztését. Dr. Zöldy Géza tiszti főügyész a Tóth Ödön körösiadányi helyettes községi orvos ellen vezetett végrehajtási ügyben beadott feleb- bezós elutasítását és az alispán intézkedésének jóváhagyását javasolta. Széles körű elvi jelentőségű vita indult meg ez ügyben, a melyben részt vettek dr. Berthóty István, dr. Török Gábor, Domby Lajos, dr. Berthóty Károly, dr. Daimol Sándor és az előadó. A vita ered- mónyekóp a bizottság elfogadta az előadói javaslatot. Ugyancsak részletes hozzászólásokkal intézték el Szondi Lajos dr. békéscsabai járásvigy magaddal, a gyermekeim simák, ruhátlanok, dideregnek, éheznek, éhenhalnak, — a feleségem vár — ti elfogtok, vissza nem bocsájtanak — mi lesz belőle? Jajj ! Ez a szúrás!“ E vontatott beszéd alatt a földön fetrengve lassan-lassan odább-odább csúszott a nem messze fekvő balta és handzsár irányába, majd tovább folytatta töredezett, szaggatott, elhaló hangon : — Nem, mégsem — adhatom át a — a baltát, ezzel keresem a — kenyeremet, — a handzsáromat nagyapámtól örököltem — a pisztoly kedves nekem — enélkül nem élhetek — ez mindig legkedvesebb barátom — volt — ezzel lőttem le — itt — egy hét előtt — egy — egy — egy — másik — egy másik — — E pillanatban elérte és felkapta azt a földről, villámgyorsan talpraugrott és egy halk jajkiáltással halva rogyott mellette a földre — as öreg népfelkelő. — Az álnok szerb lelőtte. Utánna vadul felröhögött, egyet ugrott, mert eléggé komoly sebesülését mégis könnyen viselte s a félhalottat csak színlelte. De még e jelenet percében hangzott egy másik lövés az erdő széléből. Ez a szerbnek szóllott, akinek most nem kellett tetetnie magát. Egy felorditás és akaratlan bukfencelés után végigvágódott a földön. Vastag vérsugár szőkéit az oldalából. Az erdő aljából kiugrott a másik, éppen a végjelenetre odaérkezett magyar népfölkelő; fegyvere még azon melegen füstölt; — társához rohant, feltépte ruháját, de — fájdalom — a hiszékeny jószivü magyar bajtárson nem lehetett segíteni. A bosszúálló magyar bajtás kicsavarta a ,vonagló szerb kezéből annak pisztolyát s szétzúzta vele ráadásul az alattomos gonosz komi- tácsi agy velejét. A vedéták (egyenkinti legszélső előőrsök) üzentek a forpossthos, onnan tovább a haupt- posstra s rövidesen jöttek a szanitécek, eltemet-
