Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-18 / 25. szám
2 Kékes 1916. junius 18 galommal fog dolgozni, s igy annál inkább van remény arra, hogy kiváló munkaerővé válik. Meg kell figyelni a gyermekek hajlandóságait, szabad idejükben űzött kedvteléseit is, mert ezek adják a legmegbízhatóbb feleletet arra, hogy mihez is van igazán kedvük. Minden szülőnek meg kell ismernie gyermekeit, mert azok sok esetben nincsenek tisztában hajlandóságaikkal. Gyakran azt hiszik, hogy kedvük vau bizonyos foglalkozáshoz s rövid idő múlva kitűnik, hogy csak pillanatnyilag tetszett meg nekik, vagy valaki rábeszélte őket. Gyermeke iránt vétkezik az a szülő, aki nem veszi figyelembe gyermeke komoly hajlandóságát s annak ellenére erőszakolja őt valamely pályára. Tekintetbe kell venni a pálya jövedelmezőségét is! Aki azonban gyermeke boldogságát szivén viseli, annak nem lehet ez az egyedül irányitó szempontja. Tévedés azt hinui, hogy csakis a nagyobb jövedelemmel járó, a nagyobb társadalmi tekintélynek örvendő pályákon lehet boldogulni. Aki helyesen akar életpályát választani, annak nem szabad a fölsorolt szempontoknak esak egyikétől vagy csak másikától magát elragadtatni s a többit figyelmen kívül hagynia, hanem tárgyilagosan mérlegelnie kell az összes körülményeket s csakis ezek alapján szabad határoznia. A helyes pályaválasztás nemcsak a gyerekek és szülők érdeke, hanem a nemzeté is. Érdeke különösen most, mert a háború az ország szellemi és anyagi termelésének igen sok munkását pusztítja el. Az elkövetkezendő békében pedig a haza fölvirágoztatása mindenkitől megkívánja a legnagyobb munkateljesítményt. Kell, hogy mindeuki azon a pályán fejtse ki erőit, amely neki leginkább megfelel, ahol a legjobb, legtökéletesebb, legnagyobb munkát tudja nyújtani, mert csak az az ország lehet naggyá, amely oly emberek munkájából épül föl, akik kedvvel dolgoznak, képességeiknek, hajlandóságaiknak legmegfelelőbb helyen. Alsó-Fehér>Körösi Ármentesitö Belvizszabály ózó és Vizhasznositó Társulat ----- GYULÁN. ===== 34 5 szám. iy 1 o. IIEGHIVO. Az Alsó-fehér-körösi ármentesitö, belviz- szabályozó és vizhasznositó társulat — Gyulán, a társulat hivatalos helyiségében 1910. évi junius hé 30-áu délelőtt 9 érakor választmányi ülést ugyanaznap délután 3 órakor pedig ' közgyűlést tart, melyre a választmányi, illetve a társulati tagokat tisztelettel meghívom. Gyula, 1916. évi junius hó 9-én. Gróf Széchényi Antal s. k. társulati elnök. T árgysorozat: 1. Határozatképesség megállapítása,jegy- zőkönyvhitelesitők kiküldése. 2. A társulatnál való képviseltetésről szóló meghatalmazások elbírálása. 3. A társulati igazgató-főmérnök jelentése a társulati ügyekről. 4. 1915. évről szerkesztett és a szám- vizsgáló küldöttség által átvizsgált számadások, valamint a számvizsgáló küldöttségnek a pénztári, úgyszintén az anyag és leltári tárgyakra vonatkozó számadások megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyv és az 1915. évi bevételről és kiadásokról szerkesztett és az előirányzattal összehasonlító kimutatás előterjesztése. 5. A m. kir. földmivelésügyi miniterium 30001/1916. ad 30001/1916. és 30173/1916. sz. rendeletéi az árvédekezés tekintetéből szükséges hatósági előintézkedések megtétele és a védvonalakon menedékhelyek létesítése tárgyában. 6. Ugyanannak 31685/1916.,31384/1916, 31899/1916., 32517/1916, 33548/1916. és33983/1916. sz. rendeletéi az árvédekezéshez szükséges különleges intézkedések, közerő és katonai erők igénybevétele tárgyában. 7. Ugyanannak 30617/1916. sz. rendeleté, árvízveszély esetén kisegítő állami szakközeg kiküldése tárgyában. 8. Ugyanannak 113003/1915. sz. rendeleté, a szivattyúzáshoz szükséges kőszén és olaj beszerzése tárgyában. 9 Ugyanannak30014/1916., 111897/915, 112570/1915 , 110655/1915., 111967/1915., 113568/1915., 113651/1915., 30763/1916., 30895/1916., 30746/1916., 34292/1916., 34236/1916. és 34440/1916. sz. rendeletéi a népfelkelésre és hadiszolgáltatásra kötelezettek felmentése tárgyában. 10. Ugyanannak 32184/1916. és az 32979/1916. sz. rendeletéi, a szivattyútelepek munkásainak személyes szolgálat teljesítésére kötelezése és a póttestek állományából szakképzett gépészeknek a társulatok rendelkezésére bocsájtása tárgyában. 11. Ugyanannak 32903/1916. sz. rendeleté, az árvédelmeknél szükséges ig szolgáltatás alóli felmentése tárgyában. 12. Ugyanannak 31182/1916. sz. rendeleté a belvízcsatornák tisztítására alkalmas hínárvágó gépek beszerzése tárgyában. 13. Ugyanannak 7775/1915. sz. rendeleté, a pézsma pocok irtása és ismertető tűzetek megküldése tárgyában. 14. Ugyanannak33516/1916., 71000/916 81507/1915V 112948/1915. és 22421/1916. sz. rendelete a hadiioglyoknak a vármegyei gazdasági munkabizottságok hatáskörébe utalása, valamint azok íelmondása és élelmezése tárgyában. 15. Ugyanannak 30536/1916. sz. rendelete a vasúti szállításoknál íelmerülhető nehézségek elhárítása iránti kérelmek hova küldése tárgyában. 16. Ugyanannak az 112064/1915., 32032/916. és 32419/1916. sz. rendelete Legények, javakorbeli erős, fiatal emberek csukaszürkébe bújtak. Péter is ment. Otthagyta bitangjára a kis árendás házat, az öthold feles földet. Elíásultan ült föl a virágos katonavonatra. Körülötte forrt a levegő. Álomképekbe szőtt fényes, nagy győzelmek feszítették a honvédek büszke mellét; mámoros .diadalvágyak égették a belsejüket, melyeknek dalban, egy-egy hatalmas kurjantásban adtak kifejezést. Péter nem birt fölmelegedni. Hiába hallgatta a tüzes beszédeket, hiába látta a vakmerő példaadásokat, érzéketlen maradt. A Lidit látta maga előtt kiterítve, meg az öt hold tengeri táblát letarolva . . . Megtett ő azért mindent. Harcolt, lőtt, szúrt. Futott előre, hátra. Ahogy kommandirozták. Akár egy jó gép. Mikor a jobb lábát térdben elszakította egy döglött srapnel, akkor se jajdult föl. Csak lekuporodott a földre s hoszzasan nézett a társai után. Igaz. hogy azokon volt is mit nézni. Mint az ördögök úgy rohantak előre. Ordítva, fogcsikorgatva. Nincs az a veszett réti farkas! Később, hogy a fényes kép eltűnt a szemei elől, a lábát vette szemügyre Hát az is fiszta munka volt. Mintha csak borotvával vágták volna le az alsó lábszárát. Mindössze egy kis húscafaton lógott a térdkalácsa. Az ott maradt. De több aztán nem. A vér azonban erősen bugyogott a csontszilánkok körül . . . — Ezt el kéne kötni! — gondolta . Péter. Többet aztán se nem gondolt, se nem látott-hallott. Szemei előtt hirtelen elborult az egész nagy mindenség A kórházban tért magához. Ekkor érezte az első testi fájdalmakat. Különösen akkor, amikor a lábára uj kötést tettek. De azért nem jajdult föl. Nem. Csak a szemeivel hunyorgott. Itt gyógyították Pétert a jó orvosok és ápoló kisasszonyok hosszú hónapokon át. A lábát is, a lelkét is. Mert Péternek a lelke is fájt. Jobban, mint a lába. Hogy él meg ezután ? Miből ? — Majd a haza, . . . meg a jószivü em berek . . . De Pétert sehogysem tudták életkedvre hozni. Nem lehet az, hogy ő földmunka nélkül tengesse az életét. A szobában . piszmogva egy egész életen át. Nem élet az olyan élet. Csak küzködés ... Egy alkalommal, szép napos idő volt, Péter kimankózott a sétakertbe. Leült egy padra. Nézlelődött. Fehérhaju öreg emberek, tüzvérü fiatal asszonyok, leányok rajoztak el előtte jókedvvel, friss lélekkel, gondtalanul nevetgélve. — Ezeké az élet! Mint a viz fenekéről fölszabadult bugybo- rék, úgy ütődött föl ez a gondolat a többi nehéz fölé. Azonban a milyen hirtelen jött, olyan egyszerre el is röppent s megint csak a maga nehéz sorsával tölt meg a szive, lelke . . . Egyszerre kaszasuhogást hallott. Egy öreg ember vágta a szép zöld füvet. Péter szorongó szívvel vigyázta, hogy micsoda szép muzsikája is van a kaszának, hogy sustorog^a fü között . . . Mikor az öreg odaért hozzá, megszólította: — Hogy megy a munka? Az öreg megállt, egy marék füvei letörölte a kaszát s aztán megbiccengette a fejét: — Lassan. Hát az igaz, hogy lassan is ment. Ami nem csoda. Az öregség nagyon elerőtleniti az embert. A kasza meg fiatalos erőt kíván. Péter azt mondta: — Én segítenék kendnek, ugyancsak segítenék, de a lábom . . . Legyintett a kezével; — Én má’ többet soha az életben nem foghatok kaszát . . . Az öreg ember végig nézett Péten, miközben megejtegette a fejét: — Csak annyi forintom lönne neköm öcsém, amennyi röndöt te még léfektecc! Péter afféle bizsergető meleget érzett a belsejében . . . Hogy ő még egyszer . . . Föl is kérdezte, mintha nem jól hallotta volna : — Én? — Hát! — Ezzel a lábbal ? — Azzal, azzal! — Aztán, hogy gondolja kigyelmed ? — Hát úgy, hogy . . . ehun-e . . . S az öreg fölhúzta jobb lábán a zsáknadrágot : — Ez is fábul van ! Inneniül kezdve . . . S a térdére mutatott. — A többi ott maradt az okkupációba ! Fölnevetett. — Elkívánkozott! Megbillegette az ujjait: — Úgy ám . . . Ügy a . . . Hiszen én is azt hittem eleinte, hogy vége a világnak, de aztán ráokosodtam, hogy egy láb még nem a világ . . . Úgy kaszálok, kapálok én még ma is, mint akármelyik épkézláb etnbör . . . Péter lelkében a hirtelen jött öröm annyira túláradt, hogy a szemein át kibuggyant s végig ömlött a két arcán le a mundérjára. Majd szótlanul megszorongatta az öreg ember kezét s aztán, mint aki egy egész világot nyert, áradozó jó kedvvel, föl-fölnevetve kopogott vissza a kórházba.
