Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-18 / 25. szám
XLVIII. évfolyam. Gyula, 1916. Junius 18. 95. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓ1IV DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Pályaválasztás. Az a nagy veszteség, ami most reuge- teg munkaerő elpusztulása révén éri a nemzet anyagi és szellemi termelését, megsokszorozza a jövendő életpálya megválasztásának fontosságát, mert esetleges győzelmes békében is csak akkor lehet naggyá hazánk, ha erejét és képességeit mindenki a legteljesebb mértékben, még pedig neki megfelelő pályán fejti ki. Másfelől meggyőződésünk, hogy nemzetünk naponta megújuló titán! erőfeszítése csak addig lehetséges, amíg itthon napról-napra újra alapozódik a béke kolosszális teherbíró munkája. Itthon minden kötelességtudó és saját érdekénél messzebblátó embernek össze kell fognia, s az együttes alkotó munkából fokozottau ki kell vennie részét, hogy a közösség nagy munkája ésszerűen szerveztessék. Hangsúlyozzuk : a pályaválasztás fontossága fentiek következtében szokszorosan nagyobb lett, különösen a köz szempontjából. Azért kívánatos lenne a bábom folytán kínálkozó alkalmat megragadni s bevinni a köztudatba a pályaválasztás nagy jelentőségét. A pályaválasztás életbevágó fontosságú! Mégis lépten-nyomon azt látjuk, hogy nem fordítanak rá elég gondot. Pályáját mindenkinek úgy kell megválasztania, hogy az nemcsak megélhetését biztosítsa, hanem jóleső megnyugvással és benső megelégedéssel töltse el. Minden szülő a maga és gyermeke érdekébeír alaposan gondolja meg, hogy melyik pálya lesz fia vagy leánya részére a legmegfelelőbb. Nehogy később jöjjön rá arra, hogy rosszul választotta meg gyermeke pályáját és ezáltal sok fáradságot s drága időt fecsérel el, amivel más, neki megfelelő foglalkozásban messze előre juthatott volna. Életpályául mindenkinek azt a foglalkozást kell választania, amelyre őt testi és szellemi erői hivatottá teszik. Az így választott pályán bárki elsőrangú munkaerő lehet s mint ilyennek megfelelő keresete lehet bármely foglalkozási ágban is. Legfontosabb tényező a pályát választó fiú vagy leány egészsége, szervezete. Gyakorta előfordul, hogy egyesek szervezetüket kellőképen nem ismerve, , annak meg nem felelő pályára mennek. A nekik nem való munka egészségüket idő előtt aláássa, beteggé teszi őket, úgy, hogy más foglalkozást kell választaniok, ha ez módjukban áll, ha pedig nem, akkor kénytelenek szakmájukban megmaradni és szenvedni. Ennek elkerülése végett szükséges, hogy mindenki pályája megválasztása előtt vizsgáltassa meg magát orvossal arra nézve, vájjon szervezete nem tiltja-e el attól a foglalkozástól, amelyet egész életén át folytatni kiván. A testi alkalmassággal egyenlő fontosságú, hogy az iskolát elhagyó tanulók szellemi erőiknek megfelelő pályára lépjenek. Aki pl. lassú számoló, az ne menjen kereskedőnek, akinek nincs tehetsége a rajzolásra, ne menjen építésznek, stb Miután a legtöbben 13—14 éves korukban választanak pályát és ekkor még szellemi képességeik fejlődőben vannak, azért ebben a tekintetben igen nagy óvatossággal kell eljárni. Föltétlenül szükséges, hogy a szülők állandóan figyelemmel kísérjék gyermekük szellemi képességeinek nyilvánulásait, már kiskoruktól kezdve. Sok esetben a tauitó vagy tanár is igen jó útbaigazítással szolgálhat. A pályaválasztásnál döntő szerepe van az iskolai képzettségnek is. A legtöbb pálya megkíván bizonyos iskolai képzettséget. Célszerű mindenkinek idejekorán megtudakolnia, hogy választandó pályájához mily iskolai képzettségre van szüksége, nehogy kisebb iskolázottság útját állja boldogulásának. Számolni kell a gyermekek hajlandóságával ! Aki arra a pályára megy, amelyhez kedvet érez, az ott nagyobb szeretettel, szorT A H C A. Péter. — Irta: Péczely József.— Úgy történt, hogy amikor Péter eleget tett a császárnak, hát megházasodott. Nono! csak nősült. Mert a Lidinek, ha az igazat meg kell mondani, nemcsak, hogy háza nem, de még rajtavalója is alig-alig volt. Yoltaképen ez nem is olyan nagy baj. Volt azzal úgy már más is. Volt is, lesz is. Kinek miköze hozzá ? Hát nin- csetlen volt. Azonban Péter is egyugyanazonkép. Ugyan mért kívánta volna, hogy a Lidinek legyen ? Nincs, aztán nincs. De lehet! Ez a nagy szó ! Ki mondja, hogy nem lehet ? Lidi ugyan röstelkődzött, hogy az ágy, meg a sublót taka- réki pénzen sikeredett, meg a két keményfaszék is, de Péter oda se neki — Van neköm két erős karom. Hát az igen. Az ilyen fundamentumra lehet épiteni. Péter épitett is Alig-alig, hogy össze- kerülköztek a Lidivel, már ő is összehozott any- nyit, hogy egy kis házat árendálhattak ki a főszögön. Afféle zsombikos tetejű, de egypár cselédnek igen alkalmatos kis házat. Egészen jól elfért benne a sublót is, az ágy, meg a két szék is Azután a Lidi sem tette össze a két kezét. Péter néha-néha meg is intette : — Mögárt, hé! De Lidi csak nevetett. S esténként ő is odatette Péter koronái mellé a maga hatosait, melyek mosásból, vasalásból sikeredtek. Már úgy tervezgették, bogy a kis házat megveszik. Örökáron. Amig fiatal az ember, addig takarítson. Hát! A pénzek növekedtek, kerekedtek ; igen szivelős kis summa csupa ezüstből, forintosok, koronások, egy szilke aljjal, amikor a Lidi egyszer csak kaholni kezdett. Előbb úgy szórványosan. — Khőő . . . khőő ■. . . Lidi nem sokat adott rá Peter se. Egyszeregyszer még fenyegetődzött is: — Titkold hé! S nevetve hozzátette : — Mert nem visznek férhő! Azt hitte ő is, hogy a Lidi baja csak afféle könnyű természetű belső kihütés, ami sűrűn előfordul az idők változásain, főként a gyengébb- fáju embereknél. Néha elég egy hideg fuvalat. Különösen az asszonynépnél. Hol van még attól a veszedelem ? Jön egy-két hét s kiköhögi magát az ember De a Lidi nem Hova-tovább, egyre jobban fogta a belső részeit. Leginkább is a tüdejét. Ugyannyira, hogy utóbb már egészen belesárgult. Teste összeesett. Meggörnyedt. Ekkor már dologra nem is járt. Csak otthon. . Mindig otthon. A meleg vacokban Péter hümmögött s nyújtogatta a nyakát. Magában igen rosszra gondolt Arra, hogy a Lidit elviszi a köhögés. Biztosan elviszi, mert az ilyen hosszantartó száraz köhögésnek az a természete. Csupán csak az a kérdés, hogy lassan fojtja-e meg, esztendők alatt, vagy egy-kettőre végez ? ) Rövidesen végzett. A tavasz elvitte. — Kikaholta a lelkét! — igy mondta Péter mindenkinek, miközben erősen sajnálkozott: — Olyan egy fáin asszony volt, hogy rémisztő nagy kár érte ! Péter egyedül maradt. Egészen egyedül, mert a pénz is elment az asszonnyal. Egyrészét a patika emésztette föl. másrészét meg a doktornak kellett adni. Ami megmaradt volna, az meg ráment'a temetésre. Pap, kántor, harangozó, sirásás, koporsó A sok jó napszám mind elolvadt. -De jó, legalább nem érhette szó a ház elejét. Ugyan ugy-e ? Hogy a takarékoskodást nem fújhatták föl fukarsággá, belekötöttek a keményfa koporsóba, a papba, a hármas harangozásba. — Minek a’? Egy kódis mit rázza a rongyot ? Még a rokonok, a Lidi tulajdon édes anyja és apja is azt mondták: — Elég lönne fenyőfa koporsó, mög egy kis ének . . . De a Péter kötötte magát: — Együtt takaritgattuk! Majd meg azzal hárított el minden szót, hogy a Lidi igy meg úgy . . . — Mügérdömli! Hát volt is a Lidinek olyan temetése, hogy az mindenkinek szemet szúrt. Ott volt az egész falu. Szerencsére ünnepre esett a végtisztesség. Jött a tavasz. A mindent átformáló nagy természeti erők életrekelése. Péterben is megmozdult a vér. Hosszú, testet lelket megölő tétlenségből fölébredt s uj élet kezdésére határozta el magát. Az eddigivel leszámolt. Az elmúlt. El van hántolva. Hiába utána minden siránkozás, vágyakozás. Az már vissza nem térhet. Az egyszer bizonyos, hogy nem. Ellenben egy uj csapást taposhat még az élet ösvényén. Fiatal ember. Neki is fogott. Egy régi álmát valósította meg. Feles földet vállalt. Öt holdat. Kapa alá. Ha a jó Isten egy kicsit szereti, hát az most majd elválik. Tagadhatatlan, hogy olyan Ígérkező tengeri kevés volt a határban, mint a Péteré Ami nem csoda. Mindig benne lakott. Túrta, kapálgatta, gyomlálgatta, töltögette, fattyazgatta . . . Egész uj élet költözött Péter belsejébe a sok szép áldás szemlélgetése alatt, amikor a szi- velősen szövődött szép álmok hirtelen semmivé váltak. Bedobolták a falut a városba. A király hívta őket Hadba. Haza védelmére. Mentek. IjaptarLls: mai száma © oldal.
