Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-28 / 22. szám
VI,Vili. évfolyam Gyula, 1916. május 9§ 22. szám. Előfizetési árak : Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay Jáuos könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID. Megjelenik minden vasárnap Dr. Daimel Sándor alispán székfoglaló beszéde. Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Nagyon köszönöm tr Öméltóságának a vármegye főispánjának üdvözlő szavait, amelyeket megválasztásom al kalmából hozzám intézni szives volt, valamint azon elismerő kijelentéseit is, amelyekkel érdemeimet messze felülhaladó módon emlékezett meg eddigi működésemről és bizalmát fejezte ki jövő működésemmel szemben. De hálás szívvel fogadom a törvényhatósági bizottságnak is engem mélyen megtisztelő bizalmát, amely egyhangú megválasztásomban oly kitüntető módon jutott kifejezésre. Igaz köszönetét mondok a törvényhatósági bizottság üdvözléséért is, amelynek Szabó János ur bizottsági tag volt ékes- szavu tolmácsa. Megindult érzéssel fogadom el az alis- páni állást, mert úgy érzem, hogy erőimet szinte felülhaladó feladatra vállalkozom nemcsak azért, mert oly férfin helyét kell elfoglalnom, aki eredményekben és sikerekben gazdag alispáui működésével a vármegye osztatlan nagyrabecsülését szerezte meg és felsőbb hatóságának méltányló elismerését vívta ki, hanem azért is, mert a jelenlegi rendkívüli időknek igen fontos és nagy felelősséggel járó feladatai mellett és nagyon megfogyatkozott munkaerőkkel — úgy érzem — hogy a legtisztább szándék mellett is alig leszek abban a helyzetben, hogy oly működést fejtsek ki, aminőt elérni és felmutatni legfőbb vágyam lenne. De ha mégis elfogaTÁRCA. Könnyek. i. As égen ha sötét felleg támad S esti csillag gyássba öltözik, Lelkemen is úgy borsong a bánat S két ssemembe fájó könny ssökik. Kedvem ssálló kis madara halva Mert körültem sokog egy világ! S a bus kérdés gyötör ébren, alva: Less-e még dal, less-e még virág? II. Siratom a napsugaras ssép nyárt Siratok egy boldog életet, Siratom azt a sok édes órát, A mit veled el nem tölthetek. Siratom a simogató kesed, Siratok egy bűbájos mesét, — Siratom, hogy nem jön visssa többet As a világ, as a tissta, ssép . . . Mányiné-Prigl Olga. dóm a törvényhatóság megtisztelő bizalmából a vármegye első tisztviselői állását, teszem ezt azért, mert abban a felfogásban vagyok, hogy a jelenlegi viszonyok között lehetetlen kitérni a nagyobb munkával és fokozottabb felelősséggel járó feladatok elől, mert bízom abban a megértő és méltányló felfogásban, amellyel a törvényhatóság a fennálló nehézségekre figyelemmel fogja működésemet kisérni és elbírálni, mert reményem van arra, hogy felsőbb hatóságomnak és a törvényhatóságnak jóakaratu támogatása és munkatársaimnak kötelességtudó közreműködése mellett talán mégis sikerülni fog szeretett vármegyém javára hasznos működést kifejteni. 27 éve állok Békésvármegye szolgálatában, ez idő alatt megismerhette a vármegye közönsége egyéniségemet, értékelhette és megbírálhatta csendes, zajtalan és a feltűnést mindig kerülő munkásságomat. Éppen ezért csak általánosságban érintem azon irányelveket, amelyek jövő működésemnek alapját fogják képezni. A részletekbe azért nem mehetek belé, mert hisz örészbeni működésem mindig a tényleges helyzettől függ, már pedig, hogy a jövő minő alakulatokat rejt magában, azt a mai időben megmondani lehetetlen. Alispáui jogaimat aképen kivánom érvényesíteni, állásommal járó kötelességeimet aképen kivánom felfogni, hogy azzal a fennálló törvények és jogszabályok keretén belül az igazság és méltányosság érvényesítése mellett, kizárólag a vármegye közjavát mozdítsam elő és a vármegye jogos és méltányos érdekeit szolgáljam. Búcsúdalok. Irta; Somogyi Imre. I. Isten veled.. Isten veled, kedves leányka . A harcmesöre el kell mennem, Csillogó, méla, fájó könnycsepp Bánatosan resg bus ssememben Ráborul halkan a ssivemre Szomorú lelkem csöndes 'gyásza . . . S olyan less, mint a sötét erdő Hangtalan, komor éjssakája. Valami tompa búcsú sóhaj Suhan fölötte titkon, újra ... És fölsokog as éjhomályban Virágos hárfák síró húrja. Magyar kásámért üthet, vághat, És elsodorhat Sors a kesed! . ., Még egy mély ssempillantás, astán Kedves leányka, Isten veled ! . .. A közigazgatási rendszer éltető elemét képező önkormányzatot természetesen nemcsak tiszteletben tartom, hanem annak sértetlen erőben való megőrzése és bárhonnót jövő támadások ellen való megvédése kiváló gondom tárgya lesz. Békésvármegye közigazgatásának általánosan elismert és a felsőbb hatóság által is mindig méltányolt jóhirnevét és tekintélyét olyan örökségnek tekintem, amelynek állagát sértetlenül megőrizni — sőt ha lehet — azt gyarapítani szent kötelességem. A vármegyei tisztikar első munkása kívánok lenni; természetesen számitok arra, hogy a közigazgatás munkásai a történelmi idők által követelt fokozott kötelessógérzettel és iigybuzgósággal fognak engem is nehéz feladatom teljesítésében támogatni. Polgártársaimnak készséggel állok rendelkezésére, ha hozzám fordulnak tanácsért, vagy jogos és méltányos kívánságaik érdekében való közbenjárásért és intézkedésért. — Igaz örömömre fog szolgálni, ha az említett irányban támogatásukra lehetek. Mindenesetre rajta leszek, hogy még azok is, akiknek kérelmét, rajtam kivül fekvő okokból teljesíteni nem lehet, azzal a megnyugtató érzéssel hagyják el hivatali helyiségemet, hogy nem rajtam, nem a hatóságon múlott, hogy eredmény nélkül voltak kénytelenek távozni. Az éu lelki szemeim előtt is annak a jó közigazgatásnak az elérése és megteremtése lebeg ideál gyanánt, amelynek feladatát és n célját Öméltósága a vármegye főispánja, beiktató beszédébeii oly szépen, szinte kőbe véshető szavakkal jellemezte. Az a közigazII Utrakelés. Kormány nélkül, vitorla nélkül Ussik hajóm as Óceánon . .. Messse sodor as ár a parttól, Talán többé sohase látom. Pedig egy leány áll a fövényen, Egy édes, sselid arcú leányka, Tűnő alakja beleolvad A ssiirke, végtelen homályba. A ssivem, lelkem, üdvösségem Mindent, mindent odadnék érte! Nincs vágyam más, csak sserelmesen Csókot lehelni hókeblére . . . Csak érte élnék, — hissen ö nála Nincs ssébb, tisstább lány a világon ; — Kormány nélkül, vitorla nélkül Ussik hajóm as Óceánon . . . Xjap'cm.ls: maö. száma S old.a.1.
