Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-28 / 22. szám
2 Békés 1916. május 28 gatás ez, amely egyformán szolgál ki szegényt, gazdagot, amely jóindulatú, de nem részrehajló, amely rendet teremt, de nem zsarnokoskodik, amely tiszteli a közszabadságokat, de gátat vet a szabadosságnak, amely a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők gondos mérlegelésével segíti a társadalmat kulturális és közgazdasági feladataink teljesítésében, amely őrködik a különböző társadalmi osztályok békéje és harmonikus együttműködése felett és végül amely tekintélyt tart, de tekintélyét nem hatalmának fitogta- tásával, hanem kötelességének becsületes és hű teljesítésével biztosítja. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mélyen átérzem a reám váró feladatok nehézségeit és súlyát, de ha a Mindenható erőt és egósszéget ad, biztosítom a törvényhatósági bizottságot, meg lesz bennem az erős akarat, a lelkes ügybuzgóság és a fokozott kötelességtudás atekintetben, hogy a működésemhez fűzött várakozásoknak tőlem telhe- tőleg meg is feleljek. Ha ezirányu törekvésem és igyekezetemnek sikere lesz, ha a törvényhatóság iránt tartozó hálámat csak részben is leró- hatom és végül ha lótkiizdelmónek fájdalmas de diadalmas tusáját vívó édes hazámnak ez által némi szolgálatot tehetek, úgy ez lesz — bizonyára nem könnyű működésemnek — legszebb és legértékesebb, s enge- met a legteljesebb megelégedéssel eltöltő jutalma. — Kérem mindazokat akiket illet, hogy most kifejezésre juttatott komoly szándékom megvalósításában szives támogatásukkal segíteni méltóztassanak. Abban a reményben, hogy ez a támogatás meg lesz és azt nélkülözni nem fogom, mégegyszer köszönöm a törvényhatóságnak engem mélyen megható bizalmát és közpályámon eddig mindig tapasztalt azt a jóindulatot, amelyet továbbra is kiérdemelni legfőbb törekvésem lesz. III. Ne sírj anyáin . . . Felhő száll a kéklö hegyek felett — Gondolatban otthon lessek Veled . . . Messzi megyek, túl e földi körön, Ahol meghalt számomra az öröm I És ha fájó, bus békesség fog el, Ilyenkor, óh, Te vagy hozzám közel . . . Mintha szelíd hangodat hallanám: — Ne sírj értem, anyám ! A múlt kapuja zárva már nekünk, Jövendőnkbe im még nem nézhetünk. S alkonyaikor, ha rám gondolsz sírva: Sejtedbe, hogy mért volt így megírva ? Örök titok, — idők változása, A Te drága könnyeid hullása . . . Sejtetted-e egykor, mi sors vár rám?! Ne sírj értem, anyám! Oly halovány bubánatos arcod, Sivár sorssal vivőd meg a harcot. Engem siratsz, engem keresel, Ki szenvedni vígan megyek el. Vénviharos, zord harcidők alatt Fiaidból van, ki veled marad . . . Engem feledsz uj élet hajnalán ! Vigasztalódj, anyám t Alispánt választó megyei közgyűlés. — Májas 23. — Békésvármegye törvényhatósági bizottsága idei tavaszi rendes közgyűlésének ünnepi jelentőséget adott ama körülmény, hogy három főtisztviselői állás mellett betöltésre került első tisztviselőjének, a vármegye alispánjának széke is. Hetek, hónapok óta kétségtelen, egyben köztudomású volt, hogy alispánjelölt csupán egy van : dr. Daimel Sándor a vármegye osztatlan köztiszteletben álló és negyedszázadot meghaladó, különböző tisztviselői állásában tehetségével, szorgalmával, munkakedvével egyaránt kivált főjegyzője. A vármegye közönsége s tisztviselőtársai dr Daimel Sándor iránt érzett tisztelet- teljes szeretjüknek azzal adtak önmagukhoz is méltó kifejezést, hogy a legkisebb dissonáncia nélkül egy szivvel-lélekkel sereglettek köréje s proklamálták jelöltjüknek Maga a választóköz- gyülés eképpen egyszerű formalitássá zsugorodott össze, de a törvényhatósági bizottság tagjai etikai, egyben esztétikai kötelességüknek érezték és tartották, hogy a nagy tavaszi munkaidő dacára, alig remélt tömeges megjelenésükkel ünnepi aktussá avassák az alispánválasztás nagyfontosságu tényét. A vármegye díszterme reggel 9 órakor csaknem zsúfolásig megtelt a törvényhatósági bizottság tagjaival, mig a karzatot nagyszámú díszes hölgyközönség ékesítette. Ambrus Sándor főispán, aki a beiktatása óta ezúttal elsőizben elnökölt főispáni minőségében, a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg : Tavaszi közgyűlésünk feladatai között, jelentőség szempontjából kimagaslik a tárgy- sorozatban felvett főbb tisztviselői állások betöltése, különösen pedig a vármegye alispánjának megválasztása. Mennyire át vannak hatva a bizottsági tagok is ezen választások fontosságáról, mutatja az az örvendetes érdeklődés, mely a bizottság tagjainak a jelen körülmények között valóban nagyszámú megjelenésében nyilvánul. Maga a választás ténye le fog folyni a törvényes keretek között, a törvény- hatóságtól megszokott komoly rendben és bölcsességgel, bizonyára természetesnek mél- tóztatnak találni, hogy ezen cselekmény lényegéhez előzetesen tartózkodom bármely észrevételt is fűzni, de miután a bizottság tagjai közül többeknek feltünhetik az a körülmény, hogy dacára annak, hogy a tisztviselői karban a háború következtében már eddig is támadtak üresedések és minden valószínűség szerint a mai választás következtében is fognak újabb üresedések keletkezni, ennek dacára mégis csak négy főtisztviselői állás betöltése van felvéve a tárgysorozatba úgy hiszem kötelességem a törvényhatósági bizottság tagjai iránti hogy ezen előzetes intézkedésnek az elnöki székből a tárgyalások megkezdése előtt — okait feltárjam Oka ezen intézkedésnek a méltányosság azon tisztviselők irányában, akik ezidőszerint távol vannak a harctéren, akik ennélfogva akadályozva lettek volna abban, hogy a választásnál érdekeiket képviseljék. Ilyen körülrrtények között egészen az emberi természetből folyik az, hogy azok, akik esetleg a választás esélyei következtében lemaradtak volna, ezen lemaradásukat kapcsolatba hozták volna honvédelmi kötelezettségeik teljesítésével és talán megerősödhetett volna bennük az az érzés, hogy azért szenvedtek háttérbe szorulást, mert honvédői kötelezettségüket teljesítették. Ezt elkerülendő úgy véltem és velem együtt a bizottság azon tagjai is úgy vélték, akikkel e kérdésben értekezni szerencsém volt, hogy egyelőre csak azokra az állásokra irassék ki a pályázat amelyekre az itthon levő nagyobb gyakorlattal biró tisztviselők pályázhatnak a megválaszthatás reményével.azokra az állásokra pedig, amelyekre kisebb jelentőségüknél fogva a távol levők is joggal aspirálhatnak, a pályázat kiírása elhalasztassék azon időre, amikor a tisztviselők talán mindannyian itthon lesznek. Ezen előzetes intézkedésnek ez volt az alapja. Igen természetes, hogy ebben a kérdésben a döntés a törvényhatóságot illeti s mindenesetre módot fogok nyújtani, a tek. törvényhatósági bizottságnak — még abban az esetben is, ha ebben az irányban felszólalások nem történnének — hogy a választások befejezte után megnyilatkozhassék Abban a reményben, hogy az előzetes intézkedést a bizottság tagjai közül talán még azok is, akik ellenkező nézeten vannak — tárgyilagosnak és megfontolásra méltónak fogják találni, — melegen üdvözlöm a szép számban megjelent bizottsági tagokat és a közgyűlést megnyitom. Az éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után a felolvasottnak vett alispáni jelentés terjesztetett elő : Az alispáni jelentéshez elsőnek dr. Makai Márton bizottsági tag szóllott hozzá, aki az alispán jelentését nem vette tudomásul s annak során több rendbeli megjegyzéseket tett. Midőn pedig olyan kérdésekre akart Makai kitérni, amelyek a tárgysorozat külön pontjai alatt voltak felvéve, elnöklő főispán kérte a felszólalót, hogy idevonatkozó észrevételeit az illető tárgyaknál terjessze elő. Makai felszólalásában kifogásolta, hogy az alispáni jelentés nem emlékezik meg arról, hogy a vármegye egyes községeiből eddig hány munkabíró egyént vittek el a harctérre és hányán haltak hősi halált, a folyamatban levő requirálásokkal kapcsolatosan azt a panaszt terjesztette elő, hogy a lakossággal szemben egyes requirálók nagyon szigorúan jártak el, végül a felmentések s a közélelmezés tekintetében tett fel kérdést és adott elő kérelmet, dr. Török Gábor a gépészek és fűtők felmentése tekintetében és a magánjáró gépekhez szükséges szén készletek biztosítása tárgyában intézett kérdést a törvényhatósághoz. Csizmadia András és Brósz János a korpahiány megszüntetése tárgyában kívántak intézkedést. Dohányos János pedig a requirált tengeri felhasználása miatt egyesek által folyamatba tett megtorló eljárások ügyében adta elő panaszát. Felszólaltak még riss László főszolgabíró, Haviár Dániel, aki a fennálló nehézségeket emelte ki és a lakosságot türelemre és kitartásra intette. K. Schriffert József a manilla zsineg nagy áremelkedése miatt kért intézkedést. Végül Beliczey Géza azt ajánlotta a vezetőség figyelmébe, hogy a tengeri- készleteknek a vármegyére leendő kivetésénél jövőben minő szempontokra legyenek figyelemmel. A vita berekesztése után a felvilágosításokat a helyettes alispán és a vármegye főispánja adván meg, annak eredményéhez képest az alispáni jelentés egyhangúlag — tehát Makai által is, aki ezt külön is kijelentette — tudomásul vétetett. Az árvaszéknek éves jelentésénél dr. Be- rényi Armin indítványt tett arra nézve, hogy általában a hadsegélyezési (rokkant, árva, özvegyek) ügyeiben való támogatás és véleményezés céljából a vármegye egy bizottságot küldjön ki. Az árvaszéki elnök ellenző hozzászólása valamint az alispán helyettes pártolása után a törvényhatóság a bizottság megalakítását kimondotta és még az ülés folyamán megválasztotta annak tagjait. Ezután következett az alispán választás. A közgyűlés a kijelölő választmányba Haviár Dánielt, Beliczey Gézát és Szabó Jánost választotta be, mig a főispán Novák Kamiit, dr. Márki Jánost és dr. Ladies Lászlót nevezte ki tagokul. A kijelölő választmány az alispáni állásra az egyetlen pályázó dr. Daimel Sándor főjegyzőt jelölte. A közgyűlés percekig tartó lelkes éljenzés között ejtette meg közfelkiáltással a választást. Ősi hagyományhoz képest küldöttségileg hívta a terembe az uj alispánt, mely küldöttség
