Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-16 / 3. szám
1916. január 16. Békés 3 pitását, úgy módjában lesz a törvényhatósági közgyűlésen ellene felirni. Dr. Z'öldy János főorvos a vármegye dec. havi közegészségügyi állapotáról az alábbiakban számol be. A közegészségügyi viszonyok kielégítők voltak és az elő^ő hónapokhoz viszonyítva annyiban jobbak, hogy a heveny ragadós bajokban megbetegedettek száma 118-al kevesebb volt. Az egyes szervek betegségét és lefolyását illetően leginkább a légzőszervek hurutos és gyuladásos megbetegedései fordultak elő. Leggyakoribb halál ok a tüdővész volt. Heveny ragadós bajok közül előfordult : Diftheria 41 megbetegedéssel 11 halál Vörheny 68 9 9 8 „ Kanyaró 170 99 2 „ Hastífusz 18 99 3 „ Szamárköh. 12 99 99 Hóly. himlő 3 9* 3 „ Bárány himlő 4 1 „ összesen 316 28(8%) Amint a kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt uralkodó, amely az összes megbetegedéseknek több mint felét tette ki. Lefolyása igen enyhe. Tetemes csökkenést tüntett elő a hasihagy- mázos és diftheriás betegek száma, a vörheny betegek száma, némi emelkedést tüntet fel. Orvosrendőri vizsgálatot végeztek élőn 236 hullán 14 esetban, orvostörvényszékit pedig 10 könnyű és 3 súlyos testi sértés eseteiben. Gyógysavóval beoltottak 20 difteriás egyént, akik közül meggyógyult 15, meghalt 5. A halva szülöttek száma 12 volt, az elvetélteké 10. A hólyagos himlő, amely már az elmúlt hónapban is mutatkozott Szeghalmon, Újkígyóson és Füzesgyarmatou — szórványosan e hó végén Gyulán is felütötte fejét. A vm közkórházban 3 eset fordult elő, valószínűleg egy Szerbiából hazakerült katonával kapcsolatosan, aki most is a járványkórházban van ápolás alatt. A kórház zár alá helyeztetett, s a telepen volt felnőttek, mind beoltattak. — A kórházban több mint 8 napja újabb megbetegedés nem for dúlt elő, s e hó 9-én a zárlat meg is szűnt. — A város területén 8 hólyagos himlő eset fordult elő, a foganatba vett óvóintézkedésekkel, a baj legyőzése remélhető lesz. E hó 5-e óta a városban sem volt újabb megbetegedés. Mivel pedig a kötelező újra oltás, a vármegyében a leggondosabban van végrehajtva, ezért a baj elterjedése nem várható. Bakos József törvényhatósági főállatorvos jelentése szerint, az állategészségügy múlt havi állása kielégítő volt, mert ragadós állati betegségek csak szórványosan merültek fel. Zádor Mór kir. tan. pénzügyigazgató jelentése szerint a törvényhatóság területén adózók terhére az 1915 év utolsó negyedévre előirányzatba vett az 1914. évi hátralékkal együtt összes á lami adó összege: 4.251,699 K — befizetés a múlt hó végéig: . . . . 3.899,843 K — tényleges hátralék tehát 351,866 K — csupán az elmúlt hóban befizetve .... 323,021 K — a múlt év hasonló időszakában befolyt 305,472 K — ennélfogva a múlt évi december havi befizetés eredménye, az 1914. évi december havi befizetés eredményénél . 175,49 K — kedvezőbb. Hadmentességi díjban hátralék összesen : Erre befizettetett 80,312 K — tényleg hátralék . 11,861 K — A jövedéki ágazatokban elért eredmény a következő : Befizettetett: fogyasztási és italadóban 23,640 K — szeszadóban 38,127 K — bélyeg és jogilletékben . 30,857 K — söradóban . — K dohányjövedékben 186,344 K — összesen : 278,968 K — Ideiglenes házadómentesség engedélyeztett 42 esetben, adófizetési halasztás adatott t.zenkét ízben. A 20000 koronán felüli jövedelem adó után előírás : 247,898 K, erre befizettetett : 158,852 K. Hátralék: 89046 kor. Mikler Sándor kir. tanfelügyelő jelentése szerint a külszolgálati teendők elvégzésére csak kevés ideje maradt, mert a hivatalban sem segéd tanfelügyelő sem tollnok nem volt. A tollnok, aki múlt évi junius 13-ika óta a katonai szolgálattól szabadságoltatott, e hó 5-én jelentkezett katonai szolgálatra. Az iskolázás a vármegyében tűrhető mederben halad, egy pár iskola járvány miatt be van zárva. A múlt hónapban a tanfelügyelő a békéscsabai polgáriskolai magánvizsgálatokon vett részt. Mányoki Béla dobozi református tanítónak a női kézimunka tanítási kötelezettségét kimondó határozat ellen beadott fellebbezését, a közigazgatási bizottság elutasította, mert ez a kötelezettség, tanítói dij levele értein ében őt terheli. A tanfelügyelő által előadott ügyek fizetés kiegészítő államsegélyek folyósítására iskolai számadásokra, s egyéb, a tanítói illetmények rendezését célzó kérelmekre vonatkoztak. Orosháza község azt kérte, hogy csapadék vizeket és az ártézikut felesleges vizét, az államvasutak tulajdonát képező homokbányába vezethesse. Az alispán a kérelmet a megtartott helyszíni szemle eredményéhez képest nem teljesítette, mert a szóban levő vizvezetós engedélyezése esetén a kérdéses homokbányában levő igen szépen fejlődő gyümölcsös tönkre tétetnék. Orosháza község fellebbezése folytán a közigazgazgatásr bizottság dr, Berthóty Károly indítványára, amelyet dr. Török Gábor is támogatott, a kultúrmérnöki hivatal főnöke, mint előadó által előterjesztett határozati javaslatot, amely az alispáni határozat helybenhagyását célozta, megváltoztatta és a kért engedélyt a vizraktározásra és vízelvezetésre megadta, mert a szóban levő csapadék vizek és az ártézi kút felesleges vize különösen a mostani rendkívüli csapadék dús időben ha elvezetést nem nyer, a község lakott részeit is elárasztással fenyegeti, ennélfogva egyéb megoldási mód hiányában közérdek, hogy a község az őt A biró megint elvágja Péter beszédjét: — Ne locsogjon kend itt össze-vissza minden szamárságot, hanem arra feleljen, amit kérdezek. Péter fölyhödzeni kezd. Mit ? Hát az elő- munkásság szamárság ? A ténybeli körülmények is ? Hát ez a biró már szóhoz se juttatja a szegény embert ? Hisz itt az igazság piaca volna, vagy mi ? Tán azt keresnék ? Azt pedig csak szavakkal lehet kirakni. Egymáshoz fűzött szavakkal. De jó. Ha te úgy, én is úgy ! A dac kiül Péter ábrázatára. A biró tudakozódik: — Történt ezzel az emberrel akkor valami? — Igencsak történt. — Mi történt? — E’szédült. — Látta kend ? Péter ránt egyet a vállán. — Nem láttam. A biró megütközik. — Hát? — Akko’ má’ e’volt terülve. Ugymondom, ahogy igaz. Én fönn álltam a szitánál . . . — No? — A lisztöt vigyáztam. Mer’ én mint elő- munkás . . . A biró hátraveti magát a széken. Úgy tesz mintha megadná magát a sorsnak ; de nem tud parancsolni magának, újra belevág Péter szavába: — Oda ment kend ehhez az emberhez ? — Oda. — No, és mit látott kend? — Azt, hogy e’volt nyúlva. . — Hát még mit látott? — Azt is láttam, hogy főket, — Mikor ? — A nyavaja múltával. A biró fordit egyet a kérdésen : — Meddig feküdt a földön ? Péter jól tudja, hogy a biró hova céloz, de most már értetlenkedik: — En ? A biró szinte fölugrik a székről. — A fenét kend ... Az az ember. — Ez itt ? — Ez. — A földön ? — Ott. Péter megránditja a vállát : — Nem földön feküdt ez ! — Hát? — Pádimentumon ! A biró sebesen szedi a levegőt. Péter végképpen kihozta a sodrából. Aztán meleg is van. Alig győzi az izzadságot törülgetni a homlokáról A közönség derültsége is bosszantja. Ugyan minek őréinek ezek ? A bolond ember bolond szavainak ? De uralkodik magán. Legjobban szeretné ugyan Pétert kidobni a teremből, de csak lebirja magát; amit különben elősegít az is, hogy Péter igen ártatlan ábrázatot vág. Csak úgy sugárzik az arcáról a jámbor értetlenség Ezért hát lenyeli a mérgét s amint az egy járatos bíróhoz illik, nyugodtan fölteszi az uj kérdést. — Mennyi ideig feküdt ez az ember a pádimentumon ? Péter fölnéz a cirádás mennyezetre. Fontosnak tartja a kérdést, tehát számol. Mennyi ideig ? Numerusok szaladoznak a fejében. Hogy is csak . . . ? Végül biccent a fejével: — Volt úgy egy jó fertály óra ... ha több nem. — Kend aztán mit csinált ? — En? — Nono ! — En kérőm, visszamentem a szitához, mert mint előmunkásnak sürgetős volt a dolgom. Gyött a liszt szaporán. A biró nagyot sóhajt. — Hál’ istennek ! Aztán kurtán-furcsán elinti Pétert: — Na, most már menjen kend is szaporán, mert hátha most is gyön a liszt. Péter rábólint a bíróra : — Gyön is az instálom, mer’ most épp az izsáki zsidó részeseinek a kommenciói kerülnek sorra! Péter lassan elfordul s könnyű szívvel, de némi elégedetlenséggel kitalpal a teremből. Hogy szerencsésen túlesett a tortúrán, azon örül, de hogy még ki sem beszélhette magát, hogy a való szent igazat még a törvény előtt se rakhatta ki szép sorjában, az keserűséggel tölti el az egész belsejét. Ezt nem hitte volna ! Az ajtó becsukódik. A terem képe megváltozik. Mintha minden szint, életet magával vitt volna az egyszerű pa- rasztikus ember. Benn csak a rideg paragrafusok maradnak, ezek emberei, a kényszer-esküdtek s a szenzációra mindig éhes herék, meg a gyilkos.
