Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-05-07 / 19. szám
XL.VIII. évfolyam Gyula, 1910. május 7 19. szám. Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f Fél évre . 6 K — f , Évnegyedre . 3 K — f Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 24 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓII\ DÁVID. Megjelenik minden vasárnap A közegészség veszedelme. Az a kérdés, hogy miként lehetne szomorú halálozási statisztikánkat — mely a müveit külföldnél kótszerte rosszabb — megjavítani, évtizedek óta foglalkoztatja vezető politikusainkat. A kivándorlás folytáu való csökkenése lakosainknak ugyancsak több évtizedes gondot okozott nemzetünk fejlődését szivén viselő nagyjaiuknak. A kivándorlásnak véget vetett egyelőre a háború. A most folyó élethalálharc veszteségeit csak annak lezajlása után fogjuk megismerni. Ily viszonyok között igazán életkérdésnek látjuk reánk nézve, már ezen veszteségek ismerete előtt komolyan foglalkozni azon okok elhárításával, melyek úgy a kivándorlást előidézték, mint magas elhalálozási viszonyainkat okozták. Ezek fogják legjobban biztosítani hazánk jövendő fejlődését. A kivándorlás megakadályozására már megindult a mozgalom. Beksics Gusztáv so- cialis eszméinek kivitele méltó apostolra talált Probászka püspök személyében, ki nem csak magas állásánál, de egyéniségénél fogva is hivatott lesz példát adni, lelket önteni azon eszmébe, hogy a kötött birtok parcellázása, örök bérbeadása juttassa olcsó földhöz TÁRCA. András gazda hitet cserél. — Irta : Péczely József. — Döngölő András nagy. erősfáju, robusztus ember. Afféle jó negyvenes Gyermektelen özvegy. Amikor bekerült a tanyáról, a szája után egyszeribe belső emberré tette a falu. A községnél is, az egyháznál is. Hát annyi bizonyos, hogy senki sem tudta úgy szidni az urakat, senki soha úgy nem tudott gáncsoskodni a közügyekben, mint András gazda. Mintha csak arra született volna! Előtte senki sem volt becsületes, ha cipőben, pantallóban járt; semmi sem volt jó, amibe az urak ártották bele magukat Mikor András gazda a presbitérium ülésén először megjelent, a tiszteletes ur barátságosan fogadta. Jószivvei. — ... Majd együtt, egyesült erővel dolgozunk egyházunk javán. Szeretettel . . . Döngölő András fölütötte a fejét. Együtt volt a presbitérium. Közöttük egy-két elvtárs, akik majd kiviszik a hirt, hogy Döngölő András csakugyan olyan ember-e, amilyennek magát fösti ? — Hát vihetik. Most mindjárt az első ülés után vihetik ! — Hát majd úgy dolgozunk, tiszteletes úr, hogy az én szömöm ott lösz mindönkinek a körmin ! így. Az elvtársak összeintettek. — Mögmondta! A régi öregebb presbiterék megcsóválták a fejeiket és méltatlankodtak: azon magyar népet, mely legfőbb támasza, legbiztosabb védelmezője e bonnak. A másik kérdésnek, a magas halálozási arányszámnak megjavítása sokkal nehezebb feladat, mert ez szoros összefüggésben áll elhanyagolt higiénás viszonyaink átalakulásával. Éhez célirányos, átgondolt hatósági intézkedésekre s az összes lakosoknak megértő jóindulatú közremunkálására lesz szükség. Hatósági törvényes intézkedések, társadalmi ily célbóli alakulatok közremunkáltak a múlt- ban is, de mint az eredmény mutatja, ez mind kevés volt. Hiányzott ezekből az egységes jól átgondolt vezetés. A hatósági intézkedések kimerültek a már uralkodó fellépett fertőző betegségek elleni küzdelemben, a gyermekvédelemben, mely intézmény nálunk bölcsőkorát éli. A társadalmiak : a szanatóriumi egyesületek ténykedése, a tüdővész elleni küzdelemben, az orsz. egészségügyi egyesület ténykedése az iskolák és gyermeknevelés kigiénjének kérdésében összpontosultak. Mindezek a célirányos egészségügyi kormányzat egészének, feladatainak, csak egy- egy láncszemét képezik. Ezek a törekvések meddők maradnak vagy kellő eredményre nem vezethetnek, ha hiányoznak azok az alap- feltételek, mint tiszta talaj, jó levegő, száraz egészséges lakás, melyek a fertőzőbe— Ejnye Andris, ejnye! Aztán jöttek az egyház ügyei, bajai. Döngölő András mindenhez hozzászólt, de úgy, hogy abban nem volt egy szikra köszönet. Ez se jó, az se —- Suskus van benne ! E’se tiszta munka ! Mindenben hibát talált s mindenkit megvádolt. Szemtől-szembe A lelkészt, a tanítókat, a kurátort. — Kunkorgós utakon járnak ! Mikor egy-egy gyűlésről hazafelé tartottak, még az utcán is fakadozott. Tele szájjal. Hallják a népek, hogy ő nem enged, hogy ő milyen karakán . . . — Szolga a pap is, a tanitók is 1 Mi tartyuk! A ztán meg: — Lopnak, csalnak ... De én nem engedőm ! Az ilyen beszédekért többször került a törvény elé Megbüntették. Nem baj. Még szinte örült neki Mi az a husz-negyven korona ? Hogyne ? Minden büntetéssel növekedett a népszerűsége. Nono! Amig az urakat szidta, addig növekedett, de amint a magaszőrü társainak esett, akkor már félni kezdtek tőle. Eleinte csak egyesek, utóbb mindenki, még az „elvtársak“ is. Magyarázható. Aki nem adott neki igazat, azt megmarta, azt a szájára vette, belegázolt a becsületébe s meghempergette minden piszokba. Történt, hogy egy kánikulai nagy orkán levetette a torony tetejét. Avultak voltak már nagyon a gerendák. Elette őket az idő. Hát ez nagy baj volt. Igen nagy baj. De ha már igy történt hát azon nem volt mit sokat sopánkodni. tegségek elleni küzdelemben, gyermeknevelés, tüdővész elleni küzdelemnek s általában az egészséges életmódnak nélkülözhetetlen kellékei. Azzal, hogy a trachoma ügy, bába ügy rendezésére a tuberculosis elleni küzdelem irányítását a s újabban a venereas betegségek terjedésének megakadályozására külön-külön kormánybiztosi intézmény létesittetett, szintén keveset fogunk javítani elszomorító halálozási statisztikánk adatain. Ha betekintünk egy nagyobb alföldi város lakásviszonyaiba, látjuk, hogy legtöbb régi épület fala nedves, az uj épületek pincéiben is a talajvíz magasan áll. Magasabb helyeken a talajvíz felszíne a föld felszínétől alig 1 méterrel, alacsonyabb helyeken a föld felszínét meghaladva vadvízként áll, s utóbbi helyeken összeomlott házak romjai láthatók. Az ivóvíz kérdése ugyan mély furásu kutak által helyesen megoldatott. Csatornázásról beszélni sem lehet — mert olyan csatornarendszer, mely a talajt a fertőzéstől megóvná, s igy céljáuak megfelelne, a legtöbb helyen esés, levezethetés hiánya, a talajvíz magas állása miatt technikailag is kivihetetlen. Minden háznál megvan az úgynevezett ürgödürrendszer, mely abból áll, hogy csinálnak egy gödröt (gyakran elásnak egy feUjat kell rá tenni. Mindenki belegyőződött, hogy újat, csak épp Döngölő András gazda nem. Már azért sem, mert ő nem birt egyakaraton lenni senkivel. Legkevésbé az urakkal. — Nem kő! Maraggyon úgy, ahogy van. Egy krajcárt se rá! Ellenvetették : — De úgy nem maradhat! — Be köll deszkázni a tetejit, oszt punktum! A tiszteletes ur csillapította: — Ejnye, ejnye Döngölő uram ! Hogy lehet igy beszélni ? Őseink emelték azt Isten dicsőségére ... Mi sem lehetünk rosszabbak . . . Beszélhetett annak ! — Ki döntötte le ? — A jó Isten. — Hát akkó csináltassa meg ű ! Botrány lett belőle. Nagy botrány, mert a presbitérium elleneszegült Döngölő Andrásnak s kimondták egyakarattal, hogy fölépítik á tornyot közköltségen. Mikor András gazda látta, hogy egyedül marad, egyesegyedül, fölugrott a zöld asztal mellől s csontos öklével ráütött az asztal lapjára: — Hát jó ! Épitsétök ... De neköm nem épititök! En nem adok rá egy fillér nem sok, de annyit se ! Nem én ! S otthagyta a gyűlést. A torony felépült. Szép sudár, magas torony. Réztetővel, aranyos csillaggal a hegyén. Büszke volt rá az egész falu. A költséget úgy vetették ki adoF'-'ntok után Mindenkire. Döngölő András gazdának is p'vitték a bár- cát: „Tizenkét korona húsz fillér . .“ Hiapnz-ls: mai száma S oldal.
