Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-16 / 3. szám
3 Mm ' . r It ekes 1916. január 16. A közigazgatási bizottság ülése. 1915. Január hó 10. Békés vármegye közigazgatási bizottsága ez évben első rendes ülését január 10-én tartotta Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. Az ülésen a választott tagok nagy számmal vettek részt, mindössze ketten hiányoztak közülük. A tisztviselő tagok közül azonban a vm. t. főügyész t. főorvos és a kir. ügyész voltak távol, mert egyéb hivatali elfoglaltságuk volt. Az ülés első tárgya volt a megalakulás s albizottságok egybeállítása ; mivel a közigazgatási bizottság tagjai a régiek maradtak, ezért az albizottságokban sem történt változás. Az ülés lefolyása csendes volt, csupán a kultúrmérnöki hivatal főnöke : Katona Béla által előadott orosházi vizraktározási ügyben benyújtott felebbezés elintézésénél támadt élénk vita, amelyben dr. Berthóty Károly dr. Tőrök Gábor és az előadó vettek részt és amelynek eredménye az lett, hogy a kérdéses ügyben hozott elsőfokú al- ispáni határozat megyáltoztatása mellett és az előadó javaslatával szemben, a kért vizraktározás az államvasutak tulajdonát képező gödörben megengedtetett. Az ülésen jelen voltak: Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt : Dr. Daimel Sándor vrm. főjegyző, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, Zidor Mór kir. tanácsos pénzügyigazgató, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő, Horváth Béla államépitészeti hivatali főnök, műszaki tanácsos, Holló György gazdasági felügyelő, Katona Béla aradi kultúrmérnöki hivatal főnöke. A választott tagok közül : dr. Ladies László, Haraszti Sándor, Haviár Dániel, Morvay Mihály, dr. Török Gábor, dr. Berthóty Károly, Varságh Béla és gróf Wenokheim Dénes jelentek meg. Elnöklő alispán az ülést megnyitván előterjesztette Kéry Gyula volt főispánnak, a bizottsághoz intézett meleg búcsú iratát. A közigazgatási bizottság a vármegye volt főispánjának távozását, sajnálattal vette tudomásul, mert vele mindig a legharmonikusabb egyetértésben intézte a közigazgatási bizottság hatásszén helyénvaló szokás, hogy a zsinóros ember egy kis jóakaratu Útmutatással látja el a járatlan embereket, igy Pétert is : — Erre mönnyön kend . . . Enélkül, való szent igaz, hogy Péter oda sem talált volna a biró elé, Azaz a birák elé, mert hárman vannak. Ami már maga is azt mutatja, hogy itt ma nagy igazság készül. A törvénytevők afféle deszkaalkotmányon ülnek. Karos székben. Szigorú ábrázatokkal. — Ahogy dukál. Ha már biró, hát komolykodjon. Akurát a pap. Két oldalt megint csak afféle biró- viselt emberek kényelmeskednek. Esküdtek, ügyész védő. Hátul meg a sok kíváncsiskodó ur, asszony. Dologkerülő népség. . . . A legmérgesebb biró, aki középen ül, rászól Péterre, de egész nyomatékosan : — Hogy hívják ? Péter odafeleli : — Veréb Pétör. A biró újabb kérdést ad : — Hány éves ? Péter, aki erre a kérdésre még otthon elkészült egyszeribe odavágja : — Éppen jelenleg tegnap múlt négyhete töltöttem be az ötvenkettőt! Aztán, hogy a sok kíváncsiskodó népség, meg a birák is tudtára jöjjenek a való szent igazságnak, annak, hogy nem afféle közönséges ágról-szakadt emberrel van dolguk, hát hozzáfűzi : — Teccik tudni, én a nagy malomba vagyok . . , Azonban a mérges biró nem engedi befejezni a mondatot. körébe tartozó ügyeket. A bizottság a volt főispánnak méltó jutalmát képező királyi kitüntetéshez őszinte szerencsekivánatait fejezte ki és őt további változatlan nagyrabecsülésésől és tiszteletéről biztosította és ezen érzelmeit jegyzőkönyvben is megörökítette: Elnöklő alispán megemlékezett arról a vesz-, teségről is, mely Haviár Dánielt, a bizottságnak egyik tekintélyes tagját azáltal érte, hogy egyetlen fia, a haza védelmében hősi halált halt. A közigazgatási bizottság a mélyen sújtott atyának őszinte részvétét nyilvánította, amelyet a jelen volt Haviár Dániel hálásan köszönt meg. Az alispáni jelentés kapcsán, amely észrevétel nélkül fogadtatott el. Haviár Dániel indítványára megsürgette a bizottság azt a feliratát, amelyben azt kérte a kereskedelemügyi minisztertől, hogy a múltban Mezőtúrról — Szarvasra d. u. 6 óra felé indult, azonban a háború kitörése óta beszüntetett vonat közlekedését állítsa vissza, mert az anyagilag is kifizeti magát, másrészt a jelenlegi helyzet a nagyszámú utazó közönségnek igen nagy hátrányára van. Az alispán jelentése a következő : Közbiztonsági állapotaink általában kielégítőnek mondhatók. A személy biztonság 22 esetben iett megtámadva. Történt 3 könnyű, 9 halálos kimenetelű baleset, 1 súlyos, 3 könnyű testi sértés és 6 ön- gyilkosság. A vagyonbiztonság-ellenes cselekmények száma 46. Ebből 34 kisebb nagyobb lopás, 1 rablás, egy vagyonrongálás és tiz pedig tűz eset. A közigazgazgatási hatóságok által a szükséges intézkedések minden esetben megtérítek. A tűz okozta kár nagy része biztosítás utján megtérül. A külső mezőgazdasági munkálatok közül a fa nyesésével és a dohány simításával foglalkoztak. A folyton tartó esőzések következtében az ősz.i szántási és vetési munkálatokat befejezni nem lehetett, ennek következtében az előirányzott őszi búza vetéseknek — mintegy 40 százaléka vetet- len maradt. Úgy a földmivelésügyi minisztérium mint a nagyváradi miniszteri kirendeltség — ígéretet — Vallása ? Péter felüti a fejét s egyenesen a biró szeme közé mondja : — Réformátus ! Hangjában a büszkeség mellett egy kis hivalkodás is van, meg az is, hogy nini . . . más ugyan mi is lönnék ?! Még csak egy kérdés van hátra s aztán jön az eset. A tanúskodás. — Volt-e már kend büntetve ? Péter nagyerős meggyőző méltatlankodással ingatja meg a fejét: — Ennél többet nem ! A biró ráhagyja. Az esküdtek is. Most már rátérnek a dologra. A biró fölteszi a kérdést : — Na, mit tud kend a dologról ? Mondja el! Péter köhent s aztán belekezd : — Úgy volt az tekintetes uram, hogy én őrni vittem a malomba négy zsák életőt. Mintha csak jelenleg tegnap történt volna. Még az asz- szony okvetetlenködött is : „Minek annyit ? Nem elég kettő ?“ De én letromfoltam : „Fogd be a szád !“ A biró az asztal lapján idegesen dobol az ujjaival, amit azonban Péter észre sem vesz, hanem csak mondja a szinigazságot: Éppen nyóc esztendeje . . . Megszegi a nyakát. Jobb keze mutatóujját föltartja : — Azaz, hogy kilenc . . . A biró közbeszól: — De itt egy esztendőről van szó ! Arról hogy ez az ember, a vádlott, egy évvel ezelőtt összeesett a malomba ! tettek arra nézve, hogy tavaszi vetőmagot szereznek be és osztanak ki a gazdaközönségnek, ez ügyben a tárgyalások folyamatban vannak. Napszámbérek estek, női napszám 1 kor. 40—2 korona, férfinapszám 2 kor. 50—3 korona. Csapadék mennyisége 54—3. m—m. volt. A közutak jókarban vannak, a föld utak a sok esőzések folytán eláztak, teljesen járhatatlanok. A védtöltések jó karban tartására mindenütt nagy gond fordittatott. A sok eső miatt állandóan magas a vízállás, már több igen nagy árhullám vonult le, most is igen meg vannak áradva folyóink, eddig azonban a gátak bár el vannak ázva elég jól állanak. Dr. Chrisztó Pál szeghalmi községi ügyvezető orvos és vármegyei tb. főorvos — elhalálozott. Dr. Halász Gyula körösladányi községi ügyvezető orvos, a harctéren szerzett súlyos betegsége következtében szintén meghalt. Szarvason 2 községi esküdt állás üresedett meg. melyre Roszxk János és Piacsek János let- let megválasztva. Békéscsabán a Gally Gyula elhalálozása folytán megüresedett helyettes árvaszéki ülnöki állásra Zwaratkó Pál helyettesittetett. Förster Gyula erdőtanácsosnak, aki a nagyváradi állami erdőhivatal főnökévé neveztetett ki, azt a bejelentését, hogy hivatalát átvette, a bizottság tudomásul vette. A vármegyei gazdasági egyesület előterjesztésére felirt a bizottság a földmivelésügyi miniszterhez, hogy a munkás szerződések az idén is úgy legyenek köthetők, hogy a felek által már megkötött szerződések csupán láttamozás végett mulattassanak be az elöljáróságnál. Tudomásul vette a bizottság a kereskedelemügyi miniszternek azt az elhatározását, hogy az államépitészeti hivatal személyi és dologi kiadásaihoz a vármegye hozzájárulását a folyó és jövő évre — évi 7000 koronában állapította meg, jólehet a bizottság a hozzájárulás összegét évi 3000 koronában javasolta megállapítani. Ha a vármegye sérelmesnek tartja a miniszter megálla, Péter bólint. — Igen a’! — Piát azt mondja kend 1 — Éppen azt mondom tekintetes uram ! Azt ! — Nahát . . . ? Péter némi tétovázás után visszazökken a kerékvágásba, megtalálja a biró által elvágott fonalat s azonmód össze is bogozza : — Hát úgy a’ . . . Őrni vittem . . . Akkó én még Kurjantón laktam. A főszögön . . . Csak úgy a magam szögényeségive bajlóskodtam. Én mög a Zsuzsi. Ketten. Majd hárman, majd négyen .... A biró meg-megrázintja a fejét. Egyáltalán nincs kibékülve Péter szavaival Látja ezt Péter is. Most már látja s ezért még körülményesebben szándékozik körülírni az igazát. Nincs azon semmi takargatni való ! — Abba az időbe a kétkézi napszámos embörnek más volt a sora ! A biró mérgesen belevág Péter szavaiba : — Ott kezdje, hogy ezelőtt egy évvel, úgy május derekán mit látott kend ? Péter értetlenül néz a bíróra: — Hogy én mit láttam ? — No ? — Honnan tudnám én azt most itt mind szálára szödni ? — Ezt az embert se látta kend ? — Ezt? — Igen. — Ezt az embört? Lőcs Jancsit? Ezt láttam. Ott volt ükeme a malomba. Éppen az én kezem alatt. Mer’ én, mint nagymalomi előmunkás . . .
