Békés, 1916. (48. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-16 / 3. szám

XL.VIII. évfolyam

Gyula, 1910 január Iff

3. szám.

Előfizetési árak: Egész évre . 12 K — f

Fél évre . 6 K — f

Évnegyedre . 3 K — f

Hirdetési dij előre fizetendő Nyilttér sora 20 fillér.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal:

Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők.

Kézirat nem adatik vissza.

Egyes szám ára 24 fillér.

FELELŐS SZERKESZTŐ : liÓII V

Megjelenik minden vasárnap

Húsfogyasztás és hústermelés.

Irta: Kovácsy Béla

Hegbizható statisztikai adatok szerint a marhahusfogyasztás a háborús évek alatt oly mértékben emelkedett, bogy a szarvasmarha- állomány természetes szaporodása nem fogja fedezni Magyarország 400,000 tonnára rugó marhahús szükségletét. A hiány már is több, mint 165,000 tonna, még abban az esetben is, ha Ausztria kusszükségletét figyelmen kivül hagyjuk.

A hiányt tehát pótolni kell. De mivel, a mai sertésállományunkkal pótoljuk ezen óriási hiányt? Hiszen igaz ugyan, hogy a háború előtt öt év átlagában 584,000 darab sertést vittünk ki Ausztriába, ez azonban a legjobb esetben is csak 58,000 tonna husmennyiségnek felel meg, tehát Magyarország kuskiányának a harmadát sem fedezi még abban az esetben sem, ha sertésállományunk szintén nem apadt volna meg máig legalább 25°/0-al.

Nincs itt semmi mentség. At kell térnünk — -és pedig nagyon sürgősen — a hússertés tenyésztésre, mert csak ez az egyetlen mód van, mely bennünket az állandó businségtől megment s lehetségessé teszi, hogy szarvas- marhaállományunkat ismét oda szaporitsuk, ahol a háború előtt állott.

Ha a háború előtti 1,400,000 maugolica koca helyett csupán egymillió szapora kocát tartunk s ha azok szaporaságát nem is tudjuk hamarosan országos átlagban 12'7-re emelni, mint a németek, hanem csak 7-87-re, miként az osztrákok, már is 7,870,000 darab az évi szaporulat, amelyeket, ha csak 50 klgr. átlagos sulylyal értékesítünk, mint teszszük azt jelenleg is, már is 893,000 tonna húst állítunk elő. Mivel pedig eddig sertéshús szükségletünk évente 160,000 tonna volt, a mutatkozó több mint 230 ezer tonna sertéshusfelesleggel nem csak pótolhatjuk saját marhahuskiányunkat, hanem számottevő mennyiséget adhatunk át Ausztriának is.

Egyik nagyobb vidéki gazdasági egyesület közgyűlésén hazafiatlansággal vádolt meg ezelőtt 20 évvel a megye főjegyzője, mert a nyugati marhatenyésztését ajánlottam. Azóta leapadt a magyar szarvasmarha száma 55%-ról 27°/0-ra. A legnagyobb hazafiassággal sem lehet megakadályozni további apadását sem, mert a

jobb elcbb-utóbb lerontja a jót. így leszünk a sertéssel is, bár a közép- és nagybirtok részben érthető okokból ragaszkodik a man- golicához. De nem a nagybirtok, nem is a középbirtok mérvadó a hústermelés terén, mert állatállományunk 8T9°/0-a van a kisemberek, a földnélküli és 1—20 holdas gazdasággal bíró állattulajdonosok kezén. Az volna tehát a fontos, hogy ezek a kisemberek térjenek át a hússertés tenyésztésére, ami nem is látszik lehetetlennek, mert mindenütt ott, ahol ezek megismerték s szapora sertés előnyeit, rögtön rá is tértek annak tenyésztésére, miként azt váltig bizonyítja például a báznai sertés is.

Nem volna lehetetlen előkeriteni azt az egymillió darab szapora kocát sem, csak akarat kellene hozzá. Ezer és ezer szapora koca és emse kerül mostanában vágthidra, csak össze kellene ezeket gyűjteni s tenyésztésre kiosztani, már is megindulnánk az ösvényen. A gyorsabb haladás kedvéért attól sem kelluee visszariadni, hogy Németországgal csereviszonyba lépjünk s elhozzuk onnét azt az 50—100,000 darab emsét ugyanannyi mangolicáért. Ha csupán

100,000 darab szapora kocával is kezdenék is meg a tenyésztést, már is 3 — 4 év alatt meg lehetne a millió koca s Magyarország nem szenvedne husszükséget, szarvasmarhaállománya hamar kiheverné a háború viharát s rövidesen képesek volnánk fedezni AusztriaMagyarországnak rendes viszonyok között is évente körülbelül másfél százalékkal emelkedő húsfogyasztását.

T A R C A

Vád.

Nem győs sírni as Ég, Nem apad a könnye,

Hull, hull bőségesen As ásott göröngyre. Dagadva hömpölyög Folyók véres árja, Békétlen mormolást Hallatva hossája.

Zngva, búgva forrong A föld titkos mélye, Panassos sóhajtást Küldve fel as Égbe,

Jajong a néma rög:

Uram segíts rajtunk,

Nem méltó as Rostád, Hogy igy kell pnsstnlnunk.

Vagy jöjjön hát a Vég, Fújják a trombitát,

Küldje le as Isten Sserelmetes Fiát,

Lángoló ostorral Hogy verhesse újból,

Oas hassnot kik húsnak A nagy gyilkolásból.

Ő mondjon ki rájok Rettenetes átkot:

Ahasvérkégt élve Hordják a péns-ssákot,

Ne jöjjön ssámukra El a sir, as áldott,

Arany hegyekért se Vehessenek álmot!

Mányiné-Prigl Olga.

.Péter tanúskodik.

Irta: Péczely József.

Pétert meglevelezte a törvény. Nyomtatott betűkkel A kisbiró hozta. Azt magyarázta az a hitvány kis papiros, de igen érthetően, hogy Veréb Péter malom-munkás folyó évi május hó 8-án reggel kilenc órakor mint tanú jelenjen meg az esküdtszék előtt, még pedig igen pontosan, mert ellenesetben szigorú birság és elővezet- tetés . . .

Péter meg-megcsóválta a fejét s hümmö- gött, miközbéh azok a gondolatok szaladtak végig a fejében, hogy biz az furcsa egy kis panoráma lenne, ha 5, már mint Veréb Péter nagymalomi előmunkás, aki egyre-másra négy-öt 'embernek parancsol, végigtalpalna a köves utón a sok szájtátó népség előtt — vason. Nono! Az tudnivaló, hogy a törvénnyeli rezonirozás után vas jár és két szuronyos zsandár a hát mögé. De Péternél vasra nem kerülhet a sor. Nem, mert Péter nem az-az ember

— Bemögyök. Be, be! — mondta ki a

Xja.p'u.n.lc mai száma S olcLa.1.

szentenciát Péter s még aznap intézkedett a gazdájánál a szabadság irányában.

— Muszáj békövetközni tekintetös uram a nagy palotába; a Lőcs Jancsi ügyibe; nyóca- dikán . . .

Ami ugyan nem valami kívánatos dolog, már mint a törvény előtti megjelenés, mert ott még a legártatlanabb embert is éppen úgy megvallatják, mit a legelvetemültebb apagyilkost. De jó 1

Péter a kérdéses napon csakugyan jelentkezett a törvény előtt. Ünneplőbe. Kisubickolt csizmákban és kékb liben. Tagadhatatlan, hogy egy kis szorongó érzései voltak, ami azonban nem csoda Ez volt az első esete. Tanuzása. Soha ennél többet! Nem. De azért nem veszítette el a fejét. Nem olyan könnyű regula alatt áll az! Mikor a kétkedő bizonytalanság be- belopakodott a belsejébe, meg-megbiztatgatta magát:

— Majd csak túl esők rajta!

Túl is esett.

— Veréb Péter ! — kiáltotta a zsinóros szolga,

Péter megsimogatta a dolmánya két szárnyát, a nadrágja két ágán is ütött egyet-kettőt; elől és hátul; a torkát megköszörülte s aztán egész gangosán belépett a törvényházba.

Hogy az ajtón belől került, illendőségesen köszönt.

— Aggyon isten 1

Biz azt senkisem fogadta. Pedig elég sokan voltak egyrakáson. De jól

Az ilyen nagy labirintusban azonban égé-