Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-04 / 14. szám
14. Nzám. XLVIl. évlolyam. Gyula, fül5 április 4. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre =.................. 5 K — f Évnegyedre . .. 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyílttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. Husvét. A bánat sötét fellegét az öröm ragyogó napja nagy gyorsasággal váltotta fel . . . Még ott ült az arcokon a megdöbbenés nyoma, a szemekben a könny gyöngyharmata, vérzett a szivek sajgó sebe . . . s ime a megvigasztalódás bologságát meghozta a husvét reggele! . . . Régi történet, de előttünk mégis uj maradt, hogy az enyészet felett az örökélet aratott diadalmat s így zendülhet ajkunkon az ének: „Nincs már szivem félelmére, nézni sirom fenekére, mert látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából.“ . . . Képzeletünkben keressük fel az első emberpárt, kikre ártatlanságuk boldog idejében még halál nem várt . . . Majd meg gondoljuk el, minő érzés támadt az emberi szívben az első haláleset bekövetkezté- ' nek látására ? . . . Ma már mindennapi eseményként szemlélhetjük amaz örök törvény megvalósultát: „ember por vagy és porrá kell lenned“ ... és mégis „busán omolnak könnyeink“ a gyászkoporsók mellett, midőn sírba kell temetni szivünk szeretteit, midőn szülő gyermekét, házastárs hitvesét, gyermek szülőjét elveszítve, fájdalom égető sebét hordozni kénytelen . . . TÁRCA. Husvét. Feltámadás! E szent szó nélkül talán Nem volna annyi hős A nemzet ravatalán ! Kiért vesznétek, hacsak nem Krisztusunk csókjáért Én drága vérem vitézim. Lesz szép honotok, menybéli Boldog lész, ki az uj hazát Mint a régit szeretheti . . . Isten zsámolyán lesz a helyetek Védj étek ott is a magyart Ti új magyar szentek, félistenek. Nemzetem ! itt a szent husvét. Ez lesz nagyszerű feltámadásunk Küzd többségével értünk az Eg ! Falusi Elek. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy : miért van ez? S azonnal megcsendül szent könnyünkből reá a felelet: „Édes a világ s jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.“ Innen magyarázható meg a minden korban élt emberiség élénk vágya, óhajtása, melynek a sirontuli örökélet volt állandóan tárgya . . . Midőn a vágy alapján felépült képzelet alakot nyerni törekedett, a lélekvándorlás elmélete a testből elszállt lelket uj testbe vagy épen csillagokba költözni vélte . . . Az örökélet, halhatatlanság hitének biztos záloga Jézusnak feltámadása lön, mert: „A Krisztus eltemeti etett és feltámadott harmadnapon, az írás szerint a halálból és azoknak, akik elaludtanak, lett első zsengéjek“. Ez örvendetes esemény emlékére szenteli a keresztyénség a húsvéti ünnepet ... A husvét ünneplés magasztos hangulatából csendül fel a lelkeket vigasztaló szózat: „Aki győzedelmes lesz: egy ütt ültetem velem. Mert én is győzedelmet vettem és ülök az én atyámmal“ . . . A földi élet utjain nem csak örömvirágok, de szenvedések tövisei is teremnek, sokszor talál hálátlanságra az önzetlen szeretet; nemes munkálkodás lelkesültségét a közöny szele, a méltánytalanság, sokszor kioltani, megsemmisíteni törekszik ... Honvédek. Tábortüzek halvány fénye körül Elfáradt daliák száza hever és ül. Csend van. Komor, sárga arcok Néznek a távolba, hol dúlnak a harcok. Amikor igy éjen a megfogyott sereg Összeül, némelyek arcára kong pereg . . . Szál a rege sok vitéz bajtársról Akik lemaradtak a honi csatákról, Temetőjük támadt bús, idegen földben Altatójuk méla lengyel énekekben. Amikor igy éjen a megfogyott sereg Összeül, némelyek arcára köny pereg . . . Kárpátok tövében üldögélnek búsan Oroszországból hogy vágytak haza útban! Most rátelepedhetnek a hazai hantra Most megpihenhetnek itt is, de csak halva . . Amikor igy éjen a megfogyott sereg Összeül, némelyek arcáról köny pereg . . . Zólyom Alfréd. Megjelenik minden vasárnap. Felsőbb hatalom segítségére van szükség, hogy a jónak diadala biztosítva legyen s az erényt a vétek porba ne tiporja . . . Ha boldogságunk ragyogó napjára reá borul a fájdalmak sötét fellege, ha szemünkben könnycsepp, szivünkben égető seb talál helyet, emberi erő fel nem emelhet, csak a rendületlen hit mentő karja, mely Istenhez segít fel . . . Midőn a lelkiismeret mardosás, a bűn tudatában, Ítéletet tart a meg- tántorodott felett: vigasztal a kegyelem, szeretet s megcsendül a biztató szó: „Isten nem akarja a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen és éljen“ . . . Hogy részünk lehet mindebben, az arra vonatkozó biztosíték ott van Jézus feltámadása dicső tényében, mely fényes koronája a váltságnak, mely kiragadta az emberiséget a , kárhozat hullámárjából, mert azt mondja Jézus: „Én vagyok a feltámadás és élet, aki ón bennem hiszen, ha meghal is él az“ . . . Az örökélet hite az emberiségnek legértékesebb kincse! Méltán csendülhet meg azért az ajkakon a húsvéti ének: „Örvendezzetek egek; Ti is földi seregek, Mindnyájan örüljetek, Yigan énekeljetek: Mert Urunk feltámadott, Nekünk életet adott“ . . . S mégis, úgy tetszik, mintha ma Brunsxvig kardja Elbeszélés. Irta : Péczely József. Az itthonmaradt öreg emberek estebéd után, ha arra alkalmatos az idő, kinn időznek valameddig vagy a Sós Pálék, vagy a Göcs Péterék ámbitusa alatt. Beszélgetnek. Sós Pál kezdi a szópotyogtatást, aki leghamarabb belefárad az égi nagy labirintus vizsgálódásaiba. Megejtegeti a fejét s azt mondja: — Nó, nagy firnamentum ! Nagy ! Ezt maga-magának mondja, de érthet belőle más is, ha akar. Hát értenek is az emberek. Ki ezt, ki azt. Egyik a világ végenemláthatóságát, amiről már nem egyszer volt szó. Másik a gyönyörűséges rendet. Akurát a katonák, úgy sorakoznak egymás mellé a fényes csillagok. Egy kicsi, egy nagy. Ámbár nem igen kerül közöttük vala- milyenes. Sörös Gábornak a nagy firnamentum emlegetésére az ütődik az eszébe, hogy bárcsak ez a ragyogó égi tábor elsőtétedne. A további goa- dolatát már ki is böki a pipaszár mellől: — Ha egy kis eső esne . . . Az emberek bólintanak. — Hiszen ha esne . . . Lapunk mai száma S oldal.
