Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-07 / 6. szám
XLVII. évfolyam 7 Ovii la, 1915 február H. (». szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre .................. 5 K — f Év negyedre......... 2 K‘ 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KOZGAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Mezőgazdaságunk sebei. A magyar mezőgazdaság is vérző sebeket kapott a háborúban, pedig a mikor a háború kiütött, a gazdák a múlt évi gabonaterméssel majdnem a behordásig és a cséplésig készen voltak. Most pedig, mikor a világháború által előidézett minden baj szorítja a gazdát, egy egész termelési esztendő minden bizonytalansága nehezedik a gazdára, sokszorozva azokkal a bizonytalanságokkal, melyeket a mezőgazdaságnak a természet teremt meg. Egy legenda már szétfoszlott, az a legenda, amelyet nagy buzgalommal terjesztettek a túlsó oldalról, hogy az összes nemzeti foglalkozási ágak között csak a mezőgazdaság találja meg ebben az időkben a számadását, mert minden bajjal szemben meg van a gazdának a terményárak emelkedése, amiből háramló hasznával kiegyenlítheti az ő mérlegét. Erre alaposan rácáfolt a gazdatársadalmi szervezetek megnyilatkozása, a melyekből bizonyos lön, hogy a mező- gazdaságra súlyosodé bajok most nem helyiek, hanem a háború ütötte sebek ugyanazok a Dunántúl, a Du- náninnen, közösek a Tiszántúli gazdák bajai a Királyhágóntuliakkal, nem lokális orvosi kezelés gyógyíthatja a magyar mezőgazdasági bajokat, hanem csakis olyan nagyon átgondolt akció, amely számot vet minden körülménnyel és nem kicsinyeskedve. nem aggodalmaskodva, vezérelvül meri választani azt, hogy ha nemzeti erőnk épségét meg akarjuk őrizni a háború további, nem kevesebb áldozatot kivánó feladataira, amelyekből a döntésnek kell megszületni: első kötelesség a legelső háborús szervnek, a mezőgazdaságnak megőrzése annak csorbit- tatlan teljesítőképességével, mert e nélkül nemcsak győzelem nincs, de teljesen bizonyos, hogy a nemzet hadierényei elpocsékolt áldozatok lesznek. A mezőgazdaság vérző sebei fel- tárattak az Országos Gazdasági Egyesületben, amelynek ülésén szinte megdöbbentően hatott az, hogy az ország minden részéből összegyülekezett gazdák teljesen egyek voltak a bajok tolmácsolásában; tagozódás, birtokmegosziás, földrajzi helyzet szerint épen nem volt észlelhető, ami azt bizonyította, hogy a mi egynek fáj, fáj az mindenkinek; a mi itt baj, baj az mindenütt. Ebből a tárgyalásból volt leszűrhető a magyar mezőgazdaság sürgősen orvoslandó bajainak az az összefoglalása és részletezése, amelyet az igazgató választmánynak báró Ghillány Imre föld- mivelésügyi ministernél való tisztelgése alkalmával Rubinek Gyula, az OMGE igazgatója tárt a minister elé. És mindezekre kapott az OMGE megnyugtató választ a ministertől. Ma, mikor minden hatalom, az intézkedéseknek a teljes szabadsága a kormány kezében van elhelyezve szent letétként, az OMGE igazgató választmányának adott ministeri választ nagyértékünek kell tartani. — Különösen sokat jelent abban az, hogy a minister egyenesen felhívja a gazdaközönséget, hogy minden bajában forduljon panaszával hozzá, értékes a mai viszonyok között, mert ez biztosítja, hogy a Mars uralma alatt is dolgozhatok Ceres. Meghal- latlanokká immár nem lehet tenni a gazdák jogos panaszait, azok el nem veszhetnek a bürokrácia útvesztőiben. Azokkal foglalkozni kell, azokat el kell intézni. Ebben a ministeri nyilatkozatban azt kell látni, hogy lesz kötözőhely a mezőgazdaság sebesüléseire. A hadi kölcsön 1170 millió korona. A pénzügyministérimn hivatalosan bejelentette, hogy a hadikölcsön címleteiből összesen ezerszázhetvenmillió korona értékű kötvényt helyeztek el. TÁRCA. 1914—15. Valamikor régen e hely temető volt, Nem mutatja márvány, nincs itt cifra köbolt. Egyszerit emberek egyszerit nyughelye, Ölelkező fákkal körös-körűt szegve. Mimiig néma e hely, mint elátkozott vár, Mely előtt a vándor keresztet vetve jár, Mióta a tavasz hajlott forró nyárba, Éjfélkor megszakad a nyugovók álma. Megnyitnak a sírok, porladó lakói Mindnyájan egy helyben kezditek gyülekezni. Elindulnak aztán, hosszú fehér sorba — Imádkozni mennek egy kápolna romba, „Mi édes Istenünk, felséges jó Atyánk ! Nem nyugszunk, érezzük veszélyben szép [hazánk Naponta száll hozzád milliók imája Tekints irgalommal a magyar hazára. Harczi zajtól reszket a föld kereksége Segítsd fegyverünket jogos győzelemre Hisz „ Tebenned bíztunk eleitől fogva Te hozzád könyörgünk, — vegyél oltalmadba. Tekintsd Magyarország ezeréves múltját, Nézd a történelem valamennyi lapját. Fennen hirdeti e nemzet vitézségét, Vértöl ázott földjén szerzett dicsőségét. Segítsd meg hát most is, óh ne haggd el őket Igazságos ügyért igazán küzdőket Elégeld meg a sok piros vér hullását, Engedd kivirulni a béke virágát. Hozd vissza az Apák segítő támaszát, Aggódó anyáknak reményét, vigaszát. A szerető hitves ne várjon hiába Ne legyen gyászfátyol a menyasszony fátyla, S akik hazájukért hősi halált haltak, Övéiktől távol jeltelen nyugosznak, E félisteneket fogadd kegyelmedbe, Öleld szeretettel atyai szivedre. S majd ha dal lesz róluk az alföldi rónán, Vagy pásztor kesergi messze hegyek ormán Angyalaid vigyék minden egyes sírra, Mindeniknek sírját a dal koszoruzza. Es ha jő a tavasz enyhe fuvalmával, Takargasd be őket, ezernyi virággal. Álmodjanak szépet fényes győzelemről, Általuk teremtett — boldogabb időkről.11 Egyet üt az óra. A suhanó árnyak Tudják, nekik szól ez, tovább nem is várnak. Kevés idő múltán sírjaikhoz érnek S az ölelkező fák — ismét nyugalomról — /suttognak regélnek. G-odánné Kéry Aranka. Levelek. Te is írsz naponta, bizakodva: hátha — — Címet is teszel rá, feleletre várva, Csak aztán, ha elment, akkor agyé érzed, Hogy sorát se látom annak a levélnek, S másnap újra kezded. írok én is egyre. Feleigeiek rájuk magam hitegetve: Ez jut el odáig — Csak ha befejeztem, Akkor tudom meg, hogy holnap újra kezdem S másnap újra kezdem : — Édes kicsi lánykám! — meggyőzte a bánat A te gőgös lelkű kémé ny katonádat. Hamis volt az erőm, hazug volt a lelkem, Mikor a könnyedet csititani mertem, Tudom Édes én is immár, mi a bánat, Hogy a golyók között reszketek utánad, Hogy mindent feledve újra s egyre látom Azt a nehány könnyet szomorú orcádon. írok félve, lassan, ahogy soha máskor, Foltos lesz a levél a javítgatástól; Lapunk inai száma S old.al.
