Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-28 / 48. szám
XLVII. évfolyam r r Gyula, 1915 november 88 48. szám. BSRzeUd árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre............... 5 K - f Év negyedre _ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Magyar pénz, magyarok ellen. Nemrégiben egyik napilap arra a körülményre hívta fel a figyelmet, hogy néhány külföldi, de itt nálunk is jó üzleteket csináló biztosító társulat mily nagy mértékben vett részt a velünk hadilábon álló országok hadikölcsön jegyzésében. Nem akarjuk a társulatokat névszerint felsorolni, pedig érdemes volna feltárni a magyar közvélemény előtt, melyek azok, amelyek magyar pénzen vagyonosodtak meg, s a mi ellenségeink vagyoni erejét szaporítják. Az ellenséges országok hasonló kérdéseket jóval radikálisabban oldották meg, hiszen számtalanszor halljuk, hogy a velünk ellenséges országok a mi, vagy német pénzen alapított közgazdasági vállalatokat egészen egyszerűen kisajátították. Ezt mi nem tettük, sokkal inkább kul- turnemzet vagyunk, sokkal lovagiasabbak vagyunk, mint hogy más pénzéhez nyúljunk. A magát műveltnek nevező nyugat az ilyesmit megteheti, de mi sokkal nobilisabb ezközök- kel hadakoztunk ellenségeinkkel. Igaz ugyau — hogy a mi fegyvereink ha azt a nemzeti önérzet irányítja, jóval súlyosabbak, hatékonyabbak lehetnek, mint azok, amelyeket velünk szemben használnak. Ez alkalommal is szinte egyedüli fegyver a szerzett tapasztalatokból való tanulságok levonása. A tanulság pedig ezúttal az, hogy jövőben vessük meg és ne pártoljuk azt, ami szorosan vett külföldi, velünk ellenséges országnak az alkotása. Hála Istennek a magyar biztosítási ügy már eléggé fejlett, vannak biztositó intézetek, amelyek úgy biztonság, mint a nyújtott kedvezmények dolgában versenyeznek a külföldi magyar pénzen meggazdagodott biztositó intézetekkel. Vannak biztositó intézményeink is szép számban, ezeket pártoljuk mindenekelőtt — nemcsak azért, mert ugyanolyan biztos alapokon nyugszanak, mint a külföldiek, de azért is, mert ezek magyarok és azok maradnak, vagyonukat, tőkéiket sohasem fogják ellenünk felhasználni. Felháborodtunk nagyon azon, hogy Amerikában ' magyar munkásokat kényszerítenek olyan muníció gyártására, amellyel az ellenség ami véreinket, fiainkat akarja tönkretenni. Sajnos ezt nem volt módunkban megakadályozni. — Azt azonban jövőben megakadályozhatjuk, hogy az ántánthoz tartozó külföldi biztositó társaságok összegyűjtött magyar pénze jövőben ellenünk forduljon. Ne vegyük őket továbbra igénybe, ha keresni akarnak, keressenek otthon saját honfitársaiktól, nekünk a fő feladatunk az legyen, hogy a magunkét uöveljük naggyá, a magunkét Megjelenik minden vasárnap. erősbitsük, mert igy fokozottabb mértükben számíthatunk reájuk, amikor nemzeti célokra való áldozatkészségről van szó. De ne csak ezen a téren viseltessünk tartózkodással a jövőben, minden olyan dologtól ami külföldi, hanem más tereken is. Minden fillér amit külföldinek kiadunk, (kik most ellenségeink) bennünket szegényit, hacsak nemjön megfelelő ellenérték érte. Iparkodjunk tehát a jövőben éberek óvatosabbak lenni, csak olyanért adjunk ki pénzt, ami nemzeti szempontból is megéri a maga árát, s olyant bocsássunk be az országba, amiről biztosan tudjuk, hogy valamikor nem fog ellenünk fordulni. Gyula város költségvetési előirányzata az 1916. évre. Bevétel: Közpénztári maradvány 1915. évről................................. 5680 K — fill. Adóhátralékokból .... 22751 K — fill. Szántó és egyéb földek bérletéből ............................ 106859 K 74 fill. Ép ületek bérletéből , . . 9964 K 68 fill. Községi jogok utáni jövedelem 59496 K — fill. Tőkepénzek jövedelme . . 40357 K 26 fül. Különfélékből................... 57581 K 58 fill. Átfutó jövedelmek . . . 9343 K 20 fill. Összesen 312033 K 46 fill. TÁRCA. Repülök. Fenn ott a magasban, ott fenn mit ér estek t . . . Daccal emelve fel a napbá fejetek — Ússva a felhőkben, miket mi nem látunk, Mert minket földhöz köt földhöz kötött lábunk . . . t Mit mesél tinéktek a levegő, a kék ég, Mikor fönn röpködtök — mint isteneszmék . . .? Vájjon mit éreztek f Milyen az az érzés, mellyel akarjátok, Hogy megszűnjön az ős paradicsom-átok ? . . . A szárnyak, amelyek tülrepttlve visznek Időt, tért és minket, propeller-zúgásban Mit tán a nagy Eszme tart sebes forgásban, Melyben szent rajongók vakon bízva hisznek . . . ? A száz lovas motor kék pöfékelése Ős titán-gigászok tomboló légzése — Az örök küzdelem meg nem sztinö álma, — Promethens-regék valóságra válva . . . Az Ikarns-harcátj s a titánidákét ti örököltétek, És Kain küzdelmét, s akivel kezdődött a vétek — Ádámét, ki mikor magasba emelte az Istenhez arcát, Bőtök hagyta, rátok, hogy ti folytassátok, véghetelien harcát, Melyben nincs pihenő és nincsen kegyelem. Mint mikor birkózik két ellentét-elem!-----De nemcsak vívjátok, ti jelképezitek az örökös csatát! Szimbóluma vagytok a nyughatatlan földnek, És a szellemeknek, melyeknek nj ingert csak nj gondolat ád, És kik szomjas ajkkal hozzánk fényt kutatni jönnek . . . Óh. csak röpüljetek! Röpüljetek bátran, vad lázadó kedvvel, Mert nem halhattok meg, — (a halálon is győztök) — Mint a többi ember, akikért ti küzdtök, Röpködve fölöttünk, s járva-kelve köztük a halhatatlan [jegygyei! . . .] Németből: Erdész Imre. Emlékezés Gyulára *) Irta : Preszly Lóránd. Sürü, átláthatlan köd. szitáló hó, csontot- velőt átható nyers hidegség künn ... és benn az ember lelkében sok-sok minden ok miatt nyomasztó érzés, keserűség, szorongás. Amilyen az idő, olyan a hangulat. Ilyenkor talán nem is szabad mindazt, amit érez és gondol az ember, papírra vetni, pedig jól esik emlékezni, fájóan jól esik busongva elmélázni, belebámulni a múltba, a szirtes, a mosolygós múltba. Valamit kiragadni onnan, egy képet, egy arcot, egy emléket vágyó szemekkel gyönyörködni abban, sóvárgó, gyöngéd szeretettel felmelegedni a nézésében. Ismerem jól, szeretem nagyon ezt az érzést, szinte belőle élek. Emlékezés, visszagondolás, felmelegedés, a bántó keserűségeken átvillanó szines fénysugár, bárányfelhők csöndes átuszása a borongós kedélyen, halk, csodálatosan halk, szép zene, a mélázó szem felragyogása, a szív nekibátorodása, a fáradt lélek megnyugvása, hangulat, harmónia... Gyula város közönsége bizonyára igen jól eső érzéssel fogja olvasni e gyönyörű cikket. Az a nemes érzés és meleg hang, mely minden sorában megnyilatkozik, rendkívül szokatlan ama nem gyulaiak részéről, akik körünkben laktak és ^szakadtak közülünk. És ha a cikk illusztris Írója ilyen kedves remini8ceneiákat érez magában, a legnagyobb hálával vagyunk iránta eltelve és mint elköltözése alkalmával, most és mindig biztosíthatjuk változatlan, meleg és igaz viszont szimpátiánkról. Különös, hogy igy kezdem, mikor nem igy akarom folytatni, de ez a gondolatfegyelmetlen- ség most jól esik nekem, hiszen épen azt akarom elérni, hogy Te kedves város, Te csöndes, békés kis város lásd, érezd és tudd meg, milyen érzésekkel gondolok Reád, ha emlékezem. Fájó a gondolat és mégis jóleső, ha emlékezem. Emlékezem arra az időre, amelyet falaid között töltöttem ; emlékezem csöndes és szerény utcáidra, ahol este nyolc óra után embert alig láthatni, kocsizörgést alig hallhatni; a rejtelmesen susogó nagy nyárfáidra ott a keresztülfutó viz partján, vagy akácaidra, melyekben virágzásukkor annyi báj, annyi költészet van ; emlékezem templomaidra, hova olyan áhitatos lélekkel, csöndes komolysággal és szilárd hittel megy vallásos néped öregje és ifja; emlékezem arra a gyönyörű nagy kertre, amely olyan sokszor nyügzött magához és amelyre mindig úgy gondolok, mint gyermekkorom mesevilágára, szépséges álomképeire; emlékezem az öreg vár om- ladékaira, — a Csipkerózsa vára jut eszembe, — de az óvár nagy időt, történelmi napokat élt, nagy idők nagy emlékeit őrzi; emlékezem egyszerű, tiszta házsoraidra, a muskátlis ablakokra, a zöld és mindig leeresztett salugaterekre, az alacsony, félig nyitott kapuboltozatokra ; emlékezem erős, komoly férfiaidról és finom asszonyaidról; emlékezem arra a csöndes, tisztaságos nyugalomra, melyet máshol seholsem találtam fel úgy, mint Nálad ! Xja.p'U.nls zaaai szama 3 oldal.
