Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-31 / 44. szám
XLVII. éTiolyam Gyula, 1915 október 31 44. szám. EMfltttM ink: !gé*z évre ____ 10 K — f ’él évre_ _ _ 5 K — f év negyedre 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények. hirdetések és nyiltterek intézendok. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik mtaden vMárasp. Katonák karácsonya. Fölhívást terjesztünk olvasóink elé, melyet a honvédelmi minisztérium Hadsegitő Hivatala és a Vörös Kereszt szeretetadomány osztálya együtt adtak ki, s ráuk bízták keressük meg a kulcsot, mely közönségünk szivét megnyitja szózatunk előtt. Mi pedig nem keressük, mert a magyar közönség szive tárva-nyitva van hosszú hónapok óta. A hűség, a szeretet s a lelkes áldozatkészség járnak ki s be, rajta nagy kíséretükkel. Nem lehet több áldozatot várni, mint amennyiben a mi különben szegény társadalmunk fegyverben álló katonáit körülveszi. Minden neme, minden fajtája az áldozatnak ott van már ezen az oltáron és a jó szivek fáradhatatlanul áldoznak tovább. És áldozni fogunk, míg az utolsó lövéssel, utolsó csatánkat is megnyerjük. Áldozni fogunk még a béke napjaiban is. Mert olyat, amit katonáink e világháborúban viselnek és amit cse- lekesznek, olyat nem láttak az elmúlt évszázadok és eljövendő évszázadok ahhoz hasonlót nem fognak látni. Nem csoda hát, ha közönségünk fáradhatatlan a jótékonyságban, szive kimeríthetetlen a szeretetheti, elméje a csodálatban, íjka a vigasztalásban, áldott keze az ajánlók ozásban. TÁRCA. Csatáiban. A harc véres, rettenetes, Csattog a kard, szurony recseg, Küzd az member-ember ellen,* Tűz láng lobog a szemekben . . . Szól a huszár: * Sokan vagytok, Boronálna most rajtatok Véges-végig a jó Isten, Nem izzadnánk nagyon mi sémi . . . Verejtékét letörölve, Megy a kuszár ismét ölre, Szúrja, vágja a sok muszkát, lórve, zúzva embert, puskát . . . ♦ Ilyen nálunk huszár, baka, Ha fellobban a haragja; Máskor, mint a galamb, szelíd, Barátságos, nem bánt senkit , . . Hejh, a magyart ne bántsátok! Ha lesújtja kardját rátok, Úgy hullatok, mint a golyva, Ezer számra, földre, porba . . . Dombi Lajos. Nem kell tehát kérnünk a közönséget, hogy nyissa meg szivét a kérelem előtt, mely karácsonyi ünnepet óhajt késziteni a katonáknak : e szív nyitva van, a Hadsegitő Hivatal és a Vörös Kereszt szózata bekötött szemmel is közepébe talál. A szózat igy szól : Karácsom] a harctéren ! Közeledik a második karácsony, a mely fiainkat a családi otthontól messze, a rideg lővőár- kokban találja. "Ünnepelhetünk-e mi itthonlevők karácsonyt a nélkül, hogy gondolatunk, szeretetünk és ajándékunk feléjök, — hozzájuk ne szállana ? És hadd tudják meg mentül elébb, hogy nekünk csak úgy lehet az idén ünnepünk Isten fiának a születése estéje, ba rájuk nézve is ünnepé tudjuk avatni szeretetünk adományával. Mert attól, ha az ő szivük a mienkkel sze- retetben összedobban; attól, ha lelkes, önfeláldozó hősiességünk tüze a karácsonyi örömtüzek- kel versenyt lobog ; attól, ha a mi imádságunk értök az égbe, gondolatunk hozzájuk szállván gyöngéd megemlékezéssel, elevenen érzik honvédő nagy munkájuk erkölcsi erejét és acélos karjuk, acélos szivük, acélos elszántságuk félelemmel borítja el ellenségeinket: attól rebben föl, ez jusson eszünkbe, az ő rettenetes lővőárkaikból, a fehér galamb, szájában az olajággal, meghozván a világnak az óhajtott, az áldott békét. Ezért fordulunk a magyar közönséghez, mely A rokkantügy.*) A rokkantak ügyének helyes megoldása a nemzet bebsületbeli kötelessége. Élet-halál harcot vív nemzetünk, mert jegyezzük meg jól, ebben a világháborúban döntenek a mi létünkről, a mi boldogulásunkról is. A nemzetnek te hát természetes kötelessége gondoskodni azokról a fiairól, akik a nemzeti létért vívott küzdelmet életök kockáztatásával vivták meg s puszta életüket ugyan megmentették, azonban a háborúban sebesülés vagy betegség folytán olyan maradandó testi bajt szereztek, mely őket kereset - képességűktől megfosztja, avagy azt legalább is jelentékeny módon leszállítja. A gondoskodásnak többféle módja van. Legelemibb módja a gondoskodásnak az, hogy a hazáért megsebesült, avagy a haza védelmében megbetegedett harcosokat gyógyítsuk és lehetőleg meg is gyógyítsuk az orvosi tudomány minden vívmányának igénybevétele árán Ámde a gyógyítás nem elégséges. A gyógyítás a sebesülések egy részében amputálásból, azaz a megsebesült testrésznek művi utón való eltávolításából áll. Hála Istennek, az orvosi tudomány mai állása mellett, a konzervatív kezelés áldásos behatása alatt, az amputálás jelentékenyen szükebb térre van szorítva, mint régebben volt. Mindazonáltal a megsebesülések irtózatos tömegében bizony ma is elég nagyra emelkedik az amputáltak száma. Hát talán megszűnik az összeségnek, a köznek a kötelessége az amputált vitéz harcossal szemben, amidőn annak életét valamely karjának, vagy lábának eltávolításával megmentette ? Vagy megszünik-e az összességnek becsületbeli kötelessége azzal a harcossal szemben, aki a harcban tüdővészt szerzett, ha néhány hétig kórházban kezelteti ? *) A Szabad Lyceumban 1915. október 21-én tartott előadás. buzgóbb mint bárki a világon, a nemzeti jótékonyság oltára körüli áldozásban. A honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala és a Vörös-Kereszt Szeretetadomány- osztálya együttesen fogják az idén a Szeretet e müvét intézni. Mert az eddigi tapasztalás azt mutatta, hogy ily tömeges föladatot csak jól meg- koncipiált, egységes terv szerint lehet sikeresen megoldani. Hiszen nemcsak a magunk magyar gyermekeiről van szó. Nagy karácsonyi testvériség lesz ez: a magyar, az osztrák, a néír et, a bolgár s a török, akik együttesen dolgoznak e világtragódia nagy fináléján a Bdkánop, mind bele vannak foglalva ebbe a magyar nemzeti Karácsony ünnepbe. Ki nem akar ebben közülünk résztvenni? Jöjjön tehát mindenki: az is, kinek hőse ott küzd a soroD, azért mert ott van a hőse ; az is, kinek nincs ott senkije, azért mert nincsen ott hozzátartozója. És senki se legyen olyan önző, hogy ő a magáénak akarjon külön ajándékot küldeni. Tudjuk a tavalyi Karácsonyról és a háború egyéb tapasztalataiból, hogy az ilyen küldemény más időben is nehezen jut céljához és későn — hát még a Karácsony ajándékos napjaiban, a mikor a postaforgalom százszorosán meg van terhelve. Az lesz a tökéletes karácsonyi öröm, ha mindenki, aki meghatottan gondol harcosainkra, pénzbeli adományát elmünkre küldi el. — Mert igy mindenki egyszerre, biztosan kapja a lehető legjobbat, a lehető leggyorsabban. Nem gyulhat ki a Karácsony estéjén annyi láng a karácsonyfán és csillag az égbolton — Vagy megtette-e kötelességét, az összeség a közület, ha a katona sebét begyógyítja, azután útjára engedi őt merev Ízülettel, nem hajló karral avagy csuklóval ? Szabad-e a közületnek arról a hazafiról, aki hazájáért csonka, béna avagy tüdővészes lett, levenni gondoskodó kezét azután, ahogy a seb beheggedt, a használhatatlan végtag eltávolíttatott, avagy a heveny tüdőbántalom némileg csillapodott ? Az ilyen eljárás a közület részéről tökéletlen segítés volna. Amidőn az orvosi tudomány még nem volt annyira kifejlődve mint ma, amidőn a sociális érzés a társadalmat még nem hatotta át annyira mint napjainkban, s midőn a háború is még egészen más, a mostaninál hasonlíthatatlanul szükebb méretekben folyt és legfeljebb hadsereg állott hadsereggel szemben, nem pedig felfegyverzett nemzet felfegyverzett nemzetekkel szemben, amidőn százezrek, de nem tiz milliók harcáról számolt be a történelem: akkor elegendő lehetett a gondoskodásnak ez a szerényebb mértéke. Ma azonban sem kifejlett ethikai érzésünk, sem sociális gondolkodásunk, sem pedig gazdasági közérdekeink nem engedik meg azt, hogy csupán a gyógyításra szorítkozzunk azoknál, akik munkaképességüket vesztették el a hazáért Ma kötelességeink sokkal továbbmenőek. Nemcsak az a kötelességünk, hogy a puszta életet mentsük meg, hanem kötelességünk elkövetni mindent avégből, hogy azt, aki hazájáért lett bénává, csonkává, vakká, avagy szerzett olyan belbetegséget, mely őt munkaképtelenné teszi, — orvosi utókezeléssel, mesterséges végtagokkal való ellátással, különböző foglalkozásokra való begyakorlással és a sociális gondoskodás számos egyéb segítő módjával ismét munkára és keresetre képessé tegyük. Az a kötelességünk, hogy azt, aki a hazáért tehetetlenné lett, hasznot nem hajtó, munkátlan fogyasztóból ujLapiirüs: mai száma S oldal.
