Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-31 / 44. szám

Békés

1915. október 31.

2

mint a hány szív katonáinkért megdobban, a hány kinyujtódik a szeretet adományával — hány katonaiélek megenyhül a gondolatban, hogy a magyar nemzet apraja, nagyja, szegénye és gazdagja összehordja filléreit, hogy a szent Karácsony fénye üdve, dicsősége és melegsége járja be a szivét annak is, aki az ajándékot veszi, azét is, aki küldi.

Budapest, 1915. október havában.

A Hadsegélyző Hivatal vezetője:

Kirchner Hermann, cs. és kif. altábornagy.

A Vörös-Kereszt Szeretetadomány-03ztályának vezetője :

Herzog Mór Lipót báró,

főmegbizott.

*

A katonák karácsonyi megajándékozására szánt mindennemű pénzküldemény a rendes utalvány-űrlapon a magyar királyi postatakarékpénztárhoz (Budapest, V., Hold-u.) cimzendő, de feltétlenül szükséges, hogy a szelvényre odaírja a feladó a következő szavakat : Karácsonyi szerelet- adományok 888o. számlájára.

Kérjük az adakozókat, hogy a pénzküldésnek lehetően ezt a módját vegyék igénybe, de beküldhetők az adományok a honvédelmi minisztérium Hadsegitő Hivatalának (Budapest, Lipót- kőrut 1.), azonban minden esetben megjelölendő, hogy az összeg a katonák karácsonyára van szánva.

Veszteség-kimutatás.

A hadügyminisztérium által kiadott 226. számú veszteség lajstromban a következő bókésmegyei halottak és sebesültek nevei fordulnak elő. (Ahol ezredszám megjelölve nincs, a 4. népfölkelő honvódezred értendő.)

(Folytatás.)

Furár Mátyás 4. hgye. törzs. Szarvas, 1881. hadifogoly (Charkow) Gálik János 4. hgye. 7. sz. Békéscsaba, 1878. bf. (Nis.) Grjecs János pótt: 4. gye. 1. sz. Békéscsaba, 1885. hadif. (Pensa.) Halász József tizedes 4. gye. 4. sz. Szentetornya,

1879. hf. (Nis.) Harnes János 4. honv. pótzászlj. Endrőd, 1879. hadif. (Nis.) Hegyesi Gábor pótt.

3. hgye. Szeghalom, 1885. mh. (1914. október 11—október 31.) Hegyi Imre tizedes 4. hgye. 1. pótzászlj. Békésszentandrás, 1878. hadif. (Nis.) Herpai Eerenc 4. hgye. Békés, 1878. hf. (Nis.) Jakab Gábor 4. hvgye. 4. sz. Békés, 1887. s. Jelen Pál 4. hvgye. 1. pótsz. Szarvas, 1880. hf. (Nis.) Jónás Gyula pótt. 3. hvgye. 6. sz. Füzesgyarmat, 1887. s. Kabodi Sándor szakv. 4. hvgye Orosháza, 1878. hf. (Nis.) Kacsán Pál 4. hvgye 2. sz. Békéscsaba, 1881. hf. (Moszkva.) Kállai József őrv. 4. hvgy. 8. sz. Békés. 1892. hf. (Nowo Nikolajeovsk) Karacs III István 3. hvgye

8. sz. Füzesgyarmat, 1884. s. Karasz Gyógy 4. hvgy. 4. sz. Tótkomlós, 1877. hf. (Nis.) Karasz János 4. hvgye. 4. sz, Tótkomlós, 1877. hf. (Nis.) Keresztes András 39. gye. 1. pótzászlj Orosháza, 1882. hf. (Oroszország.) Kesjár J. András tizedes 4. sz. 1877. Csaba, hf. (Szerbia) Kiss Mátyás Szarvas, 1877. hf. (Nis). Klein András

5. sz. Mezőberény, s. Kocsis J. Mihály Gyoma,

1878. hf. (Nis). Kocsondi Sándor Nagyszénás,

1879. hf (Nis.) Kokavec Mihály tizedes 7. sz. Csaba, 1880. hf. (Nis.) Komár II. György 9. sz. Szarvas, 1879. hf. (Nis) Komlovszky András 4. sz. Szarvas, 1888. s. Kondács J. György 9. sz. Szarvas, 1879. hf. (Nis.) Kondács Márton Szarvas, 1877. hf. (Nis) Konstantinovics János tizedes

5. sz. s. Kovács János póttart. 2. sz. Kőröstarcsa

1880. hf. (Gorbatow Orosz.) Kovács Pál tizedes 2. sz. Mberény, 1889. hf. (Pensa Orosz.) Kozma

J. Imre Békés, 1887. hf. (Nis) Krátki András trombitás 10. sz. Csaba, 1877. hf. (Pensa Orosz.) Kriszt Márton 4. sz. Mberény, 1886: s. Lenner Mihály Kondoros, 1880. hf. (Nis) Lichtenstein János Orosháza, 1877. hf. (Nis) Lipcsei L jós Békés, 1882. hf. (Nis.) Lipcsei J. Imre káplár Békés, 1880. hf. (Nis) Lövey Ferenc Endrőd, 1879, hf. (Nis) Lukovicki Márton káplár 11. sz. Csaba, 1889. hf. (Perna Orosz.) Lustyik György

4. sz. Kondoros, 1889. mh. (1915. máj. 8.) Mázán II. András póttart. 6. sz Békéscsaba, 1888. hf. (Kurgan, Orosz.) Megyes János póttart. 3. sz. Csaba, 1880. hf. (Pensa, Orosz.) Micska Károly póttart. 1. pzászlj. Csaba, 1879. hf. (Kurgan, Orosz.) Mikó Mihály 5. sz. Endrőd, s. Mikola Miklós 6. sz. s. Molnár Gergely Békés, 1878. s. hf. (Vranja Szerbia) Morovszki Mihály 4. sz. Tótkomlós, 1877. hf. (Nis) Mucha János tizedes Szarvas, 1877. hf. (Nis) Nagy Ernő 4. sz. Békés- sámson, 1879. hf. (Nis) Nagy G. Lajos póttart.

9. sz. Békés, 1878. hf. (Nis) Nagy M. László káplár Kőröstarcsa, 1880. hf. (Nis) Nagy Sz. Lajos Gyoma, 1877. hf. (Nis) Nagy T. István Békés, 1879. hf. (Nis) Nyeste János 5. sz. Békés

mh. (1915. május 8.) Paróczay Lajos Endrőd, 1878. hf. (Nis) Patai Sándor póttart. 3. hvgye.

7. sz. Füzesgyarmat, 1886. s. Péli Pál 4. hvgye. Csorvás, 1880. hf. (Nis) Péter Gábor Békés,

1880. hf. (Nis) Petrikó János tizedes 6. sz. s. Petrilla Tivadar 6. sz. s. Povázsai Mihály 8. sz. Szarvas, 1880. hf: (Nis) Pribelski Pál póttart. Csaba, 1879. hf. (Szerbia) Rátái András 12. sz. Tótkomlós, 1878. hf. (Nis) Rehak Lajos Csaba, bf. (Orosz.) Román Vaszali 5. sz. s. Rónyai Imre

7. sz. Öcsöd, 1878. hf. (Nis) Rück I. Márton 4. sz. Mezőberény, 1879. hf. (Nis) Sáfri Antal Gyoma, 1879. hf. (Nis) Schalle János 6. sz. s. Soczó Imre 4. sz. Endrőd, s. Sósik György tíz.

10. Szarvas, 1891. hf. (Orosz.) Szabó Gábor 3. sz. Békés. 1880. hf. (Szerbia) Szakái András 6. sz. s. Szarka Gyula 3. hvgye. Szeghalom, mh. (1914. okt. 1—30) Szívós Ferenc póttart. Körös- tarcsa, 1879. hf. (Nis) Szöllősi Mihály 4. sz. s. Szopka György Szarvas, 1881. (Pensa Orosz.) Szrenka Pál 6. sz. s. Szücs-Szabó Sándor Orosháza, 1879. hf. (Nis) Sztraku Mátyás vadász 28. vadászezred 3. sz. Csaba, 1894. s. Tenkás János káplár 3. hvgye. Körösladány, 1887. s. Timkó Mihály tizedes 6. sz. s. Toldi László Békés, 1882 hf. (Nis) Tomcsa Kosztán 4. sz, s. Tót János Körösladány, hf. fOrosz.) Tóth Ferenc vadász Vésztő 1880. s. Tóth póttart. 3. Csorvás, 1882. hadif. (Pensa, Orosz.) Tripon Miklós 4 sz. seb. Tóhegyi István, Békéssámson, 1879. hf, (Nis) Tuska András Tótkomlós, 1877. hf. (Nis) Tuska Pál 5. sz. Csaba, s. Vagi János Szentetornya, 1880. hf. (Nis) Valak András káplár 4. sz. Nagyszénás, 1880. bf. (Nis) Valki Imre 11. sz. Körös- tarcsa, 1880. hf. (Nis) Varró Károly 3. hvgye. Füzesgyarmat, 1882. mh (1914. okt. 1—30.) Vass István 5. sz. Szeghalom, 1885. s. Veress László 4. hvgye. Békés, 1878. hf. (Nis) Vician János 6. sz. seb. Velenter János káplár 4. sz. Nagyszénás, 1878. hf, (Nis) Weisz Gabor 5, sz. Orosháza, s, Zavoda György Szarvas, 1884. seb. Zöld Gábor 5. sz. Gyoma, 1879. hf. (Prokuplje Szerbia) Zsíros János káplár III. hadtápzászlj. Csaba, 1879. hf. (Szerbia).

A 227. számú veszteség lajstromban:

Abrahám István huszár Csorvás, 1884. mh, (1914 okt. 22.) Bagyinkó György 1. hvgye. Csaba, 1887. mh. (1914. okt. 25 ) Galó Pál huszár Tóíkomlós, 1879 mh. (1914. okt. 22.) Liszkai Gábor tizedes 13. sz. Békés, 1893. mh. (1914, okt. 27.) Sipiszki Pál 1. hvgye. Csaba, 1892. mh. (1915. febr. 20.) Szekeres Imre huszár Mezőberény, 1886. mh. (1914. okt. 22.)

ból munkás emberré, a társadalomnak hasznos, keresőképes aktiv tényezőjévé tegyük.

Nem alamizsnával tartozunk a rokkantnak, nem azzal rójjuk le vele szemben kötelességünket, ha könyöradományból gyámolitjuk nyomorúságos élete végéig, hanem akkor felelünk meg becsületbeli kötelességünknek, ha a tudomány vívmányait koncentráltan arra használjuk fel, hogy a csonka, a béna, a vak, az idegbajos, a tüdővészes katonából ismét munkára és keresésre képes hasznos honpolgárt nevelünk, ha azokat, akik arra a szomorú sorsra lennéuek kárhoztatva, hogy java munkabíró korukban örökre megroppanva, kegyelemből tengessék végig munkátlan és örömtelen életöket, visszahelyezzük a munkabírásnak, az életet lelkes lény gyanánt végig élésnek abba a helyzetébe, amelyben ők a háború előtt voltak, vagy legalább is a régi sociális helyzetükhöz hasonló helyzetbe,

Ez az elv az, amelynek alapjára kell felépíteni a rokkantak támogatásának ügyét. Szóval nem alamizsnanyujtás a célja a modern rokkantügyi akciónak, haaem munkaképessé és keresőképessé tétel.

S ha már most a cél ekkép tisztán áll előttünk, eldöntésre vár az a további kérdés, hogy a lelkekből sarjadzó ennek a közfelfogásnak a gyakorlati életbe átvitelére ki van hivatva: az érző, gondolkodó társadalom-e, a maga egyesülései révén, avagy a társadalomnak legmagasabb szervezete, maga az államhatalom ?

Én egyénileg igazán nem rokonszenvezek azzal a hazánkban nagyon elterjedt és népszerű felfogással, amely szereti a kötelességek zömét az államra hárítani. Nemcsak azért nem vagyok barátja ennek az irányzatnak, mert ez a gondolkodás, ez a felfogás, a kérdések megoldásának systematikusan az állami szervezetre tolása lassanként egészen elszoktatja a társadalmat, az egyest a közfeladatokkal való foglalkozástól, önzővé tesz, az egyéni érdekek cultusát tolja előtérbe s lassanként kiöl minden közérzést, amelyre

pedig kritikus időkken nagy szüksége van a nemzetnek. Hanem nem vagyok barátja ennek az irányzatnak azért sem. mert az állami gépezet a maga bureaucratikus formák között mozgó, az élettől többnyire elszigetelt szervezetével hajlamos arra, hogy chablonokba ölje azt a tevékenységet, amelytől joggal kívánunk meg lüktető életet, velünk való együttérzést és együttgondolkodást.

Mindezek dacára a rokkantügy gyakorlati kézbevételét illetőleg mégis határozottan az állami irányítás mellett kell állást foglalnom. Főként azért, mert az életét, testi épségét, munka- képességét, jövőjét, mindenét az összességért kockára tevő katonának a közület az összeség, az egész mindenkorra lekötelezett adósa. A kó- zületet, az összeséget, az egyetemet pedig az állam képviseli a legméltóbban. És azon feladatok is, amelyekkel a rokkantügy helyes megoldása jár, azért vannak legjobb helyen az állami szervezet vezetése alá helyezve, mert ezeket a feladatokat, ezeknek a becsületbeli kötelességeknek változatlanul, szakadatlanul és folytonosan való teljesítését nem szabad az időnként váltakozó társadalmi és egyéni felfogás forgandó- ságainak kitenni. Végül azért is az államnak feladata az irányítás ezen a téren, mert a rokkant ügy helyes ellátása, annak egyes ágai, hogy például csak egyet-kettőt említsek, a rokkantak munkára közvetítése, avagy az ipari és gazdasági foglalkozásokra való kiképzés, a különböző állami, társadalmi és egyéni tényezőkkel való oly soknemü érintkezést és köz- és magán- intézményekkel való olyan bánni tudást igényel, amelyre — főleg nálunk, ahol a sociális intézmények még kevéssé vannak kiépítve — elsősorban mégis csak az állami szervezet való

De ha az irányítást a rokkantak ügyeinek intézése terén feltétlenül az államnak, az állami szervezetnek feladatai közé kell is sorolnunk, végzetes hiba volna nem a legnagyobb intensi- vitással vonni be a rokkantügygyel kapcsolatos

sokszerü teeendők körébe a társadalmat, annak egyesüléseit, valamint általában annak altruisti- kusan érző és ezen nagy nemzeti kérdés iránt kellő érzékkel biró tagjait. A rokkant ügy helyes intézésének irányait, módjait az állam állapítsa meg és a szükséges költségek zömét is az állam, az összeség, az egyetem viselje, azonban a részletkérdések megoldásába, a gyakorlati kivitelbe ke kell vonni bőven és mélyrehatóan a társadalom arra való elemeit, aktiv munkával is, áldozatok hozatalával is.

Ami már most azt a kérdést illeti, hogy az állam mint a rokkantügy irányitója, milyen szervezettel dolgozzék, e tekintetben jóleső elégtételül szolgál csekélységemnek, hogy a magyar rokkantügy állami intézése olyan alapra lön fektetve, amely megfelel aunak a felfogásnak, amelynek a miniszterelnök ur által folyó évi május hó 1-re egybehívott anquete-szerü megbeszélésén kifejezést adtam. Azt vitattam, hogy a rokkantügy a sokszerü teendők oly nagy tömegét öleli fel, hogy ezeknek intézése szakszerű munkát igényel, amelynek ellátása megnyugvással csak külön hivatalra bi&ható. Felfogásommal szinte egyedül maradtam. Az mondatott, hogy önzetler egyének bizottsági munkálkodásával kell a kérdéseket megoldásra vinni. Megnyugvással látom, hogy az élet az én felfogásomat igazolta, mer hiszen már meg is szerveztetett az állami rok■ kantügyi hivatal, egészen ennek a nagy feladat nak élő, kizárólag ezen kérdésekkel foglalkozó szakszemélyzettel. Természetesen ez a hivata nem úgy van szervezve, amint sajnos a bureau cratikus berendezések legnagyobb része szer vezve szokott lenni, t. i. elzárva az élettől és körülövezve áthághatatlan formaságok és chab Ionok tömegétől. A hivatal — mint a folyó év 3301. számú miniszterelnöki utasítás áttekintésé bői mindenki meggyőződhetik, — a legpraktikusabb módon vau szervezve, már összeállításába: is a gyakorlatiasság és szakszerűség szempontja dominálnak, könnyen mozgó, valamennyi állam