Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-19 / 38. szám
1915. szeptember 19. Békés 3 Dr. Z'óldy János t. főorvos szerint augusztus havában a közegészségügyi viszonyok kielégítők voltak, mert a ragadós bajokban történt megbetegedések száma 90-el volt kevesebb. Az egyes szervek megbetegedését és lefolyását illetőleg, leginkább a légzőszervek hurutos bántalmai fordultak elő. A leggyakoribb halál oka tüdő vész volt. A heveny ragadós bajok közül előfordult : 1. Diptheria 37 megbetegedéssel és 10 halálozással 2. Vörheny 39 » 11 11 3. Kanyaró 37 11 6 )} 4. Hasi hagymáz 50 n 2 f> 5. Szamárköhögés 51 11 4 11 6. Bárányhimlő 3 n — 11 7. Vórhas 4 ii — 11 8. Hólyagos himlő 1 ii — n Összesen 222 megbet. 34 halálozással Amint a fentebb kitüntetett adatok igazolják, a heveny ragadós bajok közül a hasi- hagymáz és a szamárköhögós volt uralkodó, az előbbi Békéscsabán lépett fel tömegesen a katonáknál, az utóbbi Dobozon és Újkígyóson a gyermekek között. Mindkét betegség igen szelíd lefolyású, amit legjobban bebizonyít az, hogy a halálozás a hasihagymáznál 4, a sza- márköhögósnól pedig 8 százalék volt. Tetemesen fogyott a kanyarós és vörhenyes betegek száma, mig a diptheriásokó némi emelkedést mutat. Orvosrendőri vizsgálatot eszközöltek élőn 227, hullán 7 esetben, orvostörvényszókit pedig 9 könnyű és 3 súlyos testisértós eseteiben. Gyógysavóval beoltottak 23 egyént, akik közül meggyógyult 20, meghalt 3. Védő ojtást nem végeztek senkin A halvaszülettek száma 9, elvetélteké 5. Szarvason a cigányok között fellépett hólyagos himlő nagyobb mérveket nem öltött. A baj fellépte óta 7 megbetegedés fordult elő, ezek közül 2 meggyógyult, 2 meghalt, 3 még ápolás alatt áll. Az ázsiai kollera a múlt hónapban 19 esetben mutatkozott és pediglen Békésen, Szeghalmon, Kondoroson és Endrődön 1—1 eset, ellenben Körösladányban 15 eset fordult elő. A betegséget Debrecenből egy leány hurcolta be, aki még is halt. Tőle kapta meg egy körösladányi ismerőse, aki azonban betegségét eltitkolta s betegen járt a körösladányi határban dolgozó munkások közé, ahol társait megfertőzte. A 15 beteg közül 8-an haltak meg, öten meggyógyultak, 2 pedig még ápolás alatt van. Szeptember 8-ika óta újabb megbetegedés nem fordult elő. Bakos József törvényhatósági főállatorvos jelentése szerint, az állategészségügy múlt havi állása kevésbé volt kielégítő, mint julius hóban. A fertőző betegségek közzül a száj és körömfájás több községben járványosán lépett fel, miáltal állatforgalmi nehézségek állottak elő, azonban a járványok csak enyhébb formában s csekélyebb károsodásokat okozva folytak le. Az állategészségügyi szolgálatban az a változás állott elő, hogy Szakáll János szeghalmi járási állatorvos a katonai szolgálatból elbocsájtatván működését megkezdte. Betöltetett időközben a békéscsabai járási állatorvosi állás is. A békéscsabai közkórház jövő évi költségvetésében 114139 kor. kiadás, 3600 kor. bevétel mellett, 43700 ápolási nap alapulvételé vei, a napi ápolásidij 2 kor. 53 fillérben állapíttatott meg, tavaly 2 kor. 8 fillér volt a napi ápolási dij. Ennek az ügynek kapcsán bejelentette az alispán, hogy a megyei közkórház, addig mig a belügyminiszteri rendelet nem érkezik meg a jövő évi költségvetését nem készíti el s a folyó évi költségvetést veszi alapul. Botka István kir, pónzügyigazgató h. jelentése szerint a törvényhatóság területén levő adózók terhére az 1915—16. költségvetési év I-ső negyedére előírásba volt: összes egyenes állami adóösszege 1935983 K Befizetés a múlt hó végéig 806995 K Tényleges hátrálok 227988 K Csupán az elmúlt hóban befizettetett 636063 K Múlt óv hasonló időszakában befolyt 394775 K Ennélfogva az augusztus havi befizetés eredménye a múlt évi augusztus havi eredménynél 244288 K kedvezőbb. Hadmentessógi dijhátrálék 80217 K Erre befizetve a múlt hó végéig 1480 K Tényleges hátrálék 68737 K A jövedéki ágazatokban elért eredmény a következő: 1. Fogyasztási és italadóban 2. Szeszadóban 3. Bélyeg és jogilletékben 4. Söradóban 5. Dohányjövedékben ______ 25 918 K 36 f 4488 L K 83 f 71108 K 82 f 627 K 62 f 299296 K 15 f Összesen 441743 K 18 f Adófizetési halasztást csupán 2 esetben adott a pónzügyigazgatóság. A teljes ülésben a pónzügyigazgató csupán 2 adótörlósi ügyet adott elő s egy vadászati birság — behajthatatlanság miatt, előterjesztésére — elzárásra lett átváltoztatva. Mikler Sándor kir. tanfelügyelő jelentette, hogy az 1915—16. iskolai óv megnyitása iránt az intézkedések a vármegyére megtótettek. A vallás és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy nagyobb városokban és helyeken, illetőleg a középiskolákban az 1915—16. tanév csonkítás nélkül tartassák meg, kissebb helyeken azonban, ahol az ifjúságra mezei munkák elvégzésénél szükség van, csak az alsóbb osztályok megnyitása kötelező. Meg- nyitandók az iparostanonc-iskolák is, a nélkülözhetetlen tanoncok felmentése tekintetében, a helyi iskolai hatóságok hatásköre kibővült. A tanfelügyelő áltál előadott ügyek ma- gassabb és rendkívüli államsegélyek kérésére, egy tanítónő választásának jóváhagyására, s iskolai számadások felülvizsgálására vonatkoztak. A körösladányi községi óvónői állás betöltése céljából s a választás vezetésére, a kir. tanfelügyelő küldetett ki. Több izraelita hitközségnek a háborús állapot folytán előállott jövedelemcsökkenés miatt segély iránt benyújtott kérvényét, a bizottság az alispánhoz tette át. Dr. Zöldy Géza főügyész által előadott ügyek közzül felemlitendőnek tartjuk a Dávid János és társai gyulai lakosok felebbezósót, amelyet a gyulavárii képviselőtestületnek azon határozata ellen adtak be, amellyel a „bánomi kertekhez vezető mezei közös dülő-ut irányát megállapitotta. Mihály megörült a füstös gyerekeknek, kik egyszeriben stimoltak. Újabb üvegek jöttek, most már egy egész transzport. A cigány húzta, Mihály meg verte az asztalt, miközben teletorokkal nótázott. Vezette a kórust. Kórust, mert az egész násznépnek da- názni kellett Még a korcsmáro^pak is. Hogy a szünetnélküli hegedülésben a cigányok fáradni kezdtek, Mihály belekotort a kis lajbija zsebébe, s kirántott egy ötöst. — Bangóvá fizetők, — lobogtatta a cigányok felé. — Ma mindönkinek bangóvá fizetők ! Több ötös ugyan nem volt Mihálynál, csak az az egy. Az sem volt az övé. A jegyző adta neki azzal, hogy fogadjon kapásokat. De nem baj. Csak ötös az azért! — Mihály az asztalra tette a kék bankót. — Hadd csiklandozza a cigányok kapzsi szemét. Az idő már jól belehajolt az estébe, mikor Mihály belsejében valami titkos hang megszólalt. Olyan formát magyarázott, hogy elég. Az emberi természetnek is, meg a bugyellárisnak is. — Hm., a bugyeljáris ? — Abba ugyan egy árva picula sincs. — Pedig hát kitudja, hogy menny; lösz a kontó ? I — Hát még a cigányok ? Nini! Az ötöst szinte fölfalják a szemeikkel. — No nem falják föl. Nem. — Rendes ember az ilyen hitvány népekre nem vesztegeti a drága pénzt. Az egyszer bizonyos, hogy nem. Mihály nagy erővel rácsapott az asztalra, az asztalon levő bankóra, s összemorzsolva vasmarkában, elszántan zsebrevágta. Aztán ráripakodott a bandára : — Rlég a nótábu ! — Elég ! Összecsikorgatta a fogait. — Most má más mulatság követközik ! Kiegyenesedett, majd egy hirtelen mozdulattal a kardjához kapott, s a fényes pengét kirántotta. — Vért akarok látni! Vért ! Aztán hozzátette : — Olyan kedvem van most neköm, hogy muszáj embör vért látni 1 Hátát nekitámasztotta az asztalnak s a kardot megforgatta a feje fölött, miközben olyan ádázul villogtatta a szemeit, hogy az emberek egymás hegyén hátán törtettek kifelé az ivóból. Ki az ajtón, ki az ablakon menekült. Legelői a cigányok. Mihálynak módfelett tetszett a nagy riadalom s hogy azt fokozza, egy hatalmas kanyargással közibe vágott az üvegeknek. Ötször-hat- szor egymásután. Salamon a söntésbe szorult. Egy egész világért, — tele angyalokkal és seftekkel, — nem dugta volna ki a fejét. Mihály pedig invitálgatta is : — Gyöpre Salamon 1 Gyöpre ! Hogy Salamon nem jött, Mihály rohamot intézett a söntés ellen. Hátra curukkolt, majd előre toppant, mire teljes erővel belevágott az avult lécekbe. Ez időre az utca megtelt érdeklődőkkel. Esküdt ember is került. Jó Sándor, kit a népek biztattak : — Csináljon kigyelmed röndöt. . . — Egy szavába kerül. Jó János tekintélyének nagy tudatában peckesen bebillegett az ivóba, két karját összefonta a mellén — s erősen ráripakodott Mi- hályra : — Le a karddal! Úgy de ezidőre már Mihály egészen kifor- gatódott az emberi mivoltából. Az esküdtben uj ellenséget látott, olyan ellenséget, aki őt koman- dirozni akarja. Hm! Ellene fordult, s egy célirányos csapással akkora léket vágott a belső ember fején, hogy azon a halál egész kényelmesen bekukucsgálgatott. . . De már erre betelt a mérték. — Egyszerre tizen ugrottak be a nyitott ajtón, s Mihályt lefülelték. Kezét, lábát összekötözték, s aztán nagy triumfussal beszállították a községházára, ahol is bedobták a fáskamarába. Másnap reggel, hogy Mihály fölneszeit, — nem bírta sem a kezét, sem a lábát; ami magyarázható, mert azokon még mindig ott volt a kötél. Eleinte nem értette a dolgot. Mi történt vele ? Később aztán eszmélt: — A jubileum..,. Azonban még jó át sem gondolta a történteket, már nyijt az ajtó. Rendőr nyitotta. Az a. Egy valóságos rendőr. Még pedig ismerős rendőr. Kü András. Csákó a fején, kard az oldalán. Ugyanaz a kard, meg csákó. . . Eszerint ő el
