Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-27 / 26. szám
XLíVII. évfolyam Gyula, 1915 juuius ?V 96. szám. Előfizetési árak: Egész évre _ _ 10 K — f Fé l évre_ _ _ 5 K — f Év negyedre ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Városi tisztujitás. A világháború s a magyar nemzet élethalál harca közepette történt, hogy a választott városi képviselők fele részének és a még választás alá kerülő tisztviselőknek megbízatása lejárt és a törvény parancsolatja szerint a háborús izgalmakra való tekintet nélkül meg kellett ejteni a képviselők választását, ugyanigy meg kell tartani a városi tisztujitást is, amelynek idejéül a vármegye alispánja julius 3-át, tehát e hét szombatját tűzte ki. A háború kezdete óta az ország számos helyén voltak országgyűlési képviselő választások is, nem egy olyan kerületben, ahol normális viszonyok között a legnagyobb izgalmat keltő választási harc szokott megnyilatkozni. Most a küzdelemnek hire-hamva sem volt, mert pártok és választók hallgatag megállapodtak abban, hogy a kerület volt pártállásának megfelelő jelöltet választanak képviselőül közfelkiáltással, egyhangúlag, és eme megállapodáshoz hozzájárultak a legellentétesebb pártállást valló temperamentumos választók is és mint a tények bizonyítják, a választások minden helyütt ellenjelölt nélkül történtek meg. Reméljük, hogy ami a szenvedélyeket leginkább felszító országos képviselő választásoknál történt, ugyanez történik majd Gyula városa szombati tisztujitásán is, reméljük annál is inkább, mert a pár bét előtti városi képviselőválasztások is; a harmónia jegyében, a legkisebb izgalom nélkül folytak le, de reméljük azért is, mert a heves lefolyású tisztujitásnak, a háború izgalmaitól el is tekintve, normális viszonyok között sem volna városunkban sem személyi, sem tárgyi jogosultsága. Mi amellett, hogy az önkrományzati jognak és az önkormányzati jog egyik legértékesebb biztosítékát képező tisztviselőválasztásnak, különösen a városoknál, őszinte hívei vagyunk, sohasem hunytunk és most sem hunyunk szemet annak tagadhatatlan hátrányos oldalai fölött sem. Tudjuk, hogy a legkötelességtudóbb és a hivatali magaslatán álló legjobb tisztviselő sincs teljesen biztosítva a legkülömbözőbb szempontokból formálódó hangulatok ellen, mert gyakran kötelességének törvényszerű gyakorlásával kelt maga iránt ellenséges érzületet. De Gyula város képviselő testületé, vagy legalább is annak túlnyomó többsége, ugyancsak évtizedes tapasztalatok szerint fényes bizonyságot nyujtott róla, hogy egyik vagy másik kötelességtudó és lelkiismeretes tisztviselő megbuktatására megindult áramlattal mindenkor szembe száll és a tisztujitások alkalmával állásukra pályázó tisztviselőit tisztükre nagy többséggel újra s újra megválasztotta. A pályázati batáridő junius 30-án jár le. Nincs tehát módunkban a választást megelőzőleg egy héttel sem határozottan megírni, hogy a választás alá eső állásokra a régi tisztviselőkön kivlil más aspiránsok is lesznek-e ? De akár lesznek ilyenek, akár nem, nemcsak reméljük, hanem hitüuk és meggyőződésünk, hogy az eddigi tisztviselők, élükön dr. Lovich Ödön, a város hervadhat- lan éredmü polgármesterével, küzdelem nélkül, mint ujonan megválasztottak továbbra is a város közügyeinek szentelhetik munkájukat, tevékenységüket, amellyel minden elfogulatlan polgár nagyjában és egészben meglehet és meg is volt elégedve. Ismételjük, hogy teljesen normális viszonyok között sem volna jogosultsága, hogy kötelességteljesítő tisztviselők, akár irigység, akár gyűlölködésből keletkező tömegáramlatoknak áldozatul dobva, megszolgált kenyerüktől megfosztassanak; a nemzet mostani élet-halál harcában pedig nemcsak lelketlen- ség, hanem valóságos hűn lenne a városi közérdek ellen egyetleu-egy tisztviselőt is, eddig elfoglalt állásától és tisztétől elvonni, mert a ma s a közeli jövő ha valaha, akkor éppen most parancsolólag követeli, hogy a közügyek vezetése, további vitele a legsulyoTÁRCA. Muszkaijesztö. Irta: Péczely József. Öreg Kecskés János afféle 48-as időket élt parasztikus ember. Nem vett ugyan részt a nagy forradalomban, hanem csak úgy átélte. Akkor még olyan kantusos gyerek volt. Iskolába járó. Az is ábécés. Tizenöt-husz tanya tartott fenn egy-egy iskolát, melyben valamelyik Írástudó magyar tanitóskodott úgy télen át. Tojás, hurka, kolbász, miegymásért. Jó volt az akkor ! De milyen jó ! A miegymások is, meg a tanitás is. Egy kis irás, olvasás, szám................Épp hogy a numerusokon el lehessen igazodni. Azután meg a hivatalos Írásokon, melyekkel az urak hébe-hóba meglevelezik a szegény embert. Adó, birság, tanuzás . Az öreg időtlen-idők óta a tanyán él. Van annak már hetven esztendeje. Kereken éppen hetvennégy, de azért még ma is emlegeti: — Hej, embörök! Amiko’ a muszkák nálunk jártak ! Ez akkor volt. Régesteien régen. Azonban ni, ma is úgy van. Nem ugyan egészen úgy, de olyaténképpen. Vagyis a muszkák itt vannak a mi szép hazánkban, de mégse nálunk. Ez nagy különb-ég ! Azonban még nem is egészen igy áll az ügy. Voltaképen a muszkák csak be akarnak jönni. Ez az. így foszlitják a szó-beszéd során. De az újság is igy irja. A „Kis Képes“. Szándékoznak. A jó " alföldi róna nehéz szaga, vagyis a szivelősen termő föld huzza őket. Ennek irányában törekednek olyan rémisztő nagy erővel. Ami magyarázható. Patkós Varjú Gáoor például szentül meg van győződve, hogy a föld huzza őket. Ki is mondja egész áperte : — Csak ide vágyakoznak azok Szöged tájékára! Hát az ilyen véleményre nem igen eshetik kádencia. Ami igaz, igaz. Csak épp ott ágazhatnak el a meggyőződések, hogy hát, vájjon hát sikeredhetik-e nekik ? A legtöbb ember bizakodik : — Ott vannak a gyerökök, a sógor, a vő. Hát az igaz. Ellenben öreg Kecskés Jánosnak már sokkal vékonyabb a hite. Szemei elé elláthatatlan sűrű sötétségekből álló felleg borul. Fekete, ta- ralyos ormokkal, melyekben apró fényes csillagok villognak. — Hogy ide? Még elgondolni sem tudja a maga valóságában azt az irgalmatlan szerencsétlenséget, nemhogy kimondani. Csak érzi a rettenetes lelki fájdalmakat, melyet a kimondott szó okoz. — Ide ? Ez pedig attól van, hogy az öreg lelke mélyén kétkedések vannak. Alapjában ugyan ő is meg van győződve, hogy képtelenség. Száz meg százezer magyar áll a gránicon. De hát senki sem tudja a jövőt Senki. Mert hátha a jó Isten mégis ránkméri a nagy csapást, sok bűnözésünk miatt Ez az, hogy sokat bünöződ- tünk. Minden nap. Az öreg révedező szemei előtt hirtelen megjelenik a maga egy tagban álló húsz kis hold földje. Egy egész kis Kanaán. A füszegi rész felől zöld bársonytenger. Csak valamikor telelt igy az élet ! Mellette az ugar. Abba kukorica jön. Az nem csalja úgy a gazdát. Még szigorú nyáron is juttat valamit. A tanya mellett meg az árpa-vetés. Nincs ugyan még a földben, de azért ilyen esetben lehet azt látni. Még a száradó toklász zizegését is hallani. Olyan a jó hatsoros. A kettőst is divatozzák ugyan, de az ebbe a földbe nem kerül. Addig nem, mig öreg Kecskés János a gazdája. Egy nap, két nap. Az emberek mindjobban dünnyögték: — Má’ Szigetig gyüttek ............Má’ Bánfá ig. . . . A „Kis Képes“ is ejtett el egy-két szót. De hát az egyse szentirás. Vagy igaz, vagy se. — No, majd a tanító ur. . . Az öreg igy elmélkedik : — Az mögmongya. Való, hogy olyan ember is ritka határban terem. Furt tanul. Mindig a bötü, könyvbéli mög ujságbéli. No de ki is érti magát mindenből. Majd erre is rámutat. Csak kérdezni kell. Az öreg fel is kérdezi úgy alkalmilag : — Csakugyan bégyünnek ? Azonban a felkérdezés nem megy olyan könnyen. Előbb a jó szérűnek is ágyat vetnek. Kiszemelik. Körüljárják. Megdeputálják Itt is egyugyanazonképen. Előbb az egészségügyi kérdések vetődnek tel. Majd a környülállások. Csak azután jön a nehéz sor. A haza. Vagyis a föld. Ezen a széles nagy tagon már fel lehet tenni a Ijapianls mai szárast © oldal.
