Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-27 / 26. szám

3 Békés 1915 junius 27. sabb viszonyok között kipróbált kezekbe le­gyen és maradjon letéve. Ez és csupán ennyi az, amit a városi tisztujitás előtt szükségesnek tartunk el-' mondani. Tanügy. A gyulai áll. polgári leányiskola az Erdélyi Sándor úti bérházból elköltözött; az igazgatói iroda julius hó elsejétől a régi helyén, az iskola épületének I. emeletén van. A gyulai róm. kath. népiskolák évzáró vizs­gálatai e hét első napjaiban teljesen befejeztettek. A háborús állapot az oktatás menetében semmi lényegesebb zavart nem okozott, a tanítás meg­szokott módon és keretben folyt. A tulajdon- képeni kényszer szünetelés csak egy hónapra ter­jedt, mely idő alatt a belvárosi iskola tartalék­kórház részére volt lefoglalva. A gyermekek az egész előirott tananyagot elvégezték és kellő szor­galmat — sőt talán a szokottnál nagyobbat fej­tettek ki. A női kézimuka oktatás sem szenve­dett semmi hátrányt, ami az irgalmas nővér tanító­nők érdeme, kik fáradságot nem kiméivé buzgón fáradoztak annak szakszerű művelésében. A raj­zok és Írásbeli dolgozatok színvonala sem csök­kent, a tantárgyak közül kimagaslott a tanulók otthonossága a földrajzban és a térképeken való gyakorlott jártasságuk. Gylilaváros női kereskedelmi szaktanfolya­mának ez évi értesítőjét is az intézett eddigi agi­lis igazgatójaMérey Gyula állította össze. A négy év óta fönnálló kereskedelmi szaktanfolyam e tan­évben, mint minden iskola, szintén sok hányatta­tásnak volt kitéve a háborús állapot miatt, bár mint az értesítő első cikkéből megtudjuk, az in­tézet vezetősége mindent elkövetett, hogy a ta­nítás fennakadást ne szenvedjen. Ez jórészben si­került is. A növendékek a tanév alatt alig veszí­tettek egynéhány órát. A tanév október 1-ón kezdődött s tartott egész í. hó 24-ig, amikor is a vizsgálatra jelentkezett 23 tanuló mind képesí­tést nyert. Három=jeles, kilenc=jó és tizenegy= elégséges osztályzatot kapott. A beiratkozott 26 tanuló közül 15 volt helybeli, 6 megyebeli és 2 más megyebeli. A jövő tanévi beiratások szeptem­ber hó 1., 2., 3. és 4-ik napján délutánonként 3—5 óráig tartatnak a tanfolyamnak Károlyi Sándor-utca 6. szám alatt levő helyiségében, esetleg az igazgató Bonyhádi utca 4, szám alatt levő lakásán. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1915. év 3-ik évnegyedére. Tisztelettel kérjük mind­azokat, akiknek előfizetése lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czim alatt küldendő be. Az egyházmegye köréből. Gróf Széchenyi Miklós váradi püspök az egyházmegye lelkészi karában a következő változásokat rendelte el. Az ujjonnan szervezett gyopárhalmi plébániára Kraj- mk György zilahi segédlelkészt, szarvasi plébá­nossá pedig Fetzen József papnevelő intézeti spirituálist nevezte ki. Pezderka Sándor békési segédlelkészt nagyváradolaszi segédlelkésszé, La- vatka József orosházi segédielkészt Békésre, Dráveczky Zsigmond segédlelkészt Debrecenből Békéscsabára, Csernus Istvánt Békéscsabáról Debrecenbe helyezte át, végül Papp Endre uj- misés áldozópapot orosházi segédlelkésszé ne­vezte ki. A képviselőtestület alakuló közgyii les e Gyula város képviselőtestülete a junius 7-én meg­ejtett uj képviselő választás után, junius 24-én délelőtt 10 órakor tartotta meg a törvény köve­telményeinek megfelelőig alakuló közgyűlését. Ezen az ülésen Ambrus Sándor alispán elnökölt és mintegy 65 képviselő jelent meg. Az alispán szép megnyitó beszédében megemlékezett had­seregünk és hü szövetségesünk katonáinak ör­vendetes sikereiről, amelyeket csak a közeli órákban gazdagítottak Lemberg visszavételével. Kérte, hogy ez a dicső fegyvertény, amely mind­annyiunk hálájával találkozik, a jegyzőkönyvben is megörökittessék. Utal az összetartás és együtt­érzés nagy szükségére és rámutat, hogy az ujon­kérdést, még pedig olyan formán, mintha az csak úgy történetesen vetődne fel. — Igaz-e az, hogy a muszkák átlépték a határt ? A tanító arca elborul. Most azután már ne is szóljon. Minek ? Azonban a tanító azért csak kimondja: — Igaz. Bejöttek. . . . De vigasztalásként hozzáteszi : — Egy két kilométert. . Az öreg előtt azonban az már nem számos, hogy egy talpalatnyit jöttek-e, vagy egy napi­járót. Csak az a fontos, hogy bejöttek. Lehorgasztja a fejét. Majd meg nagy hir­telen felveti : — Hát a mi katonáink akkor hol vol­tak ? — Ott — Oszt mégis begyüttek ? — Be. — Hát a hogy lőhet ? A tanító megejtegeti a fejét: — Sokan voltak. Tízszer annyian, mint a magyar katonák. Az öreg értetlenkedik : — Oszt mind e’pusztultak ? — Nem — Hát? — Visszavonultak. — Mögretiráltak a muszka előtt? — Sokan voltak. Az öreg hallgat egy ideig. Hümmög, mi­közben a bajusza alá dörmögi: — Féltek. . . Majd kireperálja a szót: — Vagyhogy mégse magyarok voltak. Rázogatja a fejét. — Nem is löhetséges. Nem, mer’ a ma­gyar embör a fölgyit nem engedi 1 A tanító vigasztalja: — Nono ! Azért még nem vagyunk any- nyira ! Csak szembe nézünk velük ujfent. Az öreg Kecskés azonban nem vigasztaló­dik. Hiába a tanító minden beszéde, de a biza­kodóbbak szavára se ad. Beszéd, beszéd. Lelke körül a sötét fátyol érintetlen marad. Bármerre térül-fordul, gyüsménkedik, nem találja helyét. Körül-körül járja a húsz kis holdat, egy egész hosszú élet takargatását, miközben nagy elhatá­rozás érlődik meg a belsejében, Felmegy a muszka elé. Egész a Kárpátokig. Ott elébük plántálja magát. Ha még annyian vannak, akkor is. Oda áll s megmutatja, hogy van még magyar ember a világon. Eltökélte magát. Bement a kamarába s a nagy fejszét szem­ügyre vette. Kézbe fogta. Megemelgette. Egy tuskóra lesújtott. Azután megrázta a fejét. — Nem jó. Nehéznek találta. Innen az istállóba nyitott. Szétnézett. Egy vasvella állt az ajtó sarkában. Megfogta. A vella hegyét benyomta a földbe. Ránehezedett. A nyél engedett. Megropogott. — E se jó 1 Ellökte magától. Az istáló mestergerendája alá volt akasztva a kasza. Az öreg amint meglátta, megvillant a szembogara. Keményfa, erős-acél. .. . — E’ má’ töszi ! — dünnyögte. nan alakuló képviselőtestületnek rövid napok múlva első feladata lesz a város tisztikarának megválasztása, amit bizonyára sikerülni fog a város közérdekének legmegfelelőbb módon ke­resztülvinni, A város tisztviselőinek egy részét a kötelesség a harcmezőre szólította, ők nem le­hetnek személyesen jelen a választáson, de a képviselőtestület bizonyára nem fog megfeled­kezni az ő érdekeik figyelembe vételéről sem. Az éljenzéssel fogadott, hatásos megnyitó után felolvastatja a most megválasztott 38 uj bizott­sági tag névsorát, akikből a régi tagok és viri- lisekkel együtt, a képviselőtestületet megalakitott- nak jelenti ki. A jegyzőkönyv hitelesítők kijelö­lése után a közgyűlés véget ért. Felebbezós. A Gyula városában e hó 7-en megtartott képviselőtestületi tagválasztások ellen, a törvényes határidő alatt csupán egy felebbezés helyesebben panasz nyújtott be és pedig a har­madik kerületben első póttaggá megválasztott Körösladány Péter választása ellen. A panaszt Révész Ignácz gyulai lakos adta be. A törvény értelmében, a választási eljárás elleni panaszok elbírálására a 4 tagból álló városi igazolóválaszt­mány illetékes, amely .a vármegye alispánjának elnöklete alatt tárgyal és határoz, a hozott hatá­rozata ellen a közigazgatási bizottsághoz van felebbezésnek helye, ennek határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz lehet panasszal élni. Gyulaváros tisztviselőinek megbízatása e hó végével lejár, ennélfogva az uj választás meg­tartása iránt kell intézkedni. A vármegye alis­pánja a tisztujitás határ napját julius hó 3-ik napjára tűzte ki és felhívta a polgármestert, hogy a képviselőtestületet az említett napra d. e. 9 órára hívja össze. A választást a vármegye alispánja fogja vezetni. Bereg vármegyének, hozzánk megküldött határozatából kitünőleg az alsóvereczkei járás összes községeinek képviselőtestülete egyhangú­lag kérelmezte egyházi s közigazgatási felsőbb hatóságánál, tegyék nekik lehetővé, hogy a tem­plomaikban magyarul imádkozhassanak, hogy gyermekeiket az iskolákban magyarul tanítsák, továbbá, hogy a naptár egyesítés mielőbb meg legyen és végül, hogy ne nevezzék őket kis oro­szoknak vagy ruthénekn, hanem görög katholikus magyaroknak. Bereg vármegye az említett járás községeinek hazafias elhatározását a legnagyobb Egy éjszaka az öreg Kecskés János eltűnt a tanyáról. Hova lett, hova nem, senkisem tudta. Mintha csak a föld nyelte volna el. Az emberek már. le is tettek az életéről. — kubikba esett, vagy valami farkasverembe, — amikor úgy jó két hét múltával haza vetődött kiegyenesített kaszával a vállán — No öreg ? — kérdezték az emberek. Kecskés János jó kedvre derülten, moso­lyogva húzogatta a kajla bajuszát, miközben fel- felvetegette a fejét s hunyorgatott a szemeivel. Az emberek kíváncsiskodtak : — Hun járt kend ? — Hun ? — No . .. — A muszkára ! — Csak nem .. ? — De. S azután az öreg elmondta egész áperte, hogy biz ő végképen eltökélte magát. Elibe áll muszkának s történjen bármi, de visszafordítja őket. Vagy maga is odapusztul. Azért nem szólt senkinek a szándékáról, nehogy lebeszéljék. Akadékoskodjanak Lám, jóra vált. . . Majd a kaszáját mutatta meg: — E hun-e ! Többet ér a rossz puskánál ! Megemelgette, megforgatta s szépen vissza­állította az ajtó sarkába. — De hát. . . S legyintett a kezefejével, miközben nagy magabizakodva vetette fel a fejét. — Nem mert bévárni az örög fajzatja ! — Még jóformán Miskolc alá se értem, má vissza­takarodott abba a görbe hazájába.

Next

/
Thumbnails
Contents