Békés, 1915. (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-06 / 23. szám
XLVII. évfolyam Gyula, 1015 j un ins 6 33, szám. ElMcetéat árak: Egész évre ........ 10 K — f Fé l évre... ... _ 5 K — f Évnegyedre ... ._ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap Szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterel, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Przemysl bevétele után. A mikor seregeink győzelmet győzelemre 'aratnak, a mikor a magunk erejével és Isten segítségével diadalmasan hordozzak végig fegyvereinket az ellenségtől viszavett teriile ten: egy egész közvélemény lesi a láthatárt, vajon szaporodni fognak-e ellenségeink ismét ? Az olasz hitszegés felháborító utálatát le sem győztük s már szét nézünk : van-e még pénzzel megvásárolható náció ezen a földrészen, a melyet a kapzsiság elleneink táborába terelhet ? És ha van, lesz-e erőnk még egy uj ellenséggel megküzdeni ? Jogos az aggodalom. — így is, úgy is. — Először az ellenségeink sokasága miatt. A mi oldalunkon négy nemzet: a magyar, az osztrák, a német és a török küzd. De ez utóbbit is részben mi látjuk el technikailag. Ellenünk bét nemzet esküdött össze: az angol, a francia, a belga, az orosz, a szerb, a montenegrói és az olasz. Közöttük az orosz óriási birodalom 160 millió lakosával. S az ellenségek háta mögött még a csendes társ : Amerika is ott van, a hót ellenség számára háborús felszerelést szállító, üzleti alapra fektetett »semleges«-ségével. De azután még nem elég, hogy sok az ellenség, hanem ott a másik aggodalom : minő ellenség ? A saját nagyságától megszédült orosz, telhetetlen falánkságával, csillapithatlan éhségével, olthatlan vágygyal a fekete-tengeri kijáratra, merényletek által mérsékelt politikai és lelkiismereti zsarnokságával, kémekkel, tőrrel, pokolgéppel dolgozó diplomáciájával. Az angol! A ravasz képmutató, a ki az egyenességet soha nem ismerte, csak bujkált, bujtogatott, másokat uszított egymásra és a veszekedők bőrén és zsírján hizlalta ki magát dölyfös hatalommá, s e kétes eredetű hatalom takarója alatt megtöltött pénzes zsákjából markolja elő aranyait, hogy nemzeteket vásároljon, melyek ő helyette verekedjenek. Az olasz brigantiról, a melyiknek »hü szövetséges« létére volt arca nagy területeink és egész tengerpartunk elrablását kikötni semlegessége fejében, — ne is beszéljünk. Száz éve múlt, hogy Napoleon az olasz hadjáratban megvívott Ausztriával, melynek seregeit megverte, Lombardiát elfoglalta s már osztrák területre lépett, mikor győztes hadvezér létére maga ajánlta fel a békét Károly főhercegnek. De akkor becsületesen verekedtek a nemzetek. Élet-halál harcot vivő államot nem támadott meg orvul szövetségese, s az államférfiak, fejedelmek, királyok nagy nemzeti érdekekért, államférfid belátással indítottak háborút. A mi ellenségeink harci indulatait a terrorizmus, de főként a pénz, a kapzsiság mohóságának sűrű szállal hálózzák he. Ez Megjelenik minden vasárnap. alantos indulatokat csak a kemény verés oltja ki. Ezekkel tehát verekedni kell a végsőkig. Verekedünk tehát és bizunk a végleges diadalunkban, mert nincs okunk aggódni. Mire épített a háború kezdetén a hármas ellensége? szövetség ? Az orosz hengerre. Mert csak az orosz tömegekben bíztak mindannyian, hogy ellenállhatatlan zuhatagként fogják elseperni a uémet-osztrák-magyar szövetség államait. Nem legyőzni, mert arra nem is készült az orosz. Hanem elárasztani a mi területeinket, mint a hogy a gátját szakított árvíz önti el a termő föld végtelenjét. Ennek az áradatnak gátját szabtuk, a tömegeket szétvertük, megsemmisítettük, elfoglaltuk, visszaszorítottuk. Most özönlik, a mi megmaradt, csüggedve^ futva, fegyvertelenül vissza a hazájába. Ha az a legha’almasabb, az elemek erejével dicsekvő ellenfél le van verve, hol, merre van még ellenség, a melyiktől fóluünk ka»* ene ? A vadak színes csapatai talán a nyugati harctéren ? Vagy a végkimerülésben vonagló francia, a ki 16 éves gyermekeket küld a frontra ? Az olasz ? melynek várak egész láncolatát kellene nehéz vóráldozatok- kal megostromolni, az Alpeseken átvergődni vagy flottáját a buvárhajóknak és aknamezőknek neki vinni. Prsemysl a mienk, nemsokára Lemberg TÁBOA. A hadegészségügyi kiállítás tanulságai. Irta: Lukács György.- (II. Folytatás.) Azt az erőpróbát, amely abban áll hogy a nemzeti élet menete háborús időben is lehetőleg rendes mederben maradjon és functionalis zavarok elő ne álljanak, mi is derekasan megállottuk. Ennek az erőpróbának egyik bizonyítéka ez a kiállítás is, ez a kiállítás, amely normális békés időben is igen jelentékeny kulturális alkotás lett volna Az időpont nem alkalmas voltának ellenvetését annál kevésbbé fogadhattuk e1, mert ezzel az ellenvetéssel homlokegyenest mi azt a nézetet vallottuk, hogy éppen most, épen a háború kellős közepén van szüksége erre a kiállításra a nemzetnek, sőt még sokkal jobb lett volna, ha előbb, a háború elején hozhattuk volna azt létre. Alig van valaki ebben az országban, akinek egy vagy több nagyon közeli hozzátartozója ne lenne a haretéren. Mindezeknek az aggodóknak megnyugtatására — mert hiszen ki ne aggódnék hősi hozzátartozójáért ? — szolgálhat-e valami nagyobb mértékben, mint az. ha szemléltetőleg mutatjuk meg, hogy mily messzemenő gondossággal, mily átgondolt rendszer sze rint van kiépítve a szerves intézkedések összefüggő láncolata, melyek mind arra tendálnak, hogy hadba vonult véreink egészsége lehetőleg meg óvassék és sebesülés avagy megbetegedés esetén a gyógyításra, valamint a munka és keresetképesség visszaállítására minden emberileg lehető megtörténjék ? Egy ilyen kiállítás, mely kézzel foghatólag bizonyítja azt be, hogy tudás, szeretet és éber csel kvés őrködik hadba vonult véreink drága élete fölött, nagyon alkalmas arra, hogy megnyugvást keltsen a szeretteikért aggódók lelkében és biztatásul szolgáljon azoknak az újabb és újabb csapatoknak, melyek a haza földjéről az ellenség ellen vonulnak, hogy a haza, melyért ők éle'töket feláldozni hajlandók, gondos szere tét!el éstetileges segítéssel kiséri minden léptöket. De nemcsak a hadbavonultaknak, hanem az itthonmaradottaknak szempontjából is fontos az ilyen kiállítás megnyugtató hatása. Mert hiszen a fertőző betegségek terjedésére soha nagyobb alkalom nem volt, mint most, amidőn a fél világ ádáz háborúba van keveredve s a hadba vezényelt nagy tömegek a fertőzések to vaterjeszté éré olyan alkalmat szolgáltatnak — aminőre talán nem volt eset az emberiség történelmében. A nagy tömegekben való együttélés mindig alkalom a fertőzés tovaterjedésére. Most pedig sok millió harcos küzd egymással az egészségre legpusztitóbb s az óvakodásra legalkalmatlanabb viszonyok között. A küzdő csapatok a belföldről egészülnek ki, folyton összeköttetésben vannak a belfölddel a lövészárkokban harcolók és az itthonlevők folytonosan cserélődnek, aki ma künn van, holnap visszajön és fordítva : mennyi ezer és ezer módja van tehát annak, hogy a fertőző betegségek behurcoltassanak és az itthon maradt népesség soraiban gyilkosabb aratást vigyenek végbe, mint aminő pusztítást az ellenséges golyók okoznak a harctéren küzdők soraiban ! Ez a ki •llitás a fertőző betegségek tova terjedése ellen való védekezésnek minden tudnivalóját népszerű formában szemiéltetővé teszi, megismerteti, tehát szinte minden egyes polgárt felfegyverez a fertőző betegségekkel szemben való ellenállásra. A háború egész égügyére vonatkozó kiállítás soha annyira nem időszerű, mint most, a háború kellős közepén Mert egyfelől megnyugtatóig hat az itthon marádt népességre atekin- tetben, hogy hozzátartozóik egészségének, testi épségének megóvására megtörténik minden, ami emberileg lehetséges, mert másfelöl az itthon maradottakat megtanítja a fertőző betegségek ellen való okos védekezésre, beléjök oltja azokat a tudnivalókat, amelyek különösen háborús idődén — amidőn a fertőzések terjedésének alkalmai meghatványozódnak — rendkívül fontosak, de amelyeknek később is, életük egész folyamán nagy hasznát vehetik. Hozzá kell venni mindezekhez azt, bogy a Xja.p’u.nlc mai száma, © old.a.1. t
