Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-11 / 2. szám

Békés

1914 január 10.

2

Községi elöljáróságok választása.

A vármegye községeiben az elöljárói választások ezen a héten majdnem kivétel nélkül megtartattak.

A választások általában rendben, minden zavaró incidens nélkül folytak le és nagyobb hullámokat csakis egyes községekben vetettek.

Igen érdekes volt az elöljárói választás Békésen, amelynek eredményét egyébként már közöltük, ahol két napon át és pedig az első napon délelőtt 10 órától éjféli 1 óráig, másnapon pedig délelőtt 9 órától délután 1 óráig tartott. Mezőberényben szintén éjféli 1 órakor ért véget a választás. Ezzel szemben Köröstar- csán délelőtt 11 órakor, vagyis egy óra alatt meg voltak választva az uj elöljárók.

A békéscsabai előljáróválasztás eredménye, a megtartott képviselőválasztásnak a parasztpártra rosszul végződött eredménye után nem volt meglepő, illetőleg előre volt látható, ho^y a parasztpárti elöljárók majdnem mind ki fognak maradni, minthogy a képviselőtestületben többségre jutott nem parasztpárti, bár túlnyomó részben egyébként földmives tagok, a parasztpárti elöljárók legnagyobb részét nem is jelölték.

Békéscsabán különben a választások iránt szokatlan érdeklődés mutatkozott, amennyiben a választási aktusban több mint ezer választó vett részt. A bíróvá megválasztott egyén nagy általános többséggel jutott a bírói székbe ; a választással a róm. kath. vallásu lakosság régi óhaja teljesült, mert 40 év óta először lett róm. kath. vallásu bírája a községnek. Szavazás csak a bírói s albirói állásra történt, a többi állások felkiáltás utján töltettek be. A választások eredménye egyébként a következő :

Békéscsaba.

Petrovszki S. Mihály, biró.

Veress András, albiró.

Erzsébethelyi albirói állásra Kovács Pál.

Gerendási albirói állásra Kesjár D. János.

Laurinyecz Ádám, gazda (uj).

Zahorán György, esküdt (uj).

Lipták 3. András esküdt (uj)

Áchim János » (uj)

Lipták P. György » (uj)

Csepregi Pál » (uj)

Vozár Mihály » * (uj)

Mázán Pál » (uj)

Zelenák Mihály » (uj)

Furák György » (uj)

Holecz Libent György esküdt

Bottá D. György »

Ancsiu R. Adám »

(uj).

(uj).

Galli Mihály, főpénztárnok.

Zahorán Mihály közgyám, (a volt közgyám, Hrabovszki Pál nem is jelöltetett). Filipinyi Samu, tanügyi esküdt.

Such András, katonaügyi esküdt (uj). Kliment Mihály, vásárügyi esküdt (uj). Leszkó János, gyámügyi esküdt.

Békéssé tuson.

Hajdú Ernő, biró.

Cseszkó József, albiró.

Arany Tóth Mihály, pénztárnok. Matók Sándor, közgyám.

Sipter Imre, esküdt.

Lengyel Mihály »

Cs. Nagy Imre » Kóródi Péter »

Tótkomlós.

Motyovszki János, albiró.

Pipis Pál, közgyám.

Lehóczki Pál, pénztáros.

Karkus István, ellenőr (.uj). Benyó Mihály, gazda.

Tuska András, esküdt.

Frankó Istán » (uj).

Kusznyák György » (uj).

Gyurkovits György » (uj).

LehóczTi Pál » (uj).

Matajsz Mátyás, malomgazda (uj). Budai Pál » (uj).

Dobos.

Kovács Gergely, biró (régi).

V. Szabó Mihály, törvóuybiró. Balogh A. Mihály, pénztárnok.

Puskás Á. Mihály, közgyám.

Sz. Komlósi Péter, gazda.

Szilágyi M. István, gátbiró esküdt. Gyenge Lajos, I. esküdt.

A. Szabó Ferenc, II. esküdt.

Buzi P. Sándor III. »

K. Tollai Mihály, végrehajtó.

Gyulavári.

B. Bálint Antal, biró (régi).

Kun Gábor, törvénybiró.

Széles Mátyás, közgyám.

Túri Gábor, pénztárnok.

K. Dandó Sándor, I. esküdt (adószedő). Megyeri Mihály, II. »

Ifj Dandé Sándor, III. »

Nagy Gy. János, IV. »

Csorvás.

Zalai Antal, biró.

Id. Sebestyén István albiró.

Sánta Jtzsef, közgyám.

Farkas János, községi pénztárnok. Petrus Mihály, állami pénztárnok.

Bus András, fizetéses esküdt.

Farkas István » »

Menyhárt Pál, tb. esküdt.

Góg G. Péter » »

Gádoros.

Jenei János, biró.

Brachna János, albiró.

Körtvélyesi Lajos, pénztárnok.

Adorján István, adószedő esküdt.

H. Tóth István, utadószedő esküdt. Jancsó János, közgyám.

Dér Sándor, kijáró esküdt.

Petemák György, kijáró esküdt.

Köröstarcsa.

Puskás László, biró.

Pardi János, albiró.

Kozma Imre, gazda.

V. Puskás László, közgyám.

Makai Antal, pénztárnok.

Gulyás Imre, állami adószedő.

Vajda Ferenc, felügyelő esküdt.

Pásztortüznél.

Irta: Somogyi Imre.

Mikor a nesztelenül elközelgő csendes alkony szürke palástját leteriti az álom keblére szenderült föld arcára s körpályát futó égitestek jelennek meg ezüstös fényeikkel a felhőtlen égboltozat kék tengerén, hegyek lábainál, vagy a nagy alföldi rónán, pázsitos kaszálók tisztás helyein piros fény lobban fel, mint jelzőlámpa a tenger hullámai között.

Aki nem tudja mi ez, megdöbben, s valami babonás félelem száll szivébe. Lidércre, földalatt lakó szellemre gondol mindjárt és a jó Isten védelmébe ajánlja magát.

A mi népünk jól ismeri már e lobbanó fény eredetét. Tudja, hogy nincs abban semmi boszorkányság. Egyszerű, keyés igényű pásztoremberek tanyáznak ottan, s róluk nevezték el azt a fellobbanó fényt pásztortüznek.

Valamennyi pásztora van a határnak, itt ad egymásnak találkozót. Mikor az est leborul a mezőségre s a virgonc állatok csendesen, egy helyen maradva legelésznek, azok a napbarnított arcú, izmostestü pásztoremberek, kik naphosszat szótlanul — legföljebb csöndesen nótázgatva vagy furulyázva — ballagnak nyájaik után, halk fuvalom- szerü gondtalanságba merülve, összegyülekeznek, hogy megbeszéljék a nap eseményeit

Nem járt ez iskolát talán egy sem, s talán azt sem tudják: mi fán termett a betű, hanem azért nékik is megvan a maguk irodalma. Az igaz, hogy nem papirosra nyomott szép betűkről olvassák le,^hanem azért mégis csak irodalom az!

Érdekesnéi-érdekesebb történetek maradnak ajkaikon fiuról-fiura Rendesen az öregebb pásztor az előadó s a többi mohón szívja magába a minden cikornyázás nélkül, őszintén és magyaros észjárással előadott esetet, mely az idő elhaladtával is friss emlékezetben marad.

A tűz piros nyelve magasba lobban. A pásztorok subáikra heveredve bámulnak bele az izzó parázsba. Körül, a lapos térséget méltóságos csend karolja át. Csak néha zavar bele a vadászó bagoly kellemetlen kiáltása.

Bodor füst kavarog fel a rövidszáru cseréppipából, összevegyülve a siránkozó nyers galy kesernyés füstjével. Mozdulatlanul szipákol mindenik, tisztességtudással várva, hogy az öreg pásztor törje meg a csendet.

— Ahun ni! . . . — rikkant fel a magasba mutatva. — Megint leszaladt egy csillag! Láttátok? . . . Szent igaz, amint Siró János a nevem, hogy most is egy szép asszonynak lett szomorú vége

Valamelyik nyalka pásztorlegény megsodo- rintja erősen kikent bajuszát, tüzbe meríti pipáját s egyet köhint.

— Hát nem hiszed ? — fordul felé az öreg, aki a köhintésből is értette a szót.

— Miért ne hinném ? Meghalhatott biz’ ott tiz is egyszerre! Ölég nagy ez a széles világ !

—■ Soha! Mikor egy csillag lefut, akkor csak egy ember élete aluszik ki, még pedig erőszakos halállal. Azért fut le a csillag oly sebesen ! Mit ér- - tesz te ahhoz, gyerek ?! En tudom, mert ismerem a csillagok járását! . . . Akkor is igy volt, mikor az Aranyhaju Sára olyan szerencsétlenül járt )

— Beszélje el, bátynm ! — nógatták a többiek.

— Mit beszéljem ? Az ugyan nagyon szomorú história No de legyen, ha úgy szeretnétek hallani !

. . . Még akkor a Szakmáry uraságnál legé- nyeskedtem Kásás Mihály számadó mellett. A híréből hallhattátok, hogy milyen erős, megtermett ember volt. A nyájára törő csikaszt megragadta

puszta kézzel s addig verte a földhöz, mig ki nem lehelte páráját.

Szerette is az uraság nagyon, mert jobb keze volt. Az ispánját nem becsülte annyira, mint a Mihályt. Értett minden ügyes-bajos dologhoz Jól is ment a sora, mig az első felesége élt, mert az igen takarékos egy teremtés volt. Kétszer is a fogához verte a garast, mig egyszer kiadta Hanem hamarjában meghalt a szegény teremtés Gyönge volt az istenadta, mint a lecseppent harmat. Azt mondták a doktorok, hogy a levegő nem használ neki. Mintha bizony szegén}'’ embernek lehetne válogatni a levegőben ! . . .

Kásás Mihály nagyon sajnálta s megesküdött a sírjánál, hogy többet sohasem fog megházasodni. Elég bolondul tette! Nem érte fel észszel, hogy az ember szive nagyon érzékeny a fájdalomhoz, de gyorsan is begyógyul a rajta ütött seb.

Akkoriban került haza Káté Sára a városból, hol szobaleányoskodott. Milyen helyre egy teremtés volt az én teremtőm ! Nem csoda, ha bomlott érte a falu fiatalsága ! ... Az arca olyan, mint a frissen mosott gyapjú s a pünkösdi rózsa színe ráecsetelve. A haja meg sárga, mint a tegnap vert arany s ha leeresztette, a földet söpörte.

Egyszer azt mondja nekem a gazdám, hogy hát ő, ha az Isten is úgy akarja feleségül veszi a szép Káté Sárát.

— Hát hiszen szép leány, — mondtam neki. — De vájjon szereti-e kelmedet?-. . .

— Miért ne szeretne ? Ha nem vagyok is éppen a fiatalabbjából, még meg tudom ülni nyereg nélkül a lovat. Aztán meg egy kis vagyonka is csak van. Nem fog mellettem szükséget érezni !

Ráhagytam a szót!. .. Miért ellenkezzem vele? Bolond ember volna, aki a napot akarná megálli-