Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-08 / 10. szám
14 e k é s 1914 március 8. 3 nem érdemes szóba állani. Ha illegális üzletre pályázik, legalább ne adjuk hozzá a beleegyezésünket. Ami végül azt illeti, hogy a fiumei forgalmat nem szabad emelni, mert nem engedi Németország, hát ez nem így van, önrendelkező jogunkat annyira még sem adjuk fel. Igaz, hogy kivándorlóinkat, amennyiben törvényeink megengedik, nem tilthatjuk el a német kikötőkből, de a törvényt mi hozzuk meg s arra már Németország sem kötelezhet bennünket, hogy ne olyan törvényt alkossunk, amely állami érdekeinknek megfelel. A mimkásbiztositó pénztár 1913. évi jelentése. Az utóbbi évtizedben alig alkotott a törvény- hozás a kisemberek érdekében üdvösebb és hasznosabb törvényt a munkásbiztositás kötelezővé tételénél, ennek dacára az érdekeltség országszerte elégedetlen és mind hangosabban sürgeti a törvény módosítását. A munkásbiztositás célja a betegség vagy baleset folytán állandóan vagy időlegesen keresetképtelenné vált alkalmazottnak azt a támogatást nyújtani, amellyel a legrövidebb idő alatt ismét visszanyerje keresőképességét, azonkívül őt a betegség tartama alatt szenvedett veszteségért kárpótolja. Az intézmény tehát kizárólag az alkalmazottak érdekében létesittetett, de annál igen nagy mértékben vannak érdekelve a munkaadók is, mert ők viselik a biztosítás terheinek nagy részét. Ez a nagy érdek ellentét szolgáltatja legtöbb okát az intézménnyel szemben megnyilvánuló elégedetlenségnek. Elismerjük, hogy vannak a törvénynek kisebb hibái — kivált a túltengő Írásbeliség — amiket módosítani kell, de maga a pénztári önkormány- zeti rendszer a jelenlegi formájában fentartandó, mert megfelelő szakértelemmel s helyes szociális érzékkel rendelkező vezetőség teljes mértékben beválthatja a pénztárhoz fűződő várakozásokat. Bizonyitéka ennek a gyulai kerületi munkásbizto- sitó pénztár évről-évre szépen fejlődő működése. Az 1907. évben hozott uj munkásbiztositási törvény előtt is, mintegy másfél évtizeden át létezett a gyulai kerületi biztositó pénztár, mint teljesen önálló szervezet, de tagjainak száma alig tett ki 3—4 ezret, s igy semmiféle egészségügyi intézmény létesítésére sem volt képes Az átszervezés 6 év előtt történt meg, s mióta az ügyvezetést Martos Manó igazgató vette át, a pénztárügyekben otthonos szakképzettségével és széleskörű szaktudásával rövid pár év alatt a pénztár taglétszámát megháromszorozta, s az intézményt hatalmassá, virágzóvá fejlesztette. Ami pedig ennél is lényegesebb, a munkáspénztárt sikerült népszerűvé emelnie a biztosítottak körében, mert azok a legmesszebb menő kedvezményekben részesülnek, a munkaadók sorában pedig csak annyiban hangzik fel a panasz, hogy a járulék igen terhes s főként, hogy azt meg is kell fizetni. A fejlődésnek az eddiginél is láthatóbb eredményei lennének, ha a közelmúltban az orvoskérdésben lezajlott harc, s a székhely kérdés bolygatása meg nem kötötte volna a vezetőség kezét. Az orvoskérdés, habár ideiglenesen is, de hosszú időre rendeztetett, a székhely kérdés és székházépítés ügye pedig az intézmény érdekeinek szem előtt tartásával és Gyula városa közérdekében is végleges megoldást nyert. Ezek után minden bizonnyal a békés munka fogja felváltani a közgyűléseken többször megnyilatkozott harcias hangulatot A munkásbiztositó pénztár f. hó 22-én d. e. 10 órakor tartja rendes évi közgyűlését Gyulán, a városháza nagytermében Ezúttal nem lesznek választások, mivel az önkormányzat a múlt évben alakult újjá, három évi megbízatással, s igy valószínűleg a vidéki küldöttek sem fognak nagy számban megjelenni a közgyűlésen, mely a múlt évi jelentést és a jövő évi költségelőirányzatot fogja tárgyalni. A napokban veszik kézhez a küldöttek az igazgatóságnak Martos Manó igazgató által összeállított évi jelentését, amely a munkáspénztár múlt évi eredményes működésének minden mozzanatát felöleli A jelentés szerint a múlt évi általános gazdasági válság, az ipari és kereskedelmi élet pangása, üzemek szünetelése, keresethiány, kétszeres erővel tették próbára a pénztár szolgáltató képességét. A járulék bevétel a pénzhiány miatt csökkent, de ugyanakkor a keresethiány és silány táplálkozás folytán előforduló sűrűbb megbetegedések növelték a segélyre szorulók számát. A segélyezéseknél az az irányzat lebegett az igazgatóság előtt, hogy a beteg munkás minél hatályosabb és gyorsabb módon jusson az őt megillető gyógyeszközökhöz és segélyhez. Ez irányban jelentős panasz egyáltalán nem fordult elő. Az átlagos taglétszám 11805 volt az előző évi 12065-el szemben. A csökkenést a már említett munkanélküliség okozta. Az 1913. évben 263711 K 49 fillér tagjárulék rovatott ki. Az év folyamán kifizetteti 54758 K 34 fillér táppénz, 49087 K 22 fillér gyógyszerekért, 57786 K 13 fillér orvosi költség, 23835 K 73 fillér kórházi ápolási dij, 4500 K 89 fillér fürdő és szanatóriumi segélyekre, 3618 K 60 fillér szülésznői dijakra, 806 K 50 fillér gyermekágyi segélyekre, 4770 K temetkezési segélyre, mig az adminisztráczió költségei 62868 K 93 fillért emésztettek fel. Abnormálisán magasaknak említi a jelentés a kórházi költségeket, melyek az országos átlag százalékának közel kétszeresét teszik. Kórházi ápolásban 641 tag részesült 11018 ápolási napon, 23835 K 73 fillér kiadást okozván. Ezt pedig az igazgatóság az orvosok önhatalmú kórházi beutalásainak tulajdonítja, amelynek meggátlása végett az orvosokhoz körirat intéz- tetett. A betegsegélyezési igények messze menő méltányossággal elégittettek ki. amit ama körülmény igazol legvilágosabban, hogy a pénztár igazgatóságának határozatával sok ezer közül mindössze 23 esetben nem voltak megelégedve, s ennyien fordultak felebbezéssel a választott bírósághoz. A felebbe- zések közül 20 ügy lett ítélettel elintézve s ezek közül is az igazgatóság határozata 10 esetben jóváhagyatott. Rendkívül gyógytényezők (különféle fürdőhelyek) 21 tagnak engedélyeztettek. Az elmúlt esztendőben a járulék hátralékokban némi csökkenés volt észlelhető, mely körülmény a behajtási rendszer fokozatos fejlesztésének eredménye, azonban még mindig 127950 K 86 fillérre rug a munkaadók hátraléka. Az eredményesebb behajtásra való ösztönzés végett a végrehajtó közegeknek bizonyos százalékú beszedési jutalék biztosíttatott, ami máris érezteti kedvező hatását. A pénztár adminisztratív munkája a múlt évben jelentékenyen emelkedett. A kezelési szakban két uj állás szerveztetett, de ez még nem elég az óriási munkaanyg feldolgozására s igy kénytelenek napidijasokat alkalmazni. A vármegye községeiben a közvetítési teendőket pénztári megbízottak végzik. Ezek a megbízottak jövőben csak a nagyobb községekben fognak alkalmaztatni, a kisebb helyeken pedig már a folyó évtől fokozatosan beszüntettetek. Az orvosi rendeiő intézet Gyulán teljes megelégedésre működik, csupán annak szűk volta esik kifogás alá. Az uj székház felépülésével ez a panasz is meg fog szűnni. Az egészségügyi szolgálat tökéletesítését célozza a pénztári főorvosi állás szervezése, amely ez év folyamán meg is történt. A pénztár, a tagok egészségügyének hathatós, közhasznú és minden jogos igényt kielégítő módon való istápolása mellett mérlegét jelentékeny felesleggel zárta le. Az 1913. évi zárszámadás feleslege 16382 K 55 fillér, amelyből a törvény szerint 2/3 rész 10921 K 70 fillér az Országos Pénztár számlája javára írandó, 4914 K 77 fillér a külön segélyalaphoz csatolandó, 546 K 08 fillér a pénztári alkalmazottak jutalmazására fordítandó. Ez a szép anyagi siker annál dicséretesebb, mert közismert tény, hogy a kerületi pénztárak túlnyomó része deficittel működik. Tanügy. Tanitóválasztás. A folyó hó 3-án dr. Horváth Dezső kir. segédtanfelügyelő elnöklete alatt megejtett szentetornyai községi iskolai tanitóválasztás alkalmával a Kliment Emil távozása folytán megüresedett állásra Tóth László okleveles tanító választatott meg, aki eddig az orosházi aradi úti áll. elemi iskolánál helyettesített. Alapszabáiyjóváhagyás. Az orsz. iparoktatási főigazgató a gyomai iparostanonc-iskolával kapcsolatos tanoncotthon alapszabályait jóváhagyta. Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a békéscsabai Böszörményi Bóza-féle magán pzlgári leányiskola folyó tanévi fentartási szükségletének részbeni fedezésére 600 korona államsegélyt engedélyezett. — Eszmém van! — Lehetetlen. — De van! — Mi? — Artézi kutat furatunk! Igen uram, a pap találta ki. Sohse hittem volna. Megbiccentgette a fejét. — Soha .... Aztán folytatta: — Természetes, hogy magamévá tettem az eszmét. Ott, abban a szent pillanatban elhatároztam, hogy ennek a kivitelére szentelem az életemet. Megmentem a falut. Ha törik, ha szakad, megcsinálom. Ha belepusztulok is, de nyélbe ütöm az ártézi kutat . . . Igen uram én elhatároztam, megfogadtam, megesküdtem ... s ott van ! A jegyző kimutatott a piactérre. — Tessék kinézni az ablakon! Kinéztem, — Csakugyan . . . A jegyző magyarázta: — Négy csövön jön a viz. Egyarányosan. S milyen viz? Egész áldott nap szakadatlanul hordják az asszonyok. Most is van ott. . . Olvasta: — Egy, két, három . . . hat asszony! Csak úgy sugárzott az arca az örömtől. — De ne feledje uram, — intett felém — hogy ez a kút, bár az életem szenteltem rá, mégsem az én érdemem. Nem. Mért szépíteném a dolgot ? A babér ezé a légyé! S rámutatott a bura alatt aszalódó légyre. — Az övé! Rábiccentette a fejét: — ügy van uram. Azé a légyé ! Elgondolkozott. Szemeit behunyta, bizonyára azért, hogy a lehető leghívebben eleveníthesse föl a lelke mélyén lakozó nagy történeti mozzanatot. — Igen, igen . . . Sorba gyúrtam az embereket ... A kaputosok csak hajoltak, de nem a bocskorosok. Velük nem lehetett bírni. Hiába volt minden jó szó, rábeszélés, kézzelfogható árgumentum. Kötötték magukat. Nem és nem. — Nem köll nekünk olyan derága kút, aki ötezör pöngőér ággyá a vizet! — De micsoda viz ? ! Akurát a kristály! A magyarok nem engedtek. — Viz, viz . . . Aztán beszélhettem nekik akármit az ártézi kutak jóságáról, nagy hasznáról, nem vették be. Utóbb még rám támadtak: — Tönkre akarja tönni a falut? Igen a. Az ötezör pöngős kút majdnem kiugratott a nyeregből. Szemei fölcsillantak. — De keresztül ment. Keresztül . . . Hanem az volt ám az ütközet! A nagy napon ! Az utolsó pillanatokban. Én, hogy a valót mondjam, minden reményt föladtam ... A képviselők szavaztak. Ki ellene, ki mellette. Inkább ellene. Húsz volt a nem, tizenöt az igen, mikor a tanácsra került a sor. Az esküdt emberekre. Biztos volt, hogy ők is ellene szavaznak. No mindegy. Én megtettem mindent. Fölszólítom a gazdát: — Senye Mihály! E pillanatban egy légy a nyakamra szállt. Kissé fordítok a fejemen s jobb tenyeremmel ráütök. Paces! Az ütés következtében a fejemmel bólintottam, mire Senye Mihály azt mondta: „Igen!“ Csak elállt a szemem-szám. „Igen ?“ De aztán hirtelen eszembe ütődött, hogy nini.. . A gazda az én ütésemre, illetve az ütés következtében tett bólintásomra szavalt igennel. Hátha beválna a többinél is? Öten voltak még hátra. Percektor, három esküdt, közgyám . . . S bevált. Mind az öten igennel szavaztak. És igy végeredményében egy szavazattal győzött az ügy. A megye jóváhagyta a határozatot. . . S ott van ni! Kimutatott az ablakon. — Most már . . . négy, öt, hat. . . tiz asz- szony van . . . Becsületemre tiz ! Kockás zsebkendőjével végig törölte verejtékező homlokát s mint az akurátus művészember a mondókája végén, meghajtotta magát: — Ez a légy története uram. Ezé a légyé, melyet a szavazás után megkerestettem a kis- biróval. .. Fölálltam. A jegyző azonban leerőszakolt. — Még egy pillanatra! Leültem. A jegyző most már megindult föl s alá az iroda hosszában s úgy beszélt. — Eddig csak, eddig . . . Hanem a kivitel! Amikor a kutat fúrták . . .! Csendőröket kellett hozatni. . . Csak az Isten őrizte, hogy zendülés nem tört ki. Igen a! S mikor készen volt a kút, amikor már a viz csörgött, százötven liter percenként, hát senkisem hordta. Akik szerették volna, azok sem merték. Féltek. Igen uram, az elvakultak megátkozták azt is, aki hordja, azt is, aki issza . .. Hát még a kitalálóját, meg a csináltatóját. . .! ? Egy reggel jelentették az őrök, hogy éjszaka két asszony volt a kutnál. Vizet vittek. Lopva. Jött az ősz s mint rendesen föllépett a
