Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-08 / 10. szám
XLVI. évfolyam (mviiIh, 1914 március §. ÍO. szám. Előfizetési árak: Egész évre 10 K — f Fél évre .. ............ 5 K — f Évnegyed re ... _ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. T ---------------------—-----FE LELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A Pool szerződés felmondása. Irta : Buday Barna. A magyar belügyminiszter elhatározta, hogy a Continental Poolnak a kivándorlók szállítására adott engedélyt felmondja. A felmondás előzményei a következők: A Pool engedélye szerződés szerint 1920. évi december 31-én járt volna le. Fenntartotta azonban a belügyi kormány azt a jogot, hogy az engedélyt az első év letelte után évről-évre három havi előzetes felmondás mellett megvonja. Jogában van továbbá a belügyminiszternek az engedélyt a Continental Poolban egyesült összes vállalatoktól megvonni, ha az engedély megvonásának feltételei csupán az egyik fonalnál is fennforognak. Megszüntetheti a szerződést a belügyminiszter: 1. ha a szerződött társaságok valamelyike 125 koronán alul állapítja meg a fedélközi viteldijat, feltéve, hogy valamely nem engedélyezett társaság versenye erre nem kényszeríti, 2. ha a szerződött társaságok a Cunard között a kivándorlók százalékarány szerint való elosztására nézve nem jönne létre egyezség. így intézkedik a szerződés. Köztudomású most már, hogy a Hamburg-America Linie a Pool kötelékéből kilépett és megszüntette a Cunard-Linievel a kivándorlók elosztására .vonatkozó egyezséget. Ez a körülmény kétségtelen jogot adott a belügyi kormánynak a szóban forgó öt társaság engedélyének rögtöni visszavonására. A kivándorlási tanács az engedély visszavonása, illetve a szerződés megszüntetése mellett foglalt állást. A belügyminiszter nem alkalmazza a megszüntetés jogát. Felfogása szerint ugyanis nem kívánatos, hogy a Poollal szerződésen kívüli állapotba jussunk, mielőtt a kivándorlási forgalom szabályozásáról valamely más módon intézkedni lehetne. Az évente több mint százezer kivándorlót ugyanis képtelenség volna Fiúméból elszállítani, még ha kötelezővé tennék is a fiumei útvonalat. Ám a fiumei útirány kötelezővé tétele a költözködési szabadság és a Németországgal kötött egyezmény megzavarásával járna. (?) Mindezen nehézségeknél fogva számolnunk kell azzal, hogy az északi kikötők felé irányüló kivándorlást fel nem tarthatjuk. Ezért érdekünkben van az északi hajóstársaságokkal a régi szerződést még egy ideig fenntartani, hogy a szerződésen kívüli állapot elkerülésével időt nyerjünk a kérdés végleges rendezésére. így gondolkozik a belügyminiszter. Az engedélyezési szerződés értelmében az engedély a felmondástól számítandó három hónap múlva megszűnik. A Pool engedélyének tehát ez év május hó folyamán érvénytelenné kell válnia s ez a három hónap éppen elég arra, hogy a Poollal tisztába jöjjünk. Ha a Poolt nem sikerül a magyar törvények betartására bírni, akkor ne adjunk neki engedélyt s jegyirodáit tiltsuk ki az országból. Nem hisszük, hogy eziránt ezek a nagytekintélyű társaságok érzéketlenek volnának. S különben is mi rossz történhetik velünk, ha a Poolnak nem adunk engedélyt ? A Poolhoz tartozó társaságok most is csak elszállítják azt a jogosulatlan kivándorlót, aki át tud szökni a határon. Hát legfeljebb ezután is elszállítják a szökevényeket. Most a Pool társaságok egész sereg jegyirodát tartanak fenn Magyarországon és ügyes üzleti berendezésükkel Fiume eddigi forgalmának jó részét is magukhoz terelték. Vájjon kárunk lesz-e abból, ha ezután Fiume felé tereljük a kivándorlást, mint 1911. előtt a hajójáratok befogadó képességéig s azután az Austro-Americana vonalán elégítjük ki s csak a maradék jut az északi kikötőknek. Hiszen ez csak előnyös ránk nézve. Féljünk-e attól, hogy majd a Pool társaságok zugügynökökkel hálózzák be Magyarországot ? Hiszen a Pool idetelepítése óta nemhogy megszűntek volna a zugügynökösködések, hanem ellenkezőleg annnyira felburjánzott a csábitás ipara, hogy a hatóságok évenként több mint 20,000 esetben hoznak Ítéletet a kivándorlási törvénybe ütköző kihágások és vétségek tárgyában anélkül, hogy a Pool társaságok csak egy esetben is felelősségre vonattak volna Elképzelhető-e az országnak ennél nagyobb mértékű behálózása ? Nem látjuk át, mennyivel romolhatna a mérlegünk, ha a Pool egész üzleti szerkezetét kitessékelnénk Magyarországból. Amelyik társaság nem éri be a legális forgalom lebonyolításával járó óriási haszonnal, azzal valóban T A B C A. A légy története. Irta: FéczcEy József. A falu pennája izgatottan ugrott föl kényelmes karosszékéből. — A legyet nézi kérem ? A legyet ? — Legyet ? — Igen, igen ... Az alatt a bura alatt légy van ! Rikácsoló hangja lágy regiszterekbe sülyedt s szinte áhitattál ejtette ki: — Az ott egy légy múmia. Ráhümmögtem: — Hm, hm. S közelebb hajolva csakugyan fölfedeztem a bura alatt egy fekete pontot. — Ez itt ? — Az, az . . . A bura ott állt a jegyző' Íróasztala közepén. Fehér márvány talapzaton. Valamikor egyik helyi szatócsnál sajtot, bizonyára grói sajtot védhetett az idő, meg a legyek ellen; most azonban tagadhatatlanul fontosabb a rendeltetése. Egy légynek a kriptája. A jegyző rákönyökölt az egyik könyvállványra, majd jobb kezével széles kört irt le az iroda dohos levegőjében, miközben megingatta a fejét s kifontoskodta: — Ennek a légynek története van ! Fölrántotta a szemöldökeit. — Mert úgy nézze meg uram ezt a kis állatot, hogy ez valóságos jótevője a falunak. Többet mondok, a mártírja! Ez a légy a halálával megváltotta a falut! — Csak nem? — De igen. Kissé elmélázott. — Életében tán semmi jót nem tett. Semmit. Ez a valószínű . . . Nem igen tehetett. Sőt bizonyos, hogy károkat okozott épp úgy, mint a fajrokonai. Mert a legyek piszkos állatok uram! — Tudom. — Hja igen . . . Persze, persze . . . Nevetett. — Haha . . . Majd hirtelen összeráncolta a homlokbőrét s jobb lábáról a balra nehezedett. — Ezt a történetet meg kell hallgatnia! Feleletül leültem a kopott bőrdiványra s szivarra gyújtottam. Belekezdett. — ... Ázsiai állapotok voltak . . . Ázsiaiak. Tovább már nem lehetett tűrni. Őszön, tavaszon nyavalyás volt a fél falu. Mocsárláz, tífusz . . . Csak úgy hullottak az emberek. Semmi sem használt. Patikát-állitottunk. Kisegítő orvost hozattunk ... A falu pennája mondta, mondta, mint egy jó verkli. Folyékonyan, szabatosan. Kitért minden részletre, megvilágitott minden olyan mozzanatot, mely az eseményre vonatkozott. Erős, vastag vonásokkal festette az előzményeket. . . — Minden nap arról tanácskoztunk a pappal, úgy alsózás közben, hogy mit tegyünk ? Mert ha ebben a mederben hagyjuk tovább folyni a dolgokat, hát kipusztul a falu. Világos, s aztán ha község nincs, hivatal sincs. — Kinek prédikálok én akkor? — mondta a pap. Való azonban, hogy magam is meg voltam ijedve. Egyszer aztán egy szubkontra bélakassza közben a pap, — jelzem, hogy megnyertem volna, — eldobta a kártyáit s fölugrott. — Megvan! — Mi? — A falu . . . — A falu ? — Igen ... A falu megvan mentve ! S mutató ujjával a homlokára bökött. liMésWMilosipriisDiil Gyula, Oárosiiáz-ulca i sz.:::: Ára 4 ü lei zen 5 K, vászonra vonva fényezett léccel o K Hiapicinls: mai száma ÍO oldal.
