Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-18 / 42. szám
XLVI. évfolyam Gyula, 1914 október 1§ 49. szám. Előfizetési árak: Egész évre ____10 K — f Fé l évre............... 5 K — f év negyedre_ __ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A vármegye közgyűlése. (Október 14.) Békésvármegye törvényhatósági bizottsága rendes őszi közgyűlését f. hó 14-én tartotta meg Kéry Gyula főispáu elnöklete alatt. A közgyűlés, amint előre volt látható, a bizottsági tagok csekély érdeklődése mellett folyt le, amennyiben a majdnem ötszáz tagból álló megyebizottság tagjai közül alig vett részt 100 a közgyűlésen. Az igaz, hogy a jelenvoltak nagyon is kivették részüket a tárgyalásokból. Igen sok felszólalás, több érdekes vita és szavazás töltötte be a délelőtti közgyűlés folyamatát, úgyhogy ezen idő alatt egy percre sem állett be olyan helyzet, hogy a közgyűlést unalmasnak lehetett volna mondani. A közgyűlést d. e. 9 órakor nyitotta meg Kéry Gyula főispán, aki figyelemmel a rendkívüli időkre, alábbi mély tartalmú, általános helyesléssel és tetszéssel fogadott megnyitó beszédet mondotta : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Fájdalom! Ismét mondhatná a költő: »Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak Isten óvd meg nagy csapástól mi magyar [hazánkat.« Hónapok óta, honfiúi gondok és aggodalmak nehezednek keblünkre! Elet és halálharcot viv a magyar nemzet, egy rettenetes háborúnak borzalmait éljük át. Fiaink, apáink, testvéreink ott véreznek a csatatéren. Békésvármegye hatalmasan kiveszi részét a küzdelemben, — eddig majdnem 35000 ember, tehát a lakosságnak circiter IO°/0-a lett mozgósítva és amint az alispáni jelentés mondja a bevonulás pontosan, sőt a mint láttuk lelkesedéssel történt. Hazafiul gondjainkat és aggodalmainkat azonban enyhíti az a fény, amelyet a magyar fegyverek dicsősége áraszt! Katonáink hősiessége a világ bámulatát és csodálatát vívta ki már eddig is. Igaz, hogy ez, természetszerűleg áldozatokkal jár. Több békésmegyei fi is ott esett el a harctéren, a legszentebb kötelesség teljesítésében, a haza védelmében. Elesett a többiközött a vármegyei jegyzői- kar egyik tagja Ambrus Jenő, elesett az orosházi Yangyel Sándor, a békéscsabai Lautner János, a szeghalmi Kovács Béla és elesett vármegyénk kiváló fiának Zsilinszky Mihály államtitkár urnák fia: Zsilinszky Tibor, — és elestek mások többen, névtelen hősök, akiknek neveit csak később fogjuk megtudni. Őrizzük, ápoljuk mindannyinak emlékét kegyelettel keblünkben. De viseljük hazafiul megadással a veszteségeket, mert ne feledjük, hogy jaj annak a gyáva nemzetnek, — hogy az olyan nemzet felett az események mihamar napirendre térnek át, — amelynek fiaiban nincs meg az áldozatkészség a hazáért, a haza jólétéért, biztonságáért, a haza jövőjéért harcolni és ha kell meghalni! Dulce est pro patria móri! mondották a klasszikus rómaiak. A vitéz, bátor magyar nemzet ezekben az erényekben mindig tündökölt és most is tündököl és azért élni fog! Különben a bábom által ejtett lelki sebeket kifogja gyógyítani a teljes győzelem ! amelyet a mindenhatóba vetett bizalommal remélnünk kell. És az én honfiúi szivemben még egy remény honol, — remélem, hogy a magyar nemzetnek egyes régi nemzeti vágyai a háború után teljesedésbe fognak menni. Adja az Isten, hogy úgy legyen! Ezek előre bocsájtása után Bókésvár- megye őszi rendes közgyűlését megnyitom. A közgyűlés első tárgyánál az alispáni jelentésnél Yarságb Béla emlékezett meg Ambrus Jenő vármegyei aljegyzőnek hősi haláláról és az egész törvényhatósági bizottságot mélyen TÁRCA. Látomás. . . Halljátok-e távol a ködbe omolva, Mint zeng riadót a harsona, kürt, Halljátok-e, mintha a puska ropogna, 5 a távoli méla s a messze romokba' Fölzengve a kürt: a csataba ha küld . . . Árpádnak a vére; a hü magyar élte Bármmt akarák, nem kor esősül el: A harcrahivásra s a sértegetésre Ágyúnak a torka s a kardja felel! A büszke kurucnak a hős ivadéka — Elfog ma a lüz, el a mámor, u kedv! — Istennek az ostora lett manap újra ! , . . . . Ágyú zene, kard vasa, harsona cseng-bong S mely nép fiainknak a véribe' tombolt, Megvertük a tűzben . . . Harsona zeng: Győzelmi napot, diadalt jelent! . . . Sátori Gusztáv. A vasúti ör hős felesége. L. O. tartalékos hadnagy, aki sebesülten érkezett haza a kárpáti harcokból, a háborús krónikában is szite páratlanul álló hőstettet mondott el a Máramarosmegyében lefolyt eseményekről: „A Kárpátokban operáló osztrák magyar hadsereg tisztjei egyébről sem beszélnek szabad idejükben, mint Mészáros Istvánná hőstettéről A Kárpátokban betörő oroszoknak első dolga az volt, hogy megszállják a vasútvonalakat. Postahivatalokat, táviróállomásokat, vasúti épületeket a birtokukba vették és berendezkedtek. Ez a sors érte az Sz község állomását és tőle néhány kilométernyire fekvő . . . számú őrházat is, amelyben egy Mészáros István nevű vasúti őr teljesített szolgálatot. Amikor az oroszok behatoltak az őrházba, az őr egy tisztnek kijelentette, hogy helyét nem hagyja el mindaddig, mig erre a magyar hatóságtól engedélyt nem kap. Az orosz tiszt előrántotta revolverét és feleségének, két kis gyermekének láttára lelőtte a bátor vasutast. Azután az őrházra kitűzték az orosz zászlót, az asszonynak pedig megengedték. hogy ott tartózkodhassék, a katonák útbaigazítása végett, majd hosszában a vasúti pályatestet marcona kozákok állották el. Az egyik esős, hideg éjszakán megszóllak a távirógép, de a három fáradt orosz katona, aki a gyéren világított szobában gubbasztva szundikált az asztal mellett, nem hallotta meg a jelzést. A vasúti őr felesége óvatosan kisurrant, úgy, hogy nem vették észre. Az őrház közelében levő harmadik póznára felmászott egy szakember ügyességével, lekapcsolta a táviróhuzalt és gyorsan felszerelte a magával vitt felfogó gépre. A közben felriadt katonák hiába babrálták, forgatták a gépet, csak nem sikerült megkapniok a táviratot, melyet el kellett volna juttatniok a tizenöt kilométer távolságra levő orosz hadiszállásra. A nagy lélekjelen- létü asszonynak sikerült elfognia a fontos táviratot. Még ő maga sem tudta, hogy milyen nagy szolgálatot tesz. A hegyes-völgyes vidéken kijátszva az orosz előőrsök figyelmét, ötórás viszontagságos ut után sikerült elérnie a magvar tábort. A parancsnokló vezérőrnagy elé vezették és átadta a táviratot, amelyet azonnal lefordítottak és a szövege ez volt : „Nyolcezer főnyi gyalogság K . . . . falu határában, huszonkét ágyúval N . . . hágó mögött lovasezred, négy tüzérüteggel, gyalogsággal kombinálva. Egyesülés ... én péntek délután M . . . . helységnél osztrák-magyar haderő holléte, ereje alaposan kipuhatolandó, támadás heves. L. tábornok“ A vezérőrnagy örömében kétezer koronát adott jutalmul a fontos missziót teljesített asszonynak, akit visszaküldött az őrházba a további táviratok megszerzése végett. A távirat, mint a szövegből megállapítható, nagy fontosságú volt, mert tisztába jöttünk az oroszok hadállásával és a jelentés nyomán ütközetet, ütközet után nyertünk meg és az oroszokat minden vonalon megvertük. Másnap az asszony szintén jelentkezett egy ugyancsak fontos távirattal De harmadnap . . . reggel hiába vártuk. Nem jött többé. Egy vasúti altiszttől értesültünk, hogy az orosz katonák rajtakapták, amikor a táviratokat elfogni megkísérelte. Megláncolva vitték egy közeli hadiszállásukra, ahol golyó általi halálra Ítélték, melyet azonnal végre is hajtottak rajta ! ............... Am ikor a vezérőrnagy értesült az asszony tragikus, de dicső haláláról, — maga elé hozatta a két kis anyátlan-apátlan árvát, akit addig is jószivü magyar vasutas-családok vettek oltalmukba A vezérőrnagy kijelentette, hogy a két gyermeket pártfogásába veszi, Bécsben felnevelteti őket és jövőjükről gondoskodni fog. Mi pedig tisztek, mindannyian mélyen meg voltunk hatva a szegény Mészáros Istvánné hősiességétől és a vezérőrnagy emberszeretetétől. Xja.p'diils: mai száma, S old.a.1.
