Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-01 / 5. szám
5. szám. \LVI. évtolyam. I&I4 február 1. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre____... 5 K — f Év negyedre ... ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOHN DAVID Megjelenik minden vasárnap. A kivándorlás korlátozása. A magyar katonakötelezettek: nagyszámú kivándorlása nemcsak katonai, hanem gazdasági szempontból is óriási kárt okoz. És aki a teorétikus militarizmusban édeleg, az talán meghajlik a gazdasági érvek előtt. Mert bizonyos, hogy a katonaság elől szökő tömeg éppen azt a korosztályt képezi, amely legmunkabiróbb, de a haladásra is legfogékonyabb, a helyesebb munkálkodásra még nevelhető. Éppen ebben rejlik ezek kivándorlásának nagy károssága az ország gazdasági állapotára nézve. Maga a városba való özönlés, a kényelmesebb foglalkozások keresése is sok produktiv gazdasági munkaerőt von el, amit a mezőgazdaság épp úgy érez, mint a kisipar. Hiszen ma már csak a nagyvárosokban beszélhetünk munkahiányról, ahol az állástker'esők összetömörülnek; künn a vidéken egyenesen munkáshiány van, úgy hogy a mezőgazdák már azon tanakodtak, hogy nem lenne-e célszerű kulikat hozatni? Mindig hangoztattuk és hangoztatjuk, hogy meg kell teremteni azokat a gazdasági föltételeket, amelyek megadják hazánk szélesebb rétegű lakosságának is a megélhetés állandó forrását. Az iparfejlesztés, az ipar védelme és erősítése az egyik oldalon, telepítések, kisbérietek szaporítása a másik oldalon. De ez is hasztalan, vagy legalább jó részben sikertelen, ha tovább is folyhat az ügynökök garázdálkodása. Ennek megtörésére, ha nem is várhatunk még teljes eredményt, sokat fog segíteni az az egyezmény, amely végre létrejött a magyar és az osztrák kormány között. Tisza István gróf miniszterelnök a létrejött egyezmény értelmében kiadhatta a rendeletet, amely ezentúl az osztrák és boszniai illetőségű kivándorló katonakötelezettekét szigorú vizgálat alá helyezi és őket az országon át való kivándorlásban megakadályozza. Azonos rendeletet adott ki a magyar katonakötelezettekre nézve az osztrák kormány. És ez ránk nézve fontos. Mert a magyar kormány rendeletének inkább formális értéke van; a valóságos eredményt Ausztriában kell keresnünk. Mert az osztrák kivándorlási törvény, nemkülönben a kivándorlást illető egyezmény hiányában a Magyarország határán átesempészett kivándorlókat már nem bántották többé. Hogy oly hosszú idők múltán végre az osztrák kormány is kénytelen volt a kivándorlásnak legalább olyan alakban való korlátozására egyezséget kötni: azt nem az osztrák kormány jobb belátásának vagy lojalitásának, hanem egyedül a hadügyi kormánynak köszönhetjük. Nekünk egyelőre már ez is sokat jelent. De nem nyilváníthatjuk eléggé sajnálatunkat, hogy ha az osztrákokat is ériutő fontos katonai érdek nem parancsolja, az osztrák kormány még ma is elnézné, tehát hallgatólag előmozdítaná Magyarország’ vérének folytonos csapolását. Eddig a hajós társaságok, amelyekkel a magyar kormány is szerződést kötött, mindig hivatkozhattak arra, hogy magyar törvényeknek a külföldi kikötőkben való érvényesitése lehetetlen, mert Ausztriában nem tartóztatják vissza a jogosulatlan kivándorlókat. Most már nagy részben ez az akadály is megszűnik. Kívánatos, hogy mielőbb létrejöjjön az osztrák kivándorlási törvény is, hogy más jogosulatlan kivándorlókat se eresszenek tovább, mint eddig szabadon tehették. Mint beavatott helyről tudatják, a belügyminiszter már legközelebb tárgyalásba bocsátkozik a külföldi kikötőknek a magyar kivándorlókkal szemben való eljárásuk kérdésében. Ha ez szerencsésen megoldódik, akkor a kivándorlás vissza fog esni rendes, természetes mértékére. Hogy ez mennél kisebb legyen, azt már nagyszabású közgazdasági intézkedésekkel lehet elérni. Elöljáróságok választása Szarvason. A szarvasi községi elöljárói választás — mint legutolsó — m. hó 27-én folyt le dr. Wieland Sándor főszolgabíró elnöklete alatt. A választás eredménye szerint megválasztattak községi bíróvá: Príbelszki Pál, tövénybiróvá: Kiss M. G-yörgy, közgyámmá: Boros Pál, községi pénztárnokká: Kántor Sámuel, adószedő pónztárnok: Rácz Pál. Esküdtek: Komár György, Pivárcsi Mihály, Takács Márton. Czinkóczky János, Lentvorszki Mihály, T A B C A. Bizánczi nők. irta: Dr. Scherer Ferenc. Egy utazónál olvasom, hogy mikor Pera magaslatairól először vetette vágyakozó tekintetét az Aranyszarv öblön keresztül a mai SztambuL a középkori Bizánc felé, a véletlen úgy akarta, hogy egy sürü ködfelhő titokzatosan takarta be azt, csak nehány karcsú minarett emelkedett ki va szürke háttérből. Milyen mély szimbólum rejlik ebben a képben. Nem úgy tünik-e föl nekünk ennek a városnak nagyszerű, világot átfogó története, — az emberek élete, kik hozzájárultak nagyságához, gondolkodásuk és törekvésük, mely őket betöltötte, nem úgy tünnek-e föl nekünk homályosan, biztos körvonalak és alak nélkül, szin és élet nélkül — mintha ködtenger borítaná ? A keleti Bizáncot elhomályosította a nyugati Róma, az európai emberiség fejlődése egyetemes megértésének nem nagy előnyére. Hiszen KeletRómából és Nyugat-Romából, mint valami két Napból fejlődött ki két naprendszer: Keleteurópa és Nyugateurópa. Két ellenséges szisztéma volt ez, melyek sokáig surlódtak egymással, mig végre oly élesen elkülönültek, hogy az egyik szisztéma lakói olykor megfeledkeztek a másiknak létezéséről. És mégis egy olyan nagy történész, mint Gregoroviusz Ferdinánd, abba a történeti tévedésbe esett, hogy Róma varosának monumentális középkori történetéhez parallel gyanánt nem Konstantinápolynak, hanem Athénnek tör.énetét irta meg, pedig Athén a középkorban nyomorúságos vidéki fészek, ahová büntetésből helyeznek at hivatalnokokat Ez a tény tipikusan mutatja, hogy a középkori Konstantinápoly éppen úgy kiesett az európai ember latköréből, mint az a birodalom, melynek székvárosa volt. Régebben Bizáncot igen keményen Ítélték meg. Bizánc fogalma megegyezett a romlottság fogalmával. Ezereszteadős történelméről csak úgy beszéltek, mint „ezeresztendős hanyatlás“, vagy pláne mint „ezeresztendős rothadás“. Azonban azt hiszem, mégis csak tiszteletreméltó birodalomnak kellett annak lennie, mely ezer esztendeig hanyatlik és rothad. Mikor a Krisztus utáni 476. év szeptemberének első napjaiban Odovakar végetvetett a nyugatrómai birodalom halálvonaglásának, a kortársak a közel jövő zenéjének tartották a kelet-római birodalom összeomlását is. Azonban úgy az ellenfelek minden reménye, miként a kelet-római birodalom barátainak aggodalmai hiábavalók voltak Az a tény, hogy Nagy Konstantin monarchiájának ez a maradéka, a hunok, avarok, bolgárok, szlávok és arabok soha nem szünetelő félelmetes támadásainak nemcsak ellenállni volt képes, hanem minden megaláztatás után ujult erővel emelkedett fel, sőt a legnagyobb csapást — a fővárosnak a IV. kereszteshadjárat vitézei által való elfoglalását — is kiheverte, mígnem a török áradat hullámaiban végleg elmerült, ez a nagyszerű tény egymaga elég a rágalmak megcáfolására és arra, hogy csodálattal legyünk eltelve ezen birodalom életszivósságának láttára. Bizánc ezeréves hanyatlása csak a klasszikus pedánsok agyában létezik, akik a klasszikus ókorLapunk mai száma S oldal.
