Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

2 ttek.es IMI 4 február 1. Tvinyik János, Szakács István és Szrnka Mihály. * * * A vármegyében most megtartott községi elöljárói választások ellen eddig a következő helyekről érkeztek be felebbezések: Békés- sámsonról, Tótkomlósról és Újkígyósról, ügy hallatszik, hogy a békéscsabai és az orosházi elöljárói választások is meg fognak felebbez- tetni. Előre láthatólag a szarvasi választás ellen is fognak felebbezóst beadni, mert alig hihető, hogy az ellenpárt a választás ered­ményébe minden vonalon bele nyugodnék. A felebbezések felett a törvényhatósági bizottság fog dönteni, amelynek határozata ellen a köz­igazgatósági bírósághoz lesz a további feleb- bezésnek helye. Az ipartestulel alakuló közgyűlése. (Január 26.) Városunk iparosainak nagy és ólónk érdeklő­dése mellett ment végbe január 26-án, hétfőn délután a gyulai ipartestület alakuló közgyűlése. A városháza termét szorongásig megtöltötték a meghívott önálló iparosok. Mintegy háromszázan jelentek meg a nevezetes aktusra, a szavazásra jogosított 540 kópesitóshez kötött iparüző közzül. A közgyűlést Nádházy Gyula városi másod- jegyző nyitotta meg, bejelentvén, hogy a városi tanács őt rendelte ki az ipartestülethez állandó iparhatósági biztosul, amit a jelenlevők éljen­zéssel vettek tudomásul Jelentette, hogy a belügyminiszter az alapszabályokat jóváhagyta, s igy az ipartestület alakuló közgyűlése össze­hívandó volt. Az érdekelt iparosok névre szóló meghívókkal hivattak meg, ezenkívül falragaszok is jelezték a közgyűlés idejét s a Békésben is közzé volt téve a meghívó. Ha valaki netalán nem kapta volna kézhez a névre szóló meg­hívót, azt pótolják a hirdetmények, s igy a köz­gyűlés összehívása szabályszerűen történt, amely kijelentését helyesléssel fogadták. Bejelenti, hogy névszerinti titkos szavazást kérő ivet nyújtottak át neki, melyben külön szavazást kérnek el­rendelni az előljárósági tagok, számvevők, pénz- tárnok és ügyész megválasztására és külön szavazást a jegyzői állás betöltésére, a szavazást ennélfogva ilyen módon el is rendeli, két bizott­ság előtt. Az első szavazatszedő-bizottság elnöké­ül Krizsán Andrást, a másodikhoz pedig Nóvery Albertet kéri fel. Ezt megelőzőleg azonban fel­hívja a közgyűlést, hogy előbb az ipartestület elnöki tisztét töltse be. A felhívásra Krizsán András emelkedett szólásra, aki mindenekelőtt a városi tanács által állandó iparhatósági biztosul kirendelt Nádházy Gyulát üdvözölte, kérvén őt, hogy az iparosok ügyeit továbbra is szeretettel kezelje. Azután ecsetelte, hogy milyen szép hivatás vár a megválasztandó ipartestületi elnökre, akinek szerencsés kézzel való megválasztása, az intézmény érdekében kiválóan fontos feladat. Azt hiszi, hogy iparos társaink közóhajával találkozik, mikor erre a fontos pozícióra Dobay Ferenc megválasztását a legmelegebben ajánlja. Zugó lelkes éljenzések fogadták az indítványozó szavait, amelyből megállapítható volt, hogy a közgyűlés egyhangúlag Dobay Ferenc könyv­nyomdatulajdonost, lapunk kiadóját kívánja az elnöki székbe ültetni. Az iparhatósági biztos ilyen értelemben mondta ki a határozatot és Sál József vezetésével küldöttséget menesztett a megválasztott elnök meghívása végett annak lakására. Iparostársadalmunknak eme egyhangú vá­lasztása ritka esemény, de dicséretes szép bizo­nyítéka egyrészt annak, hogy a személyes torzsalkodásokon, amikor a közérdek úgy kívánja, felül tudnak emelkedni; másrészt annak is jele, hogy olyan egyén személyében összpontosult a közbizalom, aki arra személyes tulajdonságaival minden tekintetben rá is szolgált. A küldöttség távozása után megkezdődött a titkos szavazás a 24 előljárósági tag, pénz- tárnok, számvizsgálók és ügyészi tisztség be­töltésére. Itt már nem volt tapasztalható az a szép egyöntetűség, mint az elnök választásnál. Ennek az volt az oka, hogy a gyűlésre érkező­ket a folyosókon egész csomó szavazólappal árasztották el. Négy féle lista volt forgalomban, amelyek nagyrészben azonosak voltak, csupán néhány nevet változtattak meg egyes önjelöltek. A 36 nevet tartalmazó szavazólapot nehéz volt oly rövid idő alatt figyelmesen átnézni és össze­hasonlítani, s igy igen sokan szándékuk ellenére, nem a véleményüknek megfelelő listával szavaz­tak. így következett be az a sajnálatos tény, hogy az ipartestület szervezési előmunkálataiban legtevékenyebb részt vett, érdemes egyének az előljárósági tagok közzé be nem jutottak. A beadott 297 szavazattal megválasztattak : Előljárósági tagokul. Balog Endre, Balog István, Bischitz Elek, Dermencsin János, Implom János. Kalocsa István, Krizsán András, Kukla István, Makray Sándor, Nóvery István, Nóvery Antal, Nóvery Albert, Somogyi János, Barát István, Sál Islván, Schneider János, Sülé József, Szepesi Sándor, Szikes Béla, Szilvási József, Somogyi Lajos, Titz Reinhardt, Verner Lejos és Voleut Mihály. Balog Endre a megválasztást nem fogadta el s nyomban bejentette arról való lemondását, mire az elnöklő iparhatósági biztos a legtöbb szavazatot nyert Sál Józsefet jelentette ki meg­választott előljárósági tagnak. Számvizsgálókká megválasztattak: Bekker Antal, Schneider Mátyás és Túri Károly. Pénz­tárnoknak: Szabados Linos. Ügyészül: dr Je­szenszky Nándor 183 szavazattal dr. Felföldy Sándor 114 szavazatával szemben. Ezután külön szavazás történt a jegyzői állásra, amely az egész választás során a leg­nagyobb hullámat vert, ez lévén az egyedüli fizetéses állás. A beadott 296 szavazatból Gyepes Gergelyre esett 213, Weisz Alajosra 80, Somogyi Lajosra 3, s igy Gyepes Gergely került ki győztesként. Közben megérkezett a közgyűlésre Dobay Ferenc elnök, akit harsány éljenzésekkel fogad­tak, azután Túri Károly üdvözölte. Az üdvöz­lésre Dobay Ferenc formás beszédben mondott köszönetét a személye iránt megnyilatkozott bizalomért, ígéretet téve, hogy minden tehet­ségével azon lesz, hogy az eléje tűzött feladatot sikeresen szolgálja Összetartásra, békés munkál­kodásra buzdította iparostársait, akiknek bár­mikor, bármily ügyükben .szívesen áll rendelke­zésére. Beszédét élénk ovációk kísérték és számosán siettek hozzá, hogy gratulációjukat kifejezzék. Utána Gyepes Gergely jegyző és Szabados János pónztárnok is köszönetét mond­tak megválasztásukért, azután az alakuló köz­gyűlés berekesztetett. A megalakulás azonban ezzel még nem lett teljessé, mert még hátra van a két alelnök megválasztása, akiket az alapszabályok szerint a 24 előljárósági tag saját kebeléből választ. Az alelnökök megválasztása és a berendezkedés részleteinek megbeszélése végett az elnök ma délelőtt fél 11 órára hivta össze az előljárósági' ülést, mely az Iparos Otthonban fog tartatni. * * * Lapunk zártakor értesülünk, hogy az ipa­rosok egy kis csoportja megfelebbezte az ala­kuló közgyűlés határozatait a városi tanács, mint elsőfokú iparhatósághoz. Az egész választás megsemmisítését kérik formai okok miatt. Szerin­tük a közgyűlés összehívása nem szabályszerűen történt, mert sokan nem kaptak névre szóló meghívót, amelyre pedig rá volt nyomtatva, hogy az egyszersmind igazoló jegyül is szolgál, így, aki meghívót nem kapott, nem is mert el­menni a közgyűlésre, attól tartván, hogy be sem engedik. De nem volt szabályszerű a választás sem, mert semmivel sem ellenőrizték a megjelentek szavazati jogosultságát. Kifogásol­ják, hogy a meghívókat nem városi ember, hanem az egyik tisztségre pályázó exponált egyén hordta szót, aki a meghívó kapcsán szavazó listát is osztogatott, ami tévedésbe ejtette az iparosságot abban a tekintetben, hogy vájjon az is nem az iparhatósági biztos­tól származik-e ? Nézetünk szerint a meghívás szabályszerű volta nem vitatható, mert az eléggé nyilvános­ságra lett hozva, ami pedig azt illeti, hogy a szavazati jogosultságot nem ellenőrizték eléggé, csupán arra mutatunk rá, hogy úgy a szavazat­szedő-bizottság, mint a körülötte csoportosuló iparosok elég jól ismerik a gyulai kartársaikat, ban ideált látnak; akik azt hirdetik, hogy a nyugat­római birodalom bukásával a középkor sötétsége következett be, mely sötétség egészen a reneszánsz hajnalpirkadásáig tart. Pedig bizony be kell látnunk, hogy az „el­aggott“, a „hanyatló“, a „rothadó“ Bizánc nem egyszer mentette meg Európát a pusztulástól. Az igazi arab veszélyt nem Martell Károly hárította el Európáról, hanem 70 esztendei kemény küzdelem után Bizánc. A Komnénoszoknak köszönhetjük, hogy a szeldsukok csak Niceáig jutottak s nem árasztották el Európát. Bizáncnak köszönjük, hogy az oszmánok erejük virágkorában ezer esztendőt voltak kénytelenek eltölteni falai alatt s ez behoz­hatatlan időveszteség volt. Ez magyarázza, hogy csak Bécsig s nem az Elbéig jutottak. Másik nagy érdeme Bizáncnak, hogy kardjá­val és diplomáciájával, vallásával és különösen műveltségével épp úgy fékezte a barbárokat, amint azt Róma tette. Amelyik nép belépett Bizánc kultúr­körébe, nem szabadulhatott meg kultúrájának varázs­hatása alól. Kultúrájának hatása alatt lettek a szláv, bolgár, varég és magyar hordákból a szerb és hor- vát királyságok, a bolgár cárság, a keresztény Oroszország és Szt. István Magyarországa. Kultú­rájának sugarai eljutnak a kazárokig. Ami Róma a Nyugatnak, az Bizánc a Keletnek : gyújtópontja a szláv világ és az egész Kelet műveltségének. Ez a világ elsősorban vallását köszönheti Bizáncnak. A kereszténységet Bizáncból küldött hittérítők terjesz­tették Magyarországtól Arméniáig és Abesszíniáig. Bizánc juttatta ezeket a népeket irodalmi nyelvhez; a szlávokat a cirill abc-val ajándékozta meg. Az örmény irás a görögből fejlődött, irodalma pedig szolgai függésben van Bizánctól. Az első szláv bibliafordítást két görög kereskedő készítette; az örmény bibliafordítást pedig egyenesen a bizánci kormány protekciójával készítik el. Mit tudnánk az előbb említett népek gyermekkoráról, ha az annyi­szor lebecsült bizánci irók fel nem jegyzik az adatokat ? Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a klasz- szikus ókor örökségét Bizánc tartotta fenn az utó­korra. A görög-római szellem hagyatékához nem sok eredetit fűzött hozzá és megelégedett, hogy az emberiség könyvtárosa legyen. Nem kis érdeme azonban, hogy ezt az örökséget részint ügyes dip­lomáciával, részint véres háborúk árán a legnagyobb szívóssággal védelmezte meg. Azok a megvetett bizánci zsoldosok, kiknek vére a Kelet számtalan csatamezején, avarok, perzsák, arabok vérével ke­veredett össze, anélkül, hogy tudták volna, ezáltal nekünk Plátót mentették meg. Bizánc nélkül az arabok olyan barbárok ma­radtak volna, mint voltak a próféta idejében. Csak­hogy Antiochiában, Alexandriában, Edessában gö­rög könyvtárakra találtak s nemsokára Spanyol- országtól Ferganáig terjesztik a Bizánc által meg­őrzött kultúrát. Bizánc nélkül az emberiség nem érte volna meg a 14. és 15. században a rene­szánszt, mely melegét még Oroszországban is érez­tette. Iván az utolsó Palaiologosz hercegnőt, Sofiát vette feleségül és a Palaiologoszok kétfejű sasával a bizánci görög szellem tartotta bevonulását Moszkvába. Ilyen nagy érdemek mellett miért e nagy kö­zöny és csúnya hálátlanság Európa részéről ? Miért foglal el tankönyveinkben az utolsó balkáni pásztor­nép is nagyobb helyet, mint ez a dicsőséges bi­rodalom ? Mielőtt szorosabban vett tárgyamra rátérnék, még egy kérdésre kell megfelelnem; mit értünk e szó : bizánci alatt ? Ez a szó nem jelez ethnografiai, sem nem­zeti fogalmat, hanem kulturfogalmat. Bizáncnak csak a kultúrája egységes; ethnografiai alanya el­lenben kimerifnetetlenül változatos, melyet a bi­zánci kultúra tartott össze. F-z eredményezte, hogy a régi kulturtestbe mindig friss vér került s meg­őrizte azt a degenerálódástól. Fontos azonban, hogy ez a vér nem volt főleg árja-európai, hanem sze- mita-ázsiai. Minden, ami Bizáncban szerepet ját­szott, abból a tág területből származott, melyet a Balkán, Vöröstenger, a Nílus kataraktái, Tigris, Karthágó és Róma határoltak. Így pl. a bizánci egyházköltészet sziriai ere­detű s legnagyobb képviselője : Romanosz, továbbá az első krónikás: Malalasz, sziriaiak. Egy sziriai mérnök találta fel az annyira rettegett görögtüzet s

Next

/
Thumbnails
Contents