Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-20 / 38. szám
Xl/fl. évfolyam Gyula, 1914 szeptember 3© 38. szám Előfizetési árak: Egész évre _ _ 10 K — f Fé l évre............... 5 K — f Év negyedre_2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. r r BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Egyes szára ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Türelem. Minden háború talán, de ez a most folyó háború különösen azért okoz szenvedést, mert nemcsak az ellenséget, de önmagunkat is le kell győznünk. Önmagunkat, lázadozó, türelmetlen lelkünket, kedélyünket, érzéseinket. Az az eddig sima tenger, amit európai kultúrának neveztünk, egyszerre viharkorbácsolta tengerré változott, amelyen magasra csapó hullámok törnek egymás ellen. Ott csatáznak az elemek a mi nemzeti létünk felett. E symbolikus képen azonban a küzdő erők egyik oldalán a mi véreink állanak. A mi fiaink, apáink és más hozzátartozóink. És a mi mindnyájunk jövője felett határoz az a győzelem, vagy kudarc, a mi fegyvereiket kiséri. Csoda-e, ha minden gondolatunk a harcmező felé száll, ha minden érzésünk a győzelemért s az ellenség eltiprásáért reszkető vágy- gyal van tele ? Csoda-e, ha a hullámzó szerencse vagy kudarc nyomán a mi lelkünk is a remény, lelkesedés vagy a nyomasztó aggodalom hullámain emelkedik vagy sülyed? És hát nem természetes dolog ez? Vagy: »nem tébolyodik-e meg örömében, akinek tán tiz napi emberfölötti munka, szakadatlan öldöklés után a hadak istene a diadalt adja és nem forditja-e fegyverét a saját szive ellen, a ki tizezrivel látta hajtársait elhullani, ezerszer vitte a saját életét halálos veszedelembe és minden hasztalan, minden hiába, a végzet Ítélete ő rá szakadt, nemzetére, hazájára, régi dicsőségére, egész jövendőjére . . .« És a mindent magával ragadó gygantikus harc közepette még is első sorban önmagunkat kell legj'őzni. Mindennap. Kissé lázasan, mégis el kell végeznünk feladataink szürkének látszó mindennapos munkáját. Hosszú évszázadok nem voltak szemtanúi olyan világraszóló mérkőzésnek és várható változásnak, aminők a mi szemünk előtt mennek véghez. És mégis le kell csendesítenünk kedélyünk viharzását, hogy megóvjuk értelmünk tisztán látását. Mert nincs az életnek olyan tere, ahol ne a hidegen fontolgató ész uralkodnék, ahol nem az észszerű és szorgalmas munkaerő volna alapja a létezésnek, a boldogulásnak. Mindaz a sok egyéb tényező, ami szellemi életünket alkotja, csak színes hozzátartozója az uralkodó értelemnek, amely vezet, összhangban tart mindeneket. Beszélhetünk hadi szerencséről, azért a háborúban mérkőző erőkben is az értelemé a döntő súly. Nem mindig a közvetlen hadvezető genialitásó az eredmény. Napoleon hadi sikerei elkápráztatták a világot és eredményei vele együtt elmúltak. De igen a győzelem, a jövő biztosítéka az a szorgalmas, értelem által vezetett munka, amely évtizedeken át naponként becsülettel elSzerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. végezte a maga feladatát, amely gyűjtött anyagiakban, tudásban, testi szellemi erőkben és mindabban, ami százféléi összetéve, a nemzet erejét képezi. A nemzet egészének felhalmozott energiája, fejlődésre való képessége, egészsége, a melyet a béke, az erőgyűjtés ideje alatt végzett munka minősége és mennyisége határoz meg, alapozza meg végeredményében a háború sorsát is. Nálunk nem fejlődhettek ki azok a bomlasztó erők, amelyek szemünk láttára tették tönkre Európának valamikor hires nemzetét: a franciát. És lehet az orosz is felettünk túlerőben, a mi kultúránk, a mi faji törhetlen egészségünk, a mi határtalan nemzeti ellenálló képességünk, szövetkezve a német hatalmas ki- válóságávál, le fogja győzni az orosz primitiv müveletlenséget, amely arrahivatottság, műveltség, kultúra, gazdasági és szellemi erő nélkül akar első nemzet, világhatalom lenni, a mire pedig még eddig példát nem mutat fel a világtörténelem. Bíznunk, remélnünk kell tehát a véggyőzelemben türelmesen, önmagunkat a további munkára eltökélve, amelynek köszönni fogjuk a győzelmet, a nagy rázkódásokból diadalmasan kikerülő nemzeti erőt. TÁRCA. Idegenben........... Id egenben, távol, messze Porlad teste eltemetve, Érte oviló könnyek árja Nem is hullhat sirhalmára............ De a neve, jó emléke, Sziveinkbe be' lett vésve............ Le tört virág hervadásán Gyászol szivünk, busán, árván............ Dal los madár! ha oda szállsz, Hol annyi hős ölelt halált, Nagy bánatunk' zogogd, sirjad, Felette a közös sírnak.................. Sz ent, Ur Isten! áldjad, védjed, Szép hazánkat s küzdő néped'............ Bá r zokogunk »sírva sírunk«., Imádkozunk, benned bizunk Dombi Lajos. A.mbrus Jenő halálára . . . A kegyetlen golyó, mely légedet talált Hej' nemcsak odafenn, de itthon is talált . . . Amikoron léged hőssé jelavatott. Szülékre s hitvesre gyászosan lecsapott. Nyújtson nekik vigaszt az irgalmas Isten. Mi pedig honfiak megfogadjuk híven: Bár sírod jeltelen, jejfát állít Neked A szivünkben ápolt örök emlékezeti Major Simon. Elszállott a galamb . . . . ■ Elszállott a galamb — a béke galambja — tiszta fehér szárnyon repült fel a sötét felhők táborába. Nem talál a földön olyan biztos helyet, hol a békességnek lágy meleg tanyája várna őreája . . . Nem tud megpihenni, nem tud leszállani . . . mindig feljebb repül .... egyenest az égben akar megállani. Ez a fehér galamb akkor szállt a földre, mikor az angyalok ott a betlehemi tágas mezőségbe dicsőséget adtak az égi anyának s tisztességet tettek az ő szent Fiának és békét hirdettek az egész világnak . . . Ez a fehér galamb bizony azért szállt most egyenest az égbe, mert már itt a földön az ember szivekben nem volt pihenése, nem volt menedéke ... Oh te fehér galamb, te megrettent lélek, panaszold el majd az egek Istenének, hogy itt lent a földön az ő szent Fiának nem adnak pihenő helyet az emberek, hogy itt a sziveknek nincsen nyugodalma, mert erőt vett rajtok a gonosz hatalma és hogy a békének csöndes hajlékait megsemmisíti a háborúk viharja. Mond el majd odafent az ég Istenének, hogy a békességnek áldott fejedelme nincsen már közöttünk, hogy az ő intését figyelembe most már itt senki nem veszi, hogy az ő békítő szavát nem hallgatják, hogy őt a gonoszok elutasitgatják . . . hogy sok öreg szüle, hogy sok szegény gyermek s busongó hitestárs sürü könnyek között mély gyászba öltözött ... és a szabaditó, erős, nagy Istennek a nevét kiáltja buzgó imádságba . . . És Te a magasban lakozó nagy Isten, ki nagyon jól tudod, mi történik itten az emberek között, ki nagyon jól látod, hogy a becsületért, hogy az igazságért a Te bentied bizó, sokat sújtott magyar az ördögök ellen fegyverbe öltözött . . . légy e szent csatában nékünk erős várunk, mert mi segítséget csak Te tőled várunk. S ha kén-köves esőt bocsátál egykoron, Szodomában lakó gonosz emberekre, de a kegyes Lóthot és annak családját méltónak ítélted a Te kegyelmedre — Óh most is jelenj meg az igazság mellett s most, amikor nekünk fegyvert fogni kellett, erősítsd hitünket, bátorítsd szivünket . . . kergesd messze földre szomszédunkban lakó, minket háborgató, gonosz ellenünket és tarts meg bennünket .... És akkor e földön — amit Te minekünk örökségül adtál, mit ezer esztendő dúló csatái közt nekünk megtartottál — ismét megjelenik az a fehér galamb, a béke galambja és a megváltott nép ajkán megzendül az ének . . . s hálaadó fohász fehér szárnyon repül Hozzád az ég és föld dicső Istenének . . . Köröstarcsa Szabó János. Ambrus Jenő emlékére. Kötelességtudás, becsület és jellem ; ezek vezéreltek teljes életedben. Szelíd, nemes lelked igaz szeretettel, hűséggel volt tele. Az Isten, a család s a haza szerelme hevitették lelked. S éltednek tavaszán, mint ilyen kerültél a csaták tüzének vészes viharába. S most a hadak utján, a csillagok között, ott a megdicsőült hősök táborában, féltő aggódással, de bizó reménnyel s imádkozva tekint a te nemes lelked, a téged szerető, soha npm felejtő, könyező családra ... — és erre a szegény, sok viharral küzdő, szép magyar hazára. Szabó János. Xja.p’u.n.lr mai száma. S ©láa.1.
