Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-13 / 37. szám
XLVI. évfolyam %ula, 1914 szeptember 13 31. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... _ 10 K — f Fél évre.. ..........„ 5 K — f Év negyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyiittér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH1V DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A habom és a munka. Amikor az európai forrongással kapcsolatos nagy leszámoláshoz az orosszal hozzákezd- tünk, általános volt a vélemény, hogy a háború rövid lesz, pár hónap alatt lefolyik. A nemzetek nagyarányu fejlődése sokoldalú és intenzív közgazdasági életet teremtett, amely — úgy hittük — nem bir ki hosszas inzultust igen súlyos rázkódtatás nélkül. A megszaporodott népesség egyszerűbb igényeinek a kielégítésénél is nólkülözketleunek gondoltuk és hisszük a nemzetküzi csereforgalmut, amely az egyes vi* dékek termés- és termelés hiányait a más vidékek hőségével nivellálja, s amely kielégíti a mostohább viszonyok között élők szükségleteit, olyanok produktumával, kik másként saját zsírjukba fulladnának. És ez a csereforgalom annál nélkülözhetlenebbnek tűnik fel, mert a nagy népességet csak nagy mennyiségekkel lehet kielégíteni, amelyekről bizonyos előrelátással kell gondoskodni, mert ellenkező esetben hatalír - néptömegek, nemzetek juthatnak katastrofá s romlásba. A csatamezőn is eddig soha nem látott számarányu csapattestek kertiluek egymással szembe. Ezeknek életszükségleti dolgokkal való ellátása nagy mértékben vonja el az élerőt a nemzet testétől, holott ennek is táplálékra és a mi még lényegesebb: lehető zavartalan vérkeringésre van szüksége, — ha elgyengülni nem akar. A csapatokat végtelen mennyiségű hadiszerrel is el kell látni. Az erre fordított rengeteg összegek ismét csak a közgazdasági életerő rovására esnek. Végül a civilizált népeknél veszendőbe menő ember anyag mennyisége is számba jön. A nagy dimenziók és nagy igénybevételek hatásának hosszas elviselésére, egész méltán hisszük a nemzeteket képtelennek. Kiheverhe- tetlen csapások fenyegető veszélye leselkedik és settenkedik mindenik hadviselő fél körül. Jóslatokba nem bocsátkozhatunk. — Ha a háború rövid befejezése, mellett szóló érveket helyeseknek is tartjuk, még sem lehetünk bizonyosak benne, hogy — mint már annyiszor megtörtént — a tények nem fognak-e a logikánkra rácáfolni. A magyar, az osztrák, a német, a francia, az orosz, az angol, mind nemzeti léte fenma- radásának vagy elpusztulásának gondolatát fűzi a háború eredményéhez. Tehát szívósan, az utolsókig igyekszenek vinni erejük kifejtését az ellenség legyőzésében. A segélyforrások végső kimerítéséig fognak menni a küzdő felek. Az a kérdés : sikerülni fog-e valamelyiknek az ellenségre bénító csapást mérni, úgy, hogy elterüljön a földön, vagy az ellenségek ilyen döntő csapás nélkül, egymással nem bir- va, a végkimerülésig lesznek-e kénytelenek küzdeni. Az előbbi esetben rövid, utóbbi esetben hosszú tartamú lehet a bábom. Remélnünk kell az előbbit, de el kell készülnünk az utóbbira. Nekünk, akik nem veszünk részt a csatában, a hosszú háború eshetőségére való elkészülés a hivatásunk és legszebb feladatunk. A magyar temperamentum könnyen lelkesedik, könnyen csügged. Holott főként nagy veszélyek idején minden csatavesztésnél, végeredményében nagyobb baj a csüggedés. Szövetségesünknek, de magunknak is harctéri helyzetünk reményteljes, biztató. A megokolt reménység mellett azonban ott kell lenni annak a tetterőnek is, amely a nemzet erejét, vérkeringését épségben tartja, hogy akkor is meg legyen ellenálló képességünk, ha csak hosszas viadal utján tudjuk legyűrni ellenfelünket. Mindennapi békés munkánkat, hivatali, társadalmi teendőinket, produktiv termelő tevékenységünket, s mindazt az igyekvő szorgalmunkat, amely a nemzeti erők conserválására és táplálására vannak hivatva, továbbra is értékesítenünk kell a nemzet javára. Ez lesz a talaja a győzelemnek és a győzelem utáni nagy fellendülésnek, — ez lesz a talaja annak a kitartásnak, amelyre szüksége van az országnak hosszú háború esetén. A törhetetlen, szorgalmas, lankadást nem ismerő munka az alapja a német nagyságnak, ez lesz alapja a mi nagyszerű boldogulásunknak is. — Ha eddig meg nem tanultuk volna, tanuljuk meg most, mikor a legnagyobb szükség van rá. A háború lázas betegség csupán, mely magához vonja a test erőinek egy részét, a küzdelem megvívására, de a testnek magáT Á B C A. A gyáva. Irta: Somogyi Imre. Az egyszerű, kis legényszobában álmos esti félhomály ■ bóbiskolt. Az ócska bútordarabok körvonalai elmosódtak a sötét fátyol alatt. A nyitva levő ablakban penészes arcú, sápadt fiatalember könyökölt ki hideg, közönyös bámulással a villanyárban úszó főutcára A nappali világosságu utcán száz meg száz ember nyüzsgőit. Ember, ember hátán. Öreg, ezüstös hajú bácsik, daliás legények, csupaszképü diákok. Messze hangzó kiáltozásaik vakmérően csengtek az esti levegőben: — Éljen a háború! — Vesszen Szerbia! — Vesszen Oroszország! — Éljen a hadsereg! Az ablakban könyöklő fiatalember először lenéző, gúnyos pillantásokkal mérte vágig a lelke- sültségtől kipirult arcú fiatalságot. Aztán később undorító düh és gyűlölet árnyvonalai gyülemlettek fakó szinü, élettelen arcára. — Barmok — sziszegte mérgesen fogai közt, — saját vesztükért bolondulnak. Olyanok, mint az éjjeli pillék. Ostobán a perzselő lángok körül röp- dösnek. Inkább az anyjuk köténye alá bújnának . . . S mérgesen csapta be az ablakot. Nem akarta tovább is hallgatni az utca népének imponáló lelkesedését. Még az ablaktáblákat is betette, hogy a lüktető utca zajának még a legparányibb részecskéje se bántsa beteges idegeit. Csak elmosódva hallatszott már az elvonuló sereg éneke; „Ferenc József azt izente, Szükség ven a regimentre. Ha még egyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni. ..“ A fásult fiatalember leült unottan az Íróasztalához. Olvasni akart. Elővett egy francia regényt. Amolyan léha, sikamlós nyomdaterméket, bogy annak apró fekete betütábora között feledje az idegesítő utcai zajt. Alig hogy belefogott az olvasásba, kopogtattak az ajtón. A fiatalember ingerülten nézett a kinyílt ajtő felé. Négy-öt nemzeti kokárdás egyetemi hallgató törtetett be hangos sikoltozással — Ál... Szervusz Pali 1 Szervus. Jó estét kedves Molnár Pál barátunk. Jó estét. No, ki éljen ? Ugy-e hogy a hadsereg és a háború ? És vesszen Szerbia, meg Muszkaország ? Molnár Pál, a negyedéves orvostanhallgató, lomhán kelt fel székéről és fanyar képpel motyogta : — Szervusztok! Foglaljatok helyet. Aztán pedig mondjátok el jöveteletek célját. — A vidám társaság nagy harci kedvvel telepedett le, ki hova tudott. — Egy kis tömzsi, jóképű jogászgyerek vállalta magára a szónoki funkciót. — Jól tudod az újságokból, hogy az egyetemi rektor felhívta az egyetemi polgárokat a háborúban való részvételre. — Olvastam — dünnyögte roszkedvüen Molnár Pali. — No annál jobb. Tehát jössz velünk ? .'. . Nekünk épenséggel mindegy, vájjon a szerb, vagy az orosz határra megyünk. Terád bizzuk. Reméljük, te is megértetted a rektor szavát. — Meg-meg. Csak az a bökkenő, hogy nem osztozom a rektor ur véleményében. — Hogy-hogy ? — Mert én gyűlölöm a háborút az egész borzalmasságával együtt. A háború manapság nagy szamárság. Modern vágóhid. A kokárdás fiatalság megütközve kiáltott fel: — Micsoda dőre beszéd ez? — Ellenkezőleg. Tiszta valóság. — Tévedsz. Nagyon tévedsz. A mi háborúnk igaz ügy védelmezése Gonoszság ostorozása. Fenevadak megrendszabályozása. — Humbug. A háború mindig utálatos, bármilyen púderrel is van álcázva. — Nem igaz Pali. — De igen. És én utálom, megvetem a háborút. — Mert gyáva vagy. Félted a bőrödet. S ezzel a hamis ürüggyel akarod mivoltodat kendőzni. Molnár Pali sápadt arca lángba borult. Verteién ajkai megremegtek a dühtől. De erőt vett magán. — Eh ! Ki az ördög törődik a véleménytek- kel. Bánom is én, legyek bármilyen gyáva természetű is előttetek, én maradok. Háború iránti esz-, telenségtek nem fog tudni zöldágra vergődni. — Igazán ? LapuLUls: mai száma © oldal.
