Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-26 / 30. szám
XLVI. évfolyam Gyula, 1914 Julius *(i 30. szám. Előfizetési árak: Egész évre 10 K — f Fél évre ............ 5 K — f "vne gyedre _ 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések .és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. része közlegelőt fog képezni, egyöntetű gazdálkodás legyen űzhető. A vételárból 600,000 koronát a község a földhitelintézettől vett kölcsön, 400,000 koronát pedig függő kölcsönként egy mezőberényi és egy budapesti pénzintézettől szerzett. Ez utóbbi összegből fogja a község a tulajdonosok azon részét kielégíteni, akik a pénzre leginkább reá vannak szorulva. Békéscsaba község az alföldi gazdasági vasút financiáinak rendezése céljából kibocsáj- tott elsőbbségi részvényekből 180,000 korona értékűt jegyzett, azzal a feltétellel azonban, hogy a vasút az üzletkezelőséget Békéscsabán tartozik felállítani, illetve Aradról oda áthelyezni. Az elsőbbségi részvények után 5.6 százalék kamatozás van biztosítva, másrészt jelentékeny haszna lesz a községnek az által, hogy az üzletkezelőségnek és a székhelynek Békéscsabára leendő áthelyezésével községi adóban tekintélyes összeget fog kapni a vasúttól. A határozat meg van felebbezve, részben alaki indokokból, részben érdemi szempontból. Ennél a tárgynál jelentékeny vita várható, mert lelebbezők álláspontjuk hathatós védelmét bizonyára nem fogják elmulasztani, ezzel szemben fel vannak készülve érvekkel azok is, akik a hozott határozat érvényben ' tartását a község érdekében állónak tartják. Békéscsaba község vállalatba adta a már többször ismertetett kövezési munkálatokat Dimitrievics Naumcse vállalkozónak. A vállalati szerződés feltételei előnyöseknek látszanak a községre, amely az előirányzott összegnél jóval olcsóbban tudta biztosítani a kérdéses munkálatok végrehajtását. Nevezetesen az előirányzat 450000 korona volt, mig a vállalati összeg 318270 koronát tesz ki. Szabó László vármegyei közkórházi ellenőr hosszú szolgálata után és előrehaladott korára tekintettel nyugdíjazását kérte. Ugyancsak nyugdíjazását kérte betegsége miatt Kolpaszky László békéscsabai községi jegyző is. A kérelmek, miután a törvényes előfeltételek fennforognak, bizonyára teljesittetni fognak. Az endrődi hídnál volt kompot, tekintettel arra, hogy az teljesen használhatatlan állapotban volt, de különben is a hid felépítése következtében a kompközlekedés megszűnt, a vármegye alispánja szabályszerű eljárás alapján 51 koronáért eladta. A vármegye alispánja ezt az eljárását bejelenti a törványhatóságnak. Öcsöd község harmadik jegyzője részére természetbeni lakást építtet; a kérdéses épület 24000 koronába kerül s a költségeket a község, a részére hagyományozott Izbéki-féle vagyonból fogja fedezni. A község a vonatkozó határozatát, a terveket stb. beterjesztette a törvényhatósághoz jóváhagyás végett. Mezőberény község egy irnoki, egy kézbesítői és egy mezőőri állást rendszeresített, valamint a kertcsőszök számát egygyel lejebb szállította. Vonatkozó határozatának érvényéhez a törvényhatóság jóváhagyása szükséges. Tárgyalás alá kerül Gyoma községnek az a határozata is, melyszerint a kibővített piactért 54000 korona költséggel kikövezteti. Erről az ügyről legutóbbi számunkban már részletesen megemlékeztünk. Békéscsaba földvételi pénztárának zárószámadása elkészülvén, az szintén törvényhatósági jóváhagyás alá kerül és annak eredményétől függ azután, hogy a község által egyes tisztviselők részére megszavazott nagyobb ösz- szegü jutalmak, amelyeknek kérdése felebbe- zés alatt áll, a belügyminiszter részéről meg lesz-e adva vagy sem. Gyoma község a már régebben rendszeresített, de eddig még be nem töltött községi mérnöki állásnak javadalmát 3200 koronára és 400 korona lakáspénzre emelte fel, hogy ez által biztosítsa az állásnak megfelelő erővel Vármegyei közgyűlés előtt, A vármegye törvényhatósági bizottsága — amint már jeleztük — f. hó 31-én rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés megtartását több sürgős természetű fontos ügynek le- tárgyalása tette szükségessé ; főképen a Mezőberény község által megvett boldisháti köz- birtokossági birtoknak vételi és azzal kapcsolatos financiális ügye igényel záros határidő alatti elintézést. A tárgysorozatba ezenkívül felvétettek a már kész, nem közérdekű természetű, tehát legnagyobb részt községi ügyek is, — köztük 7 felebbezés — mert azoknak letárgyalásával a közgyűlés legfeljebb egy órával hosszabbodik meg. Egyébként a közgyűlés a délelőtt folyamán valószínűleg befejezést nyer — másrészt az ügyek gyorsabb elintézése mindenesetre közérdeket szolgál és az októberi rendes közgyűlés tárgysorozatát, — amely rendszerint igen nagy szokott lenni — lényegesen kevesbíti. Ilyen körülmények között a rendkívüli közgyűlés tárgysorozata 68 pontból álló ügyet ölel fel, ami elég tekintélyesnek mondható. Mezőberény községe a boldisháti közbir- tokossági legelő megvételét mondotta ki. A birtok mintegy ezerhold, vételára — az illetékekkel együtt — egymillió koronát tesz ki. Mezőberény község a vételre azért határozta el magát, mert a vétel által — amelyhez a földmivelésügyi miniszter 50 éven át évi 4000 koronával járul hozzá — közvagyonát minden nehézség nélkül jelentékeny mérvben gyarapítja, másrészt,? mert ezáltal lehetővé válik, hogy a birtok által három oldalról körülvett község, házhelyek kiosztásával fejlődhessék. A birtok jelenleg mintegy 900 tulajdonos kezén van; ez a körülmény is befolyással volt a község elhatározására, hogy ezen jelentékeny nagyságú területen — amelynek egy nagy T Á R C A. Megölték . , . — Irta: Somogyi Imre. — Micskey Mariska meghalt, mert szeretett. Megölték 1 . . . Megölte az édesanyja, az apja, meg egy ember. Egy ember, aki csak úgy váratlanul belemarkolt Mariska sorsába, ránehezedett az életére, belevágott a szivébe, mint ahogy egy sötét felhő felkerekedik az égen és eltakarja a napot. Egy ember, akinek sem szeme nem volt, sem lelke nem volt; mert ha szeme lett volna, látta volna, ha lelke lett volna, érezte volna, hogy neki semmi jussa sincs ahhoz, hogy Micskey Mariska életének derült, ragyogó napjára sötét fellegként ráboruljon, hogy a szivébe vágjon, hogy — megölje. Hogy együtt csinálták az édesanyjával, meg az édesapjával? Hát ehhez az édesapjának, az édesanyjának sem volt köze Mégis megtették. Hárman ölték meg. Micskey Mariska meghalt . . mert szeretett. Ostoba dolog, hogy a nemes Micskey Ádám leánya beleszeressen az apja ispánjába. Világverő ősök sarjadéka egy cselédbe, akiről azt sem tudni, hogy csizmát foltozott-e az apja, vagy ökröket őrzött a mezőn ? Ő azt mondja, hogy gyerekeket tanított egy falusi iskolában, de az még rosszabb. Az nem lehet Micskey-fajta szív, aki igy lefelé szeret, annak nem szabad igy szeretni, vagy ne szeressen sehogy. És Micskey Mariska mégis szerette Bogdán Ferit, az apja ispánját. Nem vette észre senki. Talán csak a kertben az orgonabokor, mikor tele volt virággal. Akkor ébredt fel az ő sziveikben is az a vággyal teljes sejtés, az a kimondhatatlan meleg, édes óhajtás, melynek szava nincs, gondolni nem tud, nem néz a múltra, a jövőt nem várja.. . örökkévalóság a perc, melyben kifejezésre jut. Betölti az egész lelket és belefér egy sóhajtásba. Amelyet a bölcselkedő ostobaság gúnyosan nevet ma már ki és azt az agyvelő meghibbanásának mondja, de amely állandó és örök, a — szerelem Igen, ott az orgonabokor alatt, mikor tele volt virággal, dongott rajta a méhek raja, valami jókedvű kis madár csattogó nótával csalogatta párját. Talán akkor . . . talán ott mondották egymásnak, hogy: „Szeretlek!“ Vagy talán nem is mondották, nem is szólották egy szót sem, csak belenéztek egymás szemébe, csak egy kézszoritás, egy könny, vagy egy mosoly, egy sóhajtás, talán egy csók — az első ? .... Ki tudott volna róla, ki vette volna észre ? Az orgonabokor susogását, a méhek döngését, a csattogó madárdalt nem érti meg minden ember. Es mégis megtudták. * * * Mikor Ságváry Jancsi megcsömörlött az élettől, — beleunt kártyába, pezsgőbe, kutyába, lóba és ballerinába, mikor már kezdett nyúlni a képe és zsugorodni a tárcája, hát ekkor elhatározta, hogy most már visszavonul az ősi kúriára és egy jó házassággal rendezi viszonyait. Elkocsizott vagy kétszer Micskey Ádámhoz és úgy találta, hogy Micskey Mariska elég üde, szép virág, miért ne lehetne azt neki letörni. Nem lesz kárbaveszett fáradtság. Az öreg Micskey „szépen“ áll. A virág is szép, a virágtartó is értékes, igy ér az valamit. Az élet aztán eltelik csak neki is, ez a világ rendje. Megkérte a Mariska kezét, mert hát a formaságokon is túl kell esni. — Nem szeretem —■ szólott Mariska az apjának. — Ostobaság; megszokod — mondotta az apja. — Nem, nem lehet apám ... — ellenkezett a leány. — Itt az ideje. így akarom ! — beszélt tovább ridegen az apja. Anyádnak is ez az akarata, hát mit akarsz ? Én és anyád már odaadtuk kezedet. Mit engedetlenkedel. Nem a mi körünkhöz való az efféle dolog. — Nem az enyém már a szívem, szeretek, mást szeretek, — tört ki Végre Mariska szivéből a vallomás. Másnap a feldühödt Micskey Ádám puskát fogva zavarta ki udvarából Bogdán Ferit, az ispánt. Xja.pvLia.ls mai száma, 0 old.a,l.
