Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-12 / 28. szám
XLYI. évfolyam Gyula, 1914 julins 13 98. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... _ 10 K — f Fél évre............. . 5 K — f Évnegy edre ... 2 K 50 f Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán. Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyilttetek intézendők. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám' ára 20 fillér. Békésvármegye részvéte a trónörökös- pár halála fölött. Békésvármegyének a tegnapi napon tartott rendkívüli közgyűlése, kizárólag annak a kegyeleti aktusnak volt szentelve, amellyel a vármegye közönsége a sarajevói merénylet áldozatául esett Ferenc Ferdinánd trónörökös, valamint hűséges hitvese nemes emlékének áldozott, valamint annak az őszinte és mély részvétnek kifejezésére szolgált, amellyel Békésvármegye minden fia, a gyászos eset által leginkább sújtott ősz királyunk mérhetetlen bánatában felemelő együttérzéssel részt vesz. A közgyűlést Ambrus Sándor alispán d. e. 9 órakor a következő beszéddel nyitotta meg: Szent . István koronájának örököse a Monarchia trónjának várományosa és a halálig hűséges hitvese Sarajevóban orgyilkos kezektől haltak meg. Gyászba borította ez az embertelen merénylet felséges királyunkat, az áldozatok hőn szeretett ártatlan gyermekeit és a monarchia összes kultur népeit. Mélységes részvét és az agg király szervezetet a bánat súlyától féltő aggodalom hatja át a lelkeket széles e hazában. Egybegyültünk, hogy gyászunkban lelkűnkből fakadó érzelmeinknek mi is kifejezést adjunk. Méltóztassék meghallgatni az állandó választmány határozati javaslatát. Ezután dr. Daimel Sándor főjegyző lelTÁRCA. ____ Fa lusi csárdában. Kopott csárda, szűk a bejárója, Csak nagy ritkán szól benne a nóta, De mikor szól: a falu sir végig!. . . — Vájjon kit ver ott az Isteni Szánakozva kérdik . . . A hegedű zokog mint a bánat, Tán szive van m indenik húrjának ? S a móré, bár nem tudja, mi éget: Hegedűjén a telkemmel Csak sírva beszélget. . . Itt ülök a boros asztal mellett, Mint hegy felett a borongás jelleg, S egy csücskében a kicsi csárdának: Szép csaplárné kökény szeme Sürü könybe lábad. . . Talán érzi, talán sejti lelke, Hogy szivemet, telkemet mi lelte ? Vagy neki is, szive közepében — Fólgyult a bú titkos lángja, Hogy szemében égjen ? . . Szép csaplárné, rózsaarcu liljom Jöjjön ide, a keblemre sírjon! Tüzcsökjával perzseljen meg vérig, S habkarjain emeljen fel — Még egyszer az égig!. . . Somogyi Imre, FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID ■ ------------ —1— .. ------ - ■- ol vasta az állandó választmánynak következő határozati javaslatát: Békésvármegye közönsége fájdalmas megdöbbenéssel értesült arról a lesújtó tragédiáról, amelynek gyilkos merénylet folytán Ferenc Ferdinánd Őfensége és életsorsának hű osztályosa lettek áldozatai. Szent István koronája várományosának, valamint emelkedett szellemű hitvesének hirtelen történt elhunyta mélységes gyászt és a szivek mélyéig ható őszinte részvétet váltott ki e vármegye minden tagjának leikéből, nemcsak az esetnek megrendítő emberi vonatkozásainál lógva, hanem főkép azért, mert az elhunyt trónörökösnek nagy egyénisége, bőséges tapasztalatokkal párosult életbölcsesége, emberi és férfiúi erényeinek gazdagsága és uralkodói hivatottságának megnyilatkozásai biztató reményt nyújtottak arra, hogy majdan trónra jutva, életének legfőbb célja lesz: a népek békéjét biztosítani, államainak nyugodt fejlődését és alatvalóinak sociális boldogságát előmozdítani. A magyar nemzet állami életével oly szoros vonatkozásban állott, nagyrahivatott fejedelmi sarjnak váratlanul történt elvesztése felett érzett mélységes fájdalmának kifejezést adva, e vármegye közönsége az elhunytnak valamint fenséges élettársának nemes emlékét bánatos szívvel örökíti meg jegyzőkönyvében. De résztvevő lelkének egész melegével Fürdők és fürdözök. Julius hónapban, nyári szezon küzepén miről volna időszerűbb beszélgetni, mint a fürdőkről és a fürdőzőkről. Társaságban, családban az érdeklődés a nyaralás, a fürdőhely felé fordul, az újságokban, prospektusokban, reklámoszlopon csábitó szépséggel körülfonva jelentkeznek a nagy fürdők és a kis fürdők s néhány nap óta előkelő bőröndök miiliói repülnek szerte az országba, a szomszéd Ausztriába s az egész világba, széthordani a verejtékkel vagy fürge könnyűséggel összeszedett bankókat. Ilyenkor aktuális a fürdőkérdés és ilyenkor lehet megállapítani, mennyire fürdőző nemzet a magyar. Ha ezekből a látszatokból következtetni lehetne többre is, az ember készséggel állapítaná meg, hogy a nyári két hónapban mindenki fürdik az országban. Pedig dehogy fürdik, dehogy ! Csak fürdőzik. Csak fürdőző nemzet vagyunk, amely az elrontott gyomrát, a fájó lábait, a fogyó erőit kúrálja, vagy szórakozik, pihen, üdül, a lányát adja férjhez és galambokat lövő döz, egyszóval fürdőzik de nem fürdik. Fürdőzni lehet víz és kád nélkül, szappan és rendszer nélkül, a fürdőzés még nem fürdés. A fürdőzés statisztikájából legfeljebb azt lehetne megállapítani, hogy hány embernek telik arra, hogy nyáron elhagyja a megszokott lakását és hogy a doktorokat, vállalkozókat, szállodásokat, fürdőtulajdonosokat gazdagítsa De nem lehet megtudni, mennyire fürdenek nálunk az emberek. Erre sokkal megbízhatóbb forrásokra van szükség. Csak a statisztika világitó számoszlopaiból derül ki, hogy fürdőzők és fürdők, üdülők és tisztálkodók számaránya mily messze jár egymásfordui ez újabb csapás által leginkább sújtott felséges uralkodója felé, aki az elhunyt trónörökösben uralkodó házának hozzá legközelebb álló férfi tagját és az uralkodói kötelességeinek teljesítésében legerősebb támaszát vesztette el. A közös veszteség felett érző lelkülettel osztozunk nagy királyunk mérhetetlen bánatában és a megváltozhatatlan végzetnek e szomorú napjaiban megnyugvással tölt bennünket az a tudat, hogy Őfelségének nagy fájdalmát enyhítette és melyen sebzett szivének vigaszt nyújtott népeinek az a felemelő együtt érzése, amellyel az ő bánatát megérteni és a veszteség nagyságát értékelni tudja. A Mindenható oltalmazó szeme tekintsen fel továbbra is védőleg ősz királyunk félként homlokára. A törvényhatósági bizottság ezen érzelmeinek a legmagasabb trón zsámolyánál leendő tolmácsolására a m. kir. miniszterelnök urat kéri fel. Úgy az alispán elnöki megnyitó beszédét, valamint a vármegye mély részvétét kifejező és egyhangúlag elfogadott határozati javaslatot, a törvényhatósági bizottságnak elég szép számmal jelen volt és feketébe öltözött tagjai felállva, mély megilletődéssel hallgatták végig. Elnöklő alispán az elfogadott határozatot kihirdetve, a rendkívüli közgyűlést annak megemlítésével rekesztette be, hogy a hitelesítő tói. Nos, ha azt nem tudjuk is biztossággal, hogy a nyári két-három hónapban hány ember áll be a reménykedő és vidám fürdőzők közé, azt igenis felbecsülték már, hogy mily mértékben fürdik télen , és nyáron rendszeresen az ország lakossága. Tehát : meg lehet állapítani, hogy nem vagyunk fürdő- nemzet. Abból a statisztikai felvételből, melyet a belügyminisztérium a Társadalmi Muzeum és a Magyar Népfürdő-Egyesület együttesen állítottak össze, kiderült, hogy az ország tizennyolc és félmillió lakosa közül 73 7%, azaz tizenhárom millió ember olyan helyiségben lakik, ahol egyáltalában nincsen fürdő. Ez a tizenhárom miliő ember tehát vagy otthon fürdik, a maga angol higiénikus felszerelésű cserép-fürdő kádjában, vagy hintón s Pullmann-kocsin jár a szomszéd nagyvárosba fürödni. Akkor tudniillik, amikor ez a tizenhárom millió ember bankigazgató lesz, vagy nagyvállalkozó, vagy esetleg néhány ezer hold földnek az ura. Addig egyelőre még nem fürdik. Lehet, hogy némelyik fürdőzik közülök, lehet, hogy pár ezer valamiféle nyomorult teknőben vigasztalódik olykor, egyrésze a nyári két hónapban „iefürdi“ az egész évre szóló porciót, de egészben el lehet mondani, hogy az ország minden négy lakosa közül csak egy él olyan városban, ahol bármikor módjában van fürdeni. Három pedig nem fürdik, hogy Eötvös Károlynak adjon igazat, aki tudvalevőleg megállapította már statisztika nélkül is, hogy csak az ur, a zsidó, meg a beteg ember fürdik, de a magyar ember nem fürdik. Igaz, hogy a német birodalomban ugyanilyen pontosságú statisztikai felvétel mást konstatált. Azt Xja.ptn.33.lc m.a.1 száma 2.0 old.al.
