Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
XLVI. évfolyam 4. szám. Előfizetési árak: Egész évre ......... 10 K — f Fé l évre................ 5 K — f Évnegyedre ... _ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1914 január 25. r f POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : KÓHN DÁVID ' Megjelenik minden vasárnap. Megöltek egy asszonyt... A bánatos, régi szép magyar néprománcot, melyet Blaháné oly bűbájos szépen énekelt valamikor a 60 forintjáért megölt és a Tiszába bevetett legényről, igy módositbattuk a legutóbbi fővárosi gyilkosság után: Megöltek egy asszonyt Ezer koronáért, A Danába bevetették Gyémánt butonjáért. Duna be nem vette, Partjára vetette, Arra ment két kocsislegény Szekerére tette .... Két nap alatt megtudta a főváros, bogy ki az a rejtélyes halott az utazó kosárban, kiderült róla, bogy egy milliomos gyárosnak, a magát Fabrik bácsinak nevező Schmidt Miksa gyárosnak a kitartottja, kinek a milliomos több százezer koronára rugó vagyont ajándékozott s kit aztán hercegi pompával temettetett el. Az igaz, hogy a temetés csak külsőleg volt fényes, de azon sem kegyelet, sem tisztelet nem nyilvánult meg, mert a batlovas gyászkocsi körül mindenféle aljnép tolongott, újságárusok és perecesek adtak és vettek, a kocsik és biciklik négyesével-batosával hajtottak keresztül-kasul egymás mellett s a tömeg mindenféle összevissza nótázások és kacagás közt nyomult előre, de azért százezer ember ott volt és részt vett a meggyilkolt utcalány és egykori mosogató szolgáló temetésén. A lapok tele voltak a meggyilkolt lakásának pompázó leírásával, a hermelin köpenyegekkel, csipkepongyolákkal, gyöngyökkel, gyémántokkal, sok-sok ezrekről szóló takarékpénztári könyvekkel s a főváros tisztességes nővilága szűkös körülmények között élő tagjainak ajkairól mindegyre hallhatták a férjek és apák e keserű fölkiáltásokat: — Hát érdemes ezért becsületesnek lenni, ha a becstelen életet ily pazarul megjutalmazzák ! Azok számára, akik ezért fölvethetik ezt a keserű kérdést, persze nem érdemes becsületesnek és erényesnek lenni. Aki a maga jutal- maztatását abban látja, hogy női tisztessége feláldozásáért külső fényt es pazar jólétet nyerjen, az menjen a »Mágnás Elza« útjára s ne törődjék a világ Ítéletével. Vannak még Fabrik bácsik széles Magyarországon. Aminthogy Schmidt gyáros eddigelé több mint nyolcszáz levelet és egyéb ajánlatot kapott a magyar hölgyvilágnak nem éppen csak az utca kóborló tagjaitól, kik mind a megürült helyre pályáznak. »S mit mondott Schmidt ?« — mint a feledhetetlen, kedves nagy művész, Náday Ferenc mondotta egyik szerepébeu. Azt, hogy az ügy rá nézve nem sietős, majd a véletlenre bízza e hivatal betöltését. Akinek annyi kidobni való pénze van, az várhat és válogathat, íme, hiszen pénzével azt is meg tudta csinálni, hogy egy rég lezárt temetőt, melybe már nem volna szabad halottat vinni, megnyitottak az ő halottja előtt, tehát mindenféle szabályrendeletet fölborítottak az ő kedvéért. Mi mindent tehet még a pénze utján, ki tudná ma azt megmondani. Ez az egyetlen nagyhatalom ma a modern világban, ez előtt hajol meg mindenki. Kiszámithatlan, mily romboló hatása van egy-egy ilyen példának a különben is romlott közerkölcsökre. Mióta a megölt utcalány mesés gazdagságának tényei közismertekké lettek, egyébbel sem foglalkozik a nők nagy részének fantáziája, mint azzal, miként lehetne hasonló Fabrik bácsira szert tenni, ki azért a csekély áldozatért, amit egy nő hozhat, ily krőzusi kincseket ad! Anyák a lányaiknak ezt beszélik, sanyarú viszonyok közt levő s magukat legalább is csinosoknak tartó lányok ezzel keserítik anyjukat, hogy elmenuek ajánlkozni Fabrik bácsihoz. Családi viszályok és perpatvarok támadtak a szerencsétlen nő szellemi végrendeleteként, mint egy átkos örökség, melyre Éva anyánk minden lánya jelentkezhetik örökösül. S ennek oka az a feneketlen kíváncsiság, melyet a hírlapok szenzáció-hajhászatból még jobban fokoznak, ismervén az olvasók ízlését. A magányosan élő nőket, különösen a,z édesebbeket pedig elfogja a cselédektől való félelem. Hogyne, mikor azt olvassák, hogy a meggyilkoltnak havi 60 boronával díjazott cselédje oly hidegvérrel öleti meg az ő dúsan fizető úrnőjét a szeretője által! Hát mennyit fizessen egy nő a cselédjének, hogy az ne legyen gyilkosává ? Az az aljas nő, ki a szeretőit oly sűrűn változtatta, ki igazán jólétben fürdőit a kitartott nő házában, rögtön kész a T A B C AIfjúságom. Irta: Csűr a, Miklós. VI. Járok egymagámban, szomorún, hallgatag' Körülöttem nyüzsgő\ szürke népáradat. S ha felém tartasz a népes uccasorban, Álmodozó szivem félve nagyot dobban. S hogyha titokzatos szép szemedbe nézek, Lelkemet megejti varázsos igézet. Majd meg halovány pir futja el arcomat. . . A jó Isten tudja, a jó Isten látja, Vájjon hajnalpir ez, vagy már is alkonyat. VII. * Irigylem a virágcsokrot, Mely kezedbe téved, Mert kellemes illatárja Gyönyörbe ejt téged. Irigylem a kis madárt, Mert dalt fakaszt ajkadon, Mig én vesztett boldogságom Hasztalan siratom. Irigylem a csacska habot, Mely álomba ringat S melyek hazug létbe visznek, Csalárd álmainkat. Irigylem a mindenséget... < Csak szivemet szánom, Mert reményem, hogy enyém léssz, Csalfa tündérálom, S múló gyönyör, tört napsugár Üdvöm, boldogságom. VIII, Arra tanitgatnak szeretettel, bölcsen, Hogy drága időmet álmokkal ne töltsem; Hogy ne legyek rabja csalfa délibábnak, Délibáb s az álmok gyorsan tovaszállnak. S amelyik jól nem vesz, csak csalogat csupán, Sohase is fussak olyan -szekér után, Ne hallgassak a szív, csak az ész szavára: Dalnak, szerelemnek csalódás az ára. Fogadom tanácsát e bölcs beszédeknek ... Káprázatos álmok többé meg nem ejtnek, Csalfa délibábok majd nem hitegetnek, Viselem robotját a való életnek. S olyan lánynak nevét dalokba' se zengem, Ki csak hiúságból tud szeretni engem . . . 5 mig e bölcs tanácsot adtam a szivemnek, Arra ébredtem, hogy még jobban szeretlek. IX • Kerülsz az uccán s elkerüllek én is A bár halvány arcom ott reszket szivedben S a könny szememben érted bárhogy ég is: Találkozáskor úgy beszélünk mégis, Miként két ismeretlen. Nevet, kacag szemed, ha sir a lelkem, Szómat maró gúnyod kiséri folyvást: Én meg neved' hideg közönnyel ejtem .. . Akárhogy is takarjuk: mind a ketten Szívből szeretjük egymást. Lapianls: mai száma ÍO old.al.
