Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
gyilkosságra. Ha arra a nyomorúság vitte volna, érthető lenne cselekedete, de erről szó sem lehetett. Százszorta bünösebb tehát, mint maga az elvetemedett, aljas gyilkos, ki nem tartozott hűséggel az őt fizető iránt. De vájjon megoldás lesz-e az, ha Nick Ousztáv mellé Kóbori Rózsit is fölakasztja Báli uram, ki ez ügyben az utolsó szót fogja kimondani ? 3 » Községi elöljárói választások. A községi elöljárói választások — amint már megírtuk — Szarvas község kivételével, ahol, mint értesülünk, folyó hó 27-ére van kitűzve, az egész vármegyében befejeztettek. Legutoljára a szeghalmi járásban folytak le a választások, amelyeknek eredményét az alábbiakban közöljük. Megválasztattak : Szeghalmon. Farkas Bálint, biró. Elek F. Ferenc, törvénybiró. V. Fodor Mihály, közpénztárnok. Szakácsi Lajos, adószedő. Fodor János, ellenőr. Czeglédi Ferenc, közgyám. Boruzs M. István, községi gazda. Emődi Imre, esküdt. Erdei Bálint » Cs. Hegyesi Sándor esküdt. Cs. Molnár István » Hidi Mihály » Pozsonyi Mihály » Körösladányban. Vakarcs János, községi biró. Szuromi János, törvénybiró. Bagdi Sándor, községi gazda. H. Tóth Sándor, pénztári ellenőr. Rózsa János, községi közgyám. Tóth Lajos, közpénztárnok. Z. Nagy Imre, adópénztárnok. Claire kisasszony. Irta: Mányiné Prigl Olga. Valahogy úgy megborzongtam a minap egy szürke-kék tónusu festmény láttára, pedig maga a kép igen jelentéktelen volt. Az őszi hangulatnak százszor és ezerszer megfestett színei: hulló falevelek s köd, nehéz, tompa köd. A szegény francia kisasszonyunk jutott eszembe, akinek a köd volt a rögeszméje. Clairenek hívták, ezen a jól hangzó, ábrándos néven. Abban a kaszárnyaszerü épületben lakott, ahol naponként láttam futkosni a lépcsőkön, ahogy a francia órákra szaladgált. Pihenve állott meg olykor, aztán csak futott továbh, mert a kis hivatalnoknék, számtisztnék, akiknek a leányait tanította, nem akarták hiába kidobálni a pénzt s szigorú pontosságot követeltek. Claire kisasszonyra ugyan nem is igen panaszkodhattak. Olyan volt ő, mint egy jól berendezett gép s szinte olybá is vették. Egy időszakban bomlott meg csupán, ez arra a bizonyos ködös napokra esett, amikor is Claire kisasszony ki nem mozdult volna a szobájából, hanem ott állott az ablaknál s bámult a fehérségbe. Egyszer benyitottam hozzá. Valami ürüggyel, bár tudtam, hogy ilyenkor nem szeret senkivel se találkozni. Engem különben kedvelt mindig, mert rendesen elkészültem a leckéimmel és sohase bosz- szantottam. Meglepett arcot csinált előbb s szinte kellemetlen kifejezés ült vonásain, hanem aztán csak hirtelen megfogta a kezemet s odahuzott maga mellé. Olyan áthatóan nézett rám, hogy szinte megborzongtam s kezem reszketett az övében. Szelíd hangon kérdezte : — Fél tőlem ? Békés Mészáros János, esküdt. V. Berta János * K. Fazekas Imre » Bak S. Imre » K. Fazekas István » Füzesgyarmaton. Nagy A. Imre, községi biró. Homoki Péter, törvénybiró. Cs. Nagy Imre, hucsatelepi albiró. Csaba József, hucsatelepi esküdt. Tóth B. Sándor, közgyám. Györösi József, közpéuztárnok. Kovács István, közpénztári ellenőr. Czeglédi János, adószedő pénztárnok. R. Szabó, István, községi gazda. Aggott Lajos, esküdt. Fekete Márton » Németi Sándor » Hegyesi Mihály » Vésztőn. Pardi Gr. Gábor, községi biró. Eszlári István, törvénybiró. Papp Imre, gazda. Csüllögh Sándor, közgyám. Papp Sándor, pénztári ellenőr. Szántó Sándor, adópéuztárnok. A közpénztárn. állás betöltése elhalasztatott. Csüllögh Ferenc, esküdt. Csüllögh P. Ferenc » Takács Gergely » Szabó Mihály » Lévai Mihály » Hírek. Kinevezések. Kéry Gyula főispán Rapcsák Lajost, a Vörös Kereszt Erzsébet-kórház főorvosát tb. vármegyei főorvossá, továbbá dr. Belopotoczky György szarvasi községi orvost tb. járásorvossá nevezte ki. Ugyancsak kinevezte a főispán ifj. Torkos Kálmán végzett joghallgatót díjtalan közigazgatási gyakornokká és szolgálattételre az orosházi járási főszolgabíró mellé osztotta be. — Oh dehogy ! — mondtam — megszégyelve magamat s igyekeztem mosolyogni. Akadozva adtam elő, hogy a szótárért jöttem, Könnyedén kelt föl, hogy a füzetet megkeresse, aztán széket hozott. — Maga mindig jó kis leány volt — mondta — no és Istenem, jövőre már nem lesz az enyém. Hallottam a mamájától, hogy nyilvános iskolába adják. Igazán a szivemből feleltem neki: — Pedig én úgy sajnálom a kisasszonyt... Megveregette az arcomat, aztán megint rám nézett a szomorú, nagy szemével: — Igen, elmegy a világba édes kicsi leányom... Olyan furcsán, szinte misztikusan hangzottak a szavai. A kis Íróasztali óra sebesen ketyegett, a sarokállványról egy törött Vénusz-szobor nézett ránk mereven. * Claire kisasszony odaszoritotta vértelen arcát az enyémhez, amig beszélt: — Tudja-e édes kis leányom, mi a világ? — S szinte lázasan folytatta: — Akkora voltam, mint maga, vagy tán még fiatalabb, mikor kidobtak a világba. Még a vakációmat tölthettem otthon, mert ez idő alatt vidékre küldtek, hogy nyelveket tanuljak. A barátnőim, a kik nem mehettek sehova, irigykedtek reám, viszont meg én irigyeltem őket, hogy milyen jó dolguk van, nem kell a fejüket törniök s azt teszik egész nap, ami nekik tetszik. Sokszor elhatároztam magamban, hogy felhagyok mindennel s megszököm, de olyankor mindig eszembe jutott az édes anyám, aki összetett kezekkel kért, hogy tanuljak, mert különben mi lesz belőlem. Saját magát hozta fel példának, a nagy nyomorúságát, mibe iutott azzal, hogy férj1914 január 23. * Köriratok a vármegyén. A vármegyéhez újabban megérkezett Sopronvármegye körirata, amelyben törvény hozási utón való kimondását kérik annak, hogy a községi orvosi szolgálat a nyugdíj kiszámításánál és egyéb tekintetekből hozzászámítandó a vármegyénél és a rendezett tanácsú városoknál orvosi minőségben eltöltött'szolgálathoz. — Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek kérelme, amelyet a folyamatban levő oláh paktum tárgyalások alkalmából a magyar állam egységes nemzeti jellegének megóvása érdekében az ország összes törvényhatóságaihoz intézett, Békésvármegyéhez is megérkezett. A vármegyei épületek összeírása. Hogy komolyan foglalkoznak illetékes helyen az államosítás kérdésével, azt igazolja a belügyminiszternek újabban a vármegyéhez érkezett rendelete, amelyben meghagyja a vármegyének, hogy a hivatalok elhelyezésére szolgáló épületek, valamint a beépítésre szolgáló telkek kimutatását az esetben is, ha azok jelenleg bérbe vannak adva, sürgősen készítse el, megállapítván pontosan a telek és az épület becsértékét, valamint az azou netán rajta levő terheket is. Kinevezés. A pénzügyminiszter Szerdahelyi vándor gyulai pénzügyi fogalmazót segédtitkárrá nevezte ki. A gyulai gyermekmenhely gondnoki állását, a mely Kutny Gyula gondnoknak a múlt év végén történt áthelyezése óta üresedésben volt, — a napokban töltötte be a belügyminiszter. Az állásra Nogáll Imre veszprémi állami gyermekmenhelyi gondnokot helyezte át hasonló minőségben Gyulára. Az elhagyott gyermekek vármegyei alapjából a törvényhatóság az októberi közgyűlésen több község részére 6300 koronát szavazott meg, hogy ezzel is enyhítsen azon súlyos terheken, amelyeket a községek az elhagyott gyermekek tartási Költségei címén viselni tartoznak. A törvényhatóság natáro- zata ellen Gyula város polgármestere felebbezésel élt amiatt, mert a város az említett összegből nem kapott semmit. Ennek pedig az volt az oka, hogy az említett vármegyei alap, az önálló gyámpénztárral nem bíró községek tartalék alapjának jövedelméből állott elő, tehát azok a községek, amelyek önálló gyámpénztárral bírnak, — mint Gyula város is — amelyek tehát az említett vármegyei alap jövedelméhez mivel sem járulnak, az abból való részeltetésre nem tarthatnak igényt. A belügyminiszter a törvényhatóság kérdéses határozatát Gyula város feiebbezésének elutasításával helybenhagyta. hez ment s most hatan nyomorognak s hogy az apám se olyan szelíd, megadó többé, mint eleinte hanem goromba és ingerült. Ki is csodálkozhatnék rajta, mikor a gyerekek mindig éhesek s a világ olyan drága s olyan rossz. Csak tanultam hát tovább és tovább mind nagyobb buzgalommal. Tizenkilenc éves voltam, mikor az igazgatónőm protekciója folytán egy előkelő úri házhoz jutottam, két kis leány mellé. Oh boldog, nagyon boldog életet éltem ott. A kis leányok szerettek, mindenki finoman bánt velem és én is szerettem mindenkit, mindent ... Az utolsó fűszálat a kertben, a legutolsó porszemet, mely a szoknyám fodrába kapaszkodott. Sokszor visszaálmodom magam azóta a szép szobámba s látni ablakom alatt a lombos hársfa hajlós ágát, melyre szelíden fut fel a lilaszinü golgota-virág. Valahogy úgy képzeltem akkor, hogy én is hasonlítok ahhoz a virághoz, s nekem is keresnem kell a fát, amelybe kapaszkodhatom. S egyszer úgy hittem, — megtaláltam. Szép szomorú, fehér napon történt Fehér pára úszott a levegő-égben, habszerü fehér foszlány körül-körül, mindenütt. A faluban voltam misén. S akkor jól emlékszem, mint vált ki hirtelen a ködből az a valaki, akit már álmaimban ismertem, akiről annyit gondolkoztam. Összerezzentem tekintetétől s körülöttem a köd, a pára keringő táncot járt, hogy szinte megszédültem tőle. Mintha lábom alatt megmozdult volna a föld. Ő karját nyújtotta nekem s én odahajtottam féjem a vállára s éreztem a puha, meleg lehelletét. Magam se tudom, hogyan jutottam vissza a kastélyba, mint egy álomra emlékszem csupán.
