Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-24 / 21. szám

3 Békés 1914 május 24. A miniszteri leiratok után sorban a tör­vényhatósági átiratok vannak a tárgysorozatba felvéve, összesen 6 törvényhatósági körirat van, amelyeket annak idején részletesen ismertettünk. A hat törvényhatósági körirat közül öt hasonló szellemű felirattal javasoltatik támogattatni, egy pedig: a boritaladó eltörlése tárgyában kelt esztergommegyei körirat — irattárba helyezte­tik, mivel ebben a kérdésben a vármegye há­rom vagy négyszer már felirt a törvényhozáshoz. Az aradcsanádi. vasút azt kéri, hogy az al­földi gazdasági vasút pénzügyi viszonyainak ren­dezése végett kibocsájtandó elsőbbségi részvé­nyekből — amelyek részére öt százalékos ka­matozás lesz biztositva — nagyobb összeget je­gyezzen a vármegye. Minthogy a vármegyének a rossz pénzügyi helyzet miatt kölcsönt nem lehet kapni, és igy több rendbeli szükségletei­nek kielégítésére a vármegyei alapokat kell igénybe vennie és mivel a vármegye péuzei most öt és fél százalékot kamatoznak, ennél­fogva a megkeresés aligha fog teljesittetni. A délmagyarországi közművelődési egyesü­let által létesitendő internátusbán alapítványi helyeket — fedezet hiányábán — nem létesít­het a vármegye. A vármegyei épületek ezidei javítására ösz- szesen 6000 korona felhasználását fogja az építkezési bizottság javaslatba hozni, valamint azt, hogy a G-yomán létesitendő villanyvilágí­tás a gyomai főszolgabírói hivatalba és lakba is bevezettessék, illetőleg az e célra szükséges mintegy 1000 korona megszavaztassák. A vármegye közművelődési bizottságának lapunkban több Ízben méltatott rendkívül köz­hasznú működése nagyrészben feleslegessé tette Békésvármegye Közművelődési Egyesületének a muzeum fentartásáu kívül egyéb irányú műkö­dését. De nemcsak feleslegessé, hanem mond­hatni lehetetlenné is. A közművelődési bizott­ság ugyanis állam- és törvényhatósági segély­ből, habár mérsékelt összeggel is, honorálja a felolvasókat és előadókat. Erre a közművelődési egyesület fogyatékos anyagi ereje következté­ben teljesen képtelen. A kultúrát díjtalanul szolgáló s arra hivatott egyének pedig alig van­nak többé. Békésvármegyében még kevesebben mint másutt, mert itt a vármegyei középosztály együvé tartozandósága mindig igen sok kívánni valót hagyott és az együvé tartozaudóság ér. Nem azért a melegségért mondom, a mivel szüleit vigasztalja, — noha ez is sokat jelent — hanem a maga iránt való szigorúságért és a töb­biek iránt való bocsánatos jóságáért. Mert hogyan és miképpen szokott az ilyen szegény, tapasztalatlan, nagy vágyakkal, gyönyörű indulatokkal és naiv sokat akarással tele fiatal lélek ennyire eltévedni ? Hiába is méltóztatnak röhögni, a vallás, a szülei ház, apa-anya, testvérek, rokonok, könyvek és kivált az iskola (kivéve azt, a hol a tanító vagy tanár már u. n szociológus) mind­mind okos mértéktartásra szorítja a serdülő ifjú lelkét. Akármiféle titáni eszméket is görgetnek a hyper-moderu elméletek, e mérséklő, nyesegető, szabályozó és fegyelmező erők veritékes és becsü­letes munkájára minden müveit ifjúnak, sőt minden fiatal leánynak nagy szüksége van az életre való előkészítés gyönyörű, de veszélyekkel teljes évei­ben. És szüksége lesz ezután is, akármiféle „világ­fölfogást 4 gyártanak is az ujuló nemzedék számára. Mert hiszen az ember őstermészetében torlódó fej­lődési erők épp úgy hiábavaló ágbogakká fajzanak el az értelem és az érzelemvilág termékeny szabá- bályozása nélkül, mint az erős növésű fák, ha nincs a ki nyesse és irányozza fejlődésüket — bo­csánatot kérek ezért a nyomorult osztályhasonlatért. A fiatal lélek goethei „Sturm und Drang- Period“-ja az, a hol ezek a titáni megtévedések el­következnek, tehát a szabad fejlődés első évei. A főiskola, az egyotem és a velejáró szabadság, a mivel helyesen élni nagy művészet. Kivált az olyan világban, a hol az a doktrína kezd fék nélkül el­terpeszkedni, hogy a vallás, a szülei ház hagyoj mánya, a salabakter-tanárok fegyelme és azonkívül is minden más tekintély csupa szamárság és erő­szaktétel, a mit hitelvesztetté kell tenni, föl kell rúgni, el kell pusztítani. Mert ezek, igy szól a ta­nítás, a természetes erőket és képességeket csak rabbilincsbe verik és mások rabszolgaságába hajt­ják, a kik hatalmuknál és tekintélyüknél fogva le­zete a községek egyedi fejlődésével évről-évre fokozatosan még lazul is. Ily körülmények kö­zött a közművelődési egyesület alapszabályaiban maga elé tűzött sok irányú feladatának úgy anyagi erő, mint szellemi érdeklődés hiányában megfelelni képtelen lévén, feloszlatása iránti lépések megtételével egyidejűleg a muzeum fentartását, a tárlat különben is tulajdonosától, a vármegye törvényhatóságától kéri. A muzeum fentartása s fejlesztése a vármegye elsőrangú, kulturális érdeke, a cél elérése pedig csak ugv lehetséges, ha a muzeum fentartása akár a meglevő közművelődési, vagy e célból alakítandó külön muzeum bizottság, hatáskörébe utaltatik. A vármegyei közkórházat órdeklőleg több ügy van a tárgysorozatba felvéve. Tárgyalás alá kerül a közgyűlésen a vármegyei közkórház -jövő évi költségvetése, — amelyet a békés­csabai közkórház jövő évi költségvetésével együtt, ami szintén tárgya Itatni fog a közgyűlésen — annak idején már ismertettünk. A közgyűlés határozatát igényli a vármegyei közkórház múlt évi zárószámadása is. A zárószámadás — amint már megírtuk — pénzügyileg igen kedvező eredményt tüntet fel, amennyiben a múlt évi maradvány az 55000 koronát meghaladja, ami nagyrészbeu az élelmezési rendnek megváltoz­tatása következtében állott elő. A maradvány felhasználása tekintetében az a javaslat, hogy abból 39500 korona a kórházi építkezési köl­csön résztörlesztésére fordittassék, ezenfelül mintegy 4500 korona a kórházi építkezések fo­lyamán rendkívüli munkát teljesített tisztvise­lők, valamint az építésvezető, a felülvizsgálatot végzett miniszteri kiküldöttek jutalmazására for­dít tassók, a kórházi tisztviselők magasabb lak­bérére pedig 2500 korona engedélyeztessék. Bejelenti az alispán azt is, hogy mivel a belügyminiszter a szükséges előlegeket még nem utalványozta, a kórház szükségleteinek fedezé­sére a vármegyei alapokból 55000 kor. ideig­lenes kölcsönt folyósított. A folyó évben megtartandó orvosi tanfo­lyamon résztvevő hatósági és magánorvosok tá­mogatására az orvosi alap múlt évi kamatjöve­delméből az alispán 800 korona engedélyezését kéri. Határozni kell végül a törvényhatóságnak abban a kérdésben is, vájjon a most lejáró kór­házi villanyvilágitási szerződést 10 évre meg­hosszabbítja, vagy uj villanytelepet állit-e fel ? igázzák és kiuzsorázzák az egyéni talentumot Pe­dig ezen a sárkánytejen nevelődik ma a főiskolai ifjúság legnagyobb része, holott már fiatalságában magában is megvan e természetes sárkányvér. Jegyezzük jól meg, mit sem tisztelek annyira, mint a lelkiismereti szabadságot és a gondolat sza­badságát. De nem vagyok azon a véleményen, hogy csupán csak ebből meg lehet élni az emberi társa­dalomnak fejlődöttebb, müveit állapotában. Egyéni felelősségérzet nélkül minden szabadság csak rom boló erő és ezért ennek a felelősségérzetnek éppen akkora kultusz dukál, mint a szabadság eszméjének. Nézzük gyakorlati oldaláról is ezt a dolgot. A középiskolákból kiszabadult ifjú beáll va­lami szabadgondolkodó, vagy éppen szociális for­radalmi egyletbe, társaságba, a hol Írásban, szóban, beszélgetésben csakis fölszabadító, a meglevővel dacoló tekintélyeket, hagyományokat, fegyelmeket leromboló tanításokat hall. Bizonyosan vallásellene­seket, istentagadókat is. Sőt olvastam egyik külön­ben kitűnő modernista írótól olyan tanítást is, hogy a szüleinket tisztelni középkori butaság, mert hi­szen szüléinknek örömet okozott a mi létrehozata­lunk. A nevét csak azért nem irom ide, mert én igazán tisztelem a gondolatszabadságot, még ebben az őrületes formájában is. Ez a doktrína. A gyakorlati alkalmazás pedig rendesen valami kávéházban kezdődik. Valami ifjú, meztelen képű titánnak, vagy hekatoncherionnak egy-két silány ötlete van. A combjára üt: „Hopp, én kitűnő iró vagyok“ — és firkál. Rém szamár­ságokat firkál össze, de mivel van benne ügyes­ség és szusz, lenyomtatják, A tudás, a helyes Íté­let és a tömegek iránt tartozó lelkiismeretesség ugyan olyan távol van ezektől az írásoktól, mint Makó Jeruzsálemtől, de mivel egy bolond százat csinál, a tudatlan és fegyelmezetlen titán egy kis hirnevecskére kap és — eszményképe lesz mind a többi ifjúnak, a kik közül nem egy szintén mo­zogni érzi magában a titáni erőt, — a flatalembe­Ezen a közgyűlésen kerülnek elbírálás alá azok a kérvények is, amelyek a vármegyei hon­véd hadapródiskolái, valamint főreáliskolai ala- 'pitványi helyek betöltése céljából adattak be. Betöltendő lesz a következő iskolai évre az alapítványi helyek közül 2, ezen helyekre összesen 7 pályázat nyujtatott be. A segélyezési kérvények, eddig még elő nem fordult nagy számban szerepelnek a tárgy­sorozatban. Mondanunk sem kell, hogy azoknak csak igen csekély része fog mérsékelten ked­vező elintézést nyerni, a túlnyomó része azon­ban, bár vannak közöttük méltányos kérelmek, a nagyon is ismert indokból, hogy fedezet nincs, el fog utasittatni. A magyar gazda-szövetségbe és a magyar- országi kisbirtokosok országos szövetségébe ala­pitó tagként való belépése a vármegyének, ja­vaslatba hozatik. A szükséges 300 és 200 ko­rona a közszükségleti alap 1915. évi kamatjö­vedelméből fedeztetnék. Tekintélyes a száma a nyugdíjazás kimondására irányuló kérelmeknek, így Leindörfer Mór, Csornák István járási iroda segédtisztek, Bézy Balázs orosházi községi jegyző és dr. Mikolay Mihály szarvasi ügyve­zető orvos kérik a törvényhatóságtól nyugdíja­zásukat, részben betegség, részben hosszú szol­gálat és előrehaladt életkor alapján. Előterjesztést tesz az alispán aziránt is, hogy mivel a Budapesten tartott jog és köz- igazgatási továbbképző tanfolyamra a vármegye eddig még senkit sem küldött ki, az idén Sá- rossy Gyula árvaszéki elnök és Kiss László já­rási főszolgabíró küldessenek ki a szóban levő tanfolyamra és részükre 300—300 korona áta­lányt szavazzon meg a vármegye. Bemutatja az alispán dr. Berkes Sándor kórházi igazgató jelentését arról, hogy a gyulai Kötött és Szövött Iparárugyár Részvénytársa­ság, felügyelőbizottsági tagjává választotta. A bejelentést a törvényhatóság kétségtelenül tu­domásul veszi. A fentebb felsorolt általánosabb érdekű ügyeken felül a tárgysorozat tartalmazza a köz­ségi ügyeket, amelyek között fontosabb, vagy érdekesebb nem igen akad. A községi ügyek közül meg van felebbezve 10, a többiek hiva­talból való jóváhagyás végett terjesztettek a törvényhatóság elbírálása alá. A fontosabb köz­ségi ügyeket annak idején, midőn azok a vár­rek eme nagy félrevezető Galeottóját. És megy utána, mint afféle uj félisten, a kinek tudásra nincs szüksége. Én azt gondolom, hogy a kiválóan ritka láng­eszű embereket kivéve, — a milyen volt I. Napo­leon — mindenkinek, még a nagy tehetségeknek is szükségük van tudományos fegyelemre. Különösen szükségük van azoknak, a kik nem az eszmék kul­tusza körül fáradoznak, hanem az élet pozitív dol­gait művelik. Technikusok, professzorok, jogászok, kereskedők, iparosok s mind a többi, alapos elő­képzés nélkül nem igen értékes emberek, ha tehet­ségesek is. Szó sincs róla: a tehetség az első vezető erő és ott, a hol az intuíció, a sugallat vezet (mint a művészeteknél), az uralkodó elem is, azonban a kultúra a tudás tégláiból van rendszeresen fölépítve és jaj annak a fiatalembernek, a ki e titánságoktól megtévesztve önmagába beletéved. Ha azt hiszi, hogy ő tudás, munka és veríték nélkül is elérheti mindazt, a mit mások hosszas ismeretgyüjtéssel, fegyelmezett tanulással és arcuk verítékével küz­döttek ki: veszve van. Szóval jaj annak, a ki meg­kapja a titán-betegséget. Ezer példát tudnék rá mondani. Nagyon jól tudom én azt, hogy a szellem sza­bad mozgása igen nagy kincs és hogy a kivételes tehetségnek külön útja van köztünk: azonban a szabály mégis csak az hogy igy, vagy úgy, de tudni kell. Az egész müveit világon igy van ez, csak éppen nálunk lehetne másképpen ? A korábbi idők munkátlan, elbizakodott tita- nizmusa itt nálunk — a felemás állapotok orszá­gában — a modern hekatoncheironsággal találko­zott és a régi üres képzelődés az uj elbizakodott­sággal karöltve pöffeszkedik. Tehát rendkívül sok azoknak a fiatal lelkeknek a száma, a kik megté­vesztődnek. A kik egész nemzedékek verejtékes építő munkája helyére a maguk titáni elbizakodott­ságát teszik és — olyan jól mondja ezt az a sze-

Next

/
Thumbnails
Contents