Békés, 1914. (46. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-24 / 21. szám
XLVI. évfolyam 4*yula, 1914 május 14 91. szám Előfizetési árak: Egész évre ....... 10 K — f Fé l évre............._ 5 K — f év negyedre____ 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓH> DÁVID 5TSWS Megjelenik minden vasárnap. Vármegyei közgyűlés előtt. ii. A közgyűlésen — a még ezután összeállítandó póttárgysorozati ügyeken kivül — 120 tárgy kerül elintézés alá, vagyis jóval kevesebb, mint a tavaszi közgyűlésen rendesen lenni szokott. így tehát a közgyűlés nemcsak az ügyek számát tekintve nem tartozik a nagyobb közgyűlések közzé, hanem előreláthatólag izgalmasnak sem lesz mondható, mert a tárgysorozaton levő ügyek egyike sem oly természetű, hogy annak elintézése hosszabb vitára, vagy nagyobb harcra nyújtana kilátást. Mindazonáltal * úgy az általánosabb érdekű megyei, mint a községi ügyek között több olyan tárgy található, amelyek a vármegyei bizottsági tagok érdeklődésének felköltésére alkalmasak. A tárgysorozat első tárgyáról az alispáni jelentésről már múlt számunkban megemlékeztünk, amennyiben részletesen ismertettük annak tartalmát. A közgyűlésnek sorrendben következő tárgyai között két indítvány szerepel és pedig az egyik Rosenthal Adolf és társainak indítványa aziránt, hogy a törvényhatósági bizottság hódoló feliratban üdvözölje a királyt abból az alkalomból, hogy súlyos betegségéből felépült, a másik dr. Dunay Antal megyebizottsági tagé, a trónörökös 50-ik életévének betöltése alkalmából leendő üdvözlése iránt. Az a rajongó szeretet és ragaszkodás, amely Őfelsége személyét általánosan körülveszi s az az aggódó félelem, amellyel Magyarország minden hű fia kísértő a magas korban is rendíthetetlen kötelességérzettel uralkodó legalkotmányosabb király betegségét, érthetővé teszi azt a mélyen érzett örömet, amely meg fog nyilvánulni a törvényhatóságnak bizonyára egyhangú lelkesedéssel hozandó határozatában. Azon odaadó hűségnél fogva, amellyel a magyar nemzet a dynastia minden tagja iránt viseltetik s azon szoros kapcsolatnál fogva — amely a nemzetet és dynastiát egybefüzi, a törvényhatóság lelkesedéssel fogja kifejezésre juttatni a trón várományosával szemben érzett szerenesekivánatait is abból az alkalomból, hogy tapasztalatokban gazdag s póldaadó kötelességérzet által vezérelt életének 50-ik fordulóját betöltötte. A vármegye 1914. évi költségvetésének felülbírálása tárgyában kelt belügyminiszteri rendelet folytán a vármegyének intézkedni kell aziránt, hogy a gyámoltak és gondnokoltak ingatlanainak tűzkár elleni biztosítása tárgyában kötött szerződés szerint a vármegyének évenként járó mintegy 300 korona jutalékból valamely vármegyei alap alkottassék. A vármegyei módosított építkezési szabály- rendelet a belügyminiszternek azon intézkedése következtében kerül ismételt tárgyalás alá, hogy a miniszter nem hagyta jóvá azt a szabályrendeleti rendelkezést, amely szerint a vert falu épületek lábazata ilyen anyagból építhető. A miniszter regaszkodik ahhoz, hogy a vert falu épületek lábazata téglából készítendő. A törvényhatóság két ízben igyekezett a minisztert meggyőzni arról, hogy az itteni viszonyokat tekintve, a vármegye álláspontja helyes. Mivel azonban a törvényhatóság felfogásával szemben a miniszter hajthatatlanul ragaszkodik az ő leiratában foglalt kívánsághoz, ennélfogva a törvényhatóság kénytelen az építkezési szabályrendeletet a miniszter által jelzett irányban módosítani, hogy á már évek óta húzódó szabályrendeleti módosítás ügye végre-valahára dűlőre jusson. Az országos vásári és piaci heti rendtartás tárgyában alkotott vármegyei ' szabályrendeletet azért küldte vissza a miniszter, hogy a két szabályrendelet, minthogy nagyon sok tekintetben azonos elvek szerint intézendő rendelkezéseket tartalmaz, egybevonassék és a hetipiaci rendtartás tekintetében felmerült több rendbeli miniszteri észrevétel alapján a szabályrendelet átdolgoztassék. A törvényhatóság - amint tudjuk — a miniszter kívánságának, egy pontot, az elővásárlási tilalom határidejének megállapítását kivéve, eleget fog tenni. A vármegyei kéményseprési szabályrendelet módósitásának kérdése már az 1905. óv óta húzódik. A kereskedelmi miniszter a módosított szabályrendeletre több észrevételt tett, másrészt a jóváhagyás előtt több kérdés tekintetében adatokat kívánt a vármegyétől. Időközben kiadott a minisztérium egy minta szabályrendeletet, aminek következtében a kéményseprési szabályrendeletet ezen mintaszabályrendelet alapján kell átdolgozni. A mintaszabályrendeletben foglaltak a vármegyének még az 1905. évben elrendelt módosításaival lényegben egyeznek, tehát az átdolgozás nehézségbe nem ütközik, egy pontot kivéve, amelyben eltérők a miniszter és a vármegye felfogása. A miniszter u. i. azt kívánja, hogy a nem vitás kéményseprési dijak a közigazgatási hatóság, a vitás dijak pedig a rendes bíróság utján hajtassanak be, ezzel szemben a vármegye ragaszkodnék ahhoz az eredetileg is elfoglalt álláspontjához, hogy a kéményseprési dijak —• tekintet nélkül azok vitás, vagy nem vitás voltára — a rendes bíróság utján hajtandók he. TÁRCA. Or gon a virág. Orgonája elhervadt virága Ott heversz mát, lem a föld porába' ; Illat kincsed oda pazaroltad, Akik szívták, hálátlanok voltak, Oda vetettek a föld porába, Orgonafa elhervadt virága. Nem szánlak: az örök sorsot éled, S holnap nekem juthat, mi ma néked, Minden szépet, jót kiosztva másnak, Félre dobnak, tán a porba hánynak; Oda melléd, le a fold porába, Orgonafa elhervadt virága. Nem szánlak: hisz’ legszebb a világon A te sorsod elhervadt virágom; Soha semmit senkitől se nyerve, Száz tartozást te szabsz az emberre; Adósod szór le a fold porába, Orgonafa elhervadt virága. Legeslegszebb — irigykedve látom — A te sorsod elhervadt virágom; Mint egy-egy perc édes szebb érzése Ismeretlen élsz sokok szivébe', Mig ott heversz, lenn a föld porába', Elfeledve, senkitől se bántva, Orgonafa elhervadt virága. Tolnai Jözeaf. A titánok. Irta: Quintus. Nem tudom, ki használta először ezt az elnevezést az irodalomban. Azokra a fiatal mindent akarókra találták ki, a kik az öregebbeket mindig készek a szent Olymposról lepofozni és azonnal helyükbe ülni. Különben nem is nagyon érdemes már keresni, mivel azóta már ez is kiment a divatból. Most már a hekatoncheriák vannnak itt Ötven- fejü és százkezü kannibálok, a kik az öregebbeket egyszerűen fustélylyal fejbe vágják és megeszik, mint a Fidsi-szigeteken szokás. A napokban is olvastam valamelyik folyóiratukban egy ilyen emberevést és úgy megundorodtam tőle, hogy nem is folytatom. Hanemhogy a héten Székesfehérvár közelében a vasúti síneken egy széttépett fiatal testet találtak és ruhájában levelet, a minek egyes részeit közreadták az újságok. És a szerencsétlen ifjú utolsó üzenetének ezek a foszlányai mélyen a szivembe markoltak. Egy vidéki orvos fia volt, a budapesti egye tem bölcsészeti karának hallgatója. További sorát nem tudom, de leveléből a jobb sorsra érdemes őszinte lélek tiszta sugarai törnek elő, a melyek senkit nem hagyhatnak hidegen. A búcsúzó levél a szülőkhöz van Írva Kiragadom belőle azt, a mi minden fiatalembert, sőt minden embert mélységesen érdekelhet: — Bocsássatok meg megtört lelkű fiatoknak, hogy a legnagyobb fájdalmat okozta nektek, a mit csak okozhatott De ezen változtatni nem lehetett többé. Az én nagy tragikumom az, — csak most látok bele teljesen — hogy különbnek hittem magamat pályátársaimnál, az átlagembereknél. Azt hittem: nagyobb szellemi és lelki kvalitások vannak bennem, mint ez általában az emberekben lenni szokott. Ezért megengedhetőnek véltem, hogy ne hallgassak azon vezetők tanácsaira, a kik tanácsaikat az átlagemberek számára adják. Én azt hittem, hogy egy kiváló hisztérikus tehetség vagyok és ezért nem szükséges, hogy úgy készüljek tanulmányaimra, mint a közepes tehetségek, a kik nagyobb célok küzdése nélkül a belső lelki kényszer nélkül tankönyveket tanulnak meg. Engem érdekelt az emberiség múltja és ezért szem elől tévesztettem, hogy előbb meg kell tanulni azt, a mit az egyetemi iskola megkíván és csak azután szabad (ha már eleget tanultam) ezt tovább tanulmányozni. Mi ennek az oka, hogy ide fejlődtem ? Nem érdemes többé megállni! Annyi bizonyos, hogy ezt csak most láttam be, mikor a tanári vizsgáló-bizottság elé álltam. És mert az alapvizsgán elbuktam történelemből és elégséges jegyet kaptam földrajzból, nem élhetek tovább, meg kell halnom ! Megrázó véres fejezet ez abból a titanomachiá- ból, mely most az élet minden vonalán az olym- posi istenek lepofozása iránt folyik. Nem az egyetlen fejezet, igaz, azonban különb mind a többinél az által, hogy ez a százszor is sajnálni való ifjú tiszta tudatára ébredt föl egy napon szörnyű tévedésének, vagy hogy jobban mondjam : megtévesz- tetésének. Es félrevezetett itélőtehetségének utolsó föllobbanása mellett nem a többieket, nem az uralkodó osztályokat, a bitorolt tekintélyeket és az efféle bűnbakokat vádolja, hanem a maga borzasztó tévedését, mely őt, a túlságosan nagyothivőt és nagyot akarót csakugyan a lelki összeroskadás sötét katasztrófájába taszította. Ekkora tisztánlátás, az itélőerőnek ekkora őszintesége a mai ifjúságban ritka és éppen azért igazán kár ezért az ifjúért! Sőt kár azért is, mivel jó, nemesen érző lelke volt. Laptaxilc mai száma ÍO oldal.
